Honnan olvasnak:



Le lesztek figyuzva!!!

Bejelentkezés

Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Regisztráció

Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése

A 40 év alatti magyar férfiak 70 százalékának nincs gyereke - Felelõsségre vontuk a sok tévelygõt

BelföldCsaba "királyfi" megent nagyot szólt! Õ, mint apa, kitett magáért, bár annyi cigánygyereket nevelt hasznos bûnözõvé, hogy se szeri, se száma, ettõl még 2018-ban majdnem "igaza van", de nincs. Böjte Csaba ferences rendi szerzetes kijelentése, miszerint a gyermektelen férfiak nem mások, mint torzók, elég nagy vihart kavart. A Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítója arra a Heti Válasz cikkre reagált, amibõl kiderült, hogy Magyarországon a negyven alatti férfiak hetven százaléka gyermektelen – ami valóban meglepõ. De miért nem akar gyereket ennyi fiatal? Néhányukat megkérdeztük.


Magyarországon komoly hagyományai vannak a nõk cseszegetésének és bûnbakká tételének azért, mert dicsõ népünk nem szaporodik a kívánt ütemben. Magyarul: fogyunk rendesen, és sokak szerint errõl a karrierista nõk tehetnek, meg a „szinglidivat”, és ha lehetõség volna rá, akkor Bridget Jones felgyújtott tetemét már rég behintették volna sóval. (Persze úgy nem lett volna lehetõsége a harmadik részben végül gyereket szülni, de ez már más lapra tartozik.) Amikor már eljutottunk odáig, hogy fásultan vegyünk tudomásul minden egyes újabb politikusi, közszereplõi megnyilatkozást arról, hogy miért nem szülnek a magyar nõk, és miért kellene szülniük, hirtelen derûs tavaszi szellõként értek el minket Böjte Csaba kritikus szavai, aki a változatosság kedvéért nem a nõket, hanem a férfiakat vette elõ, és jól beolvasott a gyermektelen semmirekellõknek. Akinek esetleg kimaradt a hír, nem olvashat tovább anélkül, hogy pontosan idéznénk a ferences szerzetes szavait:
hirdetés

Kedves férfiak, mikor a feleségetek szül, akkor nem csak egy gyermek születik, hanem egy édesanya, egy édesapa is! Gyermeked születése tesz férfivá téged, nélküle egy elkezdett torzó, egy be nem fejezett vázlat vagy! Ezt akarod?! Bangó, önzõ vén legényként akarod leélni életed? Vagy jobb esetben te magad akarsz gyermeked nagyapja lenni? Mire vársz?!

Szóval Böjte Csaba szavait idézve mi is kérdezzük: mire vársz, te magyar férfi?
Nõre vár a magyar férfi
KAPCSOLÓDÓ “Az embereket csak szeretve lehet jobbá tenni!”

Az általam megkérdezett negyven alatti, de már huszonnyolc feletti férfiak szavaiból Böjte Csaba számára szomorú jövõkép látszik kibontakozni. A legtöbben ugyanis nem a politikára, nem a rossz anyagi helyzetre vagy a lakások elszállt áraira panaszkodtak (bár ezekre is volt példa), vagyis nem olyan dolgokra, amikre egy kormányzat a törvények és a gazdaság révén hatni tud, hanem nemes egyszerûséggel a nõkre. Igen, végül megint ugyanott kötöttünk ki: a nõk tehetnek róla. Vagy azért, mert nincsenek, vagy azért, mert vannak, de nem olyanok. Jellemzõen azok a pasik, akik még nem találták meg az igazit, nem igazán agyalnak sokat az apaságon és a gyerekvállaláson, inkább arra gyúrnak, hogy valahogy összejöjjenek az álomnõvel, és arra gondolnak, hogyha meglesz az álomcsaj, azzal úgyis együtt jár majd a gyerekvállalási kedv is. Persze vannak olyanok is, akik feladták.

Egyik kapcsolatból a másikba ugráltam az elmúlt tíz évben, egyik szarabb volt, mint a másik. Belefáradtam. Azt hiszem, jobb nekem egyedül. Gyerek? Ne viccelj! Ahhoz kéne egy normális nõ is

– magyarázza a 38 éves Miki.

