Bejelentkezés
A hazánk, ahol a szervezett csalás lett kormányprogram

Ez a Tiborcz-történet ráadásul olyasféle magyarkártyavár mögé enged bepillantást, amelynek megalkotása a House of Cards címû sorozat alkotóitól is bravúr lett volna. Pedig az õ fantáziájukat a valóság nem korlátozza. Igaz, sikerült odáig eljutnunk, hogy ez idehaza a Fideszt sem akadályozza. Ennek köszönhetõen a kormánypárt olyan konstrukciót hozott létre, amely egy üzleti érdekeken szervezõ magánbirodalom Magyarország-maskarában.
Cél a káosz
Aktuális tanmesénk Fidesz-kommunikációja pedig jól mutatja, milyen erõvel képesek szembeszállni az igazsággal a saját profitjuk védelmében. Az Elios-ügyben a kormány semmit, de semmit nem tesz azért, hogy közelebb kerüljünk az ügy részleteinek feltárásához. Minden lépése a káoszteremtést szolgálja.Elsõdleges célja ugyanis, hogy a választópolgárok zûrzavart lássanak maguk körül a közéleti térben, ellentmondásokat érzékeljenek, minekután világos lesz számukra, ezt az egész õrületet az egyetlen stabil szereplõ képes uralni: Orbán Viktor.
E taktika megismeréséhez a legrövidebb út az ígéretes karriert példás gyorsasággal politikai Muppet Show-szerepre cserélõ Gulyás Gergely sorvezetõje. A fideszes frakcióvezetõ levelében azt írta párttársainak, Elios-ügyben leginkább annyit kell mondaniuk, hogy Brüsszel, Simicska, beavatkozik.
HIRDETÉS
Azon nyilván nem kell csodálkoznunk Pócs János és Németh Szilárd pártjában, hogy demokratikus választáson mandátumot szerzõ országgyûlési képviselõknek megtiltják az önálló véleményalkotást.Amit viszont a kõegyszerû utasítás mutat: a cél a tábor megerõsítése, egyben tartása azzal, hogy a gondos munkával fölépített ellenségképek kreálmányaként tálalják a balhét. Ez a törzsszavazói kör elég a választási sikerhez, miközben a Fidesz a többi választó számára garantálja a közéleti bizonytalanságot, a káosz növelését.
Budapest, 2018. február 19. Gulyás Gergely, a Fidesz frakcióvezetõje érkezik az Országgyûlés plenáris ülésére 2018. február 19-én. MTI Fotó: Kovács Tamás
Gulyás Gergely
Fotó: Kovács Tamás / MTI
Az például rendszerváltás elõtti hagyományokat elevenít fel, hogy a kormány által közvetve vagy közvetlenül finanszírozott médiumokban, azaz a nyilvánosság meghatározó részében a Tiborcz-ügy nem létezik. Mintha nem is lenne. Még csak nem is az történik, hogy ismertetik a tényeket, visszafogottan kommentálják, esetleg saját történetet kerekítenek hozzá: az olvasók/nézõk/hallgatók lényegileg csak az „ellentörténetrõl”, a cáfolatról értesülhetnek, minimális terjedelemben.
Nincs arra irányuló erõfeszítés, hogy tényekkel bizonyítsák, igazat mondanak, inkább azt állítják, a másikok is hazudnak, a másikok is korruptak. Ennek az a célja, hogy elmossa a határokat, kétségessé tegye, létezik-e egyáltalán igazság, kiürítse fogalmainkat. Hogy egyre kevésbé tudjuk eldönteni, mi a jó, mi az erkölcsös, mi az gonosz. Hiszen, ha a fogalmainkról nincsen világos közös tudásunk, akkor elkerülhetõ, hogy a társadalom többsége képes legyen eldönteni, erkölcstelenek, hazugok-e, lopnak-e, hiszen elvesznek a normák.
Amikor sikerül mindent összezavarni, akkor derül ki, micsoda érték a stabilitás. Ez a stabilitás képes a Fideszt hatalmon tartani.
Legfölülrõl világítva
És hogy mire használja a párt ezt a hatalmat, azt meséli el lenyûgözõen tisztán a Tiborcz-ügy. Vegyük is végig a történetet. Tehát a miniszterelnök mostani veje alapított egy céget, melybe hamarosan beszállt Simicska Lajos, a kormányfõ akkori barátja, a rendszer korabeli Mészáros Lõrince, a Fidesz második legfontosabb embere, hogy segítsen egyengetni az indulást.
HIRDETÉS
Azt Lázár Jánostól tudjuk, hogy Tiborcz Istvánnal együtt találta ki azt a közvilágítási projektet, mely aztán az egész Elios-sikerszéria alapja lett. Már a szereplõk személye megerõsíti: egészen különleges politikai stratégák játszmája az Elios-történet.
