"Azt mondom a nyugdíjasoknak, hogy..........."

Mit is kellene mondani nekik?

Hát, azzal kezdeném, hogy 25 valahány évi demokratikus? választásokon semmi más nem vezérelte legtöbbjüket: "ki ad nekem többet"

Kit érdekel itt más, esetleg a következõ generációk, gyerekek, unokák?

A tét maradt: "ki ad nekem többet?"

Én szégyellem magam, pedig nem szorulok nyugdíjra, és nem is kapok.

"egy nyugdíjas"

nekünk meg már nem is lessz..nyögési díj, 2020-ig lesz csak nyûg díj alap... addigra a nyugdíjra jogosult magyarok nagy részét már elsikálják bár teszik ezt folyamatosan...
nagymamám mondta öregkorára míg élt kisunokám kisfiam szemét mocskos világ van.... ez 2000-ben volt õ elment... de maradt a mocsoktenger..a piszkos világ
ma 2018-at írunk valami jobb lett? szebb lett
ragadozók ragadozzák édes kevesünket....

Hullajtsák csak a fajtársaik vérét, a forradalmat a magyar vérrel akarják megvívni, aztán szépen profitálnak belõle. Sok hülye nem lát még át a szitán, de azért már sejtik, hogy kilóg a sehova patája. Mert sehova jehova!

Egyszerûen csak hagyni kellene az embereket élni, de nem hagyják. Évezredek óta ölik, pusztítják a földmûvelõ parasztságot, illetve ma már nem is léteznek, (nálunk biztos nem, arról tettek a komcsik.) Pedig belõlük és a kézmûvesek munkájából élt mindenki, leginkább azok a paraziták, akik nemesként (a zsidóval is összeszûrve a levet) nem tettek mást, mint naphosszat lógatták a lábukat, mulatoztak, vedeltek, kártyáztak, kurváztak és nyúzták a szegényeket. Õket cserélte le a (nép) zsidó parazitákra. A paraszt, (ha lenne még ilyen) ma is megteremtené magának a mindennapi betevõt, nem lenne szükség munkahelyekre, mert a föld, a szõlõ, kaszáló, haszonállatok mindig adna neki épp elég munkát helyben. De akkor még nem New Yorkban, az USA zsidó fõvárosában jegyezték a magyar gabonát a tõzsdén. Ha ma is olcsón lehetne hozzá jutni a takarmányhoz, a legtöbb ember, leginkább vidéken és ott se a városokban szívesen tartana, nevelne állatokat, leadásra is és élhetnénk, mint hal a vízben. Csak hogy ahol mesterségesen lehetetlenítik el az emberek életét, mesterségesen tartják fent a szegénységet, például a csereeszköz minimalizálásával, (minél kevesebbet adva belõle a többségnek) ott sohasem lesz jobb világ. Nekik biztos nagyon jól jönne egy forradalom, ahol újabb szerencsétlen százezreket lehetne beáldozni a zsidó érdekek oltárán, aztán üldözni a forradalomban részt vevõket évtizedeken át, újabb menekült hullámot elindítva idegenbe.

Igen, sajnos Gutai Zub nagyon is jól mondja! A mai nyugdíjasok zöme azt nézi ma már csak, hogy melyik kormányzattól kapott, illetve várhat több nyugdíjat, a gyerekek, unokák, dédunokák sorsa meg nem érdekli, hogy mi vár majd azokra. Bár a zsidó oktatás tesz róla, hogy még véletlenül se legyen belõlük ember. Csak nagyon kevés fiatal tanulja meg a szüleitõl, hogyan kell életben maradni, ha rákényszerül, hogy földet mûveljen, állatokat tartson. Elég megnézni milyen szakmákat választ a legtöbb fiatal. Számítógépes, marketinges, stb...Csupa haszontalan baromság. Ezek hogyan fognak életben maradni, ha egyszer csak fogja magát és összedõl ez a nagyszerû cionista bankár rendszer? Sehogy, hisz nem tanulnak meg életben maradni egy igazi, természetes világban, ahol a természet törvényei szerint kell az összeomlás után életben maradniuk. Sehogy sem lesz ennek jó vége, akárhonnét is nézzük!

Kedves Gutai !

