Honnan olvasnak:



Le lesztek figyuzva!!!

Bejelentkezés

Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Regisztráció

Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése

A "zsidó gyereket be kell ojtani, mint a szõlõt a magyar nép törzsébe"

BelföldKõbányai János: Új korszak delelõjén
Népvezéreknek, nagy formátumú politikusoknak, hatalom-technikusoknak, ha úgy tetszik diktátoroknak, egyetlen kihívása, vágya, megostromolni-hódítani akart csúcsa van: bekerülni a történelembe. Egy nemzet – ritka esetben a világ – kollektív emlékezetébe.

A világ vagyok - minden, ami volt, van:

a sok nemzedék, mely egymásra tör.

(József Attila: A Dunánál)

Mit járhatott a fejében? Egyáltalán: a szinte könnyes és megrendült mosoly összevibrálását, majd elégedett elrendezõdését az arcán vajon nem egy színjáték tartozékának kell-e tekinteni, ami valami igen jelentõs határkövet jelölt ki drámai erõvel és lecövekeléssel? A mesterségesen késleltetett pillanatot - a türelmetlen órákat – tudatos (manipulált) rendezés mûvének kell tekinteni, s nem hanyag, a szavazóhelyiségek elõre nem látható biztosítása hiányának. E várakoztatást a súlyának megfelelõ, fontosabb dimenzió fölvezetésének kell felfogni, s nem választási stikliként. Itt és most ki kellett lépni a szokványos reality show dramaturgiájából, amikor darab ideig tartó százalék-pörgések után alakul ki a végeredmény, s míg megszületik, lehet drukkolni, feszültségben izgulni, mint egy Oscar-díj átadón, ahol ugyan már minden eldõlt, de mégis marad idõ az illúziók és vágyak csúcsra járatott kiéléséhez. Ugyanis a jól felismert rendezõi utasítás szerint ki kellett várni a bombabiztos végeredményt – mintha egy futballmeccs kezdetén már az eredményjelzõn villogna a gólarány –, hogy olyan erõvel sulykolódjon a köztudatba, hogy évtizedekre, évszázadokra megjelölje a perc történelmi jelentõségét.

"Történelem" – ez volt az elsõ reakcióm, amikor megláttam beszédes arcát. Egy idõtáv hirtelen korszakká kattanása és kimerevedése. Hiszen ez az önmagát választási eredménynek maszkírozó bejelentés kijelölte, mégpedig visszaható érvénnyel a kezdetét: 2010-et. S a legrövidebben kiszabható végét: 2022-õt, amit én inkább 2026-ra tennék. Hiszen, akárcsak 2014-ben, ma sincs egy jelölt, egy erõ (állam- és társadalmi berendezkedésünk játékszabályai szerint: egy párt és vezére), aki/amely potenciális kihívója lehetne a Bálna színpadán 2018. április 8-án este 21.30-kor az arcán a korfordulót megérzékítõ férfinak.

Bekerülni a történelembe

Egy-egy történelmi kor századokkal vagy évtizedekkel is behatárolható idõt jelenít meg, hiszen a világot, vagy annak csak egy szeletét sajátos társadalmi berendezkedés, progresszív vagy regresszív fejlõdés, (kor)hangulat, (kor)szellem jellemzi. Mindez a történelmi korszakra is érvényes, azonban benne az idõ kiterjedése zárt. Van kezdete és vége, amit általában akkor lehet megállapítani, ha lezáródott, azaz valamely ok hatására befejezõdött, ezért hatásai – politikai és szellemi hullámverései – megszûnnek, s ezután, már mint egy kikristályosodott történelmi tárgyat lehet vizsgálni százféle oldalról, különbözõ érzelmi és fikciós hozzáállásokból. Fogalma jelzõvé, (korszak)meghatározóvá válik. E korszakok – karakterisztikus magyar sajátosságként – személyekrõl neveztettek el: Horthy- Kádár- s mostantól Orbán-korszak.

