Nem is "szegények", de talán a legalja a mocsoknak lassan idefolyt, itt poshad... Évek óta óta halljuk, hogy jobban teljesítünk! Majd megfejelték azzal a kormányzati propagandával, hogy Magyarország erõsödik.
A józan ítélõképesség ugyan rendre jelezte a problémákat, hogy ez így nem igaz, hiszen a gazdaság messze nincs olyan jó állapotban mint a propaganda hirdeti, az egészségügy romokban, az oktatás szétesett, de arra nem számítottunk, hogy a 6 éve tartó töretlen fejlõdés eredményeként Európa egyik legszegényebb országa lettünk. " Európa egyik legszegényebb országa vagyunk " , lecsúsztunk a legszegényebbek közé.
Akik régebben az itteni állapotokat és életszínvonalat irigyelték, azok már jóval leelõztek bennünket! Hogyan történhetett ez meg?

A miniszterelnök beszédeibõl megtudhattuk, hogy a csõd, a szakadék szélén tántorogtunk 2010-ben amikor õk átvették a kormányzást és azóta õk megmentettek bennünket. Most már minden jó, ugyan ez még nem a paradicsom, de már csak pár lépés kell hozzá. Csakhogy 2010-ben amikor átvették a kormányzást, még nem voltunk a legszegényebbek között! Akkor még nem volt itt ekkora nyomor és kilátástalanság!

2010-ben még 3 ezer orvossal és 2 ezer nõvérrel több volt itt itthon az egészségügyben és még nem ment külföldre dolgozni 1,355 millió magyar, akik azóta külföldön fizetnek adót és járulékot. 2010-ben még nem az utolsók, hanem az elsõk között voltak a magyar diákok amikor PISA tesztet írtak. 2010-ben még sokkal jobb volt a magyar gazdaság versenyképessége. 2010-ben még nem mi voltunk Európában az elsõk a kórházi fertõzések és a megfelelõ ellátással kiküszöbölhetõ elhalálozás számát tekintve. De ugyanez igaz más mutatókban is.

A statisztika szerint már minden környezõ országban jobban élnek nálunk, csak a balkáni övezet néhány országa tartja velünk csóróságban a lépést. 2010-ben még hasonló szinten voltunk a lengyelekkel és szlovákokkal. Mostanra az átlag szlovák és az átlag lengyel már kétszer olyan gazdag mint az átlag magyar.
A magyarországi nyugdíjemelés és béremelés azt mutatja, hogy a magyar gazdaság a térség leggyengébb gazdasága.

Romániában 1 év alatt 13,2 %-al nõttek a bérek és 4 éve folyamatosan 5 % fölötti nyugdíjemelés van náluk. 2017-ben 5,8 % emelést kapnak a román nyugdíjasok, úgy, hogy nincs infláció, mert ott a béremelés 50 %-val is emelik a nyugdíjakat.

Magyarországon a tervezett 0,9 %-ról módosította a kormány 1,6 %-ra a nyugdíjemelést, megtoldva azt kegyes adományként egy 10 ezer forintos utalvánnyal. A lengyelek is jóval bõkezübbek a nyugdíjasaikkal. Náluk a legkisebb nyugdíj összegét 73 ezer forintra emelték, annyira, amennyi nálunk a minimálbér nettó összege. Nálunk a nyugdíj legkisebb összege maradt 28.500.- forint.

Ha a magyar gazdaság is képes lenne úgy teljesíteni mint a lengyel vagy román gazdaság, a csehekrõl, szlovákokról nem is beszélve, akkor itt is olyan magas béremelés és nyugdíjemelés lehetne mint a lengyeleknél és a románoknál. De a kérdés már nem is az, hogy miért a magyar gazdaság a térség leggyengébb gazdasága, miért csak ilyen szégyenteljesen alacsony nyugdíjemelésre futja, hanem már igazából az, hogy hogyan lehetne ebbõl kikeveredni? Hogyan lehetne megakadályozni, hogy folytatódjon a lecsúszás, az elszegényedés?

Amikor leállt a nagy autógyárakban a termelés a megrendelések csökkenése miatt, ráadásul Brüsszel se utalta az aktuális uniós támogatást több hónapon keresztül ami miatt leálltak építkezések is, akkor a nulla közelébe zuhant vissza a gazdasági növekedés.