Lázár János és Tiborcz István
Fotó: azonnali.hu
Aminek úgy kell kezdõdnie, hogy a politikai döntéshozók legfelsõ köreiben határoznak arról, hogy a bõ tízmilliárdos EU-s tételt lehívják majd közvilágítás korszerûsítésére. Megszületik az ötlet, hogy ezt az összeget a miniszterelnök környezetébe csatornázzák úgy, hogy még évekre vagyunk a pályázatok kiírásától. Az Eliost elsõ lépésben alkalmassá teszik a projekt végrehajtására. Ehhez az kell, hogy Lázár saját városában olyan pályázati kiírást engedjen el, mely feltételeinek megfelel az akkor még lényegében forgalom nélküli cég. Ezt a tendert az Elios megnyeri, minek köszönhetõen LED-es referenciát tud felmutatni, ami késõbbi sikereinek alapja lesz.
Ahhoz, hogy a gyõzelemre alkalmassá tett Elios nyerni tudjon, kellenek persze pályázatok is. Világos, hogy a politikai döntéshozatal legfelsõbb szintjeirõl kell jönnie jelzéseknek a polgármesterekhez: fontos a közvilágítás korszerûsítése, egyúttal azokra a Fidesz-közeli tanácsadókra bízzák az elõkészítést, akiknek a feladata a verseny Eliosra szabása. Ez a részfeladat igen fontos, mert a feltételrendszer kialakításánál még arra is figyelnek, hogy a kiírás még éppen megfeleljen az EU-s követelményeknek, miközben az Elios a lehetõ legtöbbet nyeri, a magyar emberek meg a lehetõ legtöbbet bukják.
HIRDETÉS
A rendszer olyannyira az Elios kitömésére van kitalálva, hogy még a központi költségvetésbõl is rendelnek közpénzt a sikerhez. Könnyen lehet, hogy eredetileg nem minden polgármester gondolta úgy, hogy prioritás a közvilágítás modernizálása, az önkormányzat kevés szabadon mozgatható forrását inkább más pályázat önrészére szánja. Ám Lázár, aki ekkor már Miniszterelnökséget vezetõ miniszterként a sikertörténet újabb szakaszát felügyeli, kisegít: a tárca az EU-s önrészek finanszírozására létrehozott alapból sok helyen még az önerõt is átvállalja, azaz a polgármester nem kockáztat egy petákot sem, az EU és Lázárék összedobják a pénzt, éppen csak az Eliosnak kell nyernie.
Ez is azt mutatja, a folyamat minden epizódját vezetõ politikusok kontrollálják, a hálózat figyelemreméltó szervezettséggel építi a magánvagyont.
Gyáli közvilágítás
Fotó: Bielik István / 24.hu
A politikusok döntenek, kijelölik a segítõket, a polgármesterek úgy teszik a dolgukat, hogy minden részletrõl aligha tudnak, a Fidesz dermesztõen megszervezett gazdasági hátországa pedig bonyolítja a bizniszt.
Amikor összerakták a céget, mely felkészült a pénzbegyûjtésre, Simicska visszapasszolja Tiborcznak, aki aztán egy év elteltével a – G7 gazdasági portál számításai szerint – hárommilliárd forintért adhatta tovább azt.
A kirakót már csak egy elem tehetné tökéletessé: ha kiderülne, Simicska minimális összegért adta el Tiborcznak a céget, aki aztán milliárdokkal szállt ki.
Eljátszott verseny
Nem mintha nem lenne így is a napnál világosabb: a projektnek nem volt egyéb célja, mint a miniszterelnök környezetében építeni egy jelentõs magánvagyont. Apró, de ironikus részlet, hogy Simicska a távozása évében osztalékot sem vett ki a cégbõl, mert a pénz tartalékolták a 2014-es célok megvalósítására.
Ami a jelek szerint nem volt más, mint Tiborcz István magánvagyonának megteremtése.
Hogy évekig háborítatlanul hajtották végre az akciót, mutatja a demokráciák védtelenségét, ami miatt Nádas Péter a Világló részletek címû korszakos munkájában írja, hogy bár elsõsorban az önkényuralmat gyûlöli, a demokráciák gyengeségeit és olcsó színjátékait látva sem tudja elfordítani a fejét. Itt is az történik ugyanis, hogy az egész folyamat a demokrácia és a kapitalizmus jelmezében vesz részt az országfarsangon: a közbeszerzést lebonyolítják, a versenyt eljátsszák, a Miniszterelnökség céltámogatást ad, a polgármester boldogan vágja át a végén a szalagot, amikor avatják a projektet.
Budapest, 2017. október 20. Mocsai Lajos rektor, Kulcsár Krisztián, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke, Szabó Tünde sportért felelõs államtitkár, Martos Éva, a Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet igazgatója és Palkovics László oktatásért felelõs államtitkár (b-j) átadja a Testnevelési Egyetem Sport-táplálkozástudományi Központját 2017. október 20-án. A legmodernebb mûszerparkkal és labortechnológiával felszerelt létesítmény a megújuló felsõoktatási intézmény elsõ befejezett rekonstrukciója. MTI Fotó: Illyés Tibor
Képünk illusztráció
Fotó: Illyés Tibor / MTI
HIRDETÉS
A pokoli színház okozta károk felmérhetetlenek. Ez a közérdeket következetesen tagadó, a hazát mélységesen megvetõ rendszer rendkívül súlyosan roncsol. Méghozzá azért, mert mindenkit a rabjává tesz.
