Ez megvan még? Orsós a prototipikus "magyar", Atilla királyunk reinkarnácionja és az se baj, hogy cigány, meg zsidó, a lényeg, hogy gyurcsány az és õ a másik pólus, vona-zazri meg csak úgy ott van.
Legismertebben talán Márai Sándor könyvében bukkanhatunk rá erre a kifejezésre, hogy ”népek Krisztusa Magyarország”. Már a középkorban is történnek erre utalások, de a Rákóczi szabadságharc korában már egyértelmûen elhangzik ez a kifejezés. Aztán az 1848-49 -es szabadságharc korában ismét. Késõbb Trianon kapcsán és majd 1956 kapcsán ismét elhangzik. Minden esetben azt akarják kifejezni vele, hogy országunk önfeláldozásával, vérével és hõsiességével úgymond megváltotta Európa és az európai kereszténység létét. IV. Béla mondta ki elõször: ”egész Európa, egész kereszténység, egész emberiség - ezért van a magyar”. Még Balassi Bálint is azt mondta: ”az jó hírért, névért és egész kereszténységért harcol a magyar”. Mindezért köszönetet nem kaptunk a mai napig, viszont megalázást, eltaposást és gyalázatot bõven. Harcoltunk a tatár-mongolok ellen, harcoltunk a törökök ellen, mindezt úgy, hogy sokszor keresztény Európa szövetséget kötött a pogányokkal ellenünk. Európa, akire most fel kellene néznünk gyalázatos tetteket követett el a magyar királyság ellen. (pl. Velence, a francia király, vagy maga a pápa többször is.)



Ha a magyarság szabad, akkor a világ is szabad. De ha a magyarság szolga, akkor a világ biztosan nem szabad! A magyarság a világot már számtalan alkalommal megmentette, de a világ még egyetlen egyszer sem mentette meg a magyarságot. Történelmünk mintegy keresztútjárás. Pap Gábor az, aki úttörõ volt abban, hogy a jézusi keresztút 14 stációját rávetítette a magyar történelem egy - egy fontos fordulópontjára. Nincsen a világon másik nép, amelyiknek a történelmére maradéktalanul rá lehet vetíteni a szenvedéstörténetet. Érdemes ezen elgondolkozni, mert a végén megdöbbentõ következtetésre lehet jutni!
1. stáció: Jézust elítélik és Jézus elfogadja az ítéletet. Jeruzsálem falainak tövében történik. Pilátus rámutat: ”Íme, az ember!” (Ecce homo!). Évszázadokon keresztül a magyarságnak Attila király mutat emberi példát. Amikor Atillának Róma falai alatt megjelenik Jézus Krisztus angyala és tõle jön az üzenet: az angyal fényes koronát ígér neki, ha megkíméli a várost, mert az apostolok csontjai a városban nyugszanak. Atilla itt elvállalja azt a küldetést, hogy megkímélje a várost, bármilyen nehezére is esik Isten ostorának, hogy ne rombolja le a bûnös Rómát. Ettõl kezdve lesz Róma püspöke római pápa. Ezt is Atillának köszönheti a kereszténység. Innentõl kezdve a magyarság egy vállalt utat fog bejárni.
2. stáció: Jézus felveszi a keresztet. A magyarság visszatér a Kárpát-medencébe. A magyarok második bejövetele miért történhetett? Mi volt a cél? ”Nem! Nem! Soha!” - a Kárpát-medencét nem lehet magára hagyni! Atilla király örökségébe jönnek vissza. Minden krónika jogfolytonosságot hangsúlyoz. A Krónikák nem beszélnek honfoglalásról, hanem visszajövetelrõl. A jogfolytonosság az üdvtörténetre is vonatkozik. Atilla vállalását is folytatni kell!
