Tekintsünk el a szerzõ ajvékolásától és deklaráljuk, hogy "világunk" eleve hamis hírekre épülve lett egy mocskos buzi ganédombbá (Biblia és társai, mint forrásanyag, darvinizmus és "hitéleti" sátánizmus...). Mára számunkra egyértelmû, hogy nagyjából semmi nem igaz, amit ezek hivatalosan bármirõl eddig állítottak. Ettõl még lehetnek hamisak a "hírek", de mára már a magát embernek vélõ is hit-vány hamisítvánnyá lett. „Szárnyaljanak az eszmék szabadon a föld felett, s az Igazság gyõzedelmeskedik. Ha engedélyekkel és tiltásokkal útjukat álljuk, akkor kételkedünk az Igazság erejében. Engedjük meg, hogy az Igazság birokra keljen a Hamissággal, hisz ki látott már olyat, hogy egy szabad és nyílt versenyben az Igazság alulmarad?”

Ezekkel a patetikus mondatokkal a cenzúra eltörlését követelte John Milton, az angol irodalom barokk korszakának kiemelkedõ alakja és az angol polgári forradalom aktív szereplõje, Cromwell odaadó híve egy 1644-ben megjelent röpiratban. Ugyan már régóta eltörölték a cenzúrát mind Angliában, mind más demokráciákban, de Milton költõi víziója sehol nem vált valóra.

Talán nem túlzás azt mondani, hogy a napjainkra kialakult helyzetben nem az igazság nem áll nyerésre. Sõt, éppen hogy az igazság vagy a tényszerûség utáni (post-truth, post-factuality) korszak hajnala köszöntött be szerte a világon, és igazán csak a közösségi média világában látni, ahogyan szakadt el az események hiteles bemutatása a tényektõl.

Tekintsük hamisnak (fake news) azt a hírt, amelyet tudatosan és kifejezetten abból a célból állítanak elõ, hogy a benne foglalt, a valóságnak ellenõrizhetõen meg nem felelõ tényállításokkal félrevezessék a felhasználókat. Talán találóbb lenne koholmánynak vagy hamis hírnek nevezni ezeket a magyar nyelvterületen legszélesebb körben elterjedt álhír helyett. Több országban külön iparág lett a hamis hírek vállalkozás-szerûen mûvelt elõállítása és terjesztése, a médián túl a marketingben, sõt az országok közötti információs hadviselésben is felhasználják õket. A hamis híreket gyakran félrevezetõ vagy gyûlölködõ kommentekkel, fizetett trollokkal és a nekik nem tetszõ hírszervezetek elleni kibertámadásokkal egészítik ki szervezett csoportok vagy államok.

Az interneten a felhasználók alternatív médiát teremtettek meg a saját maguk által létrehozott és terjesztett tartalmakkal, amely fokozatosan a digitális hírmédia professzionális szereplõinek valódi versenytársává vált. Ez azt is jelenti, hogy a felhasználók megszabadulnak a professzionális médiától, és bármiféle mások által gyakorolt szûrés, tényellenõrzés és szerkesztõi értékítélet nélkül mondhatják el, amit szeretnének. A szakirodalom médiáról való leválásnak, dezintermediatizációnak nevezi a folyamatot. Ennyi információ mellett nem könnyû megragadni mások figyelmét, de vannak példák, amikor egyszerû felhasználók a nagy, professzionális szereplõk elérésével vetekszenek.

A kutatási eredmények szerint a különbözõ digitális platformokon elérhetõ információk áradó kínálatából a felhasználók egyrészt a saját hiedelmeik, elõzetes elképzeléseik szerint válogatnak, másrészt keresik a közösségi médiában a saját magukhoz hasonló gondolkodásúak társaságát, hogy velük közvetlenül is kommunikáljanak. Mindez pszichológiailag érthetõ, hisz így nem jelentkezik náluk a kognitív disszonancia zavaró érzése, amelyet egyébként a fogyasztók már korábban is igyekeztek elkerülni a tartalmak közti választásaik során. Ténykérdés, hogy a fogyasztás motivációi között a tömegmédia világában is kiemelt helyet foglal el a szokás, ami úgyszintén tükrözi a kognitív disszonancia elkerülésére irányuló szándékot.