De mi van azokkal, akiknek van barátnõjük, még sincs gyerek? Õk vagy nem érzik úgy, hogy a jelenlegi párjukkal szívesen vállalnának közösen gyereket, vagy…
Még élni szeretnének

Elterjedt nézet, hogy ha egy férfinak gyereke születik, az a régi formájában megszûnik létezni, vagyis a barátai szemében meghal egy kicsit (persze pár év múlva feltámadhat, de az rohadt sok idõ). A gyermektelen negyven alattiak egy része riadtan látja gyereket vállalt barátai táskás szemeit, és azt, hogy rendszeresen hiányoznak a hétvégi baráti összejövetelekrõl. Ez megkongatja bennük a vészharangot: biztos, hogy én is ezt akarom? Francnak van kedve szaros pelenkát cserélni hajnalban, ha ebben az idõsávban bulizni is lehet a belvárosban, igaz?

hirdetés

A gyerekkel minden olyan véglegesnek tûnik, még a házasságnál is véglegesebbnek: tényleg ennyi az élet? Nincs több nõ, van viszont felelõsség, méghozzá nem kevés.
Felelõsség, te rémálom

Miután egyre kijjebb tolódik az elsõ állás megszerzése, a szülõktõl való különköltözés és az úgynevezett felnõtt lét, ezzel párhuzamosan távolabb kerül az is, hogy elsõ körben felelõsséget vállaljunk egyáltalán saját magunkért, a saját tetteinkért és a saját megélhetésünkért.

Azért egy gyerek mégsem olyan, mint egy kiskutya, ami ha nem tetszik, akkor a legrosszabb esetben lepasszolom anyuéknak vagy beadom a menhelyre

– magyarázza a 34 éves Tamás, aki épp a Németországba költözését készíti elõ a barátnõjével, és úgy érzi, ha már lenne gyerekük, ez a döntés is sokkal nehezebb volna.

Most oda megyek, ahová csak akarok. Ugyanez egy gyerekkel már nem volna ilyen egyszerû. Hiányzik ez? Nekem még nem.

A gyerek gondolatát, a szülõi felelõsséget tehát afféle röghöz kötésként élik meg, a szabadságuk korlátozásaként.
Rosszat tehet a karriernek

A nõk esetében ez a panasz teljesen érthetõ, lévén általában õk azok – mostanság azért már felmerül az igény, hogy ezen itt az ideje változtatni –, akik a szülés után egy-két évig otthon maradnak a gyerekkel, na de akkor miért panaszkodnak a férfiak? A 37 éves Feri úgy gondolja, hogy gyorsan megállna felfelé haladása a céges ranglétrán, ha apa lenne.

A fõnököm számára fontos, hogy az alkalmazottja a nap 24 órájában elérhetõ legyen, és ha be kell menni hétvégén, akkor az se okozzon gondot. Ezt szerencsére meg is fizeti, és elõrelépési lehetõség is bõven akad, de egy gyerek mellett nem tudnám fenntartani ezt a munkamorált. Sõt, talán nem is akarnám

– hangzik az érvelés. A 29 éves Bálint kételyei leginkább a céges utazásokkal kapcsolatosak.

Imádok utazni, és bár tudom, hogy az üzleti út nem ugyanaz, mint a nyaralás, de a kettõ azért sok esetben könnyedén összeköthetõ. A mostani munkahelyemmel keresztbe-kasul utazhatom Európát, sõt ami az illeti, majdnem annyit vagyok külföldön, mint idehaza. Szerinted ez az életforma egy gyerek mellett tartható lenne?

– hangzik a jogos kérdés.
Gyereket albérletbe? Ugyan!

Ha a szülõk nem dobják meg az embert egy jó vastag pénzes zsákkal, netán nem akarjuk eladósítani magunkat húsz-harminc évre, mai fiatalként a saját lakás elérhetetlen álomnak tûnik. Az albérletezés Magyarországon nem túl szívmelengetõ életforma.

