Nehéz eldönteni, hogy most akarja, hogy ez a tetvedék zsidó-cigány és csapata (aminek látszólag õ is része) fejbe legyen lõve végre, vagy mégis! Zsóti okos kis "strici" és nagyon jól NLP-zi a buziagyú olvasóit. Nos, kérdés ne legyen! Zokszó nélkül lõném fejbe demokratikusan ezt az egész patkányhordát...ami persze képtelenség és értelme sem sok, de egy próbát talán megérne azért. Bár, az a hülye csorda, amit "helyettük" lehetne odadózerolni sem ad okot bizakodásra.
Mily különös… Éppen száz éve történt…

Száz évvel ezelõtt, 1918 októberének utolsó napján a Hermina úti Róheim-villába, Tisza István otthonába behatolt öt fegyveres. (Máig nincs magyarázat arra, hogy a Tisza védelmére kirendelt csendõregységet a behatolás elõtt egy órával kinek a parancsára vezényelték el a villától. Az öt fegyveres: Dobó István (istenem, micsoda szörnyû névazonosság!) tengerész, Horvát-Sanovics Tivadar tengerész, Sztanykovszky Tibor, Hüttner Sándor, Pogány (Schwartz) József. A behatoló fegyveres csõcselék elõbb szidalmazni kezdte Tiszát, majd három lövés dördült el, és a miniszterelnök holtan rogyott a földre.

Bõ két évvel a gyáva és aljas gyilkosság után lezajlott a per, a gyilkosok pere – már azoké, akiket egyáltalán bíróság elé tudtak állítani. Horvát-Sanovics például eltûnt örökre, õ valószínûleg a Szerb–Horvát–Szlovén Királyságban, a késõbbi Jugoszláviában kapott menedéket és álnéven élt tovább, csakúgy, mint Károlyi minisztere, Linder Béla, a haza- és nemzetáruló gazember, akit maga Tito marsall temettetett el Belgrádban a hatvanas években, díszlövések kíséretében.

Dobó korán meghalt a börtönben, Sztanykovszky egyedüliként leülte 15 éves büntetését a szegedi Csillagban, majd már Kádártól kért és kapott (!) nyugdíj-kiegészítést, méghozzá munkásmozgalmi munkásságáért, egészen pontosan azért, mert részt vett a miniszterelnök meggyilkolásában. Pogány (Schwartz), aki a patkánylázadás népbiztosa lett, a Szovjetunióba menekült. Tisza meggyilkolása mögött mindig is Károlyit sejtették, ám ezt igazolni, bizonyítani soha nem tudták.

Ez volna a történelmi párhuzam, az évfordulós egybeesés. Amúgy most minden más. Nincs most itt olyan gazember, akinek legalább ahhoz lenne mersze, hogy fegyvert fogjon, ugyan, kérem! Gyáva kis patkányok szaladgálnak szerteszéjjel, és a virtuális világban fényképeket posztolgatnak a fejbe lõtt miniszterelnökrõl, aláírván: „Keresd a hibát, én nem találtam.” Ó, hát persze… Miért is találná a hibát a fejbe lõtt Orbán Viktor fotómontázsán a pécsi szocialisták vezetõségi tagja, bizonyos Simon József, afféle hamisítatlan disznófejû kisúr, fröccs­öntött Horvát-Sanovics, Sztanykovszky Tibor, Pogány (Schwartz) József – az örök és kiirthatatlan, rohadt lumpenproli friss sarjadása.

Neki ennyi jutott: hogy fejbe lõtt Orbán Viktor-képeket tegyen fel a virtuális valóságba, ahol az elvtársai sikkantgatnak a gyönyörûségtõl a kép láttán, a pártja meg kiad egy igazi, hamisítatlan lumpenproli nyilatkozatot a „gyûlöletkeltésrõl”, így vigyorogva össze az elvtársakkal és a disznófejû kisúrral a reterát mögött, és aztán tényleg naponta elképzelik, újra és újra kéjesen, hogy miképpen lõnének fejbe bennünket az elsõ adandó alkalommal, amikor ezt újra megtehetnék, persze miután már le vagyunk fegyverezve és gúzsba vagyunk kötve, és semmi esélyünk a védekezésre, pontosan ezek és így lõtték agyon a cári családot is, ugyanígy, gyerekestül, asszonyostul, szolgálóstul, majd a sortûz után életben maradottakat puskatussal agyonverték, és sokáig, életük végéig errõl adomáztak a vodkák fölött, errõl, a „hõstettükrõl”.

Igazából itt vége is. Megemlíthetjük még, hogy lám-lám, elõbb a miniszterelnök bábujának fejét rugdaljuk végig az utcán, aztán g…nek és sz…nak nevezzük, vagyis megfosztjuk emberi méltóságától, „dehumanizáljuk”, aztán kerítünk egy belvárosi megmondóembert a legszûkebb körbõl, aki kimondja, hogy Orbán majd Ceausescuként végzi, ezután kisvártatva akad majd egy lumpenproli, aki kiposztolja Orbánt fejbe lõve.

Megemlíthetjük – de minek? Úgysem fog semmit sem jelenti ezeknek. És nincs is rá szükség, hogy jelentsen. Arra van szükség, hogy nagyon figyeljünk és imádkozzunk ezek helyett is: nehogy egyszer a mi türelmünknek legyen vége.
Link