Mint érzékelitek, nagy gondolatnak már kis helye sincs fejemben, inkább alsó fertályra szorítom a nyomasztó téziseket, hátha a Kundalini segedelmével onnan nagyobbat emelkedhet a levitézlett korok koronatanuinak sóhajtása. Miért pont Kossut? Miért pont a zsidók? Isten tudja. Mikor olvastam az alábbi két írást, melyre nem véletlen bukkantam rá, úgy "megvilágosodtam" sokadjára. Amit most a "muszlimokkal" mûgveltetnek, korábban ugyanígy a zsidókkal és párhuzamosan a cigányokkal már megtették. Kik? Zsidók! Most van muszlim "Exodus" meg Európába be nem illeszkedés, párhuzamos társadalmak, No-go zónák, gettók és simliskedés, no meg titkos szekták, nemzetellenes, államellenes és emberellenes összeesküvések.., és persze több feleség, meg törvények el nem ismerése...és mindezt a zsidók hozták "magukkal" és a mai napig ugyanott tartunk, mint 300 évvel ezelõtt, ám mára csak zsidó taknyolásról beszélhetünk.


Olvassátok el, nem hosszú értekezés egyik sem és ugyan Kossuth is szabadkõmûvesek közé keveredett és ugyan sikkasztónak is mondják (szerintem sem volt tiszta) a neve alatt futó értekezés azért kordokumentum. Deákkal bevégeztette a "háttérhatalom" és "Soros (Schwartz) György :-)) a fekete munkát és ugyan nem a zsidók "asszimilálódtak, de mindenki más elzsidó-cigányosodott úgy vallási, mint nemzeti alapon. Kövér Laci is utal rá, hogy van itt egy kis gubanc, de hát õ is a gubanc része. Jó legelészést!


Fábián Gábor & Kossuth Lajos
“Zsidó-emancipatio”
1844
Kossuth Lajos, Pesti Hírlap, no. 349 (1844. május 5): szerkesztõi megjegyzés
Fábián Gábor (1795–1877) 1 (Arad) “Zsidó-emancipatio” címû vezércikkéhez
Ú j a b b
k i a d á s :
Kossuth Lajos hírlapírói munkássága (CD-ROM) (Budapest: Arcanum Adatbázis Kft.,
2003)
F o r d í t á s :
Raphael Patai, The Jews of Hungary: History, Culture, Psychology (Detroit: Wayne State
University Press, 1996), pp. 234–235 (részlet, angol)
I r o d a l o m :
Venetianer Lajos, “Löw Lipót és az emancipáció”, in: Az Egyenlõség emlékfüzete
(Budapest: *, 1917), pp. 34–40, kül. p. 36 sk. (a megjegyzés teljes szövegével)
Venetianer Lajos, A magyar zsidóság története, különös tekintettel gazdasági és mûvelõdési
fejlõdésére a XIX. században (Budapest: Fõvárosi Nyomda Rt., 1922), második,
rövidített kiadás (Budapest: Könyvértékesítõ Vállalat, 1986), pp. 150–152
Fábián Gábor
(...) kinek jutott az emancipatio hõsei közül ekkorig eszébe megpendítni azt,
hogy: a zsidó és keresztény közti házasságot tilalmazó törvény töröltessék el? Ezen
tilalmazó törvény az, melyben én a lerontandó korlátok legnagyobbikát látom, s
mely elõttem vészt jósló sötét folt gyanánt ötlik föl a zsidóemancipatio
megállapított kérdésében. E törvény ásta meg sírját elõször a zsidó emberi és
polgári méltóságának; e tette õt csak valódi páriává a népek közt; mert ezzel az volt
kimondva, hogy a zsidó nép az emberi nemnek egy oly söpredéke, mellyel a
többinek összeelegyedni gyalázat, kárhozat és vétek. − Melyik emberosztály van
ennél már ma mélyebben lealázva? − Azon féligvad emberfajokkal, melyeket, úgy
látszik, maga a természet nálunk Európaiaknál egy fokkal alább sorozott − az
amerikai indusokkal, szerecsenekkel összeházasodnunk szabad: csak az egy
zsidófaj az, melynek fején e részben a keresztény törvények általános anathemája
fekszik. Lehet-e csudálni, hogy ily törvény mellett egymást zsidó és keresztény
kölcsönösen gyûlöli, s hogy az emancipatiónak annyi ellenzõi vannak?