Mutatjuk példaként a Tungsram–Schéder nevû céget. A vállalkozás a hódmezõvásárhelyi mintaprojektnél még versenytársa volt az Eliosnak, panaszt is tett vereséget miatt, ám azt elutasították. Aztán a cégnél realizálhatták, az életben maradás, a profitszerzés feltétele, hogy alvállalkozókká váljanak, hiszen akkor részesei maradhatnak a biznisznek, nyerni úgysincs esélyük, hiszen a pályázatokat az Eliosra írják. Így kompromittál a rendszer mindenkit, hogy aztán még romlottabbá is tegye: a Tungsram ugyanis késõbb ugyanarra a lámpára magasabb árat ad az Elios vetélytársának, mint a Tiborcz-cégnek, amit persze üzletpolitikával magyaráz.
Ez a példa jól mutatja, miért tökéletes tévedés a piactól, nagy cégektõl várni az Orbán-rendszer kivéreztetését. A tõke természete a profit maximalizálása, így villámgyorsan alkalmazkodik a körülményekhez. Itt a vállalat, melynek – minden ellenkezõ híreszteléssel szemben – egyetlen célja a profit, akkor tud sikeres lenni, ha kiszolgálja a politikát.
Orbán felismerése és árulása
Pedig az, hogy a politika a gazdaság fölé kerekedett, önmagában üdvözítõ fejlemény is lehetne. Orbán helyes felismerése, hogy meg kell törni a tõke uralmát, szolgálatba kell állítani, mert a bankok és multinacionális vállalatok érdeke fundamentálisan különbözik a nemzeti érdektõl, így szabályozatlan és kontrollálatlan környezetben ösztönös mûködésük nem tudja szolgálni a közérdeket. Ám
a miniszterelnök történelmi árulása, hogy e politikai sikerét nem a közérdek szolgálatáért aratta, hanem arra használta, hogy félelmetes méretû klientúrát építsen, magánérdeket érvényesítsen, megölje a szellemi, anyagi, politikai, önkormányzati autonómiát.
És ehhez a Fidesz lenyûgözõ politikai erõvel mond meséket. Miközben az Elios-ügybõl egészen nyilvánvaló, hogy minden pillanatban a magyar emberek érdekeivel mentek szembe, kiírják a plakátjaikra, hogy náluk Magyarország az elsõ. Miközben inkább az látszik, a top 10-ben sincs Magyarország a Fidesznél.
Fotó: Fülöp Dániel Mátyás / 24.hu
Merthogy most derült ki például az is, hogy 2011 óta tudatosan, következetesen hazudnak arról, közpénz-e a tao. Orbánéknak ugyanis hét éve azóta van papírjuk arról, hogy a tao közpénz, abból épül Felcsút (Orbán, miniszterelnök), Mezõkövesd (Tállai, NAV-elnök), Kisvárda (Seszták, fejlesztési miniszter) „magánfutballbirodalma”.
És ezekhez az esztelen építésekhez is jár mese, mely szerint az utánpótlás-nevelést szolgálja a tao, amely nem is közpénz, hanem a cégek befektetése a magyar sportba, a magyar jövõbe.
És emlékeztethetnénk az olimpiai mesére is. Az igazság utáni politikában a sport utáni olimpiát is meg akarták rendezni, miközben harcolnak a neoliberalizmus ellen, olyan olimpiai törvényt készítettek elõ, melynél neoliberálisabb szellemiségû jogszabály nincs is: teljes dereguláció után lényegében szabályok nélkül építkezhetett volna a gazdasági elitjük közpénzbõl, bármibe kerül is ez az országnak.
Ez azonban már egy másik hosszú történet, melynek szép valósággá vált illusztrációja az Elios-botrány. E mesék pedig azért nélkülözhetetlenek nekik, mert ezek adják a politikamaskarát a szervezett csalásra, az ország szemérmetlen kifosztására. Ezektõl nem látjuk, hogy a demokrácia gyengesége miatt a demokrácia látszatának foglyai lettünk mindannyian.
Hogy a hazánkat olyan hellyé tették, ahol kormányprogram a szervezett csalás.
Kiemelt kép: Máthé Zoltán / MTI
Link
Hozzaszolasok
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.
- 2018. February 24. 14:03:21
- 2018. February 24. 16:00:07
- 2018. February 24. 16:30:28
- 2018. February 24. 17:47:10
- 2018. February 25. 03:35:14
- 2018. February 25. 21:10:24
- 2018. February 27. 11:16:01