Jé, ugyan milyen "áthallás" lehet itt? Ott is cigány, itt is zsidó? Ha nem is talicskázták, de szó szerint tömött bevásárlókocsikban tolták ki a készpénzt és a luxuscikkeket a nyomozók Kuala Lumpurban több lakásból. A Hermes Birkin táskák, amelyeknek darabja 50 millió forintba kerül, tele voltak ékszerekkel, luxusórákkal és mindenféle készpénzzel. Az átlagember számára felfoghatatlan mennyiségû értéktárgy Najib Razak most megbukott miniszterelnök családjának a tulajdona volt.

Alapos a gyanú, hogy a magánvagyont közpénzek elsikkasztásával halmozta fel a família, ám a miniszterelnök semmilyen óvintézkedést nem tett, mert egészen a május 9-i parlamenti választások napjáig azt hitte, hatalma megingathatatlan. A nyomozók már csak egyetlen széfet nem tudtak felnyitni, mert annak kulcsát nem tudták megszerezni Najib Razaktól, aki azt mondta, elhagyta.

A bukás olyan váratlan, olyan gyors és meglepõ, hogy senki sem készült rá. A király olyan hirtelen lett meztelen, hogy még az õt legyõzõ ellenzék és az ország lakosai is csak kapkodják a fejüket.

Ha csak pár héttel visszapörgetjük az idõ kerekét, egy teljesen más Malajzia képe rajzolódik ki a szemünk elõtt. Razak már 9 éve sziklaszilárdan állt az ország és annak vezetõ pártja, az Egyesült Maláj Nemzeti Szervezet élén, és úgy látszott, hogy a megosztott ellenzéknek esélye sincs letaszítani õt a trónjáról. A párt mûködése jelentõs részben korrupcióra és egymásnak tett kölcsönös szívességek rendszerére épült, és az elmúlt évtizedben az országban a gyakorlatban egypártrendszer volt, az ellenzéket csak a látszat kedvéért hagyták lélegeztetõ készüléken, inkább csak demokratikus biodíszletnek.

De így volt ez sok más intézménnyel is, a pártállam nagyhatalmú ura gyakorlatilag minden államhivatalba a feltétlen híveit ültette, a rendszer kritikusait pedig a szintén betört bíróságok hathatós segítségével tette parkolópályára. Elõfordult, hogy a renitens újságírók vagy értelmiségiek hirtelen a börtönben találták magukat. A sajtó érdemi szereplõit Razak már rég megregulázta, a palettán csak a vezért dicsérõ médiumok maradhattak. Parlamenti választásokat is csak a forma kedvéért tartottak Malajziában, és senki sem gondolta komolyan, hogy az bármi változást elõidézhet.

Csak most, utólag látszik, hogy Najib Razak és a párt a hatalmasra nõtt saját súlya alatt pillanatok alatt képes volt összeomlani, mint egy kártyavár.

A vezér egyébként kifogástalan brit iskolai képzést kapott, jól beszél angolul, apja az ország történetének második, nagybátyja pedig a harmadik miniszterelnöke volt, vagyis a családi hagyományt követve lett politikus. Fiatalon, 23 évesen lett parlamenti képviselõ, és soha fel sem merült, hogy más pályát fusson be. A sors furcsa fintora, hogy most éppen az a 92 éves Mahatmir Mohamed verte meg a választásokon, aki annak idején a legfõbb mentora volt.

Mohamednek most az egyszer a széttagolt, és egyébként a választások után is úgy maradó ellenzéket sikerült egyetlen cél, Najib Razak megbuktatása érdekében egyesítenie, és ez volt a váratlan gyõzelem kulcsa.

Az általános korrupció és a miniszterelnöki család közpénzekbõl való meggazdagodása régóta nyílt titok volt országszerte, de a számonkérésre csak most nyílt váratlan lehetõség. A választási eredmény mindenkiben átszakította a gátat, a hivatalok elkezdtek szakmai alapon mûködni, ennek köszönhetõ az is, hogy az ügyészség és a rendõrség elkezdte a miniszterelnöki család viselt dolgainak feltárását, illetve a vagyon elkobzását.

Razak a választási eredmények láttán azonnal közölte is, hogy a feleségével inkább külföldre utazna pihenni, Mohamed azonban utasította a hatóságokat, hogy ne engedjék át a határon.

A bukott miniszterelnök, és különösen felesége fényûzõ életmódjáról az országban évek óta legendás történetek terjengtek. Nagyon valószínû, hogy a családi vagyon egyik forrása egy állami befektetési alap volt, amelyet 2009-ben hoztak létre, és azt ígérték, hogy külföldi befektetései hozamával lendítik fel Malajzia gazdaságát. Az 1MDB névre keresztelt alap mûködését Najib Razak személyesen felügyelte.

