Beküldõ: "TMRSZ BLOG" idõ: 10:53:00
"Természetesen a leírtakkal nem értek egyet és lehet, hogy nem is valóságos, de közzéteszem a tisztánlátás érdekében."
Béta-sugárzó csernobili fenyõrönkök csempészete

Csernobilben 1986. április 26. szombat hajnali 1:24 órakor szörnyû nukleáris baleset történt. A reaktor belsejében a hõmérséklet elérte a 3000 °C-ot.
A hasadási termékek az üzemanyagból az égõ grafitba diffundáltak, onnan pedig a levegõbe jutottak: az összes radioaktív nemesgáz (85Kr, 135Xe), továbbá a mozgékony alkálifém-ionoknak (137Cs) és az illékony jódnak (131I) mintegy 20 %-a. A többi nehézkesen diffundáló radioaktív fémeknek (89Sr, 90Sr, 239Pu) csak 4 %-a jutott ki a környezetbe.
A grafittûz 10 napon át égett, ezután sikerült bórozott homokkal és ólommal elfojtani. A bór célja a neutronok elnyelése, az ólom pedig megolvadva a levegõt zárja el a reaktortól. Ezalatt 4 EBq (4•1018 Bq) aktivitás szabadult ki a légkörbe, ami 400-szorosa volt a hirosimai atombomba által a levegõbe juttatott radioaktivitásnak, és megközelítette egy nagy hidrogénbomba kísérleti robbantásakor a légkörbe kerülõ aktivitás nagyságát.

A csernobili katasztrófa után 100 km-es sugarú körben szögesdrótos vasfüggöny ereszkedett le, a sok millió hektáron belül minden állat, növény és ember sugárbeteg lett. A világ minden emberét baj érte a csernobili katasztrófával, kit lelkileg, kit testileg, ki pedig a hitét veszítette el a modernitásban. Magyarországon, azóta is sok rejtélyes rákos daganat okát csak a csernobili reaktor robbanás következményeire lehet visszavezetni.

Mégis volt biztosan kettõ ember Magyarországon, aki egy évtizeddel a gyászos reaktor katasztrófa után örült a 100 km-es sugarú körben szögesdrótos vasfüggönyön belül található irdatlan mennyiségû szibériai fenyõfának, amely ugyan 89Sr, 90Sr, 239Pu, 137Cs, 131I izotópokkal szennyezett volt, beépültek a fák szöveteibe, mint alfa és béta-sugárzók, de nagy üzleti lehetõség ezt feledtette.

P. Imre vegyivédelmi szaktiszt Kiskõrösrõl, a vegyivédelmi zászlóalj - a honvédségi átalakítások miatt néha vv-i ezred- mentesítõ század parancsnoka (a továbbiakban a volt KGB barátai által adott nevén: голуби, azaz Galamb) és S. Gyula (a továbbiakban Szöcske) vállalkozó ebben az idõben ismerkedett meg, véletlenül.

Az izotóppal szennyezett borovi és szibériai fenyõrönkök illegális kitermelése megkezdõdött a tragédia után tíz évvel. Az más kérdés, hogy bizony egy-két ezer évet kellett volna várni erre a véghasználatra, de hát a mohóság nagyúr! A több tízezer km szögesdrótos kerítés nagy részben a tolvajok martaléka lett. Az egykori szovjet vegyi-sugár felderítõ könnyû harcjármûvek által földbe, betonba, fába belõtt acél szárú, sárga zászlócskák már alig látszódtak. A volt szovjet titkosszolgálat rossz oldalra átállt tagjai elkezdték a tiltott területen lévõ erdõk kitermeltetését. Javarészt moldáviai illegális favágók motoros fûrészeitõl zengett az érintetlen, de ugyanakkor a világ egyik legveszélyesebb tája. A kitermelt orosz fenyõrönkök volt szovjet katonai teherautókon jutottak el a moldova-román határig, ott már hivatalos, a Kárpátokban kitermelt borovi fenyõrönkként indult nyugatra, javarészt Magyarországra. Ekkor a magyar honban gombamód szaporodtak a faárusító telepek, a borovi fenyõt átlagosan 30-35 ezer forintért árulták köbméterenként. A Csernobil környéki árak ezzel szemben 5-6 eurót (durván: 400-900 forintot) tettek ki köbméterenként.

