Ca-ca!Tragikus következményei lesznek annak, hogy ha az EU nem tudja megerõsíteni befolyását a Nyugat-Balkánon, márpedig most nagyon úgy néz ki, hogy inkább Kínának és Oroszországban van erre esélye. Nem kellene visszariadni a mézesmadzag és korbács politikájának határozott érvényesítésétõl sem.

Nagy a kockázata annak, hogy elvész a történelmi lehetõsége a teljes Balkán konszolidációjára - kezdi a július közepén tartott nyugat-balkáni csúcshoz idõzített cikkét a Financial Times (FT). Az EU politikai érdektelenségének metaforája is lehetne a tanácskozás szervezési bakija.
Nevet vált Macedónia - itt a végleges döntés

Durvul a határvita Szlovénia és Horvátország között

A régió vezetõit Londonba invitálták az egyeztetésre országaik és az EU közeledésérõl, ahol Boris Johnson brit exkülügyminiszternek kellett volna elnökölnie. Õ azonban lemondott, és már el sem ment az eseményre, mert nem tartotta eléggé határozottnak kormánya távolodását az Európai Uniótól.

Szokásos körtánc

A csúcson az ilyen rendezvényekhez híven meleg szavak hangzottak el és hasznos kezdeményezéseket vetettek fel a felek. Ennek ellenére alig javultak Szerbia, Montenegró, Macedónia, Bosznia-Hercegovina, Koszovó és Albánia esélyei arra, hogy egyszer belépjenek az EU-ba.

Albániával és Macedóniával már a múlt hónapban elhalasztották a csatlakozási tárgyalások megkezdését, amin az utóbbi ország esetén az sem változtatott, hogy (felvéve az Észak-Macedónia nevet) lezárta 25 éves névvitáját Görögországgal (amelynek van egy Makedónia nevû tartománya, ezért kizárólagos igényt tartott erre a névre).

Végeláthatatlan várakozás

A nyugat-balkániak kezdik elveszteni a bizalmukat abban, hogy két évtizedes várakozás után végre-valahára megnyílik elõttük Európa kapuja. Ezzel elvész a legerõsebb ösztönzés arra, hogy az 1990-es években vívott véres polgárháborút végleg hátra hagyva végrehajtsák a demokráciához és a piacgazdasághoz vezetõ reformokat. A régióban politikai vákuum keletkezik, amely beszippanthatja Kínát és Oroszországot.

Sok EU-tagállam óvatos hozzáállása érthetõ, szeretnék elõbb az unió belsõ viszonyait rendbe szedni. Az elmúlt évtized gazdasági válsága és a tömeges migrációtól való félelem miatt az uniós országok szavazói nem igazán nyitottak a további bõvítésre. Ha az EU 28 vagy 27 tagállammal döcögve mûködik, mi lesz, ha 30-nál is több ország gyûri majd egymást a falin belül?

Az európai fõvárosoknak elegük van abból, hogy a nyugat-balkáni országok lassan haladnak a korrupció és a szervezett bûnözés visszaszorításával. Emellett látják a demokrácia leépítését Magyarországon és Lengyelországban, a jog uralmának erózióját Romániában. Nem szeretnének újabb keleti tagállamokat.

Önbeteljesítõ folyamat

Csakhogy ha ezek miatt a félelmeik miatt becsukják elõttük a kaput, az önbeteljesítõ jóslattá válhat: még tovább késhetnek a demokratikus reformok. Eközben Kína egyre duzzadó gazdasági erejére támaszkodva erõsítheti befolyását, Oroszország pedig hagyományos kulturális-vallási-politikai kapcsolatait használhatja fel ugyanerre.

Ennek jele, hogy Montenegró azzal vádolja Moszkvát, puccsal próbálta megelõzni az ország NATO-csatlakozását 2016-ban. Görögország két orosz diplomatát utasított ki nemrégiben, mert Athén szerint meg akarták akadályozni a görög-macedón névmegállapodást.

Mézesmadzag és korbács

Az EU-nak az FT szerkesztõi szerint többet kellene tennie azért, hogy megõrizze befolyását a Nyugat-Balkánon. Több mézet kellene tennie a madzagra, azaz több országgal kellene megkezdenie a csatlakozási tárgyalásokat, miközben a furkósbot is nagyobb lehetne, azaz a pénzügyi és technikai támogatást a reformok gyorsabb elõrehaladásához köthetnék.

Az EU-nak késznek kell lennie a helyi vezetõk élesebb bírálatára, amivel jelezné, hogy velük szemben a társadalmak oldalán áll. Ha nem teszi ezt meg, akkor elvész a történelmi lehetõség a Balkán stabilizálására, aminek tragikus következményei lehetnek.
Link