A magyar vidék egyik fõ jövedelemforrása a külföldi prostitúció lett

Azt mondják, hogy 700 ezer munkahelyet teremtettek, de nem látni, hogy hol. Mert vidéken nem nõtt a munkahelyek száma, pedig ott lenne igazán szükség rá. A magyar vidéket meghatározóan a prostitúció tartja el. Hamburgban és a kisebb kikötõ városokban, de Berlinben is a prostituáltak kétharmada magyar. Fõként Borsodból, Nyírségbõl, de alföldi és dunántúli településekrõl is sokan mennek ki Németországba, Svájcba, Hollandiába, más nyugati országokba, hogy ott árulják a testüket, mert csak ebbõl lehet pénzt teremteni a megélhetéshez. Vidéken nincs munkahely, segélyt már nem adnak. Aki nem akar éhen halni annak lépni kell. Lehet választani, prostitúció külföldön vagy közmunka.

Ami lényeges különbség, hogy a prostitúció folyamatos jövedelmet biztosít, közmunka meg csak pár hónapon keresztül van. A prostitúcióval keresett pénzt utalják haza külföldrõl, hogy az itthon lévõknek legyen mibõl megélni. Ilyen lett az illiberális munkaalapú rendszer vidéki modellje.

2016 IV. negyedévében a nemzetgazdasági beruházások volumene 24 százalékkal elmaradt az elõzõ év azonos idõszakitól. A gép- és berendezés-beruházások volumene 18, az építéseké 30 százalékkal esett vissza.
Ez mutatja mennyire sérülékeny, gyenge és kiszolgáltatott a magyar gazdaság. A rendszerváltás óta nem volt ekkora visszaesés, hogy 20 %-al, ötödével csökkentek a beruházások, sõt, 2016 IV. negyedévben 24 %-al, ami a gazdasági növekedésre kivetítve is 20 %-os visszaesést jelent.

A környezõ országok már mind dinamikusan fejlõdnek, mi meg csak a propaganda szintjén. Szinte mindenben utolsók vagyunk. Felforgatták az oktatást, már a PISA-teszten is utolsók lettünk. Utolsók vagyunk az egészségügyben, nálunk jut a legkevesebb orvos 10 ezer betegre a térségben. Ausztriában 2-szer annyi orvos jut 10 ezer betegre, de Csehországban is 1,5-ször annyi. Nálunk a legmagasabb a kórházi fertõzések száma, ami az utóbbi idõ sokat tárgyalt témája is volt. Szinte mindenki leelõz, beelõz bennünket szinte minden téren, mi meg ahelyett, hogy összekapnánk magunkat, csak azt mantrázzuk, hogy jobban teljesítünk és az elmúltnyolcév, a Gyurcsány és Soros, na meg a migránsok.

Mindenki teszi a dolgát a környékünkön, lép elõre, mi meg ideologizálunk, hogy itt a jövõ, itt van nálunk a fejlõdés motorja és a mi új rendszerünk a munkaalapú illiberális az ami majd a hanyatló, önmaga romjain kimúló jóléti rendszert felváltja. A nép meg elhiszi ezt a nagy kamuzást, vörösre tapsolja a tenyerét, a nagy semmit éltetve. Akiben meg van józanság és nem a kedvezményezettek körébe tartozik, az elhúz nyugatra és vissza se néz, nem, hogy visszajönne. Szóval itt tartunk, éljenezzük a jobban teljesítõ magunkat, a vezetésünket, a fejlõdés meg mint a szélvész elhúz mellettünk. És ennek folytatására szavazzunk majd 2018-ban?

Szinte minden viszonylatban romlott a helyzetünk. Ami talán a legsúlyosabb és mindenkit érintõ probléma, a magyar egészségügy helyzete. A magyar egészségügy padlón van. Az orvosi kamara szerint már ott tartunk, hogy csupán a beteg szerencséjén múlik, hogy megfelelõ ellátást kap-e.

A magyarokra az igazi veszélyt nem a migránsok, hanem a magyar egészségügy helyzete jelenti. A migránsokat egyébként is megállítja a kerítés. Több mint 400 orvos hiányzik a sürgõsségi osztályokról, onnan, ahol számos esetben a gyors orvosi segítségen múlik, hogy a beteg életben marad vagy sem. Különbözõ tudósításokból szinte naponta halljuk, olvassuk, hogy van ahol 60 betegre egy orvos jut, elgyötört, ingerült orvosok, ápolók rohangálnak a betegek között.

