Szó sincs a címben szereplõ "rendszer" végérõl. Vlagyimír dolga elõkészíteni a következõ fázist. A cikk jó, érthetõ, bár nem hangsúlyozza, hogy az "oligarchák" valójában zsidók, de ezt ti már értitek. Kiviláglik, hogy az "állam" valójában egy maffiaszervezet, de hajrá "demokrácia". Vlagyimir Putyin hatalomralépése alapjaiban változtatta meg a posztszovjet Oroszország mûködését. Borisz Jelcin elnökként a gyakorlatban két dologba bukott bele, de mindkettõ ugyanarra vezethetõ vissza. Egyrészt, nem volt képes kezelni a privatizáció és szabadrablásos kapitalizmus miatt hirtelen és erõszakosan meggazdagodott oligarchákat. Másrészt, a valódi gyengesénél sokkal durvább bûn volt az, hogy gyengének is tûnt.

Putyin tanult a jelcini hibákból. Arról már könyvespolcnyi irodalom van, hogyan számolt le Putyin elnökként az oligarchákkal, majd hogyan emelte a helyükre a titkosszolgálatokkal jó kapcsolatot ápoló erõs embereket, a szilovikeket.

A rendszer átalakulásában volt egy elég fontos, de kevésbé látszó elem. A jelcini korszak oligarchái a harcaikat egymás között rendezték le. Nem mindig a nyilvánosság elõtt, nem is mindig az árnyékban, de lerendezték.
Igazgatótanács

Putyin Oroszországát sokszor vádolják azzal, hogy a politikai irányítást cári alapokra húzta rá. Ebben a rendszerben Putyin a cár, aki felülemelkedik a politikán, alatta pedig mehet a harc a pozíciókért. Ebben az elméletben van némi igazság, de Putyin Oroszországa inkább nagyvállalat, mint cárság. Egy olyan nagyvállalat, amelynél Putyin az igazgatótanács elnöke.

A fontos változás az volt, hogy most már nem egymás között rendezik le vitáikat és konfliktusaikat az erõs emberek. A rendszer része az, hogy ezekben a vitákban végsõ soron az igazgatótanács elnöke dönt arról, kinek van igaza.

Mark Galeotti, a legjobb Oroszország-szakértõk egyike szerint ebben a rendszerben az erõs emberek tudják, hogy az elnöknek vannak kedvencei, de nem zavarja õket, mert mindenki gazdagodhat, ha hatékonyan végzi a munkáját. A kivétel annyi, hogy a kedvenceknek a rendszer megengedi, hogy kicsit korruptabbak és kicsit kevésbé hatékonyak legyenek, de sosem egyszerre és sosem sokáig.

A putyini rendszernek ezt a mûködését elég fontos megérteni ahhoz, hogy lássuk, már látható a rendszer vége.

Néhány napja a bíróság bûnösnek mondta ki Alekszej Uljukajev volt gazdaságfejlesztési minisztert vesztegetés elfogadásáért. Uljukajev csak harmadrangú, különösebb hatalommal nem rendelkezõ miniszter volt a kormányban, de a sztálini idõk óta nem történt olyan, hogy egy szolgálatban lévõ minisztert elítél a bíróság korrupció miatt. És a putyini rendszernek ez eddig nem is volt része.

Uljukajev nyolc év börtönt kapott, és 2,2 millió dollárra bírságolták.
Moszkva, 2017. december 15. Bilincsben vezetik el Alekszej Uljukajev korrupcióval vádolt volt orosz gazdaságfejlesztési minisztert, miután a moszkvai kerületi bíróság bûnösnek találta vesztegetés elfogadásában 2017. december 15-én. Uljukajevet nyolcévi szigorított szabadságvesztésre és 130 millió rubel (mintegy 585 millió forint) pénzbírságra ítélték. (MTI/EPA/Szergej Csirikov)
Bilincsben vezetik el Alekszej Uljukajev korrupcióval vádolt volt orosz gazdaságfejlesztési minisztert, miután a moszkvai kerületi bíróság bûnösnek találta vesztegetés elfogadásában december 15-én. Uljukajevet nyolcévi szigorított szabadságvesztésre és 130 millió rubel (mintegy 585 millió forint) pénzbírságra ítélték. (MTI/EPA/Szergej Csirikov)
Bolond, aki megzsarolja

