Honnan olvasnak:



Le lesztek figyuzva!!!

Bejelentkezés

Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Regisztráció

Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése

Az államtól rettegõ topmenedzsereket talált Magyarországon egy kutatás

BelföldAjvé és córesz, ez a sok hibbant itt lázít, mikor már Németországot is lekörözte állambûnözésben az alakuló Magyar Királyság zsidó-cigány szabadkõmûves elitje. Az igaz, hogy a lét itt a trágyadomb szintjén van és aki még ép ésszel bír, az ölni vágyja ezt a tetû bandát, de hát meg kell érteni, Nagy Magyarország projekt megköveteli az áldozatokat. Magyarország államigazgatását a kétezres évek végéig a többi országhoz képest példamutatónak írta le a posztszocialista átalakulás szakirodalma, aztán hirtelen történt valami, ami miatt egyszerre a legrosszabb példa lett az országunk. Korábban kis túlzással a kompetens menedzserek által vezetett, üzletbarát fejlesztõ állam legjobb megvalósulása volt Magyarország a régión belül, mostanra viszont az üzletellenes, agresszívan tekintélyelvû klánállam legsúlyosabb EU-n belüli eseteként emlegetik.

Mi történt? Ha például két évtizeden át annyira fontos volt Magyarországnak a beáramló külföldi tõke, akkor miért fordult az állam ilyen nagy erõvel a külföldi cégek ellen? Miért lett az aránylag jó államból egy pillanat alatt egészen rossz állam? Az állam gyengült meg, vagy valami más történt?

Ilyen kérdésekkel foglalkozik Sallai Dorottya és Gerhard Schnyder kutatása, aminek a napokban jelent meg egy összefoglalója. A greenwichi egyetem és a loughboroughi egyetem kutatója magyar üzletemberek tucatjaival – magyar nagyvállalatok 22 felsõvezetõjével, külföldi cégek 27 topmenedzserével és még 11 megfigyelõvel – folytattak anonim mélyinterjúkat, amiben arra keresték a választ, hogy hogyan látják döntéshozók a magyar állam és az üzleti szféra viszonyát.

Amit elmondtak nekik, az elég lehangoló. Egy tipikus idézet egy interjúból:

Manapság az emberek szívében ott lappang a félelem a központi hatóságoktól. Elvehetnek akármit, bármit megtehetnek.

A cégvezetõk valósággal rettegnek, és olyan dolgokat tesznek a megváltozott körülmények között, amire korábban nem is gondoltak volna:

Olyan döntéseket hozol, amiket stabil környezetben nem tennél. Munkát adok ennek az embernek, pénzt annak az embernek… csak hagyjanak békén! Könnyen fenyegetik vagy zsarolják az embereket.

De idéznek az interjúalanyok konkrétabb történeteket is.

Egy csomó céget felvásárolnak… maffiamódszerekkel. Az állam hatalmával. Például tudok egy magán reklámcégrõl, amely pártoknak csinált köztéri plakátokat. Korábban ügyeltek arra, hogy 50-50 százalékban dolgozzanak a Fidesznek és az MSZP-nek. Odament hozzájuk pár ember, és azt mondták: meg akarjuk venni a céged 50 százalékát ingyen. A cég tulajdonosai nem egyeztek bele, aztán két hónap múlva visszamentek az emberek, és azt mondták, a cég 80 százalékát akarják. A tulajdonosok ebbe sem mentek bele, erre két hét múlva megjelent a törvény, ami betiltotta a plakátok kihelyezését az villanyoszlopokra, amivel a cég értékére a tizedére esett vissza

– mondta az egyik interjúalany a sztorit, amibõl nagy vonalakban rá lehetett ismerni az Esma nevû plakátcég történetére. Hasonló dolgok történtek egészen nagyban az egyik cégvezér elmondása szerint:

Olyan nehézzé és drágává tették a külföldi cégek mûködését, hogy gyakorlatilag kikényszerítették az eladásukat. Szabályozással levitték a lakossági gáz- és áramárakat olyan szintre, hogy csak veszteséges lehetett a mûködés, aztán még kivetették a közmûadót is. Nem volt venezuelai típusú államosítási hullám, de nagy erõfeszítéseket tettek, hogy csökkentsék a cégek értékét, és aztán megvehessék õket olcsón. Ez történt a közmû- és a bankszektorban is.