Még egy évvel ezelõtt is lehetett volna javítani a helyzeten, de letagadták a valós állapotokat, sõt javuló helyzetrõl beszéltek. A kormány számára az egészségügy század rangú kérdés a stadionokhoz, az olimpiához vagy a kvóta népszavazáshoz képest. Pénz bõven lenne rá, hiszen az elmúlt években legalább ötször akkora plusz bevétele képzõdött a költségvetésnek, amibõl az egészségügy rendbe tehetõ lenne.

Egyetlen példa jól jellemzi az egészségügy jelenlegi állapotát. És nem is arról érdemes szót ejteni, amikor a nyugdíjas önmaga operálta ki a vérrögöt a lábából, hogy életben maradjon, mert ha kivárja amikor a kórházi mûtétre sor kerül, azt nem érte volna meg. A jelzett példa azt mutatja, hogyan omlik össze egy nagy budapesti kórház sürgõsségi ellátása, amikor az idõjárás váratlant húz és jégpáncél borítja be az utakat. Egy 39 éves férfi, aki elcsúszott és kifordult a bokája, 57 órát várt a szükséges mûtétre, de nem volt elég orvos, és amikor nem bírta tovább, megszervezte, hogy saját pénzén elvigyék egy vidéki kórházba, ahol volt orvos, aki elvállalta a mûtétet.

A magyarok egy jobb életet, egy normális életet és persze magasabb béreket, magasabb nyugdíjat szeretnének. Legalább olyan javulás legyen nálunk is mint a szomszédos volt szocialista országokban. De kiszámítható, hogy Orbán rendszerébõl nem hozható ki több ennél a nyomorgós életszínvonalnál, mert az adórendszer, az elvonások, a szabályozás, az egész rendszer erre van beállítva. Ezzel a rendszerrel, ezzel a kormánnyal sem a közeli, sem a távoli jövõben nem lesz jobb élet Magyarországon.

Ahhoz, hogy a magyar emberek által elvárt javulás legyen, rendszert és kormányt kellene váltani. Az pedig politikai inkorrektség, hogy a kormány még azt se adja oda az embereknek, ami járna nekik, mert az is más zsebébe kerül. De ennek ideológiai hátterét nem is rejtik véka alá, beszédekben hallhatjuk, hogy vége a politikai korrektségnek.

Sok pénz megy el korrupcióra és fényûzésre. Kisvasút, a lovagkor hangulatát idézõ fényûzõ vár, egyes szobáiban aranyszálakkal átszõtt selyem falikárpittal, a modern kor idején az arénákat jelentõ stadionok, na meg az olimpia, aminek rendezése a sokkal nagyobb gazdasági teljesítményre képes országok esetében is komoly veszteségeket és gazdasági problémákat okozott. A magyar emberek viszont azt szeretnék, hogy megkapják azt ami jár, ne épüljön fideszes vezetõk háza mellé stadion, ne építsenek belõle piramist és más jellegû emlékmûveket, melyek majd a távoli jövõben a jelenlegi vezetõk államférfiúi nagyságát hirdethetik.

Ahhoz, hogy itt jobb világ legyen, magasabb bérek és nyugdíjak legyenek jól kellene felhasználni az uniós támogatást. Úgy mint ahogyan az osztrákok tették a Marshall-segéllyel. Õk csak olyan területre fektettek be, ahonnan reálisan várható volt a megtérülés, mert tudták, hogy ez egyszeri lehetõség, ebbõl kell megcsinálni a jövõt. Ahova pénzt adnak ott a betett pénz legalább kétszeresét kitevõ plusz bevételnek kell keletkezni, mert csak így éri meg. Nálunk meg csak szétszórják az uniós pénzt a vakvilágba illetve baráti körben. Itt nincs olyan szabály, hogy megtérülés legyen, hogy kétszeres megtérülés legyen. Amikor pálinka kóstoló terem kialakítására adnak 100 millió forintot az egyszerre vicces és siralmas. Abból sose lesz gazdasági növekedés.