(...)
Kossuth Lajos
Ami értekezõ úrnak a keresztények és zsidók közti házasságról mondott
véleményét illeti, azt egészen alaposnak nyilván elismerjük; s ha e tekintetben −
amint gondoljuk − nem csak a keresztény törvények, hanem talán a zsidóságnak
legalább nagyobb részénél a Talmudból vagy törvény magyarázó Rabbik
1
A M. Tud. Akadémia rendes tagja. Ügyvéd, 1848/49-ben nemzetgyûlési képviselõ, a
sajtóbíróság elnöke stb.
1tekintélyébõl eredõ tanok is ellentállanak, azt véljük, hogy ezen akadály elhárításán
munkálódni, maguknak a zsidóknak is kötelességük. − Általában minél többet
gondolkozunk e tárgyról, minél figyelmesebben szemügyre vesszük a zsidó-
emancipatio körül, a népben gyökeret vert érzelmeket: annál több meg több okot
találunk azon hiedelemre, hogy a zsidó-emancipatio kérdése, úgy politicai mint
socialis tekintetben, Európaszerte bevégezve csak akkor lesz, ha a Napoleon által
adott útmutatás nyomán, a zsidóság egy nagy Synedrium útján ez emancipatiót
elõkészíti. − E nélkül erõtlen lesz, minden töredékes haladás.
Ha valaki azt mondaná, hogy erre szükség nincs; mert ami a zsidók ellen
mondatik, az balvélemény, s nekik nincs mit magukban reformálniok, úgy én azt
felelem: vagy balvélemény, vagy nem az, legalább nem egészen az: ha az utolsó,
úgy van reformra szükség; ha az elsõ, úgy nyílt hitvallomásra van szükség, mely a
balvéleményt eloszlassa. Mindkét esetben tehát egyaránt szükséges a Synedrium.
A mi minket illet, mi hisszük és valljuk
1-ör hogy pusztán hitkülönbség miatt, pusztán azért, mivel valaki a nagy világ-
egyetem istenét más templomban imádja, mint mi, polgári jogokból kizárni, isten
törvényével, igazsággal politicával ellenkezik.
2-or hisszük és valljuk, hogy a zsidó-emancipatiónak két ága van: politicai és
socialis. Amaz egészen a törvényhozó hatalomtól függ. Ez csak annyiban,
amennyiben a socialis egybeolvadásnak törvényes akadályait el kell hárítani, hogy
a társadalmi emancipatio lassú menete bekövetkezzék. És így
3-or hisszük és valljuk, hogy a politicai emancipatio a kérdést be nem végzendi
ugyan, de annak ideje elkövetkezett; s hisszük
4-er hogy minden ok, mi a zsidók állítólagos erkölcstelenségébõl ellenhozatik,
erõtlen, gyönge, szeretetlen.
Eddig megy véleményünk, midõn azon szempontból indulunk, hogy a
zsidóságot, hazánkban, nem másnak, mint honunk összes lakosai oly töredékének
kell tekinteni, mely a többiektõl, csak vallásos hitben különbözik. A zsidók e
szerint hazánkban egy vallásfelekezet.
De hátra van egy fontos tekintet. A zsidókat nem csak mi, hanem a zsidók is így
nevezik “zsidó NÉP.” − Nem szoktuk pedig mondani: Papista nép, Kálvinista nép,
Lutheranus nép, Unitarius nép. − Innen látszik, hogy e szó alatt “zsidó” több
fekszik, mint csupán valláskülönbség, legalább nálunk; valamint mindenütt a
földön, kivevén talán Nubiát, hol, mikint az utazók írják, számos zsidó vallású
szerecsen, tehát nem zsidónép ívadék van.