Egy külföldi kiskereskedelmi cég vezetõje így fogalmazott:

Szektoradók, pénzügyi válságadó, vasárnapi zárva tartás, ezek mind azt a célt szolgálták, hogy a magyar tulajdonú láncok kerüljenek helyzetbe, és hogy tulajdonosváltást kényszerítsenek ki a szektorban. Ez még nem történt meg. De úgy érezzük, még mindig ez a cél, ezért folyamatosan figyelnünk kell, hogy a kormány milyen törvényekkel vagy más módokon akarja ránk kényszeríteni a tulajdonosváltást. Ebbõl a szempontból az állam ural mindent.

Az egyik magyar cég vezérigazgatója jogi eljárást szeretett volna indítani a kormánnyal szemben, mire:

Berendeltek a minisztériumba, hogy találkozzak a külügyminiszterrel (…). Nagyon udvariatlan volt, és azt mondta: bármi lesz, õ a székében fog ülni a következõ nyolc évben, és ezért azt javasolja, ne indítsuk el az eljárást, mert õ éreztetni fogja velem a döntésem súlyát (…). Öten voltak még a szobában.

Sallai és Schnyder nem állnak meg az anekdotázásnál, elméleti szintre emelik a kérdést. Szerintük a magyar állam 2010-es évekbeli gazdasági visszacsúszása három olyan technikában csúcsosodott ki, amelyek segítségével az állam, vagy az állam igénybevételével egyes magánszereplõk a saját akaratuk alá rendelik a magángazdaságot.

Jogi és szabályozási változtatások: a feltételek jól meghatározható érdekeltek számára kedvezõ, mások számára hátrányos változtatása meglévõ, szabályozott piacokon.
(Újra)államosítások: az állam valójában nem egy fejlesztési koncepció keretében, hanem az államot irányító csoport hatalmának kiterjesztése érdekében vásárol (vissza) vállalatokat vagy vagyonelemeket, amiket aztán esetenként alacsony áron újra magánkézbe juttat.
Kényszerített kivásárlások: politikához közeli szereplõk cégeket vagy szektorokat szereznek meg zsarolással. A szerzõk itt utalnak az oroszországi rejdersztvo (zsákmányszerzés) gyakorlatára.

Mi a közös ezekben a mechanizmusokban? (Már azon kívül, hogy nem a nemzetgazdaság fejlesztésérõl, hanem egy szûk érdekcsoport hatalmának és vagyonának kiterjesztésérõl szólnak.) Hát az, hogy egy hozzáértõ állami bürokrácia nélkül nem lehetne mûködtetni õket.

Ezért a formálódó magyar klánállam legfontosabb jellegzetessége a kompetens állami bürokrácia megszállása volt. Fontos volt ebben a folyamatban a köztisztviselõkrõl szóló törvény módosítása, amiben lehetõvé tették azt, hogy lényegében indok nélkül kirúgják az állami alkalmazottakat. Emiatt alárendeltté és könnyen zsarolhatóvá vált az egész közigazgatás, és a politikai kinevezettek háttérbe szorították a hivatásszerû tisztviselõket. Ezt egyébként lényegesen udvariasabban ugyan, de az OECD is megállapította nemrég:

Kapcsolódó cikk A magyar állam drága, politikailag elfogult és vakon repül Egészen súlyos problémákat talált az OECD a magyar bürokrácia mélyén.

Az így létrejövõ rendszerben aztán nagyon összpontosított lett a hatalom, belsõ ellenállás nélkül mennek át a kezdeményezések felülrõl, és ez fokozta a kiszámíthatatlanságot az üzleti életben.

Sallai és Schnyder szerint Magyarországon ma már nem csak arról van szó, hogy magán érdekcsoportok megszállták az államot (ez a sokat emlegetett state caputre), ilyen ugyanis inkább gyengébb, védekezésre képtelen államokkal szokott megtörténni. Precízebb meghatározásuk szerint egy klánra emlékeztetõ, szûk elit belülrõl gyarmatosította a magyar államapparátust, hogy aztán eszközként használja fel azt saját céljaira. A visszacsúszást tehát éppen hogy az erõs és hozzáértõ bürokrácia teszi lehetõvé, ez a fõ eszköz.