3. stáció: Jézus elõször esik el a kereszttel. Bulcsú kivégzése. Bulcsú nagyon bölcs hadvezér volt, a világ egyik legjobb hadvezére. Itt döbbenhetett rá a magyarság, hogy a keresztútjárás kemény dolog lesz. Bulcsút úgy végezték ki, mint egy lótolvajt és ezért a mai napig nem kértek bocsánatot. A világ legjobb hadvezérérõl nem lehet elhinni, hogy váratlanul rajtaütöttek, mert akkor az nem hadvezér. Nyilvánvaló, hogy tõrbe csalták. Még az is érdekes gondolat lehet, hogy Bulcsúval együtt végezték ki Lehel vezért is. Viszont amit utoljára lehel ki valaki az búcsú lehelet. Érdekes összecsengés!
4. stáció: Jézus találkozik legszentebb édesanyjával. Ez az azonosítás nagyon egyszerû. A magyar történelemben, aki azonosította az õsök Boldogasszonyát Szûz Máriával az maga Szent István volt. Itt kell vigyázni, mert a ”Habsburg kurzus” szerint Szent István kiirtotta az õsvallást, erõszakkal terjesztette a kereszténységet. Ezt sajnos sokan hirdetik ma is nemzeti lobogó alatt a Himnuszt énekelve…. (lásd. István a király rock opera). Ezzel, ha a ”Habsburg kurzusnak” hiszünk, akkor szépen leválasztjuk és eltávolítjuk történelmünkrõl a Szent István és Atilla közötti kb. 500 évet. A világtörténelemben nem volt másik olyan nép vagy nemzet rajtunk kívül, amely saját õsvallásának Istenasszonyát Szûz Máriával azonosította volna és azt a világ elfogadta volna. Ezt az azonosítást elfogadta az egész világ! Tudjuk ez mit jelent? Ha nekünk Szûz Mária az édesanyánk, akkor nekünk Jézus Krisztus a testvérünk! Az azonosítás azért is rendkívül nagyszerû húzás volt, mert ettõl kezdve keresztény ország jogszerûen nem támadhatta meg hazánkat, hiszen Magyarország Mária országa.
5. stáció: Jézusnak segít a keresztvitelben Simon. Itt Simont azonosítani lehet Szent Lászlóval. Szent László a kereszténység legnagyobb védelmezõje saját korában. Az úgynevezett magyar oltáron két szent királyunk (Szent István és Szent László) között jelenik meg Szûz Mária. (pl. csíksomlyói oltár) Más nemzetrõl sohasem neveztek el oltárt. Német oltár, olasz oltár vagy francia oltár nincsen. Szent László napja a nyári napfordulónál van - Szent István napja a téli napfordulónál. Kozmikus értelemben a fény és a sötétség határait a két magyar király jelöli ki. Tudni illik, hogy a korabeli ábrázolások Szent Lászlót mindig Jézus arccal ábrázolják.
6. stáció: Veronika kendõjével letörli Jézus homlokát. A hófehér kendõn megjelenik egy nem emberi kéz által festett ikon, Jézus hiteles és igazi képe. Árpádházi Szent Erzsébet vagy Árpádházi Szent Margit emberiség felé nyújtott segítsége híven tükrözi Veronika tettét. Amikor valaki felmutat egy példát, megmutatja az emberiségnek a magyarok mivoltát.
7. stáció: Jézus másodjára esik el a kereszttel. Ez a legnagyobb, legfájdalmasabb esés a kereszttel. Kihal az Árpádház férfi ága.
8. stáció: Jézus megvigasztalja a jeruzsálemi asszonyokat. A szenvedõ Jézus vigasztalja meg az õt sirató jeruzsálemi asszonyokat. Mátyás király az igazságos, az igazság szavával vigasztalja a nemzetet. Akkora erõtöbbletet ad, hogy ettõl tudunk tovább menni történelem viharaiban.