Nem születhet a gyerekem egy szaros albérletbe. Két-három évente költözöm valami miatt, most képzeld el ugyanezt egy kisgyerekkel. Meg hallom ám a rémtörténeteket én is, hogy milyen mocsok nehéz gyerekkel albérletet találni. Bocs, de én nem fogom megkockáztatni, hogy egy gyerekkel az utcára kerüljek

– hangzik a 37 éves Marci érve. Persze erre sokan azt mondanák, hogy a világon ennél sokkal rosszabb körülmények közé is érkeznek kisbabák, mégis felnõnek valahogy. Csakhogy az emberek félelmei szubjektívek, ezt el kell fogadni.
Nem lennék jó szülõ

Azért van jó hírünk is Böjte Csabának. A megkérdezett férfiak (többségében a baráti köröm tagjai, szóval reprezentatív felmérésnek semmiképp nem nevezném) között alig akadt valaki, aki azt mondta volna, hogy soha az életben nem szeretne gyereket. Jellemzõen inkább a „most még nem”, illetve a „majd eljön annak is az ideje” jellegû válaszok domináltak. Két kivétel akadt, egyikük a 39 éves Árpi, aki kerek-perec kijelentette, hogy õ sosem akart gyereket, és ezen az elhatározásán a jövõben sem kíván változtatni.

Azt hiszem, pocsék szülõ lennék. Igazából azt sem tudom, milyen az a jó szülõ. Én otthon nem kaptam jó példát. Sosem számíthattam anyámra és apámra, és ez a mai napig így van, még csak beszélõ viszonyban sem vagyunk. Attól tartok, hogy jó példa híján én is elcseszném. És én nem akarom elcseszni senki életét. Elég volt a sajátomat.

A 32 éves Gergõ másfajta szemüvegen keresztül szemléli a gyerekvállalást, mint az átlag.

Komolyan ebbe a világba akarjak még egy gyereket? Így is túlnépesedés van, piszok sokan vagyunk, és rohad körülöttünk minden. Szerinted milyen világ lesz itt húsz év múlva?

További indokok a gyerekmentes életért
KAPCSOLÓDÓ apa Férfiak mondják el, hogy miért nem akarnak soha, de soha gyereket

Az emberek nagyon kreatívak tudnak lenni, ha azt kell megindokolniuk, hogy miért nincs még gyerekük. Persze kaptam zavarba ejtõen komoly okokat is, mint például a félelem attól, hogy a családban már generációk óta jelen lévõ mentális betegséget esetleg a gyerek is megörökölheti, de többségében azért érezhetõ, hogy a jelenlegi életmódhoz való ragaszkodás, és az újtól való félelem az, ami sok negyven alatti férfit távol tart a gyerekvállalástól. Sokuk anyagi helyzetét ismerve például fölösleges óvatoskodásnak tûnhet a pénzügyi gondoktól való félelem, õk ezt mégis komolyan gondolják. Szerencsére azért akadt egy kellemes meglepetés is. Peti barátom elárulta, hogy pont azért vettek nagyobb lakást a barátnõjével, hogy abban már legyen hely a gyerekszobának is. És õ még csak épphogy betöltötte a negyvenet…

