Márciusi frissítõ mínuszok elõtt nehéz megihletõdni, de törekvéseim sem ez irányúak. Higgadtságom könnyen a tetõfokára Hága, mint kibicnek: sem-mise túl drága, s a didergõs tavasz sebtében hoz forróságot gyáváknak, bárdolatlan bátraknak egyaránt. Lélekölõ és szellemváltó idõket élünk. Kinek még maradt lelke, az haldoklik, s kinek már nincs, aktív pacsirta, buzgó forradalmár, szellemi fügefa. Fityisz mindenkinek! FIDESZ vagy halál! Most mindenért megfideszt!

Istoria est magistra vitae - ahogy annak idején bemagoltatták, de érteni tán mostanra sikerült némit meg, mi megnémit. Nem kíváncsiságból, inkább "unalomûzõként" bele-bele nézek Kun Miklós történész és orosz-szakértõ mûsorába a Dunán és mostanában éppen Szentgyörgyi szerepét ragozza Kun Béla unokája (nem vicc!) és csak döbbenek, milyen naiv is volt a mi Nóbel-díjasunk és ma pont ugyanaz a helyzet. Egyetlen kérdés vetõdik fel bennem, de csak az összeállítással kapcsolatban: miért tolják így az arcunkba? Na jó, tudom a választ. Mert úgy se érti csak elvétve pár személy az összefüggéseket és még kevesebben az analógiát. Lassan, de biztosan idõ van. Becsengettek.

Féltek? Jól teszitek, bár nincs mitõl, de tény legváltozás felé úszik a trianoni "Titanic", Európa elsüllyeszti a jéghegyet, mely nem más, mint az Olympic. Istenek jönnek, mennek, csere van és erõfeszítéseket teszek rá, hogy úgy rakjam elétek a közleményeket, hogy megértsétek a változás folyamatát, mely alapjaiban cserél le mindent, miközben minden a helyén marad, de szóba mindezt alig foghatom. Lehet ezért van, hogy fizikai undorom van a "politikától" és minden megnyilatkozástól, mit fel tudnak öklendezni a "népnek", mely lassan, de biztosan kiterjed a "közszereplésre". Rendszer szintû hibát, bûnt kell kijavítani, s belátom - bár ettõl nem érzem jobban magam- az ember, mint olyan, javíthatatlan, ha elromlott. Illúziókergetés és idõhúzás zajlik, de ezt az itt lévõk értelmesebbje már felfogta. A "magyar közélet és politika" a nagy egészben egy elefántfarhoz mért bolhapiszok, bár stratégiai terület, de a szereplõk mind egy szálig ócska ripacsok. Kár szót vesztegetni rájuk. Bár nehéz így "közösségben" élni, nem lehetetlen, fõleg ha észlelted, hogy a "közösség", mint halmaz egy hipotetikus elmélet, melyet bármely komoly kérdés pillanatok alatt semmivé foszlathat.

Itt van pl. ez a "választás" kérdése. Izgalmas, nem? Valójában nem az. Nem álcázza magát Viktor, hogy a mostani cirkusz meghatározza a következõ 15 évet akár. Igen Magyarország területi egysége helyreáll, Viktor meg ehhez asszisztál, mint cionista ügynök, mint Moszkva, Telaviv és London,...megbízottja.

Kell a kerítés? Gyerekek, ez most komoly? Ideiglenes határzárak vannak és pojáca-rendõrökkel "õriztetve" és tudjátok miért? Mert le lesz bontva nem is soká! Hogy akarjátok "külföldre" szakad magyar honfitársainkat "visszacsatolni", ha fizikai határzárak vannak? Persze a kerítés arra jó lehet, hogy innen ne szökhessenek meg a sunyi zsidó-cigány ügynökök, de ez ettõl bonyolultabb kérdés, hisz "állami" megbízást hajtanak végre. A "világkormány" egyértelmûen mûködik és most nem csak a klíma változik, de muszáj lesz némileg észhez is térni, bár illúzióim nincsenek a "jószágállománnyal" kapcsolatban. Egészen biztosan nem véletlen nevezi "állatnak" a Talmud a gulyát. Pont olyan is, bár elismerem, sokat megtett azért a zsidó, hogy kiiktassa a gulyásokat, akik a gulya élére állhattak vona, de ez már egy befejezett történet, nincs rajt mit rágódni.

Kettõs élelmezés az unióban és "idehaza"? Kettõs mérce bármerre jársz-kelsz? Nagyon beteg a szó minden értelmében ez a csürhe és van okom feltételezni, hogy vérrel váltható csak meg, korholással már nem a "jövendõ".

Talán értitek miért nem "mozdulok". Bár nem hagy hidegen az eseményhorizont, a felszín már oly sekélyes, hogy abban dagonyázni sem kedvem, sem képességem. A "rendszert" átprogramozzák, újraindítják, akiknek ez a dolguk. Ebben már nem csak a klasszikus kettõ és három dimenziós gondolkodásnak van helye, de komolyan elõtérbe helyezik a "pszichohistóriát" is. jelei vannak. Egyre több Norvégia szépségét taglaló anyag, mûsor kerül "véletlen" elénk, úgy, hogy Vera is lássa.

Nem akarok ünneprontó lenni, de Marci 3-os tanulmány-munkáját szívmelengetõként szánva megosztom, hátha ettõl huszárosabb kedvetek lesz. Az se baj, ha nem. Nyergelj, fordulj! Igaz, lóra eddig se futotta, se nyeregre, se a többire, de mivel mindez csak egy elmejáték a terepasztalon a bábmestereknek, így nekünk nincs is erre szükségünk.