Ha jó utat követ.....

lesz ujra ebéd,
rottyan a bogrács.
lesz benne öt-hat krumpli
lesz gyomorrontás.

Bádogos te leszel a követ...elmész az ellenség táborába követségbe, közben felméred hol tartjék
az élelmet, a zászlót, és a foglyokat..

a követ....ööö a követ minden követ, követ

Atacama! Gyerekkorom egyik kedvenc ifjúsági tévésorozata volt. Akkoriban sok ilyen klassz film, filmsorozat készült.

"A Követ! Nem követ!"
micsoda Nyarak voltak még....

És mindent elkövet...

Aki követ.

Imre! Úgy látom a házatok hõszigetelve lett. Én is csináltam még anno, egy kõmûves mellett. Az összeillesztéseknél egybe kellett csiszolni a hungarocell lapokat, oszt a munka végeztével úgy néztünk ki, mint a hóemberek. Kb mekkora lehet a súlya ennek a kis kavicsnak? Mikor felénk is felújították a töltést, sok ilyen szép nagy darab terméskõ került elõ a régi út alól, jó sokszor fordultam, mire mindet sikerült behordani az udvarunkba. Voltak közte hasonló, de azért nem ilyen hatalmas darabok is. Akkoriban nagyon szerettem volna egy kisebb dísztavat építeni belõlük, de abból se lett semmi, pedig már a gödröt is szépen kiástam, lépcsõzetesen, ahogy illik. De késõbb még is csak hasznát vettem a köveknek, mikor apám hozott kis kacsákat és kiástam nekik egy jókora tavat. Nagyon élvezték a fürdõzést a kacsák, mi meg a látványukat. Seggel felfelé kutattak a fenék iszapjában, volt amikor le is merültek, aztán némelyik úgy jött fel a víz alól, hogy pont a másik kacsa alatt bukkant fel, a frászt hozva rá. Régi szép idõk. Szeretek tavakat ásni, kár, hogy pénzt még nem kereshettem vele. Nem kell egy tó esetleg az udvar közepére, Imre? Errõl a kõrõl lehetne bele csobbanni, de lehetõleg nem úgy, mint egyik rokonom férje tette, mikor a feje koppant a gyerekmedence alján egy városi strandon.

Mormota - Imre válasza (nekem megsúgta!) : "- Hát tudod, amikor a fejem fölé emeltem (sajnos csak két kézzel ment), már remegtek az izmaim. Vera rám is szólt, hogy dobjam el, mert még magamra ejtem, de csak két méterre bírtam elhajítani... Lemérni nem tudom, mert csak levélmérlegem van, arról legurulna..."

Gerry! Látom, nagyon kialudtad magad! Érdekes látvány lenne, ha ez bárki csak úgy a feje fölé tudná emelni. Még a beton is besüllyedne alatta. Egy a régi Japánban játszódó filmben láttam, mikor úgy végeztek ki egy nõt, hogy egyesével pakoltak rá jókora lapos kõdarabokat, míg össze nem zúzta a bordáit a súly. Szar halál lehetett. Nekem van húzós mérlegem. Kölcsön adjam Gerry! Igaz, csak 10-en valahány kilóig mér, én nyulakat szoktam mérni vele, meg annak idején még mikor vettem, halakat.

Mormota - Szerintem is nagyzolhatott Imre, de nem akartam rápirítani, így csak megmutattam neki a telefonon keresztül, hogy emelem a fejem fölé a motoromat...
Ezt-e:


Sajnos a filmet nem tudom ide feltenni, mert tele volt a memória, nem vette fel a telcsi a videót, most meg a bal vállam fáj, mert huzatot kapott. De Imre tanúsíthatja, hogy igaz amit írok. Persze kicsit elszomorodott amiért lekõröztem, de megvígasztaltam, hogy a motornak könnyebb a fogása, ha az a kõ is olyan ügyesen megmarkolható lett volna akkor - szerintem - 5 méterre is el tudta vona dobni, bár ott már a veteményese van, az meg nem szereti a váratlan meteorit-esõcseppet
(Persze én nem dobtam el a motort, csak lassan visszaengedtem a földre.)

De igaz ami igaz, jót aludtam... csak rövid volt - viszont most kukorékolok, nem vagyok álmos... meg nem akarok vörös-pajzsokról álmodni!