A szerzõ 37 éves férfi, egy éve már nem torzó.
Link

Hozzászólások

99 #1 MORMOTA1968
- 2018-06-04 22:12
Régen, mikor még tele volt az ország mélyen hívõ keresztényekkel, még nagyjából a magyaroké volt az ország és nem számított ki mennyire szegény, meg nem volt még ezerféle tévécsatorna és ezerféle más szórakozási lehetõség és fõleg nem volt "zsidó programra" átprogramozva a magyar népesség, nem létezett abortusz törvény, fogamzásgátló tabletták és úgy mond az akkori idõkben még nem fingani jártak a férfiak a dunyha alá, érthetõ, hogy nagyobb volt a szaporodási kedv is. Már a keresztény vallásosság miatt is. De az itt leírt indokok mindegyike válasz a kérdésre, miért nem szaporodnak a megfelelõ ütemben a 40 alatti férfiak. Mert sikeresen kasztrálva lettünk, a zsidó átnevelésnek és a megteremtett körülményeknek köszönhetõen? Én sohasem voltam sikeres a párválasztásban, rohadt nehéz megtalálni azt az egyet, akivel hosszabb távon is eltudnák képzelni egy közös életet. Ráadásul már eléggé kifelé megyek az idõbõl is. No meg, egyedül leélni egy fél évszázadot, eléggé meg lehet szokni 50 év alatt a szabadságot ahhoz, hogy ne vágyjon annak részleges vagy teljes elvesztésére az ember. Az anyagi vonzatról meg ne is beszéljünk. Hogy félek e az elkötelezettségtõl? Egyszerûen már nem tudnám megszokni! Lehet, hogy tévedek és csak ki kellene próbálnom milyen együtt élni valakivel és milyen érzés szülõnek lenni, de én már úgy érzem, nekem ez már nem menne. Ezt fiatalon kell elkezdeni, mikor még képes az ember a változtatásra, de egyre idõsödve egyre nehezebb megszokni valami egészen újat. Persze ezt egy családos férfi már nem fogja megérteni, mert õk megint máshoz vannak hozzászokva, nekik ez a természetes állapot, nekünk nõtleneknek meg az, hogy ragaszkodunk a szabadságunkhoz, akkor is, ha így egy életen át magányban, szeretett nélkül kell élnünk. Nincs kihez hozzá bújnunk esténként, de egy idõ után már ez a természetes számunkra, vagy az alkalmi kapcsolatok, már aki szeret úgy élni, hogy mindig mással legyen. Egyébként meg nem is értem a nõk ízlését, legtöbbjüknél csak egyvalami számít, hogy a jólét meglegyen, hogy kinézzék abból, akit választanak, hogy ez egy dolgos, szorgalmas, törekvõ ember, vagyis jó lesz társnak, anyagilag biztonságban érezheti magát mellette. A külsõ náluk csak másodlagos vagy harmadlagos szempont, akár jóval idõsebb is lehet náluk. Sok ilyen nõt ismerek. Magamat, a nehéz természetemet ismerve, nem hiszem, hogy a legtöbb nõ hosszabb távon is képes lenne elviselni maga mellett egy ilyen embert. Néhány hónapnál egyik se húzta tovább mellettem.
267 #2 Perle
- 2018-06-04 22:16
Ne a férfiakat vonják felelõsségre, hanem a nõket, a párjukat! A nõk érzik újabban úgy, hogy ráérnek 40 éves korban vagy azután szülni. Errõl folyik a társalgás az ismert emberek, sztároknak nevezettek között is a televizióban. . A mai nõknek a figyelmét a divat különféle primitív irányzataival teljesen elterelték arról, hogy az anyaság gondolatával foglalkozzanak . Legtöbbjükbõ hiányzik a gyerek utáni vágy. Úgy állnak a szüléshez, mint valamin nehéz, kellemetlen feladathoz, amit a sorban utóljára kell hagyni. Megvezette õket a filmekben bemutatott szingli lét, a futó kaladok, szórakozás világa.
Gyakran utazgaton vonaton és teljesen meglep a fiatal lányok viselkedése. Trágárabban beszélnek, mint a férfiak, a viselkedésükben nem sok nõies van. Dohányzik szinte valamennyiük. Azok a fiatal emberek, akiknek ezek közül kell párt választani, igen nehéz feladat elõtt állnak.
Tisztelet a kivételnek, mert szerencsére látni gyereket szeretõ fiatal gondos anyákat. Azokra gondolok, akik a babát kocsiban tolva nem tartják folyamtosan a fülükön a telefont.
329 #3 gutai zub
- 2018-06-05 05:27
Szaporodás?

A Föld lakossága a 8 milliárd felé duzzad, betegesen és vakon.
A mai ütemben már 80 millióval több ember születik évente mint meghal, Indiában, Kínában, és Afrikában.
2050 ig a Föld lakossága eléri a kritikus 10 milliárdot.

Ez már a jelenünkben is mutatkozó jelek szerint, meghaladja bolygónk élet fenntartó képességét.

Talán a minõségre kellene koncentrálni, és nem a mennyiségre, mert a sokaság soha nem teremtett semmi értéket............
393 #4 Arany
- 2018-06-05 06:53
Lehet ragozni az okokat, hogy mit miért nem...
Ebbõl nagyon jók vagyunk!

Az Életet megkezdõ életkoron túl, a legfontosabb tényezõ, hogy gondolatilag, belsõ világában ki mennyire nõ fel az életkorához. Ezt persze a környezet, a megélt addigi élet sokat hozzátesz, vagy elvesz.

Aki csak azt látja maga körül, hogy a karrier, a mindent akarok, ami pénzzel elérhetõ, az soha nem akar majd felelõsséget vállalni sem önmagáért, sem másokért, mert a felelõsséget pénzzel gondolja megoldani.