Más kérdés, hogy a kialakulóban lévõ magyar klánállam éppen hogy magát gyengíti: ha egy klán egy-egy tagja magáncéljaira használja az államot, gyakran a közérdek kárára, akkor gyakorlatilag privatizálódik az állam. Ez azt is jelenti, hogy egyre kevésbé tud autonóm szereplõként fellépni a társadalomban.

Az egyik üzletember így fogalmaz:

Én úgy látom, hogy Magyarországon nem az állam vetélkedik a magáncégekkel, hanem magánemberek vetélkednek egymással az állam infrastruktúráját felhasználva. Ma már fejlettebb rendszerben irányítják a politikusok a gazdaságot; már nincs szükségük pénzesdobozokra. Egyszerûen csak senki másnak nem adnak állami megrendeléseket, mint a saját, kivételezett cégeiknek.

Egy másik így:

Amit csinálnak, az nem politikai, hanem gazdasági profitszerzés. Az elit egy része azt gondolja, rá kell tenniük a kezüket néhány szektorra, mert azok nyereségesek. (…) Az állam mögött személyes és céges érdekek vannak.

Egy harmadik így:

A helyzet, amikor a gazdasági és a politikai szféra el van választva egymástól, és korrupt kapcsolatban áll egymással – ennek vége. Már nem ez a helyzet. Ma már ez a két szféra egy és ugyanaz. Senki nem jöhet be ebbe a rendszerbe kívülrõl.

Egy negyedik pedig így:

A kormányzat a gazdaság tetejére helyezte magát. Ahol nagy közbeszerzés van, ott politikai alkuk uralkodnak. A cégeknek el kell nyerniük a politikusok jóindulatát. A politika mögött mindig magánérdekek vannak.

Ezek a rendszerek, ahol egy-egy szûk érdekcsoport nem csak a zsákmány egy jelentõs részét szerzi meg, hanem azt is meghatározhatja az állam irányításával, hogy ki férhet még hozzá, szinte megingathatatlanul stabilnak tûnnek – erre gondol például Branko Milanovic szerb közgazdász, amikor “többpárti kleptokráciáról” ír. Sallai és Schnyder szerint viszont az állam lassú lemorzsolódása arra utal, hogy egyáltalán nincs egyensúlyi helyzetben a magyar klánállam – igaz, a gyengülés elég lassú folyamat lehet még.
Link

Hozzászólások

4 #1 Posta Imre
- 2018-01-16 14:41
„Magyarországon minden szétrohadt” az ultraliberális Süddeutsche Zeitung szerint


„Magyarországon minden szétrohadt” fõcímmel, „Gyûlölet és apátia Magyarországon – egy ország kerítéssel zárja be magát” alcímmel mutatja be az ultraliberális német Süddeutesche Zeitung napilap azt a Magyarországot, ahol mint írja összefoglalója elsõ mondatában: „A média manipulál, általános érdektelenség irányul a politikával szemben és apatikus a szegénység.”

Ami a fõcímet illeti, annak német eredetije így hangzik: „In Ungarn ist alles kaputt”. A „kaputt” szót fordíthatnánk „tönkrement”-nek, de akkor a kifejezésbe belevinnénk egyfajta negatív dinamizmust, ami a „kaputt” kifejezésben nincs. A szó német nagyszótári megfelelõje a „megsemmisült” és „agyoncsapott”.

Az idegen szavak legjobb szótára szerint ezeket jelenti: „tönkrement”, „vége van”, „elveszett” és „meghalt”. Úgyhogy akinek nem tetszik a német szöveget olvasók feltételezett, azonnali társítása a „szétrohadtra”, helyettesítsék be a kifejezést a felsoroltak bármelyikével.

A cikket egy Németországban született, Magyarországon gyakran megforduló Varga Vivien nevû hölgy írta.

Hogy kinek a szolgálatában, az már a „helyszíni élményeit” feltálaló beszámolója is mutatja. Egy metróállomás ülései láthatóak és fölötte Soros-plakátok.

