Na, végre egy talpraesett, bár nem túl szofisztikált legény, viszont teljes mértékben helytálló a tény-látása! Szépen építik fel a következõ felvonást! A Tolnai Megyei Fõügyészség lényegében háborús bûncselekménnyel vádol egy egykori rendõrt. A férfi 2015-ben kiutazott a szakadár Donyecki Népköztársaságba, hogy ott Ukrajna ellen harcoljon.
A fronton szolgált, többször megsebesült, kétszer ki is tüntették. Õ állítja, nem tudta, hogy valódi háborúba csöppen, amikor rájött, akkor meg már nem volt visszaút.

Krisztián 29 évesen döntött úgy, hogy rendõrnek áll. A Szekszárdról származó férfi kijárta a kétéves rendõriskolát, majd 2003-ban felszerelt. Egészen 2015-ig, 43 éves koráig szolgált rendõrként, akkor azonban hirtelen otthagyta a testületet. A róla készült jelentés szerint alkalmas volt a szolgálatra, õ azonban azt mondta, felettese elbeszélgetett vele, és megkérte, hozzon meg egy döntést.

Krisztián szerint azért, mert hirtelen természetû volt, sokszor viselkedett idegesen, mások számára bántó módon, a parancsnok pedig azt mondta, hogy ez nem mehet tovább. A rendõr ekkor saját elhatározásból leszerelt.

Utána azonban olyat tett, amit valószínûleg kevés egykori magyar rendõr: elhatározta, hogy elutazik az alig egy évvel azelõtt kikiáltott Donyecki Népköztársaságba, és ott katonának áll. Ezután valóban elutazott, katonának állt, amikor azonban két évre rá hazajutott, a magyar állam letartóztatta, mondván, hogy nem szövetséges állam haderejében szolgálni törvénytelen. Krisztián kedden állt bíróság elé, semmit sem tagadott, sõt büszkén vállalta a történteket. Milyen egy szakadár állam katonájának lenni?
Orosz kitüntetést is kapott

A Donyecki Népköztársaság egy nem létezõ ország. Kikiáltották ugyan, de a nemzetközi szervezetek nem ismerik el, és orosz támogatással folyamatos harcot folytat Ukrajnával, amely szakadár területnek tekinti. Ukrajna és a két szakadár tartománya közötti véres harcokban az utóbbi években rengetegen meghaltak, köztük legalább tíz magyar, akik az ukrán sereg oldalán harcoltak. A szakadár területekrõl érkezett az a rakéta is, amely miatt 2014-ben lezuhant egy maláj utasszállító repülõgép a térségben, közel 300 civil halálát okozva. Minderrõl bõvebben itt olvashat.

A magyar halottakról nem esett szó kedden a Szekszárdi Törvényszék ülésén.

Krisztiánnak hivatalosan háborús bûncselekményért kellett bíróság elé állnia, a magyar törvények szerint ugyanis tiltott toborzásnak minõsül az, ha valaki a szövetséges fegyveres erõkön kívül más ország haderejébe önként belép.

Krisztián pedig önként utazott Donyeckbe, és ezt sohasem tagadta. Sõt, most a bíróság elõtt is megismételte azt, hogy semmit sem tagad abból, amit az ügyész a fejére olvasott. Egyszerûen csak kijelentette, hogy szerinte ez nem bûncselekmény.

A vádirat szerint Krisztián 2015 szeptemberében utazott Donyeckbe, jelentkezett a hadseregbe, kiképzésen vett részt, majd harcba állt, és egészen 2017 õszéig katona is volt. Ezalatt az idõ alatt megsérült, majd felépült, és két kitüntetést is kapott:

Az Internacionalista Harcos kitüntetést
és a Spárta Zászlóalj Kiválóság Kitüntetést.

Ezekrõl Krisztián késõbb megjegyezte, hogy az elõbbit féléves katonai szolgálat után osztják, a másikról azonban nem akart sokat beszélni, csak annyit mondott, hogy a bátorságáért kapta.

„Ezt akármiért nem adják az oroszok” - jegyezte meg.

Az õ elmondása szerint a kétéves kaland egyáltalán nem volt sétagalopp, és állította, hogy már az elsõ évben haza akart jönni, csak egyszerûen nem tudott.

Krisztián a rendõrségtõl való leszerelés után orosz nyelvû honlapokon talált rá a népköztársaság toborzó felhívására. Oroszbarát volt, ezt a tárgyaláson meg is erõsítette, azt mondta, nyugatra sosem ment volna harcolni, de a donyecki elszakadási törekvésekkel egyetértett.
Krisztián a Szekszárdi Törvényszéken

Vallomása szerint azonban õ arra számított, hogy egyfajta békefenntartó küldetésre vállalkozik, és nem számít bûncselekménynek az, amit tesz. Ezt két dologgal magyarázta.

Egyrészt azzal, hogy akkoriban írták alá a minszki tûzszüneti szerzõdést, így nem számított arra, hogy egy tényleges háborúba csöppen.

