Ismeritek a politikai boszorkánykonyha tejfelesszájú kuktájának titkos receptjét? Úgy kezdõdik: Végy egy köcsögöt...majd töltsd meg kóser tartalommal és tálald az ostoba terelendõ birkáknak, mint friss, laktató maceszt! Sebastian Kurz várható sikeréhez a szélsõségesek elõretörése, a Szociáldemokraták öngóljai és egy botrányos választási kampány is kellett.

Mindössze hét évvel ezelõtt az akkor 24 éves Sebastian Kurz „Geil-o-Mobilnak” (a geil németül menõt és kanost is jelenthet) becézett terepjáróval járta Bécs utcáit, melyrõl óvszereket osztogatott a fiataloknak, és arról próbálta õket meggyõzni, hogy a fekete – azaz az Osztrák Néppárt és nem mellesleg a terepjáró színe – igenis szexi. A helyi választásokon ugyan nem aratott sikert a furcsa akcióval, nevét viszont egy életre megjegyezték az osztrákok. Nem mintha ez olyan nehéz lett volna, hiszen a fiatal politikus villámsebességgel haladt elõre a ranglétrán: mindössze 27 évesen lett Ausztria külügyminisztere, és minden esélye megvan rá, hogy a vasárnapi választások után õ legyen Európa legfiatalabb kormányfõje.

Sebastian Kurz népszerûsége ugyanakkor arra is rámutat, hogy az egyébként sem nyugodt osztrák politikai légkörben fontos változások történtek az elmúlt párt évben.

Kurz még mindig csak 31 éves, de már nemcsak a külügyminiszterséget tudhatja a magáénak, hanem Reinhold Mitterlehner májusi lemondása óta az Osztrák Néppárt (ÖVP) elnöki tisztségét is. Ez persze nem teljesen véletlen, hiszen a karizmatikus politikus már évek óta tudatosan építi karrierjét, pedig az elején még abban sem lehetett biztos, hogy komolyan veszik. Amikor négy éve külügyminiszter lett, a Kleine Zeitung címû újság véleménycikkében ironikusan megjegyezte:

még nem tudni, hogy Kurz a külföldi látogatásokra is a fekete járgányt fogja-e használni.

A pártelnök mára elérte, hogy nem korábbi megjelenéseit, hanem politikusi teljesítményét veszik figyelembe. Ehhez azonban nemcsak az ÖVP-t nevezte át Sebastian Kurz Listája – Új Néppártra és változtatta meg a párt hagyományos fekete színét türkizre, hanem a jelöltállítás folyamatát is megreformálta. Ennél is fontosabb feladata volt azonban, hogy a menekültválság miatt megerõsödött szélsõjobboldali Osztrák Szabadságpárttól (FPÖ) visszacsábítsa a szavazókat.
Idegenek a nappaliban

Nem meglepõ módon az FPÖ – mint sok más jobboldali tömörülés Európában – a menekültválság alatt kapott erõre. A bevándorló- és muszlimellenes párt jelenlegi vezetõje, Heinz-Christian Strache többször is beszélt arról, hogy betiltaná az iszlamizációt, és kampányfilmjeikben is egy olyan család szerepel, akinek nappaliját ellepik idegenek.

Strache pártja megerõsödött a menekültválságban. Fotó: Lisi Niesner/Bloomberg via Getty Images

Kurznak a sikerhez fel kellett ismernie, hogy ennél ugyan demokratikusabban kell kezelnie a bevándorlás kérdését, viszont koalíciós partnerével, a Szociáldemokratákkal (SPÖ) ellentétben keményebben kell felszólalnia a kérdésben. Amikor például 2011-ben integrációs miniszter lett, párbeszédet kezdeményezett a muszlim közösségekkel, négy évvel késõbb azonban már megvédte azt a törvényt, amely megtiltotta, hogy az osztrák mecsetek külföldrõl fogadjanak el pénzt, és megkövetelte a német nyelvtudást az imámoktól. Ugyanakkor ugyanez a törvény írta elõ, hogy a muszlimoknak joguk van a halal ételekhez az iskolákban, kórházakban, börtönökben és a hadseregben.

Kurz Brüsszelben is keményvonalas álláspontot képviselt: nemcsak kritizálta az uniót, hanem arra is felszólította, hogy hagyjon fel a mentõakciókkal a Földközi-tengeren, mert ezzel csak még több menekültet csábít a térségbe. Még azt is felvetette, hogy zárják le az osztrák-olasz határt, amíg az olaszok nem regisztrálnak minden menedékkérõt.