Ha az emlitett különbség csak a faj eredete körül forogna, mint van tót, van
német, és van oláh − nem szólanánk; de a dologban több is fekszik.
Mózes nem csak vallásalkotó volt, hanem polgári törvényhozó is. − Mózes
vallása nem csak vallás, hanem egyszersmind politicai organismus is. − Mózes
vallása statusalkotmány, valóságos országlási rendszer, még pedig theocratiai
országlási rendszer. Innen van, hogy Mózes sok szabályt, melynek csak országlási,
tehát politicai tekintetben van értelme, részint dogma, részint vallásos ritus szinébe
öltöztetett. A boldogtalan zsidónép hontalanná levén, vallásának ezen szabályai
elveszték politicai érvényüket, de mint dogmák, mint ritualék fenmaradtanak; és
képezék a castai elzárkózást, mely a socialis egybeolvadást szintúgy gátolá, mint
politicai elnyomattatásuk.
2Ha már most elõjõ valaki, s azt mondja: egy országban csak egy országlási
rendszer lehet. A zsidókat tehát nem lehet emancipálni, mert vallásuk politicai
institutio, theocratiai alapokra építve, mely a fenálló országlási renddszerrel
politicai egybehangzásba nem hozható; − ez minden estre oly ellenvetés, mely a
hitsorosaik javát szívökön viselõ zsidóktól megérdemli a cáfolatot, felvilágosítást −
vagy reformot.
Igen is, nézzünk magunk körül, és sajnálkozva kell megvallanunk, hogy a
zsidó-emancipatio iránti rokonszenv 1840 óta folytonosan fogyatékban van;
szükség tehát, hogy a lelkesebb zsidók ezen rokonszenv fogyatékának ürügyeit,
mennyire tõlük függ, elhárítani igyekezzenek. − Ha moráljokat gyanúsítja valaki,
megilleti õket a nemes indignatio büszke szava, mely komolyan visszautasítja a
rágalmakat, − mert erkölcstanjok szintoly tiszta, mint akárkié; − de ha az vettetik
ellenök, hogy vallásuk nem csak vallás, hanem politicai organismus is, hogy a
theocratiának polgári érvényességet adni nem lehet; hogy õk nem csak külön
vallásos felekezet, hanem külön nép is, mely ezen népiségi különbséget vallástanná
szentelé; − akkor valóban ezen ellenvetés megérdemli, hogy ha balvéleményen
alapszik, jóakaratilag felvilágosíttassék, ha pedig valamivel több, mint
balvélemény, helyes reformokkal elháríttassék.
Ha minket kérdene valaki, mi által készithetik elé magok a zsidók
leghathatósabban teljes emancipatiójokat? azt felelnõk: “alkalmas reformok által.”
Tartsanak egyetemes Synedriumot, nézzék végig, mi vallásukban valóságos
dogma, s annak megfelelõ szentesített rituale; − mi viszont vallásos szabály színébe
öltöztetett politicai institutio, mely Mózestõl a nagy statusférfiutól bölcs rendelet
lehetett, de melyhezi ragaszkodás, keresztény statusokban, csak a polgárok többi
osztályaivali egybeforrásuknak állja útját; − törüljék ki ezeket hitágazataik közül:
és eszközlék, hogy külön vallásfelekezet lesznek, de megszûnnek lenni külön nép;
s letették a socialis egybeforradás szikla sarkkövét, melyen, minden rágalom,
szeretetlenség s üldözés dacára felemelkedendik politicai teljes emancipatiojok
épülete is, az emberiség s lelkiismeret szent szabadsága közös istenének
dicsõségére.
Link

Napoleon nézetei a’ zsidó ügyrõl.

KézikönyvtárKossuth hírlapírói munkásságaPESTI HIRLAP18431843.11.05. vasárnap, 297. sz.MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY.Napoleon nézetei a’ zsidó ügyrõl.

Napoleon nézetei a’ zsidó ügyrõl.
