Csaba "királyfi" megent nagyot szólt! Õ, mint apa, kitett magáért, bár annyi cigánygyereket nevelt hasznos bûnözõvé, hogy se szeri, se száma, ettõl még 2018-ban majdnem "igaza van", de nincs. Böjte Csaba ferences rendi szerzetes kijelentése, miszerint a gyermektelen férfiak nem mások, mint torzók, elég nagy vihart kavart. A Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítója arra a Heti Válasz cikkre reagált, amibõl kiderült, hogy Magyarországon a negyven alatti férfiak hetven százaléka gyermektelen – ami valóban meglepõ. De miért nem akar gyereket ennyi fiatal? Néhányukat megkérdeztük.


Magyarországon komoly hagyományai vannak a nõk cseszegetésének és bûnbakká tételének azért, mert dicsõ népünk nem szaporodik a kívánt ütemben. Magyarul: fogyunk rendesen, és sokak szerint errõl a karrierista nõk tehetnek, meg a „szinglidivat”, és ha lehetõség volna rá, akkor Bridget Jones felgyújtott tetemét már rég behintették volna sóval. (Persze úgy nem lett volna lehetõsége a harmadik részben végül gyereket szülni, de ez már más lapra tartozik.) Amikor már eljutottunk odáig, hogy fásultan vegyünk tudomásul minden egyes újabb politikusi, közszereplõi megnyilatkozást arról, hogy miért nem szülnek a magyar nõk, és miért kellene szülniük, hirtelen derûs tavaszi szellõként értek el minket Böjte Csaba kritikus szavai, aki a változatosság kedvéért nem a nõket, hanem a férfiakat vette elõ, és jól beolvasott a gyermektelen semmirekellõknek. Akinek esetleg kimaradt a hír, nem olvashat tovább anélkül, hogy pontosan idéznénk a ferences szerzetes szavait:
hirdetés

Kedves férfiak, mikor a feleségetek szül, akkor nem csak egy gyermek születik, hanem egy édesanya, egy édesapa is! Gyermeked születése tesz férfivá téged, nélküle egy elkezdett torzó, egy be nem fejezett vázlat vagy! Ezt akarod?! Bangó, önzõ vén legényként akarod leélni életed? Vagy jobb esetben te magad akarsz gyermeked nagyapja lenni? Mire vársz?!

Szóval Böjte Csaba szavait idézve mi is kérdezzük: mire vársz, te magyar férfi?
Nõre vár a magyar férfi
KAPCSOLÓDÓ “Az embereket csak szeretve lehet jobbá tenni!”

Az általam megkérdezett negyven alatti, de már huszonnyolc feletti férfiak szavaiból Böjte Csaba számára szomorú jövõkép látszik kibontakozni. A legtöbben ugyanis nem a politikára, nem a rossz anyagi helyzetre vagy a lakások elszállt áraira panaszkodtak (bár ezekre is volt példa), vagyis nem olyan dolgokra, amikre egy kormányzat a törvények és a gazdaság révén hatni tud, hanem nemes egyszerûséggel a nõkre. Igen, végül megint ugyanott kötöttünk ki: a nõk tehetnek róla. Vagy azért, mert nincsenek, vagy azért, mert vannak, de nem olyanok. Jellemzõen azok a pasik, akik még nem találták meg az igazit, nem igazán agyalnak sokat az apaságon és a gyerekvállaláson, inkább arra gyúrnak, hogy valahogy összejöjjenek az álomnõvel, és arra gondolnak, hogyha meglesz az álomcsaj, azzal úgyis együtt jár majd a gyerekvállalási kedv is. Persze vannak olyanok is, akik feladták.

Egyik kapcsolatból a másikba ugráltam az elmúlt tíz évben, egyik szarabb volt, mint a másik. Belefáradtam. Azt hiszem, jobb nekem egyedül. Gyerek? Ne viccelj! Ahhoz kéne egy normális nõ is

– magyarázza a 38 éves Miki.

De mi van azokkal, akiknek van barátnõjük, még sincs gyerek? Õk vagy nem érzik úgy, hogy a jelenlegi párjukkal szívesen vállalnának közösen gyereket, vagy…
Még élni szeretnének

Elterjedt nézet, hogy ha egy férfinak gyereke születik, az a régi formájában megszûnik létezni, vagyis a barátai szemében meghal egy kicsit (persze pár év múlva feltámadhat, de az rohadt sok idõ). A gyermektelen negyven alattiak egy része riadtan látja gyereket vállalt barátai táskás szemeit, és azt, hogy rendszeresen hiányoznak a hétvégi baráti összejövetelekrõl. Ez megkongatja bennük a vészharangot: biztos, hogy én is ezt akarom? Francnak van kedve szaros pelenkát cserélni hajnalban, ha ebben az idõsávban bulizni is lehet a belvárosban, igaz?

hirdetés

A gyerekkel minden olyan véglegesnek tûnik, még a házasságnál is véglegesebbnek: tényleg ennyi az élet? Nincs több nõ, van viszont felelõsség, méghozzá nem kevés.
Felelõsség, te rémálom

Miután egyre kijjebb tolódik az elsõ állás megszerzése, a szülõktõl való különköltözés és az úgynevezett felnõtt lét, ezzel párhuzamosan távolabb kerül az is, hogy elsõ körben felelõsséget vállaljunk egyáltalán saját magunkért, a saját tetteinkért és a saját megélhetésünkért.