A 2018-as választáson két nagy téma lesz, amirõl majd vita folyik és ez befolyásolhatja a szavazást is. Az egyik téma az, hogy mitõl lehet jobb és mikor, mert látható, hogy ennél többre nem képes Orbán illiberális munkaalapú rendszere? Van-e valamelyik, pártnak alternatív programja és az mit ígér a választóknak? A másik, még nagyobb figyelmet vonzó téma, hogy kié lehet a költségvetésben lévõ 2000 milliárd forint plusz pénz? A magyar embereké, úgy, hogy abból jelentõs nyugdíjemelés és béremelés legyen adócsökkentéssel vagy további stadionok épüljenek belõle, olimpiára költse a fideszes kormány és fényûzõ luxus beruházásokra? 2018-ban dönthetnek a választók, hogy a költségvetésben lévõ igen jelentõs plusz pénzbõl különbözõ sportesemények, külföldi focicsapatok finanszírozása történjen vagy azt a magyar egészségügy rendbe tételére kell fordítani.

Mi fontosabb a magyar társadalomnak, az üresen kongó drága stadionok építése és fenntartása, üzemeltetése vagy a normális betegellátás feltételeinek megteremtése, a kórházi várólisták csökkentése?



Magyar álom

Ma sok magyar ember fejében ott a kiûzhetetlen gondolat: mi miért nem vagyunk képesek arra mint az osztrákok? Most, amikor minden összejöhetne és szinte semmi nem sikerül. Szabadok vagyunk, függetlenek, a világ legerõsebb katonai védõernyõje nyújt biztonságot számunkra, tagjai vagyunk az európai elitklubnak, elérhetõ számunkra az EU 470 millió fõs piaca, ám a jólét vonatkozásában semmit nem jutottunk elõre, sõt. Pedig most minden adott hozzá. Minden adott hozzá, hogy gyorsan eljussunk oda, abba a helyzetbe, amirõl annyit álmodoztunk. Minden adott hozzá, hogy elérhetõ legyen az, hogy hasonló jólétben élhessünk mint a szomszédaink Ausztriában.

Magyarország olyan mértékû uniós támogatáshoz jut 2007 és 2020 között, ami az egykor a magyaroknak és osztrákoknak szánt Marshall-segély összegénél 8-szer nagyobb összegû támogatást jelent. Magyarország, a magyar nép számára a jelenlegi helyzet, a számunkra fontos tényezõk kedvezõ együttállása egyszeri és valószínûen soha vissza nem térõ lehetõséget jelent. Magyarország még 12 ezer milliárd forint uniós támogatásra jogosult 2020-ig, ami az Orbán-kormány ismert tervei szerint felhasználásra kerül 2016 és 2018 között. Magyarország számára ez az utolsó és valószínûen soha nem ismétlõdõ esély arra, hogy csatlakozzon Európa gazdagabbik feléhez és Magyarország ne legyen Európa szegényháza.

Az osztrákok, a nekik juttatott - mai áron 7 milliárd eurónak megfelelõ - Marshall-segélybõl virágzó gazdaságot és jólétet teremtettek. Magyarországon az eddig felhasznált 9 ezer milliárd forint - 30 milliárd euró - felhasználásából nem lett jólét, sõt, mi inkább vergõdünk mint szárnyalunk, és több millió magyar ember a biztos megélhetés helyett inkább túlélési gyakorlatnak gondolja az életét. Pedig most minden adott volt hozzá, hogy teljesüljön a magyar himnuszból a " Hozz rá víg esztendõt " óhajunk.

Mi kellene hozzá, hogy Magyarország magára találjon és kibontsa adottságaiból és polgárai képességeibõl eredeztethetõ mindazon értékeit ami által megteremthetõ a magyar emberek vágyai szerinti magyar jövõ, a magyar álom? Egy olyan rendszer, amiben nem csupán a munka a cél, hanem a jólét eléréséhez szükséges értékteremtõ képességet biztosító gazdasági fejlõdés, olyan gazdasági teljesítmény létrehozása, ami lehetõséget biztosít a bérek, a nyugdíjak emelésére, az életszínvonal, az életminõség javítására.