A több mint harmincszoros haszon reménye nagy lehetõségeket csillantott fel a Galamb és Szöcske együttmûködési lehetõségeiben. Galamb ismerte a csernobili terület új hadurainak egyikét, bírta az elhíresült, volt szovjet harckocsi hadtest haditechnikai fõnök kegyeit, aki magyar katonatisztbõl lett szovjet fõtiszt. Bizonyára sokan emlékeznek az orosz-moldovai vitára, mely tárgya egy szõröstõl-bõröstõl eltüntetett volt szovjet harckocsi hadtest nyomán alakult ki. Ez a harckocsi hadtest dollárban is milliárdokat ért, s bizony Moszkva a mai napig még a maradványait sem látja viszont.

Nos, a lényeg az, hogy e páncélos magasabb egységnél szolgáló haditechnikai fõnök bizony segített Galambnak és Szöcskének. A sikeres együttmûködést mi sem bizonyítja, mint, hogy Szöcske a semmibõl hamarosan 50 fõt foglalkoztató több százmilliós vállalkozó lesz, sáskajárásszerûen kezdi meg üdülõk építését és felújítását, galamb pedig megalapozza a késõbbi „Verses Trió Kft” alapjait, amely már csak humán-problémák feloldásával foglalkozik, bõségesen túlszámlázva. A katonatisztnek pedig gyorsan büdös lesz a honvédmundér a vastag pénztárca mellett, bizonyos „nem egészséges hajlamai” kiélésére jön a fiatalkorúak börtöne, mint következõ munkahely, ahol a „huncutkodásai” miatt tovább kell állnia, majd jön a következõ egyenruhás szolgálat, a Köztársasági Õrezred, mint pszichológus, innen rövid idõn belül elzavarják…

A könnyû izotópokkal szennyezett, javarész béta-sugárzó fa (ez a sugárzás 20 cm-en elnyelõdik már a levegõben is, azonban az élõ szervezetbe kerülve, például fûrészpor belégzéssel, súlyos betegséget, idült daganatokat idéz elõ) borovi és szibériai fenyõként tízezer köbméterenként kamionokkal érkezik keletrõl, a harmincszoros haszonból bõven jut a gazembereknek. (Egy köbméter fenyõfán 15-25 ezer forintot zsebeltek be!) A keleti határokon még abban az idõben nincs sugárkapu, különben is 2000 után telepített sugárkapuk csupán a gamma-sugárzást érzékelik elsõsorban, amely intenzitása az említett csernobili fákban már alig érzékelhetõ.

A szennyezett fát itthon felfûrészelték. Bizony nyelték a fûrészesek a port, így a biztos halált, mely évek, szûk évtized múlva rákos daganatok formájában, a diagnózis megállapítása után három hónapon belül napra pontosan elviszi az illetõt. A biztos halált vitték ezek az emberek az épületek faácsolatain keresztül a padlásterekbe, ahová a legjobb szigetelés ellenére is a fán maradt radioaktív port, illetve a száradás következtében leváló, parányi fa részeket a szél befújja a lakótérbe, mindig keveset, de folyamatosan. Ez az alattomos gyilkosság tapadt az illegális, majd a románhatártól legális fakereskedõk kezéhez. Szöcske könnyûszerkezetes házakat kezd építeni, egyre jobban megy az üzlet. A felfûrészelt farönk közepét különgyûjti. Józan paraszti eszével teszi ezt, hisz a fa bütü közepe, statikailag kényes, nem szeretik az ácsok.

2002-tõl szûkül az illegális fakitermelés Csernobil környékén, majd Putyin háttér rendcsináló évei végleg leapasztják a sugárszennyezett fa magyarországi maffia-exportját. Szöcske kénytelen elõvenni a korábban könnyûszerkezetes ház építésére statikailag nem alkalmas hulladék falerakatot. Ebbõl építi meg az egyik nagy szakszervezet üdülõjét Tiszántúlon, amely födém gerendái már az átadó ünnepségen szemmel láthatóan belógtak, majd három évig még dacolva a fizika törvényeivel tartották magukat, végül földig hajoltak.

A több tízmilliós üdülõt le kellett bontani, az építõ és kivitelezõ Szöcske cég azonban már rég csõdbe ment, megszûnt, a szakszervezet pedig pereskedik. Szöcske pedig bosszút áll, hamis történeteket kitalált. Galambbal összefogott, könyvet írnak pletykák alapján, hitelteleníteni akarják az egykor részére kenyeret is adó, 20 éves múlttal rendelkezõ, tisztességesen mûködõ szakszervezetet.

Az írás a vegyivédelmi laktanya mentesítõ századának sorállományú írnokai, 2 fõ hivatásos tiszthelyettes és 1 fõ vegyészmérnök tiszt emlékezései és feljegyzései alapján született.
Link