Azért egy gyerek mégsem olyan, mint egy kiskutya, ami ha nem tetszik, akkor a legrosszabb esetben lepasszolom anyuéknak vagy beadom a menhelyre

– magyarázza a 34 éves Tamás, aki épp a Németországba költözését készíti elõ a barátnõjével, és úgy érzi, ha már lenne gyerekük, ez a döntés is sokkal nehezebb volna.

Most oda megyek, ahová csak akarok. Ugyanez egy gyerekkel már nem volna ilyen egyszerû. Hiányzik ez? Nekem még nem.

A gyerek gondolatát, a szülõi felelõsséget tehát afféle röghöz kötésként élik meg, a szabadságuk korlátozásaként.
Rosszat tehet a karriernek

A nõk esetében ez a panasz teljesen érthetõ, lévén általában õk azok – mostanság azért már felmerül az igény, hogy ezen itt az ideje változtatni –, akik a szülés után egy-két évig otthon maradnak a gyerekkel, na de akkor miért panaszkodnak a férfiak? A 37 éves Feri úgy gondolja, hogy gyorsan megállna felfelé haladása a céges ranglétrán, ha apa lenne.

A fõnököm számára fontos, hogy az alkalmazottja a nap 24 órájában elérhetõ legyen, és ha be kell menni hétvégén, akkor az se okozzon gondot. Ezt szerencsére meg is fizeti, és elõrelépési lehetõség is bõven akad, de egy gyerek mellett nem tudnám fenntartani ezt a munkamorált. Sõt, talán nem is akarnám

– hangzik az érvelés. A 29 éves Bálint kételyei leginkább a céges utazásokkal kapcsolatosak.

Imádok utazni, és bár tudom, hogy az üzleti út nem ugyanaz, mint a nyaralás, de a kettõ azért sok esetben könnyedén összeköthetõ. A mostani munkahelyemmel keresztbe-kasul utazhatom Európát, sõt ami az illeti, majdnem annyit vagyok külföldön, mint idehaza. Szerinted ez az életforma egy gyerek mellett tartható lenne?

– hangzik a jogos kérdés.
Gyereket albérletbe? Ugyan!

Ha a szülõk nem dobják meg az embert egy jó vastag pénzes zsákkal, netán nem akarjuk eladósítani magunkat húsz-harminc évre, mai fiatalként a saját lakás elérhetetlen álomnak tûnik. Az albérletezés Magyarországon nem túl szívmelengetõ életforma.

Nem születhet a gyerekem egy szaros albérletbe. Két-három évente költözöm valami miatt, most képzeld el ugyanezt egy kisgyerekkel. Meg hallom ám a rémtörténeteket én is, hogy milyen mocsok nehéz gyerekkel albérletet találni. Bocs, de én nem fogom megkockáztatni, hogy egy gyerekkel az utcára kerüljek

– hangzik a 37 éves Marci érve. Persze erre sokan azt mondanák, hogy a világon ennél sokkal rosszabb körülmények közé is érkeznek kisbabák, mégis felnõnek valahogy. Csakhogy az emberek félelmei szubjektívek, ezt el kell fogadni.
Nem lennék jó szülõ

Azért van jó hírünk is Böjte Csabának. A megkérdezett férfiak (többségében a baráti köröm tagjai, szóval reprezentatív felmérésnek semmiképp nem nevezném) között alig akadt valaki, aki azt mondta volna, hogy soha az életben nem szeretne gyereket. Jellemzõen inkább a „most még nem”, illetve a „majd eljön annak is az ideje” jellegû válaszok domináltak. Két kivétel akadt, egyikük a 39 éves Árpi, aki kerek-perec kijelentette, hogy õ sosem akart gyereket, és ezen az elhatározásán a jövõben sem kíván változtatni.

Azt hiszem, pocsék szülõ lennék. Igazából azt sem tudom, milyen az a jó szülõ. Én otthon nem kaptam jó példát. Sosem számíthattam anyámra és apámra, és ez a mai napig így van, még csak beszélõ viszonyban sem vagyunk. Attól tartok, hogy jó példa híján én is elcseszném. És én nem akarom elcseszni senki életét. Elég volt a sajátomat.

A 32 éves Gergõ másfajta szemüvegen keresztül szemléli a gyerekvállalást, mint az átlag.

Komolyan ebbe a világba akarjak még egy gyereket? Így is túlnépesedés van, piszok sokan vagyunk, és rohad körülöttünk minden. Szerinted milyen világ lesz itt húsz év múlva?

További indokok a gyerekmentes életért
KAPCSOLÓDÓ apa Férfiak mondják el, hogy miért nem akarnak soha, de soha gyereket

Az emberek nagyon kreatívak tudnak lenni, ha azt kell megindokolniuk, hogy miért nincs még gyerekük. Persze kaptam zavarba ejtõen komoly okokat is, mint például a félelem attól, hogy a családban már generációk óta jelen lévõ mentális betegséget esetleg a gyerek is megörökölheti, de többségében azért érezhetõ, hogy a jelenlegi életmódhoz való ragaszkodás, és az újtól való félelem az, ami sok negyven alatti férfit távol tart a gyerekvállalástól. Sokuk anyagi helyzetét ismerve például fölösleges óvatoskodásnak tûnhet a pénzügyi gondoktól való félelem, õk ezt mégis komolyan gondolják. Szerencsére azért akadt egy kellemes meglepetés is. Peti barátom elárulta, hogy pont azért vettek nagyobb lakást a barátnõjével, hogy abban már legyen hely a gyerekszobának is. És õ még csak épphogy betöltötte a negyvenet…

A szerzõ 37 éves férfi, egy éve már nem torzó.
Link