Ez volt a mostani választás tétje, s ama kifejezés magyarázata is az arcon, amely nyugtázta a magyar történelembe való bevonulás tényét és mozzanatát. Népvezéreknek, nagy formátumú politikusoknak, hatalom-technikusoknak, ha úgy tetszik: diktátoroknak (ezzel a szóval/fogalommal óvatosan kell bánni) – ugyanis õk is emberek, ezért ebbõl az aspektusból is érdemes vizsgálni cselekedeteik rugóit – egyetlen kihívása, vágya, megostromolni-hódítani akart csúcsa van: bekerülni a történelembe. Egy nemzet – ritka esetben a világ – kollektív emlékezetébe.

Magyarország (a Magyar Királyság) 1526-ban elvesztette függetlenségét, s csak 1918/19-ben nyerte vissza egy király nélküli királyságban, amelyet 1944 októberéig Horthy Miklós kormányzott, s ezért róla nevezték el a korszakot. Elõdje, I. Ferenc József nem válhatott effajta névadóvá, noha 1848 és 1916 között fungált rekord hosszan az elsõ számú magyar közméltóság szerepében. Azonban egy birodalom vezetõje lévén inkább a magyar történelemben betöltött szerepe szerint osztható fel az õ ideje, az abszolutizmus, majd az azt követõ kiegyezés, s végül a közös Monarchia korára. Ferenc József nem volt magyar, s uralkodása nem igen függött a magyar viszonyoktól, az 1848/49-es forradalom és szabadságharc egy rövid, de annál jelentõsebb hatású intervallumát (benne a debreceni trónfosztást és a Függetlenségi Nyilatkozatot) leszámítva a magyar nép nem befolyásolta. Ezért csak a függetlenné vált Magyarországra jellemzõ, hogy választott, vagy a választás látszatával felruházott – de mindenképpen eltûrt, tehát legitimált - fiairól elnevezett személyek vezetékneveivel szakaszolja – kicsoda? a magyar nép kollektívuma – saját újkori történelmét. Ez bizony – és sajnos ez is a magyar történelem sajátossága – rövid, alig százéves, de két évszázadot összeabroncsozó idõfolyam, amire három név jut.

Most, oly frissen Orbáné.

Ha e nevek mögötti hõsök társadalmi hátterét megvizsgáljuk, azok le is fedik a magyar nép társadalmi összetevõit – ezeréves dimenzióban. Horthy Miklós a feudális "politikai nemzet", a köznemesség képviselõje. (Ha pontos lenne a kollektív emlékezet, akkor Horthy-Bethlen korszaknak illene a teljesítmény alapján nevezni ezt az ellenforradalommal, s apokaliptikus katasztrófával keretezett idõt, s akkor – mint azt Romsics Ignác kitûnõ elemzése is bizonyítja – a történelmi, sõt az erdélyi arisztokrácia szerepe is kidomborodna a korszak szellemében, nívójában és teljesítményében.)
Forrás: Fortepan/NAGY GYULA

Forrás: Fortepan/NAGY GYULA

Kádár János a proletárság képviselõje volt, mégpedig abból a korból, amikor a proletárral adekvát kommunistának lenni, enyhén szólva nem privilegizált helyzetnek számított. Az õ autentikus elbeszélése – ezt majd még felfedezik – sok pozitívumot nyújtott, a demokrácia látszatát is nyíltan bevalló rendszerében. (Megváltó, s népjobbító szándékú zsidó értelmiségieket – Kun Bélát, Rákosi Mátyást – semmi szín, fenyegetettség, nemzetközi helyzet terhe alatt sem tûrt meg maga fölött a magyar nép.)

A népi írók diskurzusa

Orbán Viktor most e kivételes, mert a saját nevével megjelölt pozícióba és a végét illetõen még nyitott idõbe a magyar népnek a nép-képviseletbõl és a hatalomból legtovább kizárt, a Szent István-i nagy nemzetszakadás óta szolgasorba vert, majd elviselhetetlenül hosszan – jogilag 1848-ig, gyakorlatilag 1945-ig – a "második jobbágyság" kalodájába kényszerített, a társadalmi piramis legalját alkotó parasztságból érkezett. (Érdemes elolvasni Debreczeni József róla szóló elsõ könyvének bevezetõ fejezetét.) Vele teljesült be Petõfi, vagy a népi írók nagy álma. (Pl. Németh Lászlóé, aki egy rövid ideig – az Új Szellemi Front kérészéletû idõszakában – azt képzelte, hogy Illyés Gyulával és néhány társával beül Gömbös Gyula parlamentjébe.)

