Na a picológuokat, mint rejtett erõforrást is bevetették. Még jó, hogy ez régen és most is a véráldozatról és az "elit" perverz összetartásáról szólt, nem egyébrõl. Néhány napja Semjén Zsolt svédországi luxusvadászataitól hangos a sajtó. Elõfordult, hogy a miniszterelnök-helyettes és társasága luxuskörülmények között szállt meg, számukra egy egész hotelt kibéreltek, a vadászatok költségeit pedig egy állami megbízásokon taroló üzletember utalta át, hogy Semjén háziasított rénszarvast lõhessen ki az ismerõseivel. Ebben a cikkünkben azonban nem a vadászatok pénzügyi hátterét vizsgáljuk, hanem pszichológusokat kérdeztünk arról, milyen lelki mozgatórugók okozzák az ilyesfajta hobbivadászat népszerûségét.

A vadászat egykor létszükséglet volt, manapság viszont az életben maradásunk szempontjából semmi szükségünk rá. Persze elõfordul, hogy szükségessé válik ritkítani a vadállományt, ezt a hivatásos vadász elvégzi, illetve lehet etikusan, kizárólag idõs állatokra egyetlen lövéssel vadászni, de rengeteg állatot ölnek meg pusztán kedvtelésbõl is. Állatot bántalmazni az állatvédelmi törvény szerint szigorúan tilos, kivételt képeznek ez alól a kifejezetten vadászatra szánt állatok, mint például a háziasított vadállatok.
Elhárító mechanizmusok

A pszichológiában ismert fogalom, védekezõ vagy énvédõ mechanizmusoknak is nevezik õket. Céljuk megvédeni a személyiséget attól, hogy saját hibáival vagy épp ismeretei és viselkedése közti ellenmondásokkal szembesüljön, így torzul a valóság, azonban csökken a pszichés feszültség.

Spronz Péter pszichológus a mesék felõl közelítette meg a vadászatot, ahol a vadász alakja legtöbbször pozitív, általában egy jó szándékú, megbízható figura, aki segíti a fõhõst. Vadásznak lenni mindig is elismert foglalkozás volt, a vadász alapvetõen az állatokért van, nem a megölésük a célja, hanem a vadállomány életben és jó körülmények között tartása.
HIRDETÉS

Emiatt pozitív értékeket társítunk hozzá, pedig a hobbivadászat egészen másról szól: ez egy hétköznapi agresszív mûködésmód, illetve magatartás egyik megnyilvánulása, amit a társadalom értékkel ruházott fel, illetve legalizált és legitimált.

A szakértõ szerint vadászatot kedvelõ emberek között nincsenek szorongók, ugyanis ennek a hobbinak elõfeltétele, hogy a vadász nem ijed meg annak a tudatától, hogy kioltja egy másik élõlény életét.

Elhárító mechanizmust kell alkalmaznia, hogy fel tudja oldani tettének súlyát, vagy akár az értékrendje és a vadászat közt feszülõ ellentétet.

Ezt racionalizációnak, más néven önáltatásnak hívják. Ahelyett, hogy önmagáról való hiedelmeit összhangba hozná a valósággal, inkább racionális érvekkel igyekszik alátámasztani tettei helyességét, vagyis megfelelõ szemüveget keres ahhoz, hogy a valóságot másképp láthassa — olyan módon, ami összeegyeztethetõ énképével. Ilyen magyarázat lehet hobbivadászoknál az, hogy segítik a természet munkáját és egyensúlyban tartják a túlszaporodott vadállományt.
Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, az Országos Magyar Vadászati Védegylet (OMVV) elnöke és Michael Lüke, a német Blaser fegyvergyár egyik tulajdonosa a 23. FeHoVa (Fegyver, Horgászat, Vadászat) kiállításon a Hungexpo Budapesti Vásárközpontban 2016. február 18-án
Fotó: Máthé Zoltán / MTI

A vadászatban megjelenik a hatalomvágy is, a birtoklás igénye, gondoljunk csak a trófeaként hazavitt agancsokra, állatbõrre, vagy az elejtett állat tetemével készült fotókra — mi ez, ha nem egy eszköz arra, hogy hatalmasabbnak, erõsebbnek érezzük magunkat másoknál.

Spronz szerint ennek oka általában valamilyen lelki sérülés.

Ezek mellett evolúciós ok lehet még egy vélt felsõbb rendeltetés, ami miatt a vadász úgy érzi, hogy a természetes szelekciót neki is elõ kell segítenie, kiegészítenie egy magasabb rendû törvényt szolgálva ezzel.
HIRDETÉS

A vadászatnak ugyanakkor vannak olyan veszélyei is, hogy sok patológiás eset legalizálni akarja az agresszióját vele, az õ kezükbe veszélyes dolog fegyvert adni. Itt a pszichológiai szûrések fontosságára kell felhívni a figyelmet, hogy elkerüljük a fegyverrel való visszaéléseket. Ennek egyébként komoly szabályozása van itthon, klinikai pszichológiai interjút végeznek, illetve személyiségtesztekkel próbálják kiszûrni az érzelmi-indulati instabilitást, mielõtt kiadják az engedélyt.

Vadászat = focimeccs

Káplár Mátyás, a PTE adjunktusa más véleményen van, mint Spronz, szerinte a vadászat nem sokban különbözik attól, mint mikor valaki kimegy a meccsekre üvöltözni.

Az a különbség, hogy a vadászok élõlények életét oltják ki, a szurkolók meg nem, szerinte csak elvi kérdés,

és inkább állatvédelmi okokra vezetné vissza, minthogy lélektani magyarázatba bonyolódjon.

Arról máig vitáznak a pszichológusok, hogy az agresszív tendenciával rendelkezõ személynek lehetõséget kell-e biztosítani, hogy agresszióját nyílt módon kiélje, mondjuk küzdõsportban vagy számítógépes játékokban, vagy ez valójában nem csökkenti a tendenciát. Voltak olyan kutatások is, amik a jutalmazott agressziót vizsgálták, vagyis amikor verbálisan agresszív megnyilvánulásért dicséretet, jutalmat kapnak a vizsgálati személyek. Nem meglepõ, hogy ebben az esetben a verbális mellett jelentõsen megnõtt a fizikailag agresszív cselekedetek aránya.
Érzékeny téma?

Két nap alatt nagyjából 50 pszichológust kérdeztünk meg, köztük az ELTE, PTE és KRE pszichológia tanszékén oktatókat, hogy mit gondolnak a hobbivadászatról, de többségében azt a választ kaptuk, hogy nem szeretnének, nem mernek hozzászólni a témához. Volt olyan is, aki nyilatkozata után írásban kérte, hogy mégse jelentessük meg a szavait egy aktuálpolitikai eseménnyel kapcsolatba hozható cikkben.

Kiemelt képünkön Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes különleges trófeákat néz a 18. Fegyver, Horgászat, Vadászat (FeHoVa) nemzetközi szakkiállításon, a Hungexpo Budapesti Vásárközpontban 2011. március 17-én. Fotó: Kovács Tamás / MTI
Link