A cikkben annak alcímében is megtalálható „gyûlölet” szó Soros mellett szintén fõszereplõ, kifejezve a kormány, illetõleg a parlament viszonyát e „nemzetközi filantróphoz„.

Most pedig a cikk ismertetése elõtt vegyünk egy mély levegõt és próbáljuk nyugalommal kommentálni azt, hol tart 2018 januárjában a nyugati „sajtószabadság”, különösen az általa másokban hibáztatott „álhír” és „gyûlöletkeltést” illetõen.

Szögezzük le azonnal: annak ellenére, hogy a Magyarországgal szemben kötelezõ jelleggel, majdnem hasonló hangnemben íródott cikkek özöne árasztja el a nyilvánosságot, ez a Google hírértesítõjének annyira megtetszett, hogy az „Ungarn” keresõszavas reggeli, megrendelt hírértesítõjének listáját ma ez a cikk vezeti. Nyilván kiváló algoritmusa eredményeként, amely ennyire díjazza a rekordutálatot Magyarország esetében.

A tényeket illetõen talán nem kell tényeket felsorolni arról, hogy hány millió turista járkál Budapesten, a Balatonnál, Egerben, Keszthelyen és oly sok más magyar városban a látottakat csodálva és hazamenve úgy számolva be élményeikrõl, hogy idegenforgalmunk dinamikusan tovább nõ.

2018 januárjában a nyugati világban a cenzúra már tombol. A hazai balliberális média tomboló helyeslése és öröme mellett, hiszen lassan minden tilos, ami tény. És minden szabad, amit az aktuális ellenségekrõl – Oroszország, Kína, Irán, Magyarország, Lengyelország – hazudni lehet és kötelezõ.

A kettõs mérce torát üli. Nem csak a vezetõ és nem vezetõ nyugati országokban dinamikusan terjedõ cenzúráról van szó, de olyan lépésekrõl is, mint ahogyan például

hétfõn Párizsban immár újfent nem engedték be a Russia Today francia adásának ottani tudósítóját az Elysée palotába, Macron elnök sajtókonferenciájára, merthogy õ „nem újságíró”. A „szabadság”, az „egyenlõség” és „testvériség” hazájában, mint köztudott.

Garantált: a Süddeutsche Zeitung újságíróját minden további nélkül beléphetett az említett párizsi épületbe. Mert az õ médiuma, ugye, tényeket ír és nem kelt gyûlöletet, szemben az Egyesült Államokban idegen ügynökként történõ regisztrálásra kötelezett Russia Today America és a Sputnik News ottani hírszolgálata.

Most pedig folytassuk a müncheni lap álhírgyártónõje gyûlöletkeletõ cikkének ismertetését, amelyet egyetlen olyan közösségi portál se merne letiltani, amely naponta szakmányban tilt le konzervatív forrásból származó puszta tényközléseket.

A cikk elejébõl kiderül, a címben szereplõ kaputtos mondás a Magyarországra látogató hölgy kistestvérétõl származik, mert még neki is feltûnt, hogy „az utcák, a buszok, a házak és még a nyaralók is” mennyire a lepusztultság jegyeit hordozzák magukon. Pedig ez a Magyarország kapja a legtöbb pénzbeli segítséget Brüsszeltõl. Aminek persze nem a lakosság látja hasznát.

Ezután jön hosszan az a kliséktõl kötelezõen megtûzdelt Soros-védelem, amelyet hétfõn például tíz nyomtatott oldal terjedelemben a Financial Times-ban annak éppen Budapestrõl éppen csomagoló tudósítója, Andrew Byrne adott elõ ugyanolyan felhanggal, mintha megrendelésre és késõbbi pályája egyengetése kedvéért írta volna.

A szerzõnõ leírja azt is, a határ átlépése után milyen undorral nézett ki a jól öltözött, egészséges német és osztrák utastársai mellõl az osztrák vasútszerelvény ablakaiból a visszataszító külsõ magyar valóságra. Érezhetõen úgy, mint Trump Afrikára és Haitira, azon országokat pöcegödörnek/szarfészkeknek nevezve.