Most leszámítva a szellemi kapacitást, soha nem gondoltam volna, soha, hogy én is mint gólya fos a levegõben, úgy fogok keringeni egy élelmiszer boltban, és százszor megnézem, hogy mit vehetek meg, csak azért, hogy a nyugdíj után két héttel még tudjak mit enni. Nem tartoztam azon szerencsések közé, és sok millió nem tartozott azon szerencsések közé, akik a havi fizetésükbõl úgy félre tudtak volna tenni, ( egyáltalán bármennyit félre tudtak volna tenni ), hogy idõs korukra nem számít, hogy az állam fizet-e nyugdíjat !? Ez egyáltalán nem magától értetõdõ. Amikor meg az egész életét szinte nyomorban tengetõ proli, vagy nevezzük úgy, "nagyon egyszerû ember", aki fizetéstõl fizetésig élt, és nehezen osztotta be a pénzét, egy jó szóval is megvehetõ lesz, és még arra sem gondol, hogy õt megvették. A nagyon primitíven "azért szavazok X-re, mert õ több nyugdíjat ígért", az a többséghez képest kevés.
Mert neked jó, ne indulj ki önmagadból ! Nem fair, és hibás nézõpont. Mások nem a Te utadat járták. Elég sokan itthon robotolták végig az életüket, mert valamiért õk nem akartak az "ígéret földjén", vagy a " szabadságban" disszidensként várat építeni maguknak,és az utóbbi harminc évben sok millió alól húzták ki a gyárat, a földet, a megélhetés minden formáját. Teli gyomorral, és teli pénztárcával mindenki tud okos lenni, ha esze sincs, akkor is. Viszont a nyomor kilátástalansága késztetheti megalkuvásra az embereket, akik teljesen vakok politikailag, és elhiszik X-nek, ha rá szavaznak, egy hónapban 5000.- forinttal több lesz a nyugdíj.

Tegnapi valós eset. A Rossmann-ban egy idõsebb, tájszólással beszélõ pár WC papírt vett, és egy nyomorult 100.- Forinton negyed órát tusakodtak önmagukkal, hogy melyiket vegyék.

A CBA-ban amikor két szelet párizsit kérnek, meg egy pár virslit, az már megbocsáss, de nem a jólét jele.

Mormota !

Izéld már meg ! Egy fél ország alól húzták ki a szõnyeget, hogy emberek milliói kerültek az utcára, a nihilbe, ellopták a Tsz-eket, a gyárakat, mindent ! Mit kérsz számon azokon, akik dolgoztak mint az állat, de egyik napról a másikra nem volt hol ? Hol a büdös picsába termeltek volna, mit, és mivel, ha egyszer csak közölték velük, hogy holnaptól menjenek a Naphoz fûtõnek ! Egy országot kényszerítettek kényszer vállalkozásokba, hogy akinek volt kis tartaléka, ne legyen, akinek meg nem, az vegyen fel hitelt a semmire ! A dolgokat átfogóan kell nézni, objektíven, és nem a számítógép kényelmes, vagy kényelmetlen megmondó székébõl, ahol mindenki okos, kevés kivételtõl eltekintve, akik a varázsszék nélkül is okosak.
Már megbocsáss, minden bántás nélkül, de Te a saját kis életed sem tudtad sínre tenni , akkor ne kérd számon mástól ! A tömegek kiszolgáltatottak ebben a kontextusban, de totálisan. És ha már itt tartunk, akkor azt kellene azonnal agyonlõni, ( azokat !), akik ezek után az öngöndoskodásról pofáznak, pofáztak, mert az állam kötelessége, ( szükséges kötelessége !), hogy munkahelyet teremtsen ! De ha nem teszi, mindegy miért, akkor az állam nem létezik.
Ez az állapot az egész "rendszer váltás" óta fenáll. Az utcára tett milliók munka nélkül lelkileg is megnyomorodtak. Nem Orbán, meg Gyurcsány maradt munka nélkül, õk egyébként soha nem dolgoztak, feltéve, hogy a hazaárulást, és adócsalást, rablást, nem tekintjük munkának.

Köszönöm Bivaly!

Könnyû ma azt mondani a fiataloknak, hogy miért hagytátok...?

MIT???