Különösen akkor meglepõ az egész, ha tudjuk, hogy Uljukajev az ítélet szerint Igor Szecsintõl zsarolt ki kenõpénzt. Igor Szecsintõl csak egy bolond próbálna meg kenõpénzt kizsarolni. Ha létezik ember Oroszországban, aki ijesztõbb Vlagyimir Putyinnál, akkor az Szecsin, a Rosznyeft vezérigazgatója. Õ az elnök de facto helyettese, és a gyakorlati vezetõje a volt titkosszolgálati erõs embereket tömörítõ sziloviki-csoportnak is. Õ ma Oroszország második legerõsebb embere. És nyilvánosan vádolta meg Uljukajevet a kenõpénz elfogadásával.

A rendszer eddig nem így büntette a politikai perekben a vádlottakat. Az orosz gyakorlat az volt, hogy a korrupciós perek nem jogi, hanem politikai perek voltak, és ezért nem is jogi, hanem politikai ítéletek születtek. Felmentõ ítélet például szinte soha nem született. Egy korrupciós botrányban a feltételes büntetés volt a felmentõ, a letöltendõ pedig az elmarasztaló ítélet.

Uljukajev perét is nehéz volt komolyan venni. Kenõpénzt nyilvánvalóan minden orosz gazdasági vezetõ és politikus fogad el, hiszen a rendszer a gyakorlatban kleptokrácia, ahol a posztok létezésének oka az, hogy az azokat betöltõk gazdagodjanak, mondja errõl Galeotti. De bizonyítani a kenõpénzek elfogadását nagyon nehéz lenne, hiszen ezek a megegyezések többnyire virágnyelven köttetnek.
Üzenet

Ráadásul a pernek több nevetséges epizódja is volt. Uljukajev azzal védekezett, hogy azt hitte, a zacskóban, amit átvesz, nem pénz, hanem bor és kolbász van. Ráadásul magát a kenõpénzt is azután vette át, hogy megköttetett az üzlet, amelyet elvileg meg akartak vele kenni. Mire Uljukajev átvette a pénzt, a Rosznyeft és a Basnyeft már megegyezett utóbbi felvásárlásáról.

A per abszurditását érzékeltetve Uljukajev többször is úgy ült be a tárgyalásra, hogy könyvet olvasott közben. Kafkától a Pert és Csehov egyik novelláját tartotta a kezében, hogy ezzel jelezze, nem ért egyet az eljárással. Szecsint a bíróság négyszer is beidézte tanúként, de az egyszer sem jelent meg. Uljukajev viszont az eljárás végére megvilágosodni látszott.

A per egy üzenet volt, hogy megváltoztak a dolgok Oroszországban. Korábban megeshetett, hogy kirúgták õket, de az nem, hogy börtönbe kerüljenek. Az elítélt miniszter az ítélet után önkritikát is gyakorolt. Nem az ellene felhozott vádakat ismerte el, hanem azt, hogy túl mohó volt, és hogy a saját gazdagodására használta fel a pozícióját, és ezért bocsánatot kért az emberetõl.

Uljukajev az ítélethozatal után üzent még a többi politikusnak is:

A harang most értetek is szólhat. Nagyon könnyû lett ide jutni. Elég egy ajándékkosár, egy rossz minõségû videó, három kattintás, és kész.

