Bejelentkezés
Vona: Az egyszerû emberek olyanok, mint a papucsállatkák, vagy mint a moslékban hempergõ, mindent megzabáló disznók
A tény, tény, még ha ez az egysejtetû zazri neve alatt is fut. A kérdés, csak az, akkor miért is várja, hogy ezek "szavazata" számíthat? Nem jön össze a logika. Nehogy elhiggye bárki, hogy a "nagyok" nem úgy beszélnek gondolkodnak a "néprõl", mit valami egysejtûekrõl és pontosan és szóról szóra "sajnos" ez megalapozott. Megalapozták. Egy egészen döbbenetes Vona Gábor-írásra bukkant a PestiSrácok.hu. A Magyar Hüperion nevû folyóirat egyik 2013-as számában a Jobbik elnöke közölt cikket, amelyben típusokra osztja az embereket. A legalsó szintre az egyszerû, általa hülyének („stupid”) tartott embereket sorolja, akiket aztán válogatott sértések kíséretében gyaláz és ócsárol: moslékban hempergõ, mindent megzabáló disznókhoz, papucsállatkákhoz hasonlítja õket, majd azon sajnálkozik, milyen kár, hogy nagyon sokan vannak. Sokkoló, hogy ezek szerint a miniszterelnökségre készülõ Vona Gábor gyakorlatilag állatként tekint a magyar emberek egy tekintélyes részére.
A nagy nyilvánosság elõtt gyakorlatilag ismeretlen Magyar Hüperion nevû folyóirat 2013-ban indult, és mindjárt az elsõ számában jelenhetett meg Vona Gábor ominózus írása. A modernkori ember politikai tipológiája címû cikk valamiféle tanulmány, esszé próbál lenni, amelyben a szerzõ – hogy a komolyság látszatát keltse – idéz Hamvas Bélától, vagy például nagy példaképétõl, az Atilla Király Akadémián tanító László Andrástól is. Vona írása a kiadvány 18. oldalán kezdõdik, de az ámokfutós részhez el kell magunkat küzdenünk a 23-24. oldalig. Itt kezdi el ecsetelni, milyen is az emberek elsõ, „szellemileg korlátolt” típusa.
Az elsõ típus, amellyel teóriánkat kezdenünk kell, a stupid, vagyis az a szellemileg korlátolt ember, aki a történelem nagy kérdésének felvetéséig el sem jut. (…) A globális kapitalizmus ideális tenyészeti produktuma. Sokat fogyaszt, keveset engedetlenkedik, de legkevésbé gondolkodik. Elszomorító, hogy e kategória lélekszáma egyáltalán nem alacsony, sõt, a növekedése feltartóztathatatlannak tûnik. (…) Vegetatív dagonyájába, amelyet sokszor nagyon nívós életnek hisz, olyannyira elmerült, hogy szellemi eredetû stimulálásra teljesen mozdulatlan marad. Alapos vizsgálat esetén könnyen belátható, hogy mondjuk a papucsállatkával összemérve csupán mennyiségi különbségek felmutatására képes.
Vona mindehhez hozzáteszi: ez a csoport inkább valamiféle karakteralatti kategória, ám a modernkori politika alakításában lényegi szerepet töltenek be.
Barázdátlan agyú zabáló disznók
Ám a sértegetések java csak ezután következik! A következõ, 24. oldalon még jobban belemelegedik a szerinte „hülye” emberek gyalázásába, tudományos mázzal nyakon öntött ócsárlásába.
A liberális demokrácia nem az emberekre, a népre, hanem a tömegre épül. (…) A jelenkori világ számára az a cél, hogy a politikai élet az ilyen inkompetensek, az ilyen lesüllyedtek választásán alapuljon. A modern demokráciák legkisebb alapegysége tehát nem az ember, hanem annak lesüllyedt torzója, a tömeglény, a mi terminológiánkkal élve a stupid. Az õ döntése határozza meg és dönti el a különféle társadalmi aktivitásokat, amelyeknek ezáltal nem csupán horizontális irányt szab, de egyben vertikálisan meg is semmisíti a politikát. Tekintve, hogy egyrészrõl a stupid számára a politika egyedüli célja, hogy a gyomrát megtöltse és barázdátlan agyát ingerelje szubhumán tévémûsorokkal, másrészrõl õ a modernkori demokrácia alapanyaga, így természetes, hogy a közélet totálisan értékvesztetté válik, elveszíti vertikumát. A liberális demokrácia nagy állatudvarában a stupid a disznó, amely moslékban hempereg, és mindent megzabál.
Bár Vona a 23. oldalon még azt fejtegeti, hogy a modernkori politika alakításában jelentõs szerepe van ezeknek disznószerû, szubhumán lényeknek, a 24. oldalra már azt írja, ez a típus apolitikus, nem is foglalkozik politikával, el sem jut odáig. Vagyis a szerzõ mintha maga sem igazán tudná eldönteni, hogy ezek az élõlények befolyásolják-e a politikát vagy sem.
A lényeg mégsem ez: hanem hogy Vona szerint az általa már-már állatként kezelt, vegetatív lények sokan vannak, sõt egyre többen, és olyanok, mint a disznók meg a papucsállatkák. Íme, így tekint a magyar emberek egy tekintélyes létszámú csoportjára Magyarország második legnagyobb pártjának elnöke, aki most vasárnap választást akar nyerni, hogy utána kormányozhassa hazánkat (és az itt élõ rengeteg „disznót” meg „papucsállatkát”).