Azt, hogy tanultunk, dolgoztunk, próbáltunk megélni tisztességes magyar ember módján? Akkor is, amikor tudtuk, hogy a legmagasabb polcokon pancserek irányítanak.
Felépült a háború után egy tönkrebombázott ország!
Az amerikaiak nagyon jól tudták, hogy hova kell a bombáikat dobálni. Minden jól mûködõ gyár csak romjaiban maradt, és ami mozdítható volt, még azt is ellopták akik keresztülgázoltak az országon. Amit nem tudtak magukkal vinni, azt is használhatatlanná tették.
Eleinte az ész nélküli építkezések, mert kikiáltották, hogy az acél országa vagyunk.
Mikorra talpra állt az ipar, évtizedek múltak, de éltek még azok, akik értették a szakmát. Ahhoz is idõ kellett, hogy az új hatalom rájöjjön, hogy nem az íróasztal jelenti az észt, ami a dolgokat szervezi és megoldja. Mindig tartottak maguk mellett olyanokat is, akik tudták mit kell tenni....
De ehhez is kellett idõ.
Csak azt tudom pontosan, ami a saját munkaterületemen, vagy a közelemben történt. Alighogy felépült a kohászatban a legkorszerûbb acélmû, jött a "rendszerváltoztatás"... Gyorsan rájöttek, fõleg a nyugat, hogy miért nem gazdaságos... Fillérekért eladták, és a munkát megszüntette benne az új tulajdonos. Az indok a gazdaságtalan mûködés volt, de a valóság, a konkurencia megszüntetése! Most is ott áll, és rohad szét az egész...
A távközlés fél évszázados, de még az elõtte lévõ folyamatát, történelmét nagyon jól ismerem...
Puskás Tivadar hazájában, ahol a legelsõ telefonközpont mûködött, a háború elõtt a kornak megfelelõ volt a színvonal. A magyar ember mindig tudta, milyen irányban érdemes fejleszteni, és a cég angol-magyar tulajdonban volt. A Londonban járó mérnökök, a táskájukban hozták a legkorszerûbb fejlesztéseket, de a kommunista hatalom kémeknek minõsítette õket, és likvidálta. Mit sem törõdve a valósággal!
Aztán el kezdetek barkácsolni a magyarok. A régi dicsõséges egyesült proletároknak csak a büszkeségük volt... Szólamok, meg hazugságok. Fejleszteni már csak akkor kezdtek, amikor látták, hogy a haladás nagyon nagy gátjai. Addig lelakták a meglévõt...
Hosszú történet, nem akarok a részletekben elmerülni, csak a végeredmény...
Behozni sokáig nem lehetett az új technikát... cocom-lista...
Fõztünk azzal, amivel lehetett. Mindez abban is látszik, hogy amikor kezdtem, akkor még az elektroncsöves technika, meg a forgórendszerû központok voltak üzemben, amikor kiment a lábam alóla talaj, akkor már behozták a külföldi tulajdonosok a digitális technikát. Az egy dolog, hogy egész életünkben tanulni kellett, mert változott, de a digitális technikához már alig kell ember...
Az a központ, ami 1990 készült el, nem kis áldozatok árán, még nem volt digitális, de nálunk még korszerûnek számított. Az ilyen központokban a szereléskor elõforduló hibáknak a kiszedéséhez kb 2-3 év szükséges... Utána megy a bazár, mint a parancsolat.
Ezt a központot leállították 1995-ben, helyette digitálisat helyeztek üzembe. Egy darabig csak állt... Az emberek, akik addig ott dolgoztak, már az utcán voltak, mert feleslegessé váltak. No nem sokan, de nem volt semmilyen terület, ahol azt a tudást igényelték volna... Már az utcán voltam, amikor mondták az a néhány ott maradó, hogy markolókkal szedik szét az egészet, megy a kukába...

Igen... Az volt az az idõszak, amikor az emberek nagy többsége leszázalékolásra került, és nem azért, mert valaki megfizette, de az emberek általában minden betegséggel léteztek, és ami a munkanélküliséget jelenti, ezek csak jobban elhatalmasodtak.
Most nagy a lángja a devizatartozásoknak... Tudom, nem ok nélkül...
De abban az idõben, az, akinek volt 40-45 ezer forintos fizetése, nem mehetett el minimálbérért akárhova dolgozni. A minimálbér akkor 19 500 Ft volt! Abból a késõbbi nyugdíj, már csak morzsák...
De akinek családja volt, és a nagy infláció mellett meg kellett élni, az tönkrement lelkileg...
Azt is tudom, hogy az országban minden területen ez történt!!! Úgy a mezõgazdaságban, az élelmiszer-feldolgozó iparban, könnyûiparban.
A legkorszerûbb Kabai cukorgyárat az eladó a megvásárlás után a földdel tette egyenlõvé...
De annak is lába kelt, amire ma költeni akarnak.

Lehet kérdezni, hogy miért hagytuk... Mit kellett volna tenni?

Nagyon pontosan elõre megtervezett dolog volt ez az egész, és nem mai keletû, már több mint 100 éve a terv megvan, és mostanra kezd totálisan megvalósulni.

Aki megélte '56-ot, az nem vágyik sem forradalomra, sem fegyverropogásra. Igaz, hogy csak 8 éves voltam, de nagyon belém vésõdtek az "élmények". És az utána következõ lét... Még 1989-ben is azt kérdeztük magunktól, hogy mikor fognak fegyvert ellenünk.
2006-ban meg is történt, bár az csak jó nagy ijesztgetés volt, de a nyugat ugyanúgy tett rá magasról, mint '56-ban. Pedig folyt a vér a pesti utcán...

