Ehhez nem kell szakértõ cia-s, csak a józan ész és a tények. Ehhez hozzá lehet adni a többi "nemzeti" háborút is.
A szerzõrõl: Philip Giraldi volt terrorelhárító szakértõ és az amerikai CIA katonai hírszerzõ tisztje. Publicista és tévékommentátor, valamint a közel-keleti politikával foglalkozó Nemzeti Érdek Tanácsának ügyvezetõ igazgatója. Európai történelembõl doktorált.

18 éven át dolgozott a CIA-nak. Számtalanszor szerepelt az amerikai MSNBC, a Fox News, a kanadai CBC, a BBC, az al-Dzsazíra, a Russia Today, stb. adón.

A cikk így kezdõdik (szó szerinti fordítás következik):

Nemrégiben konferencián beszéltem Amerika háborús pártjáról, ami után egy idõsebb úr jött hozzám, és azt kérdezte: „Miért nem mer senki becsületesen beszélni a szobában lévõ hatszáz fontos gorilláról? Senki nem említette Izraelt e konferencián, noha mindannyian tudjuk, hogy az amerikai zsidók azok, akik minden pénzükkel és hatalmukkal támogatnak minden közel-keleti háborút Netanjahu érdekében? Nem kellene megnevezni õket, és nem engedni, hogy elsunnyogják ezt?

Ez egy olyan kommentárral feltett kérdés volt, amelyet sokszor hallottam korábban is, és válaszom mindig ugyanaz volt: bármilyen szervezet, amely azt akarja, hogy meghallgassák a külpolitika szintjén, tudja, hogy ha megérinti az Izrael és az amerikai zsidók forró huzalát, az gyors utat jelent a feledés irányába. A zsidó csoportok és a mély zsebû egyéni donorok nem csak a markukban tartják a politikusokat, hanem a tulajdonukban van és irányítják a sajtót és a szórakoztatóipart, ami azt jelenti, hogy az õket megsértõ félrõl soha többé senki nem fog hallani. Különösen kényesek az olyan kérdésekre, mint a „kettõs lojalitás”, fõként mivel a kifejezés maga egy álca, hiszen az teljesen egyértelmû, hogy közülük nem egynek egyetlen igazi lojalitása van, mégpedig Izraelhez.

Giraldi ezután ismerteti az Irán-gyûlölet bizniszt és az ellene szított háborús igyekezetet, illetve készülõdést. Majd kiemel néhány neokonzervatívot, mint David Frum, Max Boot, William (Bill) Kristol, Bret Stephens, Michael Ledeen, Reuel Marc Gerecht, Daniel Pipes, John Podhoretz, Elliot Abrams, Robert Kagan (Victoria Nuland férje), Paul Wolsfowitz, Douglas Feith, stb.

Ezután ismerteti a legbefolyásosabb Izrael-barát agytrösztöket.

Giraldi cikke vége felé ezt írja:

Olyan amerikai zsidók esetében, akikben a morális integritásnak még egy darabja sincs, a sajtótól meg kellene követelni, hogy címkézzék meg õket a tévé képernyõjének alján, amikor felbukkannak. Például William Kristolt így: „Zsidó és Izrael állam hangos szószólója.” Ez olyan figyelmeztetõ címke lenne, mint ami egy patkánymérget tartalmazó üvegen van, és nagyjából úgy lehetne lefordítani, hogy „saját kárára nyelje le akár a legkisebb dózist abból a nonszenszbõl, amit Bill Kristol felböfög”.

A záró bekezdés:

Mivel a fentiek közül semmi nem fog megtörténni, az egyetlen alternatíva amerikai állampolgároknak, akiknek elegük van attól, hogy országok nemzetbiztonsági érdekeit egy olyan csoport téríti el erõszakkal, amely egy külföldi kormányt szolgál, hogy jobban figyeljenek arra, ami történik. Egy kis fényt kell villantani a sötétségbe és felismerni, hogy kivel szórakoznak és ki teszi az. Ki kell mondani. És ha valakinek az érzéseit az sérti, annál jobb. Nekünk nem kell háború Iránnal csak azért, mert Izrael azt akarja, és egyes gazdag és nagyhatalmu amerikai azt boldogan megteszi. Tényleg, ez nagyon nem kell.
Link