Másrészt azzal, hogy hallott róla, hogy a Jobbik országgyûlési képviselõje, Gyöngyösi Márton kiutazott a térségbe, hogy az ott zajló választások tisztaságát ellenõrizze, majd azt mondta, hogy törvényesen lezajlottak a választások. „Okkal feltételezhettem azt, hogy egy rendezett státuszú helyre megyek, hiszen az országgyûlési képviselõk is ott voltak” - mondta.

Rájött, hogy csapdába került

Várakozásai ellenére már a kiutazásánál is akadályokba ütközött: az orosz nagykövetség nem tudta neki elintézni, hogy vízumot kapjon Donyeckbe, ezért végül Moszkván keresztül utazott a térségbe, majd egy embercsempész segítségével jutott be a szakadár országba. Abban ugyanis nem volt biztos, hogy a határon átengedik.

Ott már zökkenõmentesebbé váltak a dolgok, eltaxizott a fõvárosba, és egyszerûen jelentkezett az egyik toborzóirodában. A férfi mindezt katonásan, pedánsan adta elõ a bíróságon. A kérdésekre kimérten, precízen válaszolt. A szolgálatba állását is a lehetõ legfegyelmezettebben adta elõ, a katonaságban töltött két évére pedig végig egy rossz szava sem volt.

A szeretteinek és a barátainak küldött e-mailekbõl derült ki, hogy annyira jó dolga az elején valószínûleg nem lehetett a donyecki hadseregben, az elsõ évben ugyanis még rendes szerzõdést sem kapott, az idõsebb katonák pedig többször is elszedték a zsoldját. Operátorként és utászként szolgált a fronton.

2016-ban viszont már kötöttek vele szerzõdést, megkapta a pénzét is, sõt, donyecki lakcímet is kapott. A vallomása szerint azonban ekkor õ már azon gondolkodott, hogyan keveredhetne haza. Megtudta ugyanis, hogy édesapja gyengélkedik, és haza szeretett volna menni.

Az hamar kiderült számára, hogy az orosz-ukrán határon visszafelé nem léphet át, ugyanis arra a határszakaszra nem érvényes az orosz vízuma. A zöldhatárt pedig visszafelé már nem akarta megkockáztatni, egyrészt, mert nem akart illegális határátlépést elkövetni, másrészt meg - ahogy õ mondta - ott nem viccelnek a határon.

Krisztián azt állította, hogy a 2016-ban megkötött, ténylegesen leírt katonai szerzõdését (amelynek katonakönyvét meg is találták nála), csak azért írta alá, mert a katonai szolgálat által donyecki papírokat kaphatott, amelyekkel már átléphette az ukrán-orosz határt. Végül 2017 õszén ezt meg is tette, és Moszkván keresztül hazajutott. Ekkor a magyar hatóságok már körözték, de õ ezzel nem törõdött. A repülõtéren kapcsolták le.
Kutyaként bocsátottak el

A férfi végig büszkén vállalta a katonai szolgálatát, és azt állította, nem lehet bûn az, amit elkövetett. Tényleges harci cselekményekbe csak akkor vonódott be, amikor már nem volt számára visszaút, a bûnössé nyilvánítása pedig szerinte kettõs mérce lenne.

„Nyomasztó kérdések merülnének fel. A francia idegenlégióba belépõ katonák akkor micsodák? És a magyar-izraeli kettõs állampolgárok, akiket besoroznak Izraelbe? Vagy Tóásó Elõd?” - kérdezte.

Szerinte az egyetlen bûne az, hogy nem Nyugatra ment katonának, hanem Keletre. „Világéletemben egyenruhát viseltem, a közrendet képviseltem, soha nem voltam bûnözõ, most sem tartom magam annak” - mondta.

Az ügyész ugyanakkor láthatóan másképp gondolta, szerinte, ha Krisztián valóban figyelemmel kísérte a híreket, akkor tudnia kellett, hogy az a minszki megállapodás, amire a férfi hivatkozott, már a második volt, és éppen azért került sor rá, mert az elsõ kudarc lett, azaz a harcok folytatódtak.

Rákérdezett, hogy a férfi mennyire volt tisztában azzal, hogy Magyarország nem ismeri el országként a Donyecki Népköztársaságot. Erre Krisztián azt mondta, csak kapkodta a fejét azon, mi megy most Skóciában, Barcelonában, így azt gondolta, csak idõ kérdése, hogy ez megtörténjen. „Én abban hittem, hogy elindult egy rendezési folyamat, amelynek a részese lehetek” - mondta.

Az ügyész ezután rákérdezett, akkor miért nem a magyar államon keresztül akart becsatlakozni ebbe a rendezési folyamatba. A végig kimérten, és összeszedetten beszélõ férfi hangjából egyedül ekkor lehetett kiérezni erõs érzelmeket.

„Magyar részrõl nem akarok semmiben se részt venni. Én ezt az országot 21 évig szolgáltam, kutyaként bocsátottak el. Semmilyen módon nem akarom ezt az országot tovább szolgálni, én majd megtalálom magamnak a munkalehetõséget” - mondta.

Krisztián ma Pakson dolgozik egy vasüzemben. Lakhelyelhagyási tilalom van vele szemben elrendelve, azaz a letartóztatása óta már kiengedték. A tárgyalás az ügyében jövõre folytatódik, ha elítéli a bíróság, egytõl öt évig terjedõ szabadságvesztést kaphat.
Link