Szerzõ: L. Horváth Katalin Készült: 2015 szept. 03, csütörtök

Kern András rendkívül gazdag életmûvéhez 1985 óta szorosan hozzátartoznak a dalai is. A Zsidó Kulturális Fesztiválon Mi van velem? címmel adott koncertet. Ma már jobban érdekli a film, mint a színház. A zsidósága nyolcéves korában derült ki számára.

– Harminc éve jelent meg az elsõ albumod, a Lövölde tér. Kinek az ötlete volt, hogy lemezre énekelj?

– Bármilyen hihetetlenül hangzik is, a lemezgyár ötlete volt. Mutattak egy anyagot azzal, hogy ha tetszik, énekeljem el. Annyira nem tetszett. Mondtam, hogy inkább írnék én számokat, és azokat szívesen elõ is adnám. Ebben maradtunk.


Kern András és Presser Gábor

– Azóta a pályádhoz szorosan hozzátartoznak a dalok, a Zsidó Kulturális Fesztiválon is énekeltél. Ilyenkor jobban izgulsz, mint egy prózai fellépés elõtt?

– Persze. Sokkal feszesebben kell ügyelni arra, hogy minden rendben legyen. A prózában van egy kis mozgástér, tarthatok szüneteket, ha éppen úgy alakul, de a dalokban nem lehet, mert a zene nem áll meg, megy tovább, és nekem is vele kell mennem.

– Olyan családban nevelkedtél, ahol kicsi korodtól fogva evidens volt a zsidóságod?

– Egyszer nyolcéves koromban hazamentem az iskolából, és azzal álltam apám elé: ,,A Lázár azt mondja, hogy mi zsidók vagyunk. Ez igaz?" Mire apám azt felelte: ,,Hát, cseszd meg, igaz". Azóta evidens.

– Mit jelentett neked ez akkor?

– Semmit. Ugyanúgy jártam az iskolába, mint addig, és mentem tovább a többi dolgomra. Nem szép, amit mondok, de nekem tetszett, hogy a Kádár-rendszerben nem esett szó a zsidóságról, majdhogynem bátor tett volt a bevallása. Szõnyeg alá volt söpörve, tudom, mégis tetszett. Most felszínen van, és ha valamirõl sokat beszélnek, az általában azt jelenti, hogy baj van. Öt-hat ezer éve van baj, tudjuk, és attól sem fog megoldódni, ha most sok szó esik róla pró és kontra. Az emberekben lévõ több-kevesebb rasszizmus soha nem fog eltûnni, hiába szeretnénk. Az emberi rasszok nincsenek túl jóban egymással. Hiába mondják, hogy majd Izraelt összebékítik a palesztinokkal, soha nem fogják megoldani. Hiába mondják az amerikaiak, hogy õk integrálták a feketéket, illetve, politikailag korrekt kifejezéssel az afro-amerikaiakat, azért sokszor hallani, hogy ha egy fehér család mellé beköltözik egy fekete, rögtön megijednek tõlük. Azt gondolják, nem lesz annak jó vége.

– A film legalább olyan fontos szerepet tölt be az életedben, mint a színház. Hol tartasz a Gondolj rám! címû legújabb filmeddel?

–Tavaly leforgattam mint rendezõ-fõszereplõ, és azóta elkészültek az utómunkálatok is. 2016. január 21-én kerül a mozikba. Tragikomédia, Vámos Miklóssal írtuk a forgatókönyvét. Egy nagyon jó státusú pasasról szól, aki fõorvos egy kórházban, szép családja van, rengeteg pénzt keres, és mindenki szereti. Megbetegszik, és úgy néz ki, hogy meg is fog halni. Hogy ez ne fájjon majd másoknak, inkább összevész mindenkivel, megutáltatja magát a szeretteivel. Azt hiszem, jó film lett.


Forrás: http://www.facebook.com/gondoljram


– Hogyan érintett az új filmtámogatási rendszer, amelynek része a forgatókönyv-fejlesztés is?

– Egyáltalán nem volt kellemetlen; okos dolgokat mondtak. Szerintem jó ez az új rendszer. Persze ez most olyan ember szájából hangzik el, aki kapott pénzt. Biztos mást mondana, aki nem kapott. Örültem, hogy megcsinálhattam, már csak az a kérdés, hogy a nézõk bemennek-e rá.

– Pusztán a neved is vonzza a közönséget, nem?

– Nem feltétlenül. Volt egy film öt-hat évvel ezelõtt, amiben Dobó Katával játszottuk a fõszerepeket, szépen ki voltunk plakatírozva, elég jó is volt a film, de a nézõknek egyáltalán nem kellett. Nem lehet tudni, hogy ez mitõl függ. Mindenesetre szeretnék még filmeket csinálni. Már jobban érdekel a mozi, mint a színház.

– Filmrendezõi szemmel nézve milyennek találtad a Saul fiát?

– Erõs rendezõi elképzelésnek, nagyon jól megcsinált csapatmunkának. Rám egy picit kevésbé hatott érzelmileg, mint ahogy szeretem, ha egy film hat, de lehet, hogy ez benne volt az alkotók szándékaiban. Talán elsõsorban nem az érzelmekre akartak hatni.

– Nem érezted úgy, hogy ott vagy a cselekményben, és veled történik minden?

– Nem. Inkább azt éreztem, hogy milyen jól van megcsinálva. Filmesként hatott rám.

– Többször nyilatkoztad, hogy nem szeretsz politizálni, a Heti Hetesben viszont, ami nem politikamentes, el-elfogsz egy levelet. Hogy fér össze a kettõ?

– Az elfogott levelek egyszerû, hétköznapi gondolatok. Nem direkt politikai állásfoglalások, hanem az emberi hülyeség ellen szólnak.

...............................................eddig a cikk.......................................................
Innen: www.akibic.hu

Bárki, bármit mondhat... Kern az egyik kedvenc "ripacsom" volt egész életemben, aki komolyan vette a hülyéskedést és emberek százezreit vidította fel. Zsidó? Igen. ...és?
Ha az összes Zsidó olyan értelemmel bírna mint ez az ember - ma nem lenne "zsidókérdés" a világon.

De - a zsidóknak üzenem: Kern nem azért értelmes és kultúrált mert zsidó, hanem azért mert ember, aki - a sors fintora folytán - magyarországra született.

Persze - olyan mindegy... mint tudjuk a világ se változik (pontosabban az I.Q szint) ... a hatvanas években ca. 2-3 milliárd emberi lény osztozott azon a minöségi szinten, amin ma 8 milliárd.

Egyszer régen a Nõk Lapjában (?) megjelent I.Q. tesztet kitöltve 150-es értéket kaptam eredménynek... azóta felejtek és ugye a világ népessége is több mint háromszorosára duzzadt... néhány hete megint találtam egy tesztet...
Úgy döntöttem nem töltöm ki (- ebböl is tudom, hogy néhány százaléknyi IQspontom még van elrejtve valahol.)