Ahogy a New York Times is emlékeztet, az elsõ bombát 2016-ban az amerikai Igazságügyminisztérium dobta le, azt állítva, hogy az 1MDB egyik tisztségviselõje 731 millió dollárt sikkasztott el az alap vagyonából. A sajtó hamar azonosította, hogy Najib Razak az elõször meg nem nevezett, gyanúba kevert tisztségviselõ. Az amerikaiak ezek után mélyebbre ástak a történetben, és kiderítették, hogy az 1MDB segítségével csak amerikai bankokon keresztül összesen 4,5 milliárd dollárt mostak tisztára, és a pénz a miniszterelnöknél vagy a családtagoknál landolt.

Tipikus példa volt, amikor 250 millió dollárért az alap megvett egy helikopterleszállóval is ellátott óriási jachtot, amit Najib mostohafiának egyik pénzügyi tanácsadója számára építettek. Amikor pedig Najib személyes bankszámláján 681 millió dollárt találtak, azt mondta, egy szaúdi támogatójától kapta ajándékba.

A miniszterelnök érintettségét egyébként már 2015-ben feltárta a malajziai legfõbb ügyész, de Najib azonnal eltávolította a székébõl. Az utána elindult hivatalos vizsgálatok pedig minden vád alól tisztázták.

A Hermes Birkin táskák, az ékszerek és luxustárgyak nagyrészt Razak feleségéhez köthetõek. Az adófizetõk nem vették jó néven, hogy az asszony európai és ausztráliai bevásárlókörútjai során két kézzel szórta a pénzt, és például csak táskákból legalább 10 millió dolláros gyûjteményt halmozott fel.

Amikor a miniszterelnök lánya megházasodott, mesébe illõ dinasztikus esküvõt tartottak. A võ Kazahsztán autokratikus vezetõjének, Nurszultan Nazarbajevnek az unokaöccse volt, és az egyik partin résztvevõ Mohamed azt mondja, katonai parádéval legalább 17 bõröndnyi luxusajándékot vonultattak fel a vendégeknek.

A falusi szavazókat pedig eléggé bosszantotta, hogy Najib meghirdetett számukra egy agrártámogatási programot, amelyet személyesen felügyelt, de 750 millió dollár valahogy eltûnt a forrásokból.

Végsõ soron ezek az összegek, költekezések és eljárások voltak, amelyek a korrupciót egyébként eléggé elnézõ maláj szavazóknál kiverték a biztosítékot. Érdekes, hogy a mostani választási kampányban Najib Razak teljesen elvesztette a realitásérzékét, burokban élt, és nem látta elõre a veszélyt.

A kampány azzal a szent meggyõzõdéssel folyt, hogy az ország teleplakátozása a miniszterelnök jóságos képével ismét megteszi a hatását, és a szavazatok megvásárlása is mûködni fog.

Már a 2013-as választásoknál is közismert tény volt, hogy Razak dollármilliókkal tömte tele a párt vezetõit, kifejezetten azzal a céllal, hogy költsék a választói szavazatok bebiztosítására. A propagandaminiszter pedig még közvetlenül a mostani voksolás elõtt is azt mondta, hogy adataik szerint a párt gyõzelme nem lehet kétséges, sõt nagyobb fölénnyel fognak nyerni, mint öt évvel ezelõtt.

Najib ennek ellenére is rossz elõjeleket láthatott álmában, mert a kampány végén válságüzemmódba kapcsolt. Mindig is jellemzõ volt rá, hogy ha a baj elõszelét érezte, azonnal megpróbálta megvásárolni a tõle elfordulók támogatását. Az utolsó pillanatban már azt is bedobta, hogy gyõzelme esetén a 26 év alattiaknak nem kell majd személyi jövedelemadót fizetniük, nem sokkal korábban pedig béremelést helyezett kilátásba a közalkalmazottaknak. Mivel az etnikai kisebbségek körében Najib támogatottsága átlag alatti volt, úgy szabta át a választási körzeteket, hogy semlegesítse ennek hatását.

A végén azonban már semmi sem mûködött. Cikkünk készültekor Najib Razakot és feleségét õrizet alatt tartották a villájukban, és már a szabadság érzésétõl ittas õrök is elkezdtek kibeszélni a sajtónak. Azt mondják, senki sem látogatja a házaspárt, és még a házvezetõnõ is felmondott.
Link