Bejelentkezés
Ha létezik Isten, miért vannak nácik?
Rossz a kérdés. Ha van Isten, mi a retkes répát keresnek még a Földön a zsidók? Freudot (Frodót) a zsidót feltámasztani, hogy análitikus beavatáson vigye keresztül a talmudista logika minek? Õ is a brancs tagja volt. Beavatott. Nobelt is kapott. Isten van ez nem kérdés. Csak nem úgy, olyan és akkor, no meg nem is annyian...de mára a pénz lett az Isten, ezért kár minden nácizá-sért. Bitcointba kell fektetni. Abban nincs Isten. A Berlinalén Arany medvét nyerõ Viharsarok rendezõje, Császi Ádám hiába pályázik a Filmalaphoz, nem kap támogatást, helyette viszont elementáris erejû színházi darabot készített. Az ismeretlenben Freud kerül szembe elveivel.A Rózsavölgyi Szalon adott helyet Császi Ádám elsõ színházi rendezésének, Az ismeretlennek, ami valamelyest kényszerpálya, ahogy a Pálfi György esetében az Engedj be, hiszen mindketten „jobb híján” választották a színpadot. Ezzel persze nem azt akarom sugallni, hogy a színház másodrendû mûvészeti forma lenne, vagy kevésbé fontos, mint a film (sõt, ellenkezõleg), csak kicsit furcsa, hogy generációjuk legtehetségesebbjei nem rúgnak labdába a Filmalapnál és más, számukra idegen platformon kell kiélni alkotókedvüket.
Pálfi dédelgetett projektjét, a Toldit képtelen volt keresztülnyomni Andy Vajnán, míg Császi, aki 2014-ben elsõ nagyjátékfilmjével a Viharsarokkal rögtön Berlinale-elsõségnek örülhetett, a homoszexualitás kérdéskörét vidéki környezetben körbejáró érzékeny alkotásával, azóta már három tervet is beadott a Filmalaphoz, de eddig a döntéshozók mindegyiket elkaszálták. Idegörlõ folyamat az ilyen, hisz a filmkészítõ hónapokig ír, hogy aztán várja, mit szól hozzá a Filmalap, ezzel a zaklatott várakozással viszont mégis a nézõ járt jól, hiszen közben elkészülhetett Az ismeretlen, amelyben a Viharsarok fõszereplõi, Sütõ András és Varga Ádám is játszanak.
Fotó: Halász Nóra
A történet 1938. március 22-én, Bécsben játszódik, fõszereplõje Sigmund Freud (Fodor Tamás), aki 82 éves és szájrákja miatt már több, mint 30 mûtéten van túl. Megtörténik az Anschluss, viszont a pszichiáter lehetõséget kap, hogy ennek ellenére elhagyja az országot. A gestapo (Varga Ádám) viszont elviszi szeretett lányát (Sztarenki Dóra), és ebben a lehetetlen helyzetben, amikor minden, amiben hitt, semmissé válik, éjszaka megjelenik lakásában egy idegen férfi (Sütõ András), a végletesen ateista Freud nézetei pedig meg-meginognak.
A vadidegen ugyanis nemcsak ismeri Freud életmûvét, de kiadatlan írásait, sõt, gondolatait, emlékeit is, komoly érvrendszerével, létfilozófiai eszmefuttatásaival pedig azt a hatást kelti a pszichiáterben, hogy magával a Teremtõvel beszélget.
Ebben a témában számos alkotás született már, az intellektuális szócsaták, amelyek során lebegtetve van, hogy Isten a teremtettjével beszélget, feltûnik Peter Shaffer Amadeusában, vagy az egyik legjobb minimál sci-fiben, Az õslakóban is. A hasonló mûvektõl az különbözteti meg Az ismeretlent, hogy egyrészt ismert figurát helyez a mû középpontjába (ráadásul egy olyat, aki sosem hitt az üdvözülésben, sõt, a vallást neurózisnak tartotta), másrészt folyamatosan kétségek között hagyja a nézõt, ahogy Freudot is, hogy az érkezõ alak vajon csak egy intelligens szélhámos, vagy valóban a Teremtõ. Közben a pszichiáter a teljes tagadásból a kételkedésen át eljut a bizonyosságig, hogy aztán ismét kételkedjen, majd tagadjon. Hullámvasút ez, amely könnyen általánosításokba, giccsbe vagy közhelyekbe csaphatna, ehelyett 2017-ben is releváns kérdéseket vet fel. És persze elõkerül a sokszor megrágott „ha van Isten, miért történnek szörnyûségek” kérdéskör, de nem ragadunk le ennyinél, hiszen rávilágít a személyes szabadságélményünk megélésére.
Éric-Emmanuel Schmitt egy rádióhallgatással töltött éjszaka kezdte írni a darabot, amikor az egymás után következõ sok rossz hír hallatán úgy érezte, megkérdõjelezõdik a saját hite. Ez az élmény jelenik meg a Le Visiteur mûben, amely az év legnépszerûbb drámája lett, negyvenezer példányban kelt el a szöveget tartalmazó könyv. 1994-ben, a Franciaországban színpadra került darab három Molière-díjat is kapott: a legjobb írónak járót, a legjobb rendezésért és a legjobb elõadásért.
Fotó: Halász Nóra
A darabban egy kérdésre érkezik csak válasz: Freud elhagyja-e Ausztriát? Viszont minden más a nézõre van bízva, a gondolatiságot pedig garantáltan magával is viszi, ha elhagyja a színházat, hiszen itt (ahogy az életben is) az erkölcsi dilemmák, az ego, az egyetemes jóságba vetett remény, a világ szörnyûségei állnak harcban a vallásos hittel, az pedig, hogy ezekhez miként viszonyulunk, egyéni döntés kérdése.
A jól megírt és magyarra prímán átültetett, megrendezett darab persze semmit sem érne kiváló színészek nélkül: Fodor Tamás, aki az egyfelvonásos darab során végig a színen van, zseniális a tépelõdõ, hazájához a náci térhódítás ellenére ragaszkodó pszichiáter szerepében; a lányát alakító Sztarenki Dóra van a legkevesebbet jelen, de végig érzékeny és valószerû a kapcsolata apjával; Varga Ádám kifogástalan a lelketlen, egy ponton mégis megingó gestapotiszt szerepében; míg Sütõ András pont annyira teátrális, amennyire egy isteni/istenkomlpexusos szereplõhöz illik, míg máskor kellõképpen visszafogott, hogy a cselekmény drámaiságának súlyt adjon.
Egyszerre szurkolok Császinak, hogy készítsen végre újra nagyjátékilmet, de közben remélem, lesznek még ilyen színpadi rendezései.
Az ismeretlen
Szereplõk: Fodor Tamás, Sztarenki Dóra, Varga Ádám, Sütõ András
Díszlettervezõ: Enyvvári Péter
Jelmeztervezõ: Moskovits Krisztina
Dramaturg: Ugrai István
Fordító: Oláh Krisztina
Szövegíró: Ugrai István
Zene: Födõ Sándor „Fodo”
Rendezõasszisztens: Hodászi Ádám
Rendezõ: Császi Ádám
Link
Hozzaszolasok
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.
- 2017. December 03. 20:12:56
- 2017. December 03. 20:14:01
- 2017. December 07. 02:28:13