A rendszer, amiben élünk meghatározza a lehetõségeinket. Határt szab álmainknak, vágyainknak vagy éppen fordítva, új ajtókat nyit a boldogulásra, az érvényesülésre, az önmegvalósításra. Mi a cél? Jólét vagy szûkölködés? Nem az a kérdés, hogy mit választanak a magyar emberek, mert az nyilvánvaló, hanem az, hogy a magyar emberek választása egyezik-e a hatalmon lévõ politikai elit víziójával? Csakhogy a politika nem döntheti el helyettünk, hogy lemondjuk a jólétrõl - még mint célról is - és családunk, gyermekeink, unokáink ugyan az Európai Unión belül, de jóval az európai életszínvonal alatti életet éljenek és egy jóval rosszabb életminõség elérhetõsége jelentse számukra a közeli vagy távoli jövõt.

Az már jó ideje látható, hogy Orbán illiberális munkaalapú rendszere nem képes többre. Orbán rendszerébõl nem hozható ki több ennél a rossz életszínvonalnál, mert az adórendszer, az elvonások, a szabályozás, az egész rendszer erre van beállítva. Ugyanakkor egyre többen mondják, hogy ami itt van az nem mehet így tovább! Változás kell, mert ez nem vezet sehova. Az nem lehet, hogy nincs alternatíva, nincs program, ami jobbat hozna Magyarországnak és a magyar embereknek. Sokáig nem lehet hazudni, hogy minden jobb lett, amikor a valóság ennek az ellenkezõje. Hiába az utcát ellepõ, a rádióból, televízióból ömlõ propaganda, hogy sikerország lettünk, hogy évrõl évre magunkat múljuk felül, ez semmit nem változtat a létezõ nyomoron, a megélt szegénységen, a komor tekintetekben megbúvó kilátástalanságon. Orbán kormányzásának 6 éve alatt a magyar gazdaság a térség talán leggyengébb gazdasága lett. Versenyképességben és szinte mindenben az utolsók vagyunk a térségben. Nem futja rendes béremelésre, rendes nyugdíjemelésre.

A magyar emberek jobb minõségû életet szeretnének. Jobb minõségû élet viszont csak nagy értékteremtõ képességgel bíró, kiválóan teljesítõ gazdasággal biztosítható. Ilyen gazdasági teljesítmény eléréséhez nagyléptékû gazdaságfejlesztésre van szükség. Ehhez pedig terv kell, olyan forgatókönyv, ami alapján megvalósítható a nagyléptékû gazdaságfejlesztés. Ma Magyarországon egyetlen fogatókönyv ismert a nagyléptékû gazdaságfejlesztésre: a B-modell.

A kérdés ugyanaz ami az elmúlt 20 év alatt is volt: jöjjön a B-modell vagy jöjjön inkább megint valami más? De hol van az a valami más? Hol van másik terv, másik forgatókönyv, ami a B-modellhez hasonlóan biztosíthaja a magyar gazdaság felzárkózó pályára állításhoz szükséges gazdasági növekedést? Mert ugye az nem pálya, hogy semmit nem csinálunk, továbbra is maradunk a leszakadás viszonylatában és ostoba tehetetlenséggel beleszédülünk a nyomorba?



NER - együttmûködés és kirekesztés

Sokakban - fõként az idõsek közül - rossz érzést hívott elõ a nemzeti együttmûködés rendszerének túláradó reklámozása, mivel találkoztak már hasonlóval. De az nem bizalmat, inkább félelmet gerjesztett. Amikor a hatalom szólít együttmûködésre, abban meglapul a kirekesztés lehetõsége is. Mert ha nincs együttmüködés, abból kirekesztés lehet. Kirekesztés az adódó lehetõségekbõl, kirekesztés az elõrelépésbõl, a jó álláshoz jutásból, a vállalkozói megrendelésekbõl.

Ami a magyar múltban és jelenben biztosan közös, az a félelem gerjesztése és a félelem fenntartása iránti ellenérzés és gyûlölet. Van akinek nem tetszik a rendszer amit a politika a nyakába sóz, de ettõl még békés, normális életet akar élni.

A magyarok többsége nem akar közös ellenséget, sõt, harcot se akar a hatalom által éppen kijelölt ellenséggel. Békességet, félelem nélküli életet akar, azt, hogy tehesse a dolgát, boldoguljon, gyarapodjon.

Vannak idõk, amikor összezártan kénytelen tûrni a kirekesztettek sokasága és csak gyûlik a feszültség. És amikor már nyitott a határ, akkor sokan nem tûrnek tovább. Pakolnak, hátrahagyva házat, hazát, és mennek az új világba, ahol olyan viszonyok között élhetnek, amire itthon is vágytak.



