Bejelentkezés

Felhasznalonév

Jelszo



Még nem regisztraltal?
Regisztracio

Elfelejtetted jelszavad?
Uj jelszo kérése

Néhányak... (Öcsény: 1.-5. Augusztus)

BelföldAzt csiripelik a verebek, hogy közeledik a Magyar Ébredés Napja. De komolyan. Tudjátok miért? Mert Itt az idõ.
Sej a mi lobogónkat fényes szellõk fújják...
Komolyan. Nem viccelek.
és azért lesz ébredés, mert azt mondták, hogy ÉBREDJ MAGYAR! (Felszólító módban.)
De néhányan nem veszik komolyan. Néhányan igen.

I. rész "ÉN"

- Én - Gerry - a néhányak közé tartozom.

Miért is? Egyszerü. Bár a néhányak közé tartozom, de eleget (meg-, át-) éltem ahhoz, hogy tudjam, van egy ország valahol Európában, ahol néhányak ma úgy gondolják, hogy ellophatják néhányaknak az õsi földjét akik még mindig úgy érzik, hogy az az otthonuk, a szülõhazáluk, az anyaföldjük. A néhányak közül sokat - a köldökzsinór elvágása pillanatában magyar állampolgárként jegyeztek be a Nagykönyvbe. Ezt persze emberek szervezték meg sok-sok évszázada, és mindig azzal a céllal, hogy a világ népeinek egyszerü emberei tudják ki fia borja a "világrajött".

"ÉN". - Vajon ki volt az a hülye, aki azt magyarázza; a magyar nyelv tanulásakor, hogy "én"-el nem kezdünk mondatot. AHÜLYEANNYÁT... (Merjünk kicsik lenni ... muszájjunk kicsik lenni és lesütött szemmel, fejet hajtva azt jelezni a velünk szemben állónak, hogy bocsánat, hogy elé merünk állni, Mea culpa ... mit hozhatunk neki és cukorral vagy anélkül kéri... Azt a leborult hétszentségit neki!)

A német területeken meg minden második mondat úgy kezdõdik: "- Ich bin..." azaz " - én vagyok... (voltam és leszek 'míg világ a világ...) Elsõ szám, elsõ személyben - vele kezdõdik és végzõdik minden ami fontos. Nem néhányan! MINDENKI.

A néhányaknak /többnyire/ ezt mondják: " - Hé, Du! / Wer bis' Du?" (Hé, te! / Te meg ki vagy?) - néhányan azok közül akik a hangsúlyt is kihallják a rövid megszólításból, felkapják a fejüket... de mivel gyerekkora óta azt tanították neki, hogy maradjon szerény, ilyenkor szótlanul de érdeklõdõ arckifejezéssel várja a továbbiakat... esetleg egy udvarias; "- Igen?..."-nel várakozik a szerencsétlen. Persze néhányan - a megszólításkor csak annyit vesznek észre, hogy szóltak hozzá és miután a való életben nincs nemzet, meg haza, meg egyéniség így a világ egyszerü: Szólt a fõnök... Néhány magyarnak csak fõnöke, meg alárendeltje van. Néhány magyar meg úgy hiszi, hogy barátai, ismerõsei, társai veszik körül és a világ kerek (esetleg lapos).... meg a legfõbb érték az ember.

- Én - Gerry - a néhányak közé tartozom.

...és - rohadjak meg, ha ezután nem kezdem minden mondatomat "Én"-el...

Én, magyar vagyok! (Én svájci is vagyok! - ha már...) Én, néhányunk között fontosabb vagyok mint te meg te... Én, Claudius... (az meg ki?) Én, Kovács István. Én, Szabó Péter. Én, Vona Gábor....
Figyelitek? Ezek az õméltóságos barmok már tudják használni! Nektek fel se tünt eddig? A "vezetõk" azok igen! Azok élen járnak és ezért méltóságos "õk"... tisztelet és alázat jár léptük nyomán. Hiába na, vannak egyenlõk és egyenlõbbek.

Ha emlékezetem nem csal, amikor - réges-rég Pápára invitáltak 24 hónapos testi-lelki-szellemi továbbképzésre - a katonai eskü (Az ezred akkoriban bevonult/atott/ újoncai közremüködésével így Kezdõdött:

Laktanya parancsnok a mikrofonban (Papirról olvasva):
"- Én..." (én,én énén nnéné...n)
újoncok (egyszerre, hangosan... madarak szívbénulással pottyantan le a földre, bár néhány elrepült) :
" ÉNn..." (kis hatásvadászszünet... majd MIn-DEN-KI;
" - hbrmkudkl sfrgtbr ....s..er..." (a 200 név egyidejü elordításakor a néhány elöbb felröppent madár is zuhanóesésben, nyakukat törve landolt a laktanya földjén...)
Laktanya parancsnok a mikrofonban (Papirról olvasva):
"ESKÜSZÖM (szön, szöm.. mm...)"
...és az újoncok - nem csak néhányan - felesküdtek! Mindenki, egyszerre és önmaga nevében: Ezt jelöli a személyes névmás: "Én"

Akkor ki az a szemét aki bebeszélte a magyaroknak, hogy ne így kezdje a mondatot, hanem kalapot levéve, lesütött szemmel, mert "így illik".
Néhányan elhiszik mind a mai napig, néhány embert viszont zavar.... Angol: I'am... Magyar: - Bocsánatért esedezem nagytiszteletü uram....

- Én - Gerry - a néhányak közé tartozom.

Te melyik csoportba sorolod magad?
Amikor az öcsényi Reklámvideót elöször láttam, - azon vidultam, hogy ilyen gyermeteg módom hívják fel a figyelmemet: Ébredj magyar! Itt az idõ! - Húuuu... már megint