Az én nemzedékem nem jólétbe született, mégis megszülettünk, és nem kényszerbõl!!! A pénz volt a legkevesebb, de a család összetartozása, és a családtagok egymásra utaltsága, ami természetes volt, sok mindent helyettesített. Ismertük a nagyon egyszerû ennivalókat, amit ma is szívesen csinálok, és a gyerekeim díjazzák is, még akkor is, ha a jelenlegi életükben sokszor ott van a hamburger is, amiért valahol haragszom. Nem ér annyit, mint egy jó zsírosdeszka. Nem tudni mi van benne, és jó nagy "pofa" kell ahhoz, hogy legalább beleharapni tudjon valaki...

Társat, legyen az férfi, vagy nõ, csak úgy lehet és érdemes választani, hogy EMBER legyen. Az nem igaz, hogy az én"idõmben" nem voltak link emberek, akiknek csak a szórakozás és az önzés volt a lényeg. Meg a szerzés... A nem látható értékek, amihez meg is kell tudni ismerni a másikat sokszor nem számítottak. No ott aztán a család széthullása majdnem elõre borítékolható volt, még akkor is, ha papíron együtt maradtak, de a megértés szinte már az elejétõl nem volt jelen.

Minden gyerek elsõsorban a mintából tanul!!! Mit lát otthon, mit tapasztal, a szülei mennyire becsülik és szeretik egymást, és ezzel együtt õket. Nem kijátszva a másikat, még akkor is, ha konfliktus adódik belõle.

Ma mindenbõl banzájt csinál sok ember, és kilóg a sorból, aki nem úgy gondolja.

Amikor érettségiztem, nem volt divat, hogy olyan legyen az egész, mint egy falusi lakodalom. Annyi volt az "ajándék" hogy Édesanyám megkérdezte, hogy mit fõzzön ebédre...

De egy esküvõbe sem kellett belerokkanni egy családnak, és nem egy évig gyûjtöttek arra, hogy legyen aztán mit nagyzolni, és megkoplalni utána.

Ami kevés volt, az éppen elég az élethez, az induláshoz. Igaz, már a fiatalok is komolyabban gondolták az életet, és nem a "mama-hotel" volt a természetes.

Az is igaz, hogy a mi gyerekkorunk nem azzal telt, hogy vártuk a sültgalambot, és egy pohár vízért is a felnõttet szalajtottuk. Ma a nagy többség ilyen, és boldogtalannak érzi magát, ha nincs minden meg, ami a másiknak jut.

A világ legtermészetesebb dolgának éreztük, amikor már volt gyerekünk, hogy csak oda megyünk, ahová vihetjük magunkkal. nem passzoltuk le sehová a szülõkhöz, annál is inkább, mert mi is fiatalok voltunk, és még õk is dolgoztak.
Édesanyám még a legkisebb unokája születésekor is dolgozott, pedig akkor 55 év volt a nyugdíjkorhatár...
Akkor volt ismert szlogen, hogy kicsi, vagy kocsi... Sokan az utóbbit választották... És belemerültek a "szerzésbe", mikorra mindenük megvolt, addigra a családtagok elidegenedtek egymástól, a gyerekekre sem jutott annyi idõ, mint kellett volna, és széthullott az egész. Kérdés: mi az érték???

Mi boldogok voltunk, ha eljutottunk a Balatonra. És nem külföldi hétvégéken gondolkoztunk, hanem hogy legyen annyi pénzünk, hogy a buszjegyet megvehessük, hogy egy jó nagy kirándulásra mehessünk a hegyre.
Akkor is voltak, akik az iskolában azt sorolták a gyerekeimnek, hogy merre jártak a nyáron... Németbe, görögbe, olaszba, stb...
Mi maradt meg belõle, csak a nagyzolás...

Egyszer a kisebbik fiam azzal jött haza, hogy miért nincs nekünk autónk...? " Hát mindkettõnk szeme rossz, és ezért nem is lehetne jogosítványunk. Nekünk csak akkor érdemes autót venni, ha van sofõrre pénzünk, az pedig nagyon sokba kerülne... Hát ezért... :D

Még valami. Minket gyerekkorunktól úgy kezeltek, hogy mindenkinek van feladata otthon is, kellett segíteni a házimunkában, boltba menni, rendet tartani, a tanulás bármennyire fontos, az idõnket osszuk be.

A nagyobbik fiam, amikor már járt iskolába, megkérdezte, hogy õ miért nem kap pénzt, ha hoz egy ötöst... A többiek sokan kapnak...
- Kisfiam, magadnak tanulsz, és nem a pénzért... Legyen elég az is Neked, hogy örömet szerzel vele nekünk is.
És ez végig így volt, amikor iskolába járt.

