Véletlen? PISA, PINA, CSÖCS, PICSA...hülyék gyûlölelkezete...még hogy pedagogosz? Egy nagy FASZ-t! Lenne értelme a pedagógiai munka értékelésének, de ennek a legkevésbé felel meg a januárban bevezetendõ tanfelügyeleti rendszer. Különösen a belsõ ellenõrzés lehet aggályos, ami nemcsak átláthatatlan mennyiségû adminisztrációs terhet rak a tanárokra, de meg is mérgezheti a tantestületek légkörét. A szülõk is készülhetnek: évekig kell majd kérdõívhegyeket kitöltögetniük.

Nagy port kavart a közvéleményben az a hír, hogy bevezetik az iskolákban a tanfelügyelethez kapcsolódva az intézményi önértékelést. Valószínûleg az emelte erõs hírértékûvé ezt, hogy az Oktatási Hivatal (OH) honlapján megjelent tervezet szerint a pedagógusok ellenõrzését az iskolavezetõk által felkért önértékelési csoportok fogják végezni. A szlengben gyorsan kibõvült a csoport neve a pedagógus elõtaggal, így a rövidítés klasszikus mém-pozitív kifejezés lett: el is lepték a netet, a sajtót a PÖCS-csel kapcsolatos írások, képek.

70 ezer tanárt értékelnek évente

Pedig ennél sokkal komolyabb változásról van szó. Elvileg „a magyar köznevelési rendszer minõségének – hatékonysági, eredményességi és méltányossági mutatóinak – javítása érdekében” új iskolai külsõ és belsõ értékelést vezetnek be. Ennek részeként az intézményt, az iskolavezetõt és a pedagógusokat is ellenõrzik. Minden egyes pedagógusra kétévente kerül sor (a vezetõkre szintén, az intézményi ellenõrzésre 5 évente). Azaz évente elvileg mintegy 60-70 ezer értékelést fognak gyártani az önértékelési csoportok évente.

Fotó: Stiller Ákos

Minden hatékony szervezetnek – legyen az egy vállalat vagy egy iskola – vannak bizonyos értékelési módszerei, és ebben a belsõ értékelés is szerepet kap. Nem ördögtõl való tehát egy ilyen rendszer felállítása a magyar oktatási intézményekben sem. A jelenlegi tervezet azonban elég aggasztó jövõképet fest az iskolák mindennapi mûködésére. És megint nem arról van szó, hogy mi lenne jobb a gyerekeknek, mitõl lenne hatékonyabb, gyermekközpontúbb a tanítás, hanem arról, mennyire tudja leadminisztrálni a rendszer a mûködését.

A tantestületet mérgezi

Az intézmény, a pedagógusok, vezetõk ellenõrzését tehát az önértékelési csoportok (más néven Belsõ Értékelési Csoportok) végzik. Ez az amúgy is túlterhelt – és az értékelést felvállaló – pedagógusokra óriási adminisztrációs terhet ró majd. A saját tanóráik megtartása mellett nekik kell elkészíteniük az éves önértékelési tervet, amit fel kell tölteniük az (egyelõre még nem mûködõ), OH által üzemeltetett site-ra. De nekik kell elõkészíteniük az önértékelést, megtervezniük a tanárok, szülõk, diákok tájékoztatását, fel kell készíteniük az önértékelésbe bevont pedagógusokat.

Az értékelés tartalmaz dokumentumelemzést, megfigyelést, interjúkat és hosszú kérdõívek kitöltetését, értékelését. Megnézik a tanfelügyelet és az intézményi önértékelés pedagógusra vonatkozó értékelõlapjait, a tanmenetet, a tematikus, az óra- és a más foglalkozásokhoz készült terveket, a naplót és a tanulói füzeteket is. Az értékelést végzõk beülnek saját kollégáik órájára is.

Elöntik az országot a kérdõívek

De nem csak az értékelõk, hanem az értékeltek (tehát kétévente egyszer minden pedagógus), a kollégáik és a szülõk számára is munkát jelent majd a rendszer. Az értékelt tanárnak olyan kérdésekre (összesen 18-ra) kell megjelölni egy ötös skálán a véleményét, mint például „Alapos és körültekintõ a szakmai tervezése” vagy „Határozott, szuggesztív az órákon”, esetleg „Tanóráin rend, fegyelem van”.

Kérdõívet kapnak az értékelt tanár kollégái is. Nekik tanártársukkal kapcsolatban azt kell belõniük egy ötös skálán például, hogy „Jól ismeri az intézmény vezetésének elvárásait (munkaköri leírás), melyeknek napi munkája során kiválóan megfelel”, „Tisztában van önmaga képességeivel, szakmai felkészültségével” vagy hogy „Rendszeresen tájékozódik a szaktárgyára és a pedagógia tudományára vonatkozó legújabb eredményekrõl”.

De a szülõk sem maradnak ki, sõt a középiskolás diákok kérdõívére is számítanak az értékelõk. Az önértékelési kézikönyv nem tér ki arra, hogy kötelezõ lesz-e a tanároknak, szülõknek (ez mondjuk nehezen elképzelhetõ) a kérdõíveket kitölteni. Az biztos, hogy állandó elfoglaltságot jelent majd mindez az oktatás minden szereplõje részére. Egy lelkiismeretes, mondjuk két iskoláskorú gyermekes szülõ évente akár 20-30 kérdõívet is kaphat.