Majd olyan mondatok következnek, amelyekben például a „gyûlölet” szó háromszor is benne van. Amely kifejezést ma a hölgy cikkének helyt adó médiumoknál megkérdõjelezni éppen annyira tilos, mint a „populista”, „nacionalista”, „szélsõjobboldali” vagy „antiszemita” vádat.

Az viszont örömmel töltheti el mindazokat, akik a multipolárissá váló világnak örülnek, hogy egyrészt hétfõn a német Bundesbank bejelentette, a kínai valutát immár õ is tartalékvalutái közé veszi fel, másrészt a világ öt legnagyobb bankja immár kínai.

Így talán érthetõ az a természetesség, hogy Magyarország Kínához fordul kölcsönért, ha az EU-nak netán épp nem lenne számunkra pénze. Mely zárómondatoknak jóval több közük van a valósághoz, mint a német pöcegödör médium ezen ismertetett termékének. http://magyaridok...t-2687818/

Kettészakítja Németországot a gazdasági egyenlõtlenség

Tágabbra nyílt a jövedelmi olló Németországban az újraegyesítés óta a DIW Berlin gazdaságkutató intézet kedden közzétett tanulmánya szerint.
Egyre rosszabb lesz

Thomas Piketty francia közgazdász 2014-ben megjelent könyvében arra hívta fel a figyelmet, hogy ha a gazdagok gyorsabban képesek vagyont felhalmozni, mint amilyen ütemben a gazdaságok növekednek, akkor az elkövetkezõ évtizedekben az egyenlõtlenség az egekbe nõhet, és ennek valószínûleg destabilizáló hatása lesz a társadalmakra.

Márpedig nagyon is ez a helyzet. Egy nemrég megjelent, a Washington Post által ismertetett tanulmány szerint az elmúlt 150 évben a magánemberek tõkehozamának súlyozott aránya kétszer olyan magas volt, mint az elmúlt 150 év növekedési üteme. Ráadásul a GDP-hez viszonyított tõkeértékek összege nagyjából megduplázódott 1970 és 2015 között. Vagyis a jövedelmi olló globálisan is csak egyre nõ.

Továbbá, ahogy azt a Bloomberg megjegyzi, a mai fiatal generáció kevésbé él jómódban, mint szüleik. A fejlett országokban egyre nagyobb mértékeket öltõ diákhitelek, a 2008 utáni szigorúbb jelzálogszabályok, a magasabb lakásárak és a nyugdíjak bizonytalansága visszatartja a vagyon felhalmozódását.
Hamar fordult a kocka

A magas jövedelmûek részesedése a nemzeti jövedelembõl Németországban is jelentõs mértékben növekedett a kilencvenes évek óta, miközben a lakosság alacsony jövedelmû felének a részesedése csökkent, állapítja meg a DIW Berlin (Deutsches Institut für Wirtschaftsforschung) tanulmánya.

A 19. század végén bevezetett személyi jövedelemadó nyilvántartások alapján kimutatható hogyan alakult az idõk folyamán a bérbõl, vállalkozási- és vagyoni bevételbõl álló bruttó jövedelem eloszlása a lakosság különbözõ rétegei között.http://www.tozsde...90339.html
4 #2 Posta Imre
- 2018-01-16 15:20
4 #3 Posta Imre
- 2018-01-16 16:12
Mit ezeknek isten meg Jézus! Pénz, pénz, pénz...ilyen a nagy "magyar" xarházi átlag meg ettõl sokkal rosszabb. A "krém" meg még ilyenebb! Na isten, erre varrjál Jézust, hogy az anyád ne sirasson!