Magyargyalázás. Vona fent idézett ámokfutásából a moslékban hempergõ, zabáló disznó kitétel kísértetiesen emlékeztet Kertész Ákos Amerikai Népszavában megjelent 2011-es, hatalmas botrányt kavart cikkére, amelyben a magyarságot „genetikusan alattvalónak”, a diktatúra pocsolyájában dagonyázó moslékzabálónak és a holokauszt egyedüli felelõsének nevezte. Szerinte a magyar „boldogan dagonyázik a diktatúra pocsolyájában, röfög és zabálja a moslékot”. Kertész Ákos botrányos soraiért nem kért bocsánatot. A történtek nyomán visszavonták budapesti díszpolgári címét, õ pedig 2012-ben Kanadában kért és kapott menekültstátuszt állítólagos üldöztetése miatt.
Link
A nagy nyilvánosság elõtt gyakorlatilag ismeretlen Magyar Hüperion nevû folyóirat 2013-ban indult, és mindjárt az elsõ számában jelenhetett meg Vona Gábor ominózus írása. A modernkori ember politikai tipológiája címû cikk valamiféle tanulmány, esszé próbál lenni, amelyben a szerzõ – hogy a komolyság látszatát keltse – idéz Hamvas Bélától, vagy például nagy példaképétõl, az Atilla Király Akadémián tanító László Andrástól is. Vona írása a kiadvány 18. oldalán kezdõdik, de az ámokfutós részhez el kell magunkat küzdenünk a 23-24. oldalig. Itt kezdi el ecsetelni, milyen is az emberek elsõ, „szellemileg korlátolt” típusa.
Az elsõ típus, amellyel teóriánkat kezdenünk kell, a stupid, vagyis az a szellemileg korlátolt ember, aki a történelem nagy kérdésének felvetéséig el sem jut. (…) A globális kapitalizmus ideális tenyészeti produktuma. Sokat fogyaszt, keveset engedetlenkedik, de legkevésbé gondolkodik. Elszomorító, hogy e kategória lélekszáma egyáltalán nem alacsony, sõt, a növekedése feltartóztathatatlannak tûnik. (…) Vegetatív dagonyájába, amelyet sokszor nagyon nívós életnek hisz, olyannyira elmerült, hogy szellemi eredetû stimulálásra teljesen mozdulatlan marad. Alapos vizsgálat esetén könnyen belátható, hogy mondjuk a papucsállatkával összemérve csupán mennyiségi különbségek felmutatására képes.
Vona mindehhez hozzáteszi: ez a csoport inkább valamiféle karakteralatti kategória, ám a modernkori politika alakításában lényegi szerepet töltenek be.
Barázdátlan agyú zabáló disznók
Ám a sértegetések java csak ezután következik! A következõ, 24. oldalon még jobban belemelegedik a szerinte „hülye” emberek gyalázásába, tudományos mázzal nyakon öntött ócsárlásába.
A liberális demokrácia nem az emberekre, a népre, hanem a tömegre épül. (…) A jelenkori világ számára az a cél, hogy a politikai élet az ilyen inkompetensek, az ilyen lesüllyedtek választásán alapuljon. A modern demokráciák legkisebb alapegysége tehát nem az ember, hanem annak lesüllyedt torzója, a tömeglény, a mi terminológiánkkal élve a stupid. Az õ döntése határozza meg és dönti el a különféle társadalmi aktivitásokat, amelyeknek ezáltal nem csupán horizontális irányt szab, de egyben vertikálisan meg is semmisíti a politikát. Tekintve, hogy egyrészrõl a stupid számára a politika egyedüli célja, hogy a gyomrát megtöltse és barázdátlan agyát ingerelje szubhumán tévémûsorokkal, másrészrõl õ a modernkori demokrácia alapanyaga, így természetes, hogy a közélet totálisan értékvesztetté válik, elveszíti vertikumát. A liberális demokrácia nagy állatudvarában a stupid a disznó, amely moslékban hempereg, és mindent megzabál.
Bár Vona a 23. oldalon még azt fejtegeti, hogy a modernkori politika alakításában jelentõs szerepe van ezeknek disznószerû, szubhumán lényeknek, a 24. oldalra már azt írja, ez a típus apolitikus, nem is foglalkozik politikával, el sem jut odáig. Vagyis a szerzõ mintha maga sem igazán tudná eldönteni, hogy ezek az élõlények befolyásolják-e a politikát vagy sem.
A lényeg mégsem ez: hanem hogy Vona szerint az általa már-már állatként kezelt, vegetatív lények sokan vannak, sõt egyre többen, és olyanok, mint a disznók meg a papucsállatkák. Íme, így tekint a magyar emberek egy tekintélyes létszámú csoportjára Magyarország második legnagyobb pártjának elnöke, aki most vasárnap választást akar nyerni, hogy utána kormányozhassa hazánkat (és az itt élõ rengeteg „disznót” meg „papucsállatkát”).
Magyargyalázás. Vona fent idézett ámokfutásából a moslékban hempergõ, zabáló disznó kitétel kísértetiesen emlékeztet Kertész Ákos Amerikai Népszavában megjelent 2011-es, hatalmas botrányt kavart cikkére, amelyben a magyarságot „genetikusan alattvalónak”, a diktatúra pocsolyájában dagonyázó moslékzabálónak és a holokauszt egyedüli felelõsének nevezte. Szerinte a magyar „boldogan dagonyázik a diktatúra pocsolyájában, röfög és zabálja a moslékot”. Kertész Ákos botrányos soraiért nem kért bocsánatot. A történtek nyomán visszavonták budapesti díszpolgári címét, õ pedig 2012-ben Kanadában kért és kapott menekültstátuszt állítólagos üldöztetése miatt.
Link
Hozzaszolasok
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.
- 2018. April 05. 19:29:40
- 2018. April 07. 05:07:37
- 2018. April 07. 13:16:53