És senki ne mondja azt, hogy akkor nem voltak a gyerekek ennyire leterhelve!!!
Általánosban két mûszakban jártam, mert sok volt a gyerek, a délutános héten este 7 óra után keveredtem haza, és szombaton is volt oktatás, azt sem nézték, hogy hétfõn van-e olyan óra, és adhatnak-e fel házi feladatot...
A középiskolában pedig ahova jártam, hetenkint legalább háromszor volt 8 óránk, akkor délután 5 óra volt, amikor hazaértem, és másnap tanítás.

Most mit látok a fiataloknál? Igények vannak, de kötelezettség alig. És a szülõk tudomásul veszik, sõt erejükön felül is megteszik. Saját maguk nem várnak el valódi felelõsséget a gyerekeiktõl, az élethez szükséges minimális tudásuk sincs meg, lógnak a telefonjaikon, beszélgetni már minek, és azt is hogyan. Csak a jogaikat ismerik, de azt nagyon...

Mindezt úgy írom, hogy tisztelet a kivételnek, mert még vannak, csak kevesen.

Nagyon nagy ostobaság azt hinni, hogy csak akkor lehet valaki boldog, ha mindene megvan... Sõt!!! A mi életünkben minden apróság, amivel "gazdagabbak" lettünk, ünneppé vált, de mindennapokban az volt az öröm, hogy a nehézségeket is együtt meg tudtuk oldani, és nem a kényszer volt az úr.
A mai napig nem tudom, hogy mennyibe kerülhet egy szoba kifestése, vagy amit a lakásban meg kellhet csinálni, mert az életem folyamán mindent magunk megcsináltunk, és ezt is otthonról hoztam. Lehet, hogy nem minden olyan volt, mintha mesterember csinálta volna, de egy lakásfelujításban nem is az a legnagyobb munka, hogy a falat be kell festeni, hanem az elõtte és utána való pakolás, és takarítás. Azt pedig a festõ nem végzi el.
Megjegyzem, ma már mesterek sincsenek...

A lakást felújítottuk ketten a fiammal, igaz nem egy hónap, hanem két év alatt, ahogy a hozzávaló összejött, részletekben, ahol én inkább már csak az asszisztencia voltam. Ma már a megvásárolható segédeszközökkel ez sem egy nagy mûvészet, csak egy kicsit akarni is kell.

Kicsit hosszúra nyúlt az eszmefuttatásom, de a "gyerek-kérdés" ma sok ilyen összetevõbõl áll, és nem tudják a fiatalok, hogy a legjobb életkor az utódok nemzésére a 20 és 30 év közötti. Akkor van a legnagyobb esélye az egészséges utódoknak, és annak is, hogy a megváltozott élethelyzetet ne érezze az ember nyûgnek, hanem a maga természetességében tudjon örülni neki.

Mindehhez persze az is kell, hogy mi lebegjen a szeme elõtt, mit tart életcélnak, ha egyáltalán van valami ilyesmije...
80 #5 monguzking
- 2018-06-05 12:34
s ugyan miért kellenének gyerekek mikkor 1900-ban csupán egy milliárd ember volt s akkor még föld készletei 90-95%-on álltak mig ma 8milliárdhoz közelitünk s föld készletei 30% alá csökkent---max 20év maradt emberiség kipusztulásához----nincs családom-voltam szerelmes többször is de én annyira másként gondolkodok s érzek hogy teljesen reménytelen hogy egy magyar lány randizzon velem---brazil,thai,mexikoi,venezuelai vagy nepáli lánnyal összejönni utazás közben nem volt gond mert nincs nyelvi kommunikácio
4 #6 Posta Imre
- 2018-06-05 15:20
Itthon egy „átlag magyar férfi” egyetlen évet lenne nyugdíjas

Szánthó Péter

2018. június 5., kedd 12:00
Nem feltétlenül kellene az OECD által javasolt 7 évvel megemelni a korhatárt a rendszer fenntartásához, de ez áldozatot kíván.
Hír TVAkár hét évvel is emelkedhet a nyugdíjkorhatár

A jelenlegi nyugdíjrendszer a többi között azért is fenntarthatatlan, mivel „az állam jelenleg butaságból a nõk 50-70 százalékát a Nõk 40 keretein belül jóval a korhatár elõtt, büntetés nélkül elengedi.” Simonovits András kijelentette, hogy ezt a gyakorlatot kellene megszüntetni, és inkább tudatosítani, hogy aki a korhatáron túl dolgozik, az jelentõs bónuszt kap – évente hat százalékot.