Intézkedéseivel azt mindenképpen sikerült elérnie, hogy sok fiatal szavazó újra hinni kezdett a kissé megtépázott Néppártban, ugyanakkor a legújabb felmérések szerint 30 év alatti osztrákok még mindig szkeptikusak vele szemben. A kormánykoalíción a magas munkanélküliség miatt is nagy a nyomás: a munkaképes korúak 7,5 százalékának nincs állása, és majdnem 12 százalékuk 25 év alatti.

A látszat ellenére botrányosra sikerült a választási kampány Ausztriában. Fotó: Andreas Gebert/Getty Images

Bár az osztrákok – a németekkel ellentétben – hagyományosan a nagykoalícióban hisznek, ez a közmegegyezés mostanában mégiscsak kezd megváltozni. A folyamatos politikai botrányok, az elõrehozott választások és a gazdasági hanyatlás mind-mind elidegenítették a szavazókat a nagyobb pártoktól. Az ÖVP és SPÖ összefogása azonban nemcsak ezért került válságba: a két párt, fõleg a Szociáldemokraták maguk is sokat tettek azért, hogy elpártoljanak tõlük a szavazók.

Az osztrák politikai életre persze eddig sem mondhatta azt senki, hogy unalmas: 1990 óta a most vasárnapi a negyedik elõre hozott választás. A kormánykoalíció eredetileg 2018-ig kapott bizalmat, de a menekültválság itt is közbeszólt: nemcsak azt bizonyította be, hogy Werner Faymann szociáldemokrata kancellár nem igazán tud mit kezdeni a helyzettel, hanem a 2016-os elnökválasztásra is hatással volt. Az elsõ fordulóban nyertes Norber Hofer, nyíltan bevándorlóellenes szabadságpárti jelöltet a második fordulóban csak teljes összefogással tudta legyõzni a Zöld Alexander Van der Bellen (aki az óvás miatt megismételt elnökválasztáson is diadalmaskodott).

Faymann a kudarc miatt lemondásra kényszerült, és ekkor lépett a helyébe a jelenlegi kancellár, Christian Kern, az osztrák államvasutak (ÖBB) vezérigazgatója. A Néppártban pedig nem sokkal késõbb Sebastian Kurz került hatalomra, aki akkor már külügyminiszterként bizonyított. Olyannyira, hogy õ volt az, aki elõször felvetette az elõrehozott választások gondolatát, mivel a két koalíciós párt képtelen volt tovább együtt dolgozni.
Pártok háborúja

Ha ez nem lett volna elég, a kampány is szokatlanul botrányosra sikerült. Olyannyira, hogy az osztrák Profil címû magazin politikai rovatvezetõje nemrég úgy fogalmazott: „kétségkívül ez a legmocskosabb választási kampány, amiben valaha is részünk volt”.

Kurz és Kern: egymást szúrták hátba. Fotó: MTI/EPA/Christian Bruna

Tény, hogy a módszer, amellyel az eddigi nagykoalíció pártjai kicsinálták egymást, még a magyar politikai élethez szokott választóknak is meglepõ lehet. Az ÖVP és az SPÖ vezetõi eddig is szívesen ekézték egymást, de az igazi atombomba néhány hete robbant, amikor a már idézett Profil és a Die Presse újságírói kiderítették, hogy a Sebastian Kurz ellen indított lejárató Facebook-oldalak mögött nem más áll, mint a szociáldemokraták izraeli kampánytanácsadója, Tal Silberstein.

A két Facebook-oldal közül az egyik, „Az igazság Sebastian Kurzról” sok esetben álkommentelõket használt fel arra, hogy lejárassa a külügyminisztert, és a nyíltan rasszista, zsidózó hozzászólásoktól sem riadt vissza. Létezett mellette egy másik Facebook-oldal is a „Mi mindannyian Sebastian Kurzért” is, de az is csak látszólag támogatta a külügyminisztert, valójában a legtöbbször teljesen kiforgatta a pártelnök szavait.

