"Apai nagyapám, Vona Gábor Erdélyben elesett a második világháborúban, amikor édesapám, Vona László, még csak csecsemõ volt. Nagyanyám késõbb hozzáment egy másik férfihez, Zázrivecz Józsefhez, aki mostohaapaként a nevére vette édesapámat, így én Zázrivecz Gábor néven születtem.
Amikor felnõtt korú lettem, visszavettem apám születési és vér szerinti nagyapám nevét, hogy ezzel is tisztelegjek az õ hazáért hozott áldozata elõtt. A Vona Gábor név tehát számomra nem csupán a nevem, hanem egy eskü, hogy a hazámért vagyok köteles élni."

Ez a szépen leírt mondat - amit Vona (alias Zázrivetz) Gábor a világ elé tárt, már évek óta ott van a sárga cetlieim között, de ma reggel - mást keresve ez is a kezembe akadt így újból elolvastam. Eszembe jutott, annak idején miért tettem el az "erre visszatérek még" dolgaim közé

Ennek jött el a napja. Vona idõközben leszálló ágba került, hitelét vesztett politikusként kullog az úton, azon az úton ami néhány éve még úgy tünt, hogy nagyon sok magyarnak mutathat kivezetõ utat ebböl a mocskos - zsidó pénzhatalom által megroppant haláltáncot járó világban. Persze akkor se gondoltam, hogy Magyarország az élre tör, de legalább a Jobbik irányvonala által visszaszerez némi erkölcsi megbecsülést és a világ többi részén ez tiszteletet teremthet a magyarok felé.
Nem így lett - Orbán viszont ezen munkálkodik - látható sikerrel, persze nem látható végeredménnyel illetve borítékolható bukásával már a közeljövõben.

Vissza Vonára:

Tündöklése és bukása nem tárgya ennek a kis irásnak, bár a fent idézett mondata - számomra - már akkor is megrázta a vészharangot amikor elõször próbáltam értelmezni a tartalmát:

...ha jól értem akkor...

Anno a nagymamája, férje halála után egyedül, egy csecsemövel a karjaiban, egy - a második világháború által szétdúlt világban, a földig lerombolt Magyarországon egy új, szeretõ férjet talált akit Zázrivetz-nek hívtak és élete választott párjának a kisgyerekét nevére véve, mint "mostohaapa", sajátjaként felnevelte míg a felnõtt gyereknek 1978-ban, Gyöngyösön született egy fia akit Zázrivetz Gábornak neveztek el a családban.
Ez a fiú kinõve a homokozót, a biciklitanulást ahol ott rohant mögötte az egyik vagy mindkét Zázrivecz-szülõ, akik születésétöl fogva óvták féltették, ruházták és etették, akik éveken át szurkoltak annak a teremtménynek akit felneveltek, akinek a sebeit bekötözték, akiért izgultak amikor bajba került, akinek drukkoltak amikor az elsõ lánnyal meglátták és akire büszkék voltak mert látták, hogy igazi, értékes ember lehet belõle.... nos ez a fiú "felnõtt korában" egyszer csak azt mondta, hogy franzba ezzel a Zázrivecz névvel - ez nekem, ilyen névvel sem apám sem ismerõsöm, leszarom... az én igazi apám az akinek az apja aki boldog s régen halott õsöm, "vér szerinti nagypapa" Vona Gábor néven igazi hazafi volt.... bár nem is ismerte az unokáját, helyette a mostoha nagypapa nevelte apámmat, aki megtartotta a Zázrivetz nevet (bár tudta, hogy született Vona!!!) de majd ÉN - visszahozom az emlékét a soha nem látott nagypapinak: Én, III.vona Gábor.- Apa Kuss, te Vona vagy ha akarod ha nem és aki nevelt akinek a nevét hordod csak egy jöttment bitorló volt nálunk, nagyanya meg nem maradt hü az elsõhöz... kellett neki egy második. Fujj, hogy rondábbat ne mondjak erröl a befurakodott nagyapáról.

Zázrivecz - milyen név ez? Én III. Vona Gábor vagyok.

.... még annyit, a növéremet anyu második férje aki az apám, szintén a nevére vette - így mi féltestvérek vagyunk a mai napig, erröl persze gyerekkoromban nem is tudtam, csak jó tizenéves koromban hallottam elõször. Amikor tesóm kb 20 éves volt megkérte aput, hogy menjenek el együtt és keressék meg az igazi "vér szerinti" apját, mert szeretné megismerni. Elmentek, majd néhány órával késöbb együtt haza is jöttek. Másnap a növérem elmesélte nekem, hogy találkozott a vér szerinti apjával, de nem maradt sokáig, elköszönt és rájött, hogy apu aki a "mostohaapja" az az igazi apja. Az, aki felnevelte, aki mellette állt mindig... Vona édesapja is talán így érezte.

Az unoka már nem tartotta kötelezõnek...

Biztos neki volt igaza. A hõsi halott jó pont a családban és az azonos név esetleg fél siker... csak nem mindig jön be.

........................

Itt van még néhány link Vonáról és a vele kapcsolatban felmerült kérdésekrõl (akit érdekel még napjainkban az mentse el mint kuriozum):


Link 01 (2009-böl)
Link 02
Link 03
Link 04
Link 05
Link 06
Link 07
Link 08
Link 09 (Ebben a 2011-es cikkben, - biztos véletlen - részben ránk hivatkoznak)
Link 10
Link 11 (Milyen érdekes - már megint "rólunk szól" holott a fénykép nem tõlünk származott - bizonyitani is tudom bár ma már nincs jelentõsége!)
Link 12 (www.foward.com (angolul)) - 2017
Link 13
Link 14 (Számlaszámunk: Magyar Zsidó Kulturális Egyesület Szombat :))
.... csak mellékesen: Tudjátok mennyi ilyen csoport, egyesület van édes hazánkban amelyik a zsidók tulajdonában van? Nézzetek egyszer utána!
Link 15
Ebböl idézve a szeretetre méltó cukipofától:
"a magyar zsidóság súlyos traumái különösen nehézzé teszik a dolgok megbeszélését. Ez talán az én nemzedékemben változhat meg, vagy olyan zsidó fiatalok révén, akik most el a felnõtt életet, felelõs pozíciókba kerülnek. Ha képesek leszünk kinyújtani a kezünket egymás felé és megérteni egymást, akkor talán új fejezetet nyithatunk"
avagy: A roma gyerekek iskolai szegregációját firtató kérdésre válaszolva Vona leszögezte, hogy
"nem helyes fekete-fehér kategóriákban gondolkodni. Vannak helyzetek, amelyekben integrációra, máskor pedig elkülönítésre van szükség, az a jobb a gyerekeknek". - ha jól értem akkor egyszer így egyszer meg úgy...
Link 16
...és legyen ez a záró akkord:
Bayer Zsolt nyilt levele Vona Gáborhoz


Egyetlen ok amiért kicsit sajnálom az, hogy meggyõzõdésem ma is; jót akart a magyar népnek