Az átalaukló orosz rendszert Putyin hagyományos éves közmeghallgatása is megmutatta valamennyire. Az elnök minden évben egyszer órákon keresztül válaszol az úságírók és a betelefonálók kérdéseire. Az idei csak három órán és negyven percen keresztül tartott, ami egy órával elmarad a 2008-as rekordhoz képest. Ráadásul nagyon unalmas is volt.
Független Putyin

Putyin bejelentette végre, hogy hivatalosan is elindul az elnökségért. De nem mint az Egyesült Oroszország jelöltje, hanem mint független elnökjelölt. Ez olyan, mintha Orbán Viktor távol akarná magát tartani a Fidesz korrupciós botrányaitól és ezért függetlenként indulna el. Putyin kampányüzenete egyszerû: minden menjen tovább úgy, ahogy most. Az ország vezetése pedig bonyolult dolog, olyanra érdemes bízni, aki 17 éve csinálja. Alekszej Navalnij nevét például egyszer sem mondta ki a három óra alatt. Késõbb a miniszterelnöki szóvivõ meg is erõsítette, hogy nem használják Navalnij nevét az elnöki politikában.

Sõt, azóta megtörtént, amire mindenki számított, és Navalnijt hivatalosan is eltiltották attól, hogy induljon az elnökválasztáson. Erõs tulzás lenne egyébként õt Putyin komoly kihívójának nevezni, már azért sem lehet az, mert Navalnij szinte képtelen bekerülni a Putyin által felügyelt médiába (ami majdnem a teljes média).
Moszkva, 2017. december 24. Alekszej Navalnij orosz ellenzéki vezetõ és korrupcióellenes aktivista beszél támogatóihoz elnökjelölti rendezvényén Moszkvában 2017. december 24-én. Oroszországban 2018 márciusában tartanak elnökválasztást. (MTI/AP/Pavel Golovkin)
Alekszej Navalnij orosz ellenzéki vezetõ és korrupcióellenes aktivista beszél támogatóihoz elnökjelölti rendezvényén Moszkvában december 24-én. (MTI/AP/Pavel Golovkin)

De az tény, hogy Navalnij az elnök egyetlen komoly kihívója. Az enyhén nacionalista, középosztály számára szimpatikus Navalnijt azért nem engedték elindulni a választáson, mert 2017-ben egy gazdasági bûncselekményért próbaidõre bocsátották, és ezért nem felel meg a feltételeknek. De a cinikus szemlélõnek azért eszébe juthat az is, amit korábban írtunk a próbaidõrõl az orosz politikai perekben. Putyin utódlása nem azért fontos, mert bármi esély lenne arra, hogy nem nyeri meg a következõ elnökválasztást.

Putyin utódlása azért most lett fontos kérdés, mert ez lesz az elnök utolsó alkotmányosan is kitölthetõ ciklusa. Az orosz alkotmány szerint senki nem lehet egymás után háromszor elnök. Ezt Putyin legutóbb úgy oldotta meg, hogy bábként Medvegyevet indította maga helyett az elnökségért, õ pedig egy cikluson keresztül miniszterelnök volt.
A bukás

De az elnök most 65 éves. Következõ elnöki ciklusa után nem biztos, hogy még egyszer tanúi lehetünk ennek a hosszú színjátéknak.

Az orosz politikában már meg is indult a találgatás arról, hogyan lesz vége ennek a rendszernek. Mert Oroszország a mostani igazgatótanácsi, vagy cári rendszert Putyin nélkül nem lesz képes tovább csinálni. De az elnök egyelõre senkit nem nevezett meg utódként. Ez persze logikus is, hiszen amint megteszi, hirtelen felborul alatta az egyensúly, és az utódja azonnal veszélyessé válik rá.

Mark Galeotti a Power Vertical nevû podcastban elmesélt egy kifejezetten érdekes történetet Putyinról. Meg nem nevezett, Oroszországgal foglalkozó amerikai hivatalnokok azt mondták neki, hogy Putyin mániákusan nézi a videókat Muammar Kadhafi és Szaddám Husszein elfogásáról. Kadhafit például halálra lincselte a tömeg, miután összeomlott a rendszere.

Igaz, ha meg nem nevezett, Oroszországgal foglalkozó amerikai hivatalnok lennék, én pont ugyanezt mondanám.

Kiemelt kép: MTI/EPA/AFP pool/Kirill Kudrjavcev
Link