SORSKÉRDÉSEK

Történelmi idõket élünk. Ami most történik Magyarországon, az nem csupán a következõ 10 évre határozza meg Magyarország és a magyarok sorsát, de kihat a következõ 100 évre is. Az Orbán-kormány 2016 és 2018 közötti döntéseinek következményeit áldják vagy átkozzák rajtunk kívül az utánunk jövõ generációk is.

2016 és 2018 között az Orbán-kormány dönt arról, hogy mire költi el az uniós támogatás utolsó összegét. Ez a döntés nem csupán 10 évre, de akár 100 évre meghatározhatja Magyarország, a magyarok sorsát, jövõjét.

A több mint ezer éves történelmünkbõl metszetet adó fennmaradt írások szerint a sors szinte mindig ütötte, vágta a magyart, ezért a néha neki jutó jót is keserûséggel fogadta. Most viszont a sors különös kegye folytán a rendszerváltás óta eltelt 26 év alatt szinte minden teljesült amire vágytunk. Tagjai lettünk a világ legerõsebb katonai szervezetének. Olyan védelmi ernyõ alatt vagyunk, ami hosszú távra garantálja országunk biztonságát. Felvételt nyertünk Európa elitklubjába, amit Európa legfejletteb és leggazdagabb államai alapítottak. A valamikor nekünk szánt Marshall-segélynél jóval nagyobb mértékû támogatást kapunk, hogy felzárkózzunk a fejlett államokhoz és nálunk is megteremthetõ legyen a nyugati életszínvonal, a nyugati jólét.

És mi ismét ott tartunk mint régen, hogy keserûen fogadjuk a sok jót, a hozzánk ömlõ tengernyi pénzt, és nem alaptalanul. Mert nem érezzük, hogy a magyar emberek sorsát pozitívan befolyásoló tényezõk ilyen kedvezõ együttállása, a hatalmas összegû uniós támogatás jobb életet teremtene. Az EU a magyar embereknek szánja a temérdek pénzt ami uniós támogatásként érkezik az országba, de az a politikusok kezébe kerül. Õk döntenek az elosztásról. A politika meg a magyar emberek nyakába sóz egy olyan rendszert, amely célként is elveti a jólétet és az uniós pénzek elosztásakor pedig a nemzeti tõkésosztály megteremtése a prioritás és nem az általános jóléthez szükséges nagyléptékû gazdaságfejlesztés megvalósítása.

Amíg Magyarország ott tart, hogy ároktisztítással, gereblyézéssel, közmunkával próbál munkát, foglalkoztatottságot teremteni, addig a fejlett nyugati országok tech-generációja már a negyedik ipari forradalom tevékeny részese. A világban õrült tempóban száguld a technikai fejlõdés, mi meg összeszerelõ üzemek létesítéséért kilincselünk. A munkaalapú gazdaságban a negyedik ipari forradalom hozta változások miatt legfeljebb annyi perspektíva marad, hogy még jó ideig kell aki elvégezze a rosszul fizetõ nehéz munkát, ahonnan a robotok viszonylag lassabban szorítják ki az élõerõt.

A jövõkutatók szerint hatalmas változások várhatók a közeli jövõben a foglalkoztatás terén és erre már most érdemes, sõt, szükséges felkészülni. 15-20 éven belül az Európai Unió országaiban a mostani munkahelyek 50 %-a megszûnhet az automatizálás miatt. Az emberek helyét gépsorok, robotok és szoftverek veszik át. Azokban az országokban ahol nem készülnek fel erre hatalmas munkanélküliséggel kell számolni. A tulajdonosoknak elemi érdekük, hogy az élõerõt okos gépekre, robotokra cseréljék. A robotok mûködtetése tizedannyiba se kerül mint az élõerõ munkabére. A robotok, gépek napi 24 órán keresztül dolgoznak, nem mennek szabadságra, nincs hangulatingadozás vagy személyes probléma miatti teljesítménycsökkenés. Az is szempont, hogy a robotok, gépek, szoftverek nem tömörülnek szakszervezetekbe, nincs követelésük, lecserélésük esetén nem jár nekik végkielégítés.