9. stáció: Jézus harmadszor esik el a kereszttel. 1521. augusztus 29. Nádorfehérvár eleste, 1526. augusztus 29. Mohács, a király és a nemesség eleste, 1541. augusztus 29. Buda eleste. (A három dátum összevonható - amúgy is különös módon összecseng, mert egy naptári napra esik!) A mohácsi csata azért meglepetésekben bõvelkedik: Pl. a magyar vitézek eleje, már a szultán sátrának közvetlen közelében volt, amikor véget ért a csata. Így szokták beállítani: 2 óra alatt eldõlt. Na de, milyen két óra alatt? A törökök 150 éven keresztül egyfolytában emlegetik. A törökök úgy írták le, hogy akkora csata volt, hogy a bolygók megálltak a pályájukon és a magyar király hõs volt! - De ez volt a sorsa! A csata elõtt a kalocsai érsek misézik. Amikor, az ostyatartóból kiveszi az ostyát az vérzik. Nagyon jól tudták, hogy hova mennek és mi lesz a sorsuk. Az évek során átlagosan a török mindig tízszeres túlerõben van és fél a magyartól. Tehát ilyen túlerõvel szembeszállni nem volt szokatlan.
10. stáció: Jézust megfosztják ruháitól. A nemzetet megfosztják váraitól, ékességeitõl, történelmétõl, múltjától. Lemeztelenítik és megbecstelenítik. 1701-ben Lipót császár elrendeli a régi nagyhírû váraink felrobbantását.
11. stáció: Jézust keresztre feszítik. Ez egyértelmû, hogy 1920. június 4. Trianon. Ezt mindenki így emlegeti. Elhangzik a keresztfánál: atyám bocsáss meg nekik, mert nem tudják, hogy mit tesznek. Valóban nem tudták - ma sem tudják!
12. stáció: Jézus meghal a kereszten. 1956! Ezt a nemzethalált - bár élõként - a nemzet átéli. Ezért akarunk feltámadni. 1956-ban gyerekek haltak meg! Gyerekek voltak a hõsök. A gyerekek a jövõt jelentik. Ez az igazi tragédia és a nemzethalál, amit a nemzet élve él meg. 1446 - 1956 - 2006 sokszorosan kapcsolódnak egymáshoz.

13. stáció: Jézust leveszik a keresztrõl édesanyja ölébe helyezik. Ezt csak egy eseményhez lehet kötni történelmünkben. A Magyar Szent Korona hazatér 1978 -ban, majd 2000-ben a múzeumból áthelyezik a Parlamentbe. Tudjuk, hogy a múzeumban csak a ”halott” dolgokat tárolják az élõ és mûködõ dolgok helye nem ott van. Így a Szent Koronánk nem kerülhetett méltóbb helyre, mint a magyar törvényhozás központi épületébe.
14. stáció: Jézust sírba teszik. Magyarország az Európai Unióba tétetik. Elhinni, hogy halálból van feltámadás - hihetetlenül nehéz dolog! Itt arról van szó, hogy magára maradt, egyedül van a sírban, nem látja õt senki, nem sír érte senki. Ilyen helyzetben van ma a magyarság és a magyarságnak el kell hinnie, hogy nem halt meg és lesz feltámadás! Ez egy önként vállalt alászállás poklok mélyére. Egy idõ óta meredeken szállunk lefelé….. 1956 -ban a világ elsírta magát és azt mondta, hogy ez tényleg a népek Krisztusa. Azóta azonban nem látnak bennünket és a sírból mi sem látunk ki. Magunkra maradtunk!
15. stáció: FELTÁMADÁS! A keresztútjárás koronája maga a feltámadás! Feltámadás nélkül Jézus nem Krisztus. Nehéz elhinni, hogy egy ilyen ellustult, eltunyult, sorsára közömbös nép hogyan tudja megvalósítani a feltámadást. Az 1-14. stáció egy racionális folyamat volt, a 15. stáció azonban nem racionális folyamat. Ezért egyáltalán nem kell figyelembe venni, hogy most milyen a magyarság. Nem ez számít. A magerõt kell mozgósítani, ami bennünk van! Rá kell döbbennünk: ha eddig igaz volt, akkor az utolsó lépés miért ne lenne igaz? TEGYÜK MEG AZT A LÉPÉST!
Pap Gábor és Szántai Lajos tanításai alapján:
Link