Jelen lévén azon idõpont, mellyben Magyarhon is, a’ keblében lakozó izraelitáknak, az emberiség elveivel egyezõleg, polgári helyzetet kiván adni, nem leend fölösleges vagy legalább érdektelen, J. A. Dulaure-nak Histoire physique, civile et morale de Paris, czímû igen nevezetes munkája elsõ kötetének 526 ’s 527 lapján irtakra a’ közönséget figyelmeztetni, mellyeknek hû forditásbani tartalma következõ: –
Napoleonnak, ki akarata hatalmával az anarchia keblébõl is olly sok nagy és hasznos intézeteket tuda kifejteni, ’s ki lángesze tüzével a’ kormányzás minden ágaiba behatva mintegy ujjá teremté egész Francziaországot, lehetlen volt nem gondolnia a’ zsidó nép uj szerkezetére, ’s ennek az állodalombani kellõ helykimutatásra.
Kétségen kivül eltörlé ugyan már a’ müvelõdés az elõitéleteket, szelidité a’ vallásos gyülölködéseket, gátlá az üldözéseket, ’s megerõsité a’ polgári és állodalmi egyenlõség nagy elvét; de több vala még teendõ; a’ szerencsés haladásnak, mellyet csak az idõ érlele meg, minden ellenhatástul mentnek kelle tétetnie bizonyos állodalmi egyeztetések ’s fõleg a’ zsidó népnek a’ többi polgárokkali egybe olvasztása által. Illy vala Napoleon czélja. Átlátá õ, hogy Mózes vallása, melly sértetlenül maradt olly sok százados viszontagságok után, jelen társasági állapotunk igényeivel öszhangzatban nincs, ’s igy mellõzhetlennek vélte, hogy ne létezzen az állodalomban különös alkotmánynyal, törvények- ’s kötelességekkel biró nép, – következõleg az ujitás Izrael vallásának azon pontjaira terjeszkedjék, mellyek ezen kivételes helyzetet szentesitik, a’ nélkül azonban, hogy lényeges változást szenvedjen a’ zsidó hit.
Ezért rendelé Napoleon, hogy Synhedrium tartassék Párisban, ’s hogy minden országbeli zsidók szólíttassanak fel az errei követküldésre, kik kitünõbb észtehetségükkel Mózes törvényei átvizsgálását eszközöljék. Továbbá kérdéseket terjeszte a’ gyülés elibe, mellyekre röviden ’s határozottan kelle annak felelni.
A’ császárnak Champagny urral, belügyek ministeréveli bizodalmas levelezésébõl meritett, de közre nem bocsátott több adat (mellynek velem közlését egy tudós státustanácsos szivességének köszönhetem) lehetségesiti a’ császár ezen fontos tárgyat illetõ némelly nézeteinek olvasóm elibe terjesztését: – Elõsorolom ezennel rövideden azon érdekesb kérdéseket, mellyek a’ synhedriumhoz intéztettek, Napoleonnak azokra tett megjegyzéseivel és az azokra kivánt feleletekkel együtt.
„1) Szabad e a’ zsidónak több nõt feleségül venni? – Szükséges, hogy a’ tagadó felelet határozottan kimondassék, és hogy a’ synhedrium a’ soknejüséget (polygamia) Europában tiltsa el, melly ezelõtt meg volt engedve, ezen engedelemnek a’ nyugaton elterjedt zsidókra nézve meg kell szünnie, mig a’ keletieknél, tekintetbe véve ottani különös helyzetöket, fenállhat.
2) Megengedi e az elválást a’ zsidó vallás? – A’ synhedriumnak azt tiltania kell, kivéve a’ polgári törvény, vagy Napoleon törvénykönyve (Code Napoleon) által kivett eseteket, ’s hogy ez is ne elébb, mint csak a’ polgári törvényhatóság általi fölmentés után történhessék.
3) Egybekelhet e zsidó leány kereszténynyel, vagy keresztény leány zsidóval? A’ nagy synhedriumnak nyilvánitani kell, hogy vallásos egybekelés csak a’ polgári törvényhatóságnak helybenhagyása után lehetõ, ’s hogy a’ zsidók vagy zsidó leányok egybekelhetnek francziákkal vagy franczia leányokkal. Sõt szükséges, hogy ezen egybekelés ajánltassék is, mint védelmi ’s illedelmi eszköz a’ zsidó népre nézve.