A jövõ változásai között igen fontos tényezõ, hogy gyorsan nõ a nyugdíjasok száma és nõ az átlag életkor is. Ez nem csupán annyit jelent, hogy az államnak egyre több nyugdíjat kell fizetni, hanem azt is, hogy gyorsan bõvül egy olyan fogyasztói célcsoport, amelynek száma a kutatások szerint 2020-ra a világon már eléri a kétmilliárdot és egyben 15 ezer milliárd dollár vásárlóerõt jelent.

A magyar kormánynak 2016 és 2018 között válaszokat és megoldásokat kell találni a negyedik ipari forradom révén jelentkezõ kihívásokra. Amíg érkezik az uniós támogatás, forrás a fejlesztésre, felzárkózásra, addig kell beállni a negyedik ipari forradalom fõ- vagy melléksodrába, mert különben elszáguld a fejlõdés mellettünk és ezen a téren is behozhatatlan hátrányba kerülünk.

És végül megismételhetõ!

Történelmi idõket élünk. Ami 2016 és 2018 között történik majd Magyarországon, az nem csupán a következõ 10 évre határozza meg Magyarország és a magyarok sorsát, de kihat a következõ 100 évre is. Az Orbán-kormány 2016 és 2018 közötti döntéseinek következményeit áldják vagy átkozzák rajtunk kívül az utánunk jövõ generációk is.



MIT AKARNAK A MAGYAR EMBEREK?

A magyar emberek nem akarnak sokat, csupán normális életet. Nem kell külön definiálni mi értendõ ez alatt, hiszen 26 éve ezt ígéri a politika. Keveseknek teljesült, a többségnek csak ígéret maradt. Ezért tartják a magyarok eldobható 26 évnek a rendszerváltás óta eltelt idõt.

Mit akarnak a magyar emberek? Azt akarják, ha annyit dolgoznak mint nyugaton, akkor annyi bért kapjanak érte és úgy élhessenek mint nyugaton. Ha nyugaton adómentes a megélhetéshez szükséges jövedelem, akkor itt is az legyen.

Az egyszerû dolgos magyart nem érdekli az ideológia, a keleti nyitás, a munka fétise, nem hatnak rá a fennkölt szólamok. Egyszerûen jólétben szeretne élni és azt akarja, hogy fizessék meg a munkáját, ne szedjék el tõle ami az övé 46-féle új adóval, hogy majd stadiont építenek neki.

Mit akarnak a magyar emberek? Azt, hogy aki rendesen dolgozik, annak ne legyen gond a megélhetés, egy ruhadarab megvásárlása, vagy az, hogy hétvégén vendéglõbe mehessen a család és élvezhesse az élet apró örömeit. Egyszerû, teljesíthetõ vágyak, igények.

Ahhoz, hogy ezt elérjük megvan a fedezet, sõt az erre valónál jóval nagyobb összegû uniós támogatás. Az osztrákok ennél kevesebb pénzbõl pár év alatt virágzó gazdaságot ás jólétet teremtettek.

A JDP tudja, hogy mit akarnak a magyar emberek. A JDP programja bemutatja azt a gyorsan megtehetõ fejlõdési utat ami a magyar emberek igénye és vágyai szerinti jövõbe vezet.



HITÉT VESZTETT ORSZÁG

A magyar emberek hitét, bizalmát és már a türelmét is felemésztette rendszerváltás óta eltelt 26 év.

Az embereknek végképp elegük lett a nyomorgásból, létbizonytalanságból, egy jóval biztonságosabb, kiszámíthatóbb életet, egy jobb életet szeretnének.

A magyar emberek számára a saját sorsuk alakulása a fontos, az, hogy van-e állásuk, tudják-e fizetni a csekkeket, futja-e a rezsire, élelmiszerre, ruhára és fõként a gyerekek ellátására.

Ha itthon nem nyílik erre mód, akkor elhagyják az országot, mint tették ezt a hazautalt pénz mértékébõl következtethetõen már több mint 1 millióan.

Ha rövid idõ alatt nem változik a helyzet, nem válik láthatóvá egy gyors javulást hozó perspektíva, akkor kiüresedik az ország, a munkaképes magyarok jelentõs része külföldön keresi boldogulását, de ami ennél is nagyobb baj, nem is tervezi hazatérését.
Link
Link