Éppen ezért a nyugdíjszakértõ nem az OECD által javasolt, 72 éves magyarországi nyugdíjkorhatárban látja a megoldást. A drasztikus emelés helyett szerinte az javítana a helyzeten, ha a mindenkori kormány vonzóbbá tenné a hazaköltözést, az itthon maradást a dolgozóknak, illetve a nyugdíjszakértõ még járható útként a bevándorlást említette. Valljuk be, utóbbi lehetõségre a Fidesz-kormányok alatt nem sok esély van. ...https://hirtv.hu/...as-2462319
238 #7 bivaly
- 2018-06-09 06:07
Kedves Arany !

Vissza sírod a múltunkat ? Nagyon sokszor én is. Miért ? Mert sokkal több volt az ember mint ma ! Nagyon röviden, tavaly találkoztam egy olyan házaspárral, akik makk egészségesek, feleség tanárnõ (!), férj iparos, feleség 30 éves, és "megbeszélték", hogy nem kell gyerek, az iparos férj szerint nyûg, feleség meg "kigyerekezi magát az iskolában" ! Nem kitaláltam !!!
No comment. És mennyi ilyen lehet még ? Ezek mitõl emberek ? Kár volt megszületniük, nagy hiba !
393 #8 Arany
- 2018-06-09 14:15
Kedves Bivaly!

Nem sírom vissza, de én boldognak éreztem mindig magamat, és sajnálom a mostani ifjúságot, mert nem látom annak...

Valami nagyon elromlott, és nagyon zsákutcában jár az emberiség. Ha egyáltalán van értelme az életnek, akkor mi az? Amit hajszolnak, és nem érnek el, ezért boldogtalanok?

Úgy érzem, mintha semminek nem tudnának igazán örülni, de még szomorkodni sem...
Néhány napja voltam egy ballagáson. Mintha népünnepély lett volna, egy szükséges rossz, amit végig kell csinálni. Persze egy vagyon minden szülõnek..., és van akinek ez sem mindegy, de hát ne lógjon ki a sorból a gyerek...

Persze utána szinte meg sem mertem szólalni, mert mostanában az a válasz, hogy más világ van. Egyetlen gyerek szemében sem láttam könnyet, pedig az akkori ballagásokra úgy érzem, hogy jól emlékszem. Mindig voltak pillanatok, amikor rádöbbent az ember, hogy eddig, bármilyen nyûgnek is érezte az iskolát, azért ezután, már a felelõsség önmagáért is az övé, vége a gyerekkornak.

Nincsen jó hangulatuk, ha mégis valami, akkor az is eldurvul. Látom a pazarlásukat, és azt is, mennyire nem gondolnak a NINCS-re... Pedig jöhet még olyan világ, amikor a száraz kenyérhéjat is szívesen megennék, ma, ami nem a fogukra való, azt otthagyják.

Valóban más ma már a világ... :|
238 #9 bivaly
- 2018-06-10 08:29
Kedves Arany !

Az emberiség nagy része állattá süllyedt, és boldog együgyû idiotizmusában, mint egy legelészõ tehén. Snitt ! Természetesen nem magától, a nem látható arc kiadta a parancsot, és Cipollák hipnotizálják a világot, igen nagy sikerrel.
A mi korosztályunk a háború után született, ötvenhat elõtt, tehát volt amitõl akkoriban az ember ember volt. Azt soha nem fogom megérteni, hogy egészséges aggyal és lélekkel, hogyan lehet ilyen mélyre süllyedni mások parancs szavára !?
Ez van, undorodom is rendesen. Nekem csütörtökön van jelenésem ballagásra, nagyon trenírozok, hogy kibírjam erõsebb szókitörés nélkül.
4 #10 Posta Imre
- 2018-06-10 08:33
Bivaly az állattal semmi gond, ha nem "háziállatról", idomított, elkényeztetett és kiszolgáltatott, ösztöneitõl megfosztott lényrõl van szó. A természetben rend van. Ez már nem "isten" és "természet", ez valami mocskos zsidó buzitanya.

Hozzászólás küldése

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Generálási idő: 1.17 másodperc
2,958,419 egyedi látogató