Na, jöhet a cigánykirály-vajda is megszavaztatni a népét, hogy legyen hivatalosan is cigányország és izrael és a szabadkõmûves banda el is intézi a nép meg csak les! Ja és éljen Erdély, Skócia és a katalán függetlenség! A kurd elnök szerint népe megszavazta a függetlenséget, persze ez nem meglepetés. Most jöhet a neheze: megegyezni a szomszédokkal és a nagyhatalmakkal, fenntartani a gazdasági kapcsolatokat, mûködõképessé tenni az új országot. Van tapasztalatuk, belejöttek a harcba, és sokfelé találhatnak szövetségeseket, különbözõ okokból.


Most úgy tûnik, hogy majdnem mindenki haragszik az iraki kurdokra, amiért megszavazták az õket megilletõ függetlenséget, de ilyen erõvel haragudhatott volna a világ Koszovóra is, nem is beszélve Nagy-Britanniáról, akik az EU-kilépésrõl szavaztak. Nincs kettõs mérce, gondolják a kurdok, és lehet, hogy komoly harcok és szenvedések árán kell, hogy bizonyítsák igazukat. Végül is Amerika is úgy lett szabad, hogy 1776-ban aláírták a Függetlenségi Nyilatkozatot, utána sok évig harcolhattak a britek ellen, míg végül elnyerték a tényleges függetlenséget.

A nagyhatalmak szempontjai

Ezzel azért maguk az amerikaiak is tisztában vannak, meg azzal is, hogy Koszovót is lényegében õk szakították ki Szerbiából, így végül is nem tehetik meg a kurdokkal, hogy õket meg visszagyömöszölik a rabságba, pláne, hogy leghatékonyabb szövetségeseik az Iszlám Állam elleni háborúban. Persze a feladat most kényes lesz: valahogy egyensúlyt tartani a nagy nehezen stabilizált és megtámogatott Irakkal, a NATO-szövetséges Törökországgal és az ellenségként kezelt Iránnal, de hát a világrendõri feladat márcsak ilyen.
Hirdetés

Így ez messze nem csak a kurdok harca lesz, benne vannak a nagyhatalmak is, nyakig. Oroszország régóta támogatja a kurdokat, és hát a függetlenségi népszavazás ellen neki sem lehet szava, hisz olyat rendeztek maguk is a Krímben is az Oroszországhoz való csatlakozásról, meg Ukrajna orosz többségû keleti megyéiben is az elszakadásról. Így elképzelhetõ, hogy Oroszország is beszáll majd a közvetítésbe, ráadásul neki most valamennyire barátja Törökország is, Irán is, valószínûleg javaslatai sokat nyomnak majd a latban a két ország vezetõinél.

A szomszédok

Így azért látszik, hogy nem reménytelen a kurdok helyzete, hiába ellenségeskednek a szomszédok, saját kurd kisebbségeiktõl félve. Ráadásul pont utóbbiak jelentenek további stabil támogatóerõt: ha Törökország vagy Irán brutálisan lép fel a most függetlenséget szavazó iraki kurdokkal szemben, akkor saját kurd polgárait rendkívüli módon elidegenítheti saját magától mindkét ország, amivel több gondot okozhatnak maguknak, mintha jó kapcsolatot tartanának az új állammal, ami ráadásul egy mágnes lehet az elégedetlen törökországi vagy iráni kurdoknak. Akinek kell az önálló haza, átköltözhet oda, a folyamat egyébként már Szaddam Husszein bukása óta zajlik, amióta viszonylag független volt már a terület.

Irak

Van még egy leendõ szövetséges, akirõl most legkevésbé gondolná bárki, is, hogy ez lehet. Ez maga Irak, amely persze most próbálja rég nem létezõ állami egységét demonstrálni, de valójában a mozgástere nagyjából nulla, hisz egyedül az Iszlám Állam ellen sem tudott egy lépést tenni, és még maradt bõven feladata a terrorszervezet felszámolásával kapcsolatban. Megkockáztatjuk, hogy a kurd permerga haderõ simán leverné az iraki erõket és az iráni milíciákat, de egy ilyen összecsapásra soha nem fog sor kerülni egyrészt azért, mert a meggyengült Irak vezetõinek ennél több esze van, másrészt az amerikaiak rendet tesznek majd szövetségeseik között.

Ezzel szemben Iraknak az új helyzet még jó lehetõségeket is teremt. Ha Törökország és Irán blokád alá veszi a kurdokat, Irak megegyezhet velük egy olyan gyümölcsözõ kapcsolatról, amit 14 éve hiába próbál. Most megvalósulhatna, hogy Irakon keresztül adják el a kurd olajat, és ebbõl Irak tisztes sápot szed, amire a jelenlegi, háborútól dúlt helyzetében szüksége is van. Ráadásul katonai szövetséget is köthetnek a kurdokkal, hogy együtt vigyázzanak arra, hogy nehogy újra felbukkanjon az Iszlám Államhoz hasonlatos erõ, amely a szunnita iraki arab területeken tudna zavart kelteni. Ez Amerikának is nagy segítség lenne, hisz kevesebb hárulna rá a még vélhetõen sok évtizedig szükséges békefenntartásból.
Link