Fortélyos félelem

A dolgozók körkörös (egymás és a külsõ partnerek általi) értékelése a már megszokott gyakorlat a vállalati világban – mondja Setényi János oktatáskutató. Ennek iskolai alkalmazása akkor lehet eredményes, ha a vállalati minta nyomán világosan szabályozzák, kik és milyen minõség- és humánpolitikai célokra fogják használni az értékelési eredményeket. Ha ez nem válik világossá, akkor a pedagógusokban törvényszerûen megjelenik a bizonytalanság és félelem.

A PDSZ elnöke szerint az, hogy egy tantestületbõl 4-5 embert kiemelnek a többiek értékelésére, olyan szintû megosztást eredményez majd a pedagógusok között, ami szétverheti a tantestületeket. „Rosszízû emlékeket idéz fel, hogy a kollégák egymást értékelik. Ráadásul az ellenõrzés nem arra kíváncsi, hogy a kiszemelt pedagógus jó-e a szakmájában, hanem arra, hogy megfelel-e a munkája a kormányzat által teremtett feltételeknek.”

Kudarcra van ítélve

Mendrey László szintén kiemeli, hogy a normál feladat mellett most újabb, átgondolatlanul nagy terhet raknak az értékelõk nyakába. „Teljes óraszám mellett órákat kell látogatniuk, portfóliókat kell vizsgálniuk, kérdõívekkel kell bajlódniuk.” Önadminisztrációval fog foglalkozni mindenki: hogy minél jobb óravázlata, jobb portfóliója legyen, alaposabb vázlatot diktáljon a gyerekeknek.

„Okozhat sebeket a tantestület hangulatában az, hogy kollégák értékelik a kollégáikat. Sértõdések, megbántások oka lehet mindez, s ez biztos nem javítja a közösség hangulatát” – ért egyet (kivételesen) Mendreyvel a Nemzeti Pedagógus Kar (NPK) elnöke.

Horváth Péter a hvg.hu-nak elmondta, az új értékelési rendszernek akkor lehet sikere, ha az egész folyamattal valamennyire azonosulni tud a pedagógustársadalom. „Ha nem, akkor kudarcra van ítélve, mert akkor fölösleges nyûgnek tekinti majd mindenki, és minden adminisztrációval el lesz intézve.” Horváth azt is hozzátette, hogy az egy próbafélév, élesben januártól indul a rendszer. Addig még lehet finomítani, és az NPK javasolni is fogja annak egyszerûsítését.

Értékelés – jól

Azokban az országokban, ahol hatékonyan mûködik az iskolák értékelése, nem a pedagógusokat, hanem az intézményeket értékelik. (Erre volt kísérlet Magyarországon is: a 2000-es évek környékén bevezetett, majd a kormányváltás után gyorsan elhalt a Comenius program.)

Ideális értékelési rendszer például a skótoké – mutat rá Setényi János. Ott a királyi tanfelügyelet értékeli az iskolákat kívülrõl, a pedagógusok pedig – ugyanazon paraméterek alapján – belülrõl. A két oldal véleménye alapján ott párbeszéd kezdõdik, ami alapján közösen tudnak kidolgozni hatékony akciótervet az adott intézményre.

Fotó: Stiller Ákos

Magyarországon eddig is megvolt az elvi lehetõség az intézményi értékelésre. Néhány éve bekerült a jogszabályokba egy olyan passzus, ami arról szól, hogy ha egy iskola jelentõsen alulteljesít, akkor a fenntartónak (ma már ez jellemzõen a Klik) van lehetõsége megkövetelni egy iskolafejlesztési terv elkészítését. Ez alapján sokkal olcsóbban és hatékonyabban lehetne javítani az oktatás színvonalát. Elsõ körben azokkal az intézményekkel kellene foglalkozni, aki tartósan egy szint alatt teljesítenek. Erre jó példa a holland modell. Ott azt az iskolát, amelyik normálisan dolgozik, békén hagyják. Arra összpontosítják a tanfelügyeletet, a belsõ önértékelést, ahol baj van – mondja Setényi.

Eddig is tudtuk, melyik a jó iskola

Ráadásul számos fontos paramétert eddig is tudtunk a magyar iskolákról. Nagyon jól dokumentálhatók az iskolák minõségi munkáját mutató „kemény változók” a kompetenciamérésekbõl, felvételi adatokból, továbbtanulási adatokból. Az OH egy óra alatt minden egyes iskoláról meg tudná mondani ezek alapján, hogy az milyen munkát végez. (Egyelõre az iskola hozzáadott értékének dokumentálása nem pontos, de ezen folyamatosan javítanak.)

Ezt a részt tehát nem kellene új rendszerekkel értékelni. Nem tudják megmutatni ezek a mérõeszközök ugyanakkor a „puha változókat”, az iskolai légkör, az intézményi kultúra jellemzõit, hogy mire nevelik a gyerekeket, motiváltak-e a tanárok, stb. Ezek felfedésében lehetne szerepe egy intézményi önértékelésnek.

Hogy miért nem a sikeres országok által követett intézményi értékelést vezetjük be, hanem helyette az egyes pedagógusok ellenõrzését, annak leginkább politika okai vannak. Ahogy egy forrásunk fogalmaz, „Hofmann Rózsa kõkemény rendelése volt” az iskolai értékelési rendszer kidolgozói felé, hogy az – 1985-ös megszüntetése után uniós pénzekbõl kifejlesztett – újraélesztett tanfelügyelet a pedagógusokra, igazgatókra vonatkozzon.

Az új önértékelési rendszerrõl megkérdeztük az Emmit is, amint megkapjuk a válaszukat, közöljük.
Link