Sajnos az irodalmi mûvek és az irodalmi mozgalmak anyaga még nem képezi a történelemtudomány forrását. Pedig amit majd (most) a történelem emlékezete Orbán-korszakként kartotékol, az a múlt század húszas-harmincas éveiben indult társadalmi erjedés késleltetett folytatása – via NÉKOSZ -, amikor egy új raj, új szellem hódított teret a magyar irodalomban, s a szélesebb diskurzusban: a népi íróké és közönségüké. S most a nagy ismétlésben a fordulat is visszaköszön, amivel az irodalmi és társadalmi mozgalom progresszív kibomlását követõen a népi mozgalom fejlõdése olyan – szerintem a magyar kultúrára nézve tragikus - irányt vetett, hogy a sui generis elsõ generációs népi értelmiség az akkori elsõsorban kulturális, majd politikai erõtérben a polgári (primitivizálva, de szociológiailag hitelesen: zsidó) réteggel és értelmiséggel szemben határozta meg azonosságát. (Az ún. népi-urbánus ellentét még a Kádár-kor uniformizált avarja alatt is izzott és mûködtek megosztó, szétforgácsoló energiái.) Annak ellenére, hogy éppen a Nyugat és köre fedezték fel, indították el, és támogatták ezt a szerintem nemzetközi összehasonlításban is egyedi írói (azaz politikai) attitûdöt – Szabó Dezsõtõl Németh Lászlóig, Erdélyi Józseftõl Sértõ Kálmánig. (Németh Lászlónak volt annyi józansága, hogy amikor a Nyugat mintájára, de monopóliuma megtörésére a népiek folyóiratot indítottak - az 1934-38 közötti Választ -, a szerkesztõ Gulyás Pállal folytatott vitájában ragaszkodott ahhoz, hogy zsidók is szerepeljenek a szerzõk között, mert nélkülük folyóiratot csinálni nonszensz és bukásra ítélt. Sõt: egy-két viharosan összerakott szám után, ugyan a legkevésbé zsidós, de azért Balfon elpusztított szerkesztõvel, Sárközi Györggyel tudták csak fönntartani szellemi fórumukat.)

Érdemes megvizsgálni nemcsak a Fideszt 30 éven keresztül vezetõ politikus életét és karrierje indulását, hanem a társaiét is. Sõt az évrõl évre fölnevelt és csatasorba állított fiatalabbakét is, mely egészséges rotációs jelenség csak az õ oldalukon figyelhetõ meg. Az alapítók egyetemi kollégiumból indultak – a vidéki fiúk hagyományos csoportosulási helyérõl. (Ha kiszólhatok egy zárójel erejéig, apámnak köszönhetem életem és szellemi irányultságom legfontosabb fordulatát. A "zsidó gyereket be kell ojtani, mint a szõlõt a magyar nép törzsébe" felkiáltással némi protekció igénybevételével kicsapott a kalocsai Hunyadi János Fiúkollégiumba, falusi és tanyasi parasztgyerekek közé, akikbõl olyan értelmiségiek váltak, mint szobatársam, a homokmégyi Romsics Ignác, s noha onnan két év múlva megszöktem – mert Pesten beatzenekarok kezdtek játszani –, ott szerzett szemléletemmel jobban megértem a nyelvet, amely sikerrel tudja megszólítani – választási kifejezéssel: mozgósítani – a magyar nép e közel ezer éven keresztül alávetett osztályát.)

A népi mozgalom nagy és egyedi, ezért lefordíthatatlan mûfaji eredménye a Kádár-korszak másodvirágzása után sajnos nem folytatódó szociográfiákból, leginkább a Puszták népébõl, és Kovács Imre A néma forradalomjából kiderült, hogy ez a kereszténység felvételének véres harcaiban – külföldi segítséggel – hosszú évszázadokra szolgaságba vert osztály, mely tömeges felszabadulását a Rákosi-korszaknak köszönheti (errõl Csoóri Sándor, mamám egykori évfolyamtársa a Lenin Intézetben, sokat tudott volna mesélni), nem a "Röpülj páva" romantika, hanem számtalan szenvedés, létalatti szintre szorítottság, s nem különben az idegenektõl szûkölõ félelem traumatikus hordozója.