Christian Kern pártja lehet, hogy a harmadik helyre csúszik vissza. Fotó: Ole Jensen – Corbis/Corbis via Getty Images

Tal Silberstein egyébként sem makulátlan ember, Izraelben a nyáron pénzmosás gyanújával vették õrizetbe. A Szociáldemokraták azt állították, hogy már ekkor felmondtak neki, de a bizonyítékok alapján nem tudták tagadni, hogy valóban fizettek a lejárató kampányért. Ha ez még mindig nem lett volna elég, az egyik tanácsadó azt állította, hogy õt viszont maga Kurz csapata próbálta megvesztegetni. Az ügy odáig jutott, hogy a két párt valósággal feljelentések özönét zúdította az osztrák ügyészségre, melyekben a kémkedéstõl a rasszista felbujtásig szinte mindennel vádolják egymást.
Ki nevet a végén

A közvélemény-kutatások eközben azt mutatják, hogy a háborúskodásban a Szociáldemokraták fogják húzni a rövidebbet. A legnagyobb kormánypárt jelenleg mindössze 22 százalékon áll, míg a Szabadságpártot a szavazók 27 százaléka támogatja, a Néppárt 34 százalékkal vezet. Ez könnyen jelentheti, hogy Sebastian Kurz nem eddigi partnerével, hanem a szélsõségesekkel fog koalíciót kötni. Elemzõk szerint ez még akkor sem kizárt, ha az FPÖ csak harmadik helyen végez.

Nem ez lenne persze az elsõ eset, hogy a Szabadságpárt bejutna a kormányba, hiszen ugyanez már 1999-ben is elõfordult, akkor azonban akkora felháborodást keltett a lépés, hogy az EU diplomáciai szankciókat vezettett be az osztrákok ellen, Izrael pedig visszahívta bécsi nagykövetét. Ezúttal azonban nem valószínû egy hasonló forgatókönyv, hiszen az elmúlt 10 évben egész Európában megerõsödtek a szélsõséges pártok, és már nem okozna akkora meglepetést egy ilyen fejlemény.

Kurz eddig nem volt hajlandó még csak találgatásokba sem bocsátkozni arról, hogy kivel alakítana kormányt, azt viszont világossá tette, nem szereti, ha más országok beavatkoznak Ausztria belügyeibe. A kérdés tehát csak az, hogy gyõzelme esetén hogyan ellensúlyozza majd radikális partnerét: igyekszik a szélsõséges politikát fogyaszthatóvá tenni a nagyközönség számára, vagy pedig példát mutat más konzervatív pártoknak, hogyan kell visszacsábítani a kiábrándult konzervatív szavazókat egy új tömörülésbe? Akármi is legyen a megoldás, vasárnap estig biztosan várnunk kell rá, hogy kiderüljön.

Tirolban az olimpiáról is szavaznak – és Budapestig érhet az eredmény

A parlamenti választásokkal egy idõben Tirolban a szavazók arról is dönthetnek, hogy támogatják-e a tartomány, illetve Innsbruck pályázatát a 2026-os téli olimpiai játékokra. A kérdés elég furcsán hangzik: „Tegyen-e Tirol tartomány ajánlatot egy fenntartható, a régióra szabott, gazdaságilag és környezetileg indokolható 2026-os téli olimpiai és paralimpiai játékokra?”

Az osztrák város harmadszor adna helyet a téli játékoknak 164, illetve 1976 után – utóbbi alkalommal beugró volt, miután az olimpiák történetében egyedülálló módon az amerikai Denver visszalépett az elnyert rendezéstõl.

Innsbruck és környéke megközelítõleg 375 milliárd forintot költene a kilenc év múlva esedékes sporteseményre. A népszavazás ügydöntõ lesz, és a legutóbbi felmérések szerint a megkérdezettek között abszolút többségben vannak az olimpiapártiak; igaz több mint 10 százalék nem tudott választ adni. A 2026-os játékokra már elkezdõdött a jelentkezési folyamat, de jövõ õszig csak az úgynevezett párbeszéd fázisban tartanak, a szûken vett pályázati szakasz csak ezután zajlik le. Innsbruck riválisa lehet a svájci Sion, a kazah Almati (amely a 2022-es olimpiát Pekinggel szemben szûken bukta el), a japán Szapporó (az 1972-es helyszín), valamint a törökországi Erzurum. A népszavazás ránk is hatással lehet: Kulcsár Krisztián MOB-elnök elárulta, hogy az osztrákok elkezdtek puhatolózni, hogy Budapest becsatlakozna-e egy esetleges innsbrucki pályázatba a korcsolyaszámok helyszíneként.

Link