Fideszes vagyok, mert onnan kapok pénzt

Marócsa egy zsákfalu, Szigetvártól pár kilométerre. A településen alig 100 ember ér, többségük munkanélküli vagy közmunkás. Nincs itt már se bolt, se kocsma, se bármilyen lehetõség, a lakók szerint pedig ez már csak rosszabb lesz. A 73 éves polgármestert nem érdekli a politika, a miniszterek nevét sem tudja, de 15 év alatt megtanulta, hogy menni kell az árral, ha jót akar a falujának.
[url]https://24.hu/kozelet/2018/01/16/fideszes-vagyok-mert-onnan-kapok-penzt/ [/url]
5 #4 kincses
- 2018-01-16 20:32
Imre, gyere hozzánk, nálunk ez a hozzáállás akadémiai szintre emelkedett...az ország 95%-a így mûködik...
267 #5 Perle
- 2018-01-16 21:13
Igazak azok az állítások, amit a fõcikkben felsorolnak. Pedig a földkérdést még ki is hagyták. Úgy vették el a gyermekeink magánpénztári befizetéseit, hogy az elvett , már megcsonkított összegek a mai napig nem szerepelnek az egyéni nyugdíj befizetések között. Nincs róla a mai napig hivatalos visszaigazolás.

Figyelem ezeket a csok-os ingatlaneladásokat is.Nem a családok járnak jól ezzel, hanem az építõipari vállalkozás, valamint a hitelt nyújt bankok.. A Csok összegével emelve árulják azt az új lakásokat, ami a vállakozónak lakásonként tiszta haszont hoz az redeti hasznon felül. .
267 #6 Perle
- 2018-01-17 11:47
https://www.pravd...0-money-0/

Amit itt az állam eljátszhat a vállakozásokkal, ugyanez megy nagyban az USA által. Itt van Kazahsztan esete. Az ország hatalmas összegû amerikai számlán lévõ követelését befagysztiották Amerikában. Most a kazah elnök kiutazott, de azzal tért vissza, hogy mindenféle szerzõdést aláírattak vele az amerikaiak, akik majd átveszik a gazdaság szinte minden területén az irányítást és viszik ki a hasznot az országból. Kazahsztán rendkívül gazdag ásványkincsekben. Oroszország legnagyobb szövetségesét választották le ezzel a lépéssel az amerikaiak, közelebb hozzá a terrorveszélyt..
4 #7 Posta Imre
- 2018-01-17 14:10
Agyonhallgatja a kormány Orbán vejének botrányát

Az OLAF szerint nem szabályosan költötte el az Elios az uniós támogatást, de a kormány inkább a négyes metróról beszélt.

Az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) nemrég szabálytalanságokat mutatott ki az uniós források felhasználásával az egykor Tiborcz István által irányított Elios Zrt. közvilágítási projektjei körül. Azonban döbbenetesen máshogy kommunikálja le ezt a kormány, mint a másik nagy OLAF-ügyet, a négyes metróhoz kapcsolódót – gyûjtötte össze a megszólalásokat az Index.

A lap megjegyzi, a metrós botrányt rögtön az elején „minden idõk legnagyobb korrupciós botrányának” nevezték, megszólalt az ügyben Csepreghy Nándor és Tuzson Bence államtitkárok, Kovács Zoltán kormányszóvivõ, Lázár János miniszterelnökségi, Varga Mihály nemzetgazdasági és Trócsányi László igazságügyi miniszter is. A teljes OLAF-jelentést is nyilvánosságra hozták nagy csinnadrattával.

Ezzel szemben az Elios

Az OLAF szabálytalanságokat tárt fel az EU-s pénz 2011-15 közötti elköltésével kapcsolatban, ezért javasolja, vegye vissza a 12 milliárd forintos támogatást az Európai Bizottság. Összeférhetetlenségeket is találtak, de a kormányt ez nem zavarja (fõleg, hogy Tiborcz Orbán Viktor miniszterelnök veje).

Hiába kaphatta meg az uniós pénzek felhasználásáért felelõs Miniszterelnökség is az OLAF-jelentést, egyetlen sajtótájékoztatót se tartottak errõl, az MTI hallgat, a Wall Street Journalból lehetett értesülni a dologról. Egy-két semmitmondó közlemény azért megjelent, de ezek nem említik Tiborczot, sõt inkább a Bajnai-kormányra kenik az ügyet, megemlítve, hogy támogatják az OLAF vizsgálatait.

https://24.hu/koz...botranyat/
819 #8 rozsola
- 2018-01-17 14:51
Még mindig vannak akik nem értik meg , " Az állam a legjobb tulajdonos "

Hozzászólás küldése

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Generálási idő: 0.50 másodperc
2,943,261 egyedi látogató