Ezekbõl ered a görcsös bezárkózottság, s bizalomhiány, ami leginkább az õket felemelõ kézzel szembeni engesztelhetetlen gyûlölettel párosul. Némi joggal hiszen, hogyan, milyen alapon lehet valaki abban a helyzetben, hogy az "alávetett" fölött álljon, s ezzel módjában legyen támogatni, segíteni õt? Ugyanis ennek az alapja csak a társadalmi igazságtalanság lehet: a "társadalmi munkamegosztásban" elfoglalt ellentétes/ellenséges pozíció. Orbánt nem csak Soros György támogatta, a március 15-i beszédében kiemelt, a bensõséges kapcsolatot lemeztelenítõ "Gyuri bácsi" - e tudatalatti, freudi elszólást beszédíró nem adhatta szájába –, de például egy ideig Kis János, az SZDSZ alapító-elnöke is. Az évszázados kisemmizettség fordult gyors és mohó kapzsiságba-korrupcióba, amely kiütközik a már rendszernek elkönyvelhetõ társadalmi felépítményben.

Meghaladni az Orbán-rendszert

A Horthy-korszak vége, s a Rákosi-korszak, mint halálos gyûrû roppantotta össze a magyar társadalom gyenge, többfázisú késésekkel küzdõ szerves egészét. A zsidó polgárság, majd a németek (a sváb parasztpolgárság) elpusztítása és kiûzése, valamint a régi rendszer vagyonosainak "kitelepítése" megszüntette a közeget, amely innovatív ellensúlyt, hatásrendszert tudott volna nyújtani az alapvetõen agrárnépességû, a feudális kereteket 1945-ig õrzõ többségi társadalom számára a Kádár-rendszerben megvalósuló "csökkentett habzású" és lehetõségû felemelkedése során. (Meggyõzõdésem, nincs az a külföldi hatalom, amely végre tudta volna hajtani az ország szovjetizálását, ha ezek a rétegek a helyükön maradhattak volna, ahogyan Ausztriában.)

Mindezek a mély-áramlatok és összefüggések, még nehezen láthatóak a frusztrált egymásra mutogatások, vagy a lelkes tüntetések petárda-felhõi mögül. Az elmúlt négy és nyolc év társadalmi diskurzusaiból is hiányozott a szaktudományi pandantoknak és tanulságoknak a köz(diskurzus) számára való lefordítása és becsatornázása. Minden bizonnyal ezért sem teremhetett az ellenzéki pártoknak annyicska programja, amely nemhogy a gyõzelemhez, hanem akár a választásokon való elinduláshoz is elégséges lett volna. Olyan program kidolgozása – lehet: a fából vaskarika kívánalma ez -, amely valahogy virtuálisan próbált volna kapcsolódni, ráépíteni az elpusztított-elûzött (emigrációba kényszerített) rétegek nem fizikai, de szellemi hagyományaira.

Régi mantra, hogy ehhez fel kellene tárni, ezek a rétegek miért - mert nem külsõ hatalmak nyomására - "szántattak ki” innen, oly sajátos (Pap Károly kifejezésével "öngyilkos") önkezûséggel. A költõ egykor közhellyé koptatott, de a felejtéssel újra releváns szavaival: "Elegendõ harc, hogy a multat be kell vallani. / (...) A harcot, amelyet õseink vivtak, / békévé oldja az emlékezés / s rendezni végre közös dolgainkat, / ez a mi munkánk; és nem is kevés."