Azért nem minden nyugdíjas agymosott, még ha állandóan errõl is értekeznek egyesek. Kedvesen nyuggernek nevezve azokat, akik ezt az országot talpraállították...
Az önellátás pedig nem megoldás, már régen nem az. Ha vannak városok, akkor kell, akik a városokat ellátják, és viszont, mert mindent falun sem lehet megcsinálni. Aki egész életében heti 48 órában ment a munkába, és tette a dolgát, utazott reggel és este, sokszor nem közeli munkahelyre, az ma nem fogja tudni falun eltartani magát, mert nem is ért hozzá. De ahogy látom, már a falun élõ emberek közül is kevesen termelik meg a betenni valót, mert nem éri meg... No ezzel sem értek egyet, de ez legyen az én bajom.
Idõsen, rokkantan már az ember nem tud ásni, meg kapálni, ha addig soha nem csinálta.
De falun is a nehezebb munkákat a fiatalabbak végzik. Ha még végzik.
Ítélkezni könnyû, de mindenki a maga sorsát ismeri, és nem a másikra kell mutogatni, hanem mindenkinek a maga helyén megtenni legalább annyit, amennyit önmagától elvár.
A fiatalok jó része pedig nem is akar áldozatot hozni, még saját magáért sem, csak elvárásaik vannak. Sok esetben a nyugdíjas is azért várja a magasabb nyugdíjat, mert a gyerekei is nehéz helyzetben vannak, a saját igényei már nem nagyok és szeretne segíteni, amiben tud.

Lehet, hogy azon kevesek közé tartozom, akiknek a napirendjét és a tennivalóit nem a tévémûsorok szabályozzák, van annál sokkal értelmesebb elfoglaltságom.

Kedves Bivaly! Az elsõk között voltam, akit munkanélkülivé tettek a módszerváltáskor. Egészen addig 7 éven keresztül egy kõmûves brigádban dolgoztam mint SM. De nem ott kezdtem, hanem 15 évesen az apámmal lovaskocsin hordtuk a trágyát télen-nyáron egy 6 km-re lévõ sertésteleprõl. Egy ideig aztán ott is dolgoztam, onnét kerültem a kõmûvesekhez. Az akkori fizetésem jóval 2000 forint alatt volt, abból rohadt jól meg lehetett élni. Mert már akkor is vigyáztak rá, hogy sohasem legyen elég. Utána egy pár évig segélyen éltem, aztán volt minden. Különféle kõmûves brigádokban dolgoztam, voltam rakodómunkás, teherautóval hordtuk az építõanyagokat. Aztán évekig csirkeszállításokra jártam, amik egész éjjen át tartottak. Majd paprika szezonban paprikás zsákokat hordtunk a feldolgozó üzemekbe. Dolgoztam sokfelé. Aztán egy másik TSZ-ben kaptam munkát egy sertéstelepen. Majd éjjeliõr lettem, amit több mint 7 évig csináltam. Aztán leszázalékoltak. Én csak arról írtam, hogyan kellene, lehetne élnünk, ha engednék! Mi, egyszerû emberek falun megtermelnénk szívesen mindent, nem kellene külföldrõl behordani a moslékot, csak vegye át valaki megfelelõ összegért. Mint ahogy régen a "hangya szövetkezetek" idején. De még az átkosban is átvették az otthon felnevelt disznókat, stb...És nagyon jól jött az a plusz pénz télire, nem csak szénre, másra is. Már csak álmaimban láthatok olyan mindenféle földi jóval teli kamrát, mint az átkosban volt nekünk is, mikor évente két disznót vágtunk és rengeteg malacot nevelhettünk fel, a TSZ-bõl kapott több mázsa gabonán és az olcsón megvehetõ tápon és moslékon. Most próbálja megtenni ezt az ember, ha tudja! Csak az Orsóst mutatják, ahogy az éléskamrájával dicsekszik. Szeretnék még egyszer az életben olyan finomságokat enni, mint annak idején, de csak az árak mennek feljebb és hiába várom a szabadulást a bankárok karmából, mert tudom már elõre, hogy addigra, mire megszabadulnék az adósságaimtól, megint történik valami és kezdõdik az egész elõlrõl, vagy inkább folytatódik. Vége lesz ennek valaha is? Persze! A világgal együtt! Vagy az életemmel!

Arany, többször is szólhatnál, emelve a nívót, ugyan a sóhajok itt lehidalnak, de cserébe nem szállnak az égig.

Apám semmit nem tudott a "világról", nem is érdekelte soha, vagy ha igen, jól álcázta. Dolgozott, élt, ahogy tudott, túlélt, aztán meghalt 57 évesen, minden porcikáját szétdolgozva, a maradékot a dohány és a szesz tette tönkre.

És mi miért hagyjuk?

Kedves Arany !

Csak most reagálok. Nagyon kis szeletét toltad arcba, de legalább bele toltad ! Én is köszönöm !
Az egyéni szerencsébõl, vagy szerencsétlenségbõl adódó vélemények, végletekig fals értékítéletek.
Nyomorgom mint az állat, de soha, semmikor nem a saját helyzetem a vélemény nyilvánításom alapja. Ebben (is), konzekvens vagyok, mint mindenben.