Így viszont könnyen információs visszhangkamrába zárhatjuk magunkat, azaz csak az elõzetes ismereteinknek megfelelõ és hiedelmeinket igazoló információkra figyelünk, a többit figyelmen kívül hagyjuk. Ez a magatartás akadályozza, hogy a fontos közügyekrõl, és különösen a társadalmat megosztó kérdésekrõl olyan párbeszéd alakuljon ki, amelynek nyomán konszenzus jöhetne létre – ami viszont egyik elõfeltétele az adekvát szakpolitikai döntéseknek.

A közösségi média felhasználóinál hétköznapi gyakorlattá vált a hírkerülés. Erre jutott a Reuters Institute idei, a digitális hírek színterét elemzõ jelentése, amely egy 2016-ban elvégzett, 36 országot átfogó monstre kutatás eredményeit összegzi. A leggyakrabban arra hivatkoztak a megkérdezettek, hogy a hír negatív hatást gyakorolhat a hangulatomra (48 százalék), és csak ez után következett, hogy a hír talán nem is igaz (37 százalék). Annak az oknak a gyakorisága, hogy a hír olyan érvelésekhez vezet el, amit a válaszadó inkább szeretne elkerülni, 19 százalékos értéket mutatott.

Közgazdasági szempontból kétféle jutalmat kaphat a hírfogyasztó. Torzítatlan híreket feltételezve megtud valami számára fontosat a világról, és egyfajta pszichológiai hasznossági bónuszhoz is hozzájut a saját nézeteit megerõsítõ hírekbõl. A felhasználók jellemzõen elõnyben részesítik a saját maguk ismereteit és hiedelmeit megerõsítõ híreket, és nem éreznek késztetést arra, hogy az ilyen hírek valóságtartalmát ellenõrizzék. Sõt, a kiélezett küzdelmet hozó politikai választási kampányokban számtalan példát találhatunk arra, hogy a hamis híreket a közösségi médiában inkább megosztják egymással az emberek, mint a valóságot objektíven tükrözõket. A bombasztikus koholmányok futótûzként terjedhetnek tovább, például amelyik 2016 júliusában az amerikai elnökválasztási kampányról tudósítva azt írta, hogy Ferenc pápa Donald Trump elnökjelöltet támogatja.

A hamis hírek elõállítására és publikálására szakosodott vállalkozásoknak rövid távon versenyelõnyük van a hírek piacán. Tény, hogy hamis hírek elõállításához csekély befektetés szükséges, hisz a termelõt nem terhelik az információk megszerzésének és ellenõrzésének költségei. A reputációjukkal sem kell sokat törõdniük, hisz jobbára rövid távra terveznek, a professzionális hírmédia szereplõi viszont nem engedhetik meg maguknak hamis hírek közlését, mert az lerombolná márkaértéküket. A bevételeik a hamis hírekre való felhasználói kattintásokból származnak, mivel ezek környezetében jelennek majd meg a felhasználók vélelmezett érdeklõdésére szabott hirdetések, amelyek bevételeibõl azután a hírszolgáltatók részesedést kapnak.

A hamis híreket közlõ honlapok tulajdonosai közül jó néhányan megtalálták a számításukat. Vállalkozásuk kockázatát nagyban csökkentette, hogy õk egyszerûen és érdemi anyagi áldozatok nélkül hagyhatják el a piacot, ami lehetõvé teszi az „üsd meg a fõnyereményt, majd sürgõsen lépjél le” (hit and run) üzleti stratégia sikeres alkalmazását. A mikrookonómia elméletének megtámadható piacain az új belépõk racionális viselkedése, némi nagyvonalúsággal kezelve, hasonló ahhoz, amit a hamis híreket szolgáltató szervezetek esetében felvázoltunk, és amellyel kétségkívül sikereket értek el a felhasználók figyelméért folytatott versenyben. Ugyanakkor aligha vitatható, hogy mûködésüknek igen magasak a társadalmi költségei, amelyeket helyettük mi fizetünk meg.

(A cikk szerzõje Dr. Gálik Mihály, a Budapest Corvinus Egyetem tanára)
Link