4) A’ zsidó, nemzeti rokonának vagy idegennek nézi e a’ francziát? – A’ synhedrium elismerendi, hogy a’ zsidó nemzeti rokonának érzi minden ország lakosát, mellyben nemcsak türelmi hanem védelmi joggal is bir, ’s a’ hol az állodalmi és polgári léthöz kapcsolt minden szabadalommal élhet. Mózes törvényes szerint a’ zsidó csak a’ hasonvallásut nézi rokonának. Ez lehetett, mig a’ zsidó népet bálványozók környezték, kik Izrael fiai ellen közös gyülölséget esküdtek: ez most már a’ helyzet változtával megszünhet, ’s a’ synhedrium elhatározandja: hogy minden embert rokonnak kell tekinteni, bár minõ vallást kövessen is, ha nem bálványozó, ’s hasonlóan minden nemzetet, mellynek közepette a’ zsidóság olly jogokkal él, mint a’ nemzet maga.
5) A’ Francziaországban született ’s a’ honi törvények által polgároknak ismert zsidók hazájoknak tekintik e Francziaországot? Kötelesek e õk azt védeni, a’ törvénynek engedelmeskedni ’s a’ polgári törvénykönyv rendeleteit teljesiteni? A’ synhedrium nyilvánitandja, hogy a’ zsidók Francziaországot épen ugy kötelesek védeni, mintha Jeruzalemet védenék; mert ott ugy bánnak velök, mintha a’ szent városban volnának. Ha meg fog kivántatni, hogy a’ zsidó ifjuság egy része táborba szálljon, akkor ez feledi különös zsidó érdekét, ’s a’ franczia ügyet teszi sajátává. Midõn a’ polgári törvények alá fogna vettetni, neki mint zsidónak csak a’ hittana (dogma) marad, ’s azon állásból kiemelkedendik, mellyben csak a’ vallás az egyedüli polgári törvény, mint ez a’ musulmánnál ’s minden más gyermek korban lévõ nemzetnél létez.
6) Tiltja e az idegen iránti uzsoráskodást a’ zsidó törvény? – A’ synhedrium tiltandja az uzsorát a’ francziák ’s minden más ország lakosai iránt, hol a’ zsidó a’ polgári törvény védelme alatt áll. Mózes törvényét ekképen magyarázandja, hogy a’ zsidó mindenütt hol polgár, magát ugy tekintse, mintha Jeruzalemben volna, hogy õ csak ott idegen, hol a’ haza törvénye értelmében nyomatik és gúnyoltatik, ’s hogy csak illy helyeken nézheti el az õ vallási törvényhozósága a’ tiltott nyerészkedést. Midõn abban akadályoztattatni fog, hogy kirekesztõleg csak az uzsora és áruskodással foglalatoskodjék, megszokandja a’ mesterségek gyakorlatát ’s az uzsoravágy benne megszünendik.”
E’ kérdésekhez még sok másokat is csatolhatnék, fõleg a’ belsõ fegyelmi zsidó szertartást ’s a’ rabbinok kinevezését érdeklõket; de ezen részletességek hasonló érdekkel nem birnának. Én csak azon modort akarám megmutatni, melly szerint Napoleon a’ zsidó népet ujjá alakithatni, ’s a’ közrend és erkölcstan azon elveit érintém csak, mellyeket õ szentesiteni vágyott.
A’ császár sokat várt a’ gyülés határzataitól ’s egyik levelét igy fejezé be: „A’ nagy synhedrium mellett szól minden europai felvilágosodott zsidó ohajtása ’s véleménye. Ezen támasz segitségével képes leend az, Mózes törvénykönyvébõl kitörõlni a’ kegyetlen czikkeket és mind azt, a’ mi a’ zsidó nemzetnek csak Palestinában lakásához volt alkalmazva.”
N.
Link