József Attila 1936-ban megfogalmazott, és földerengeni prófétált béke-víziójának bekövetkezte, most, 2018 tavaszán sem került közelebb, mert a munkához még nem fogott hozzá senki. Itt az idõ hozzáfogni! Szerintem erre nem csak jó alkalom, de - mivel nincs más lehetõség - az egyedüli értelmesen eltöltött idõ záloga is az elkövetkezendõ négy-nyolc év az Orbán-rendszer valamilyen módon való meghaladásáig. (A bukás mindig katasztrófákkal, tektonikus ütközésekkel jár, ezért nem okos ezt kívánni.) Olyan szellemi emigrációban (hogy belsõ vagy külsõ, egyre megy - kávéház, könyvtár, s a mindezeket helyettesítõ, vagy ezekre rásegítõ internet mindenütt van), amely a kultúra és története magaslataira vonul erõt, példát, tanulságot gyûjteni és ebbõl programot akkumulálni a társadalmi béke megteremtéséhez – lehetõleg minden nemzetközi hatástól függetlenül. Ha a balliberálisok és jobbikosok közeledése nem elvtelen, s leginkább anarchiába torkoló politikai alkukra, tüntetésekre korlátozódik, hanem a kultúra médiumán feltárulkozó, kibeszélõ, traumaoldó párbeszédre, az biztató indulás lehet.

Hiszen csak a társadalmi, s benne a történelmi békébõl sugározhat fel a következõ – s remélhetõleg nem egy névhez kötött – korszak hajnala.

Link

Hozzászólások

4 #1 Posta Imre
- 2018-05-11 21:21
Bármit megnyitok, ez és ehhõ hasonlós mazsidós kunyera jön be, de csak ez.
rabbi.zsinagoga.net/files/2016/05/13177657_613439765473976_6502727579277945302_n.jpg
116 #2 livia
- 2018-05-11 22:22
Hát sokszor elgondolkodok, hogy volt -e hollókoszt, no, és akkor kiknek a testébõl élnek még most is, végül is életkoruk igencsak ..., nos sokkal többet láttak, de nyilván szenilisek, meg emberül se tudnak. Hát ebben éberek a héberek, mert senki se mondja meg, hogy hogy is volt, mivel tilos cáfolni, netán keresni a nyomokat, de ugye az anyag nem vész el, csak átalakul. A test is, netán füstté! Csak? No! Világos, nem cáfolom, de õk is lehetnének kicsit körültekintõbbek, mert csak az ember kicsit elmosolyodik az emberi pocsványságon, mert néha már az olyan ocsmány, mint a pénz, és a szaga.Ja, hogy pénznek nincs szaga? Van! Próbáld ki!
238 #3 bivaly
- 2018-05-12 07:00
Milliókat "ojtottak" be eddig, és mint parazita ki is szívta a szõlõ nedvét, elpusztítva azt. Persze maradt néhány szép tõke is, ne vitassuk, de az annyira kevés, hogy hivatkozni a kísérlet sikerére több mint aljasság.
809 #4 megmondhatom-e
- 2018-05-12 10:04
"a magyar zsidóság sokszínû" - ez majdnem igaz . - Az össz. zsidóság sokszínû - ez lenne a helyes megállapítás, mert az egész világ zsidósága ferde hajlamú (azaz degenerált) , amit a szivárvány " sok színe" szimbolizál.

"a változó világra nyitott zsidóság"

" magyar zsidóság " nem létezik !
- tudjuk mit szeretnének ez alatt érteni és miféle haszonszerzésre fordítanák ezt a nem létezõ képességüket , mivel a zsidóság képtelen / alkalmatlan a változásra !
Év ezredek óta semmit nem változtak ! Maradtak ugyanolyan szar alakok .
267 #5 Perle
- 2018-05-12 22:00
Több ezer jemeni gyereket loptak el 60 évvel ezelõtt ojtottak be izraeli törzsbe:
https://www.aljaz...17881.html
80 #6 monguzking
- 2018-05-13 14:35
szoktam zsidozni de azért probálok elvonatkoztatni embertöl s zsido alatt programozást érteni mert ha van is némi különbség emberi rasszok közt de lényegében egyek vagyunk--különbség a programozásban van--sokan közületek a adathordozot szidjátok s nem a programozot---én nem emberek ellen harcolnák hanem azzok ellen kik létrehozták embert s ilyenre programozták----ember éppenséggel lehetne csodálatos lény is----

Hozzászólás küldése

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Generálási idő: 0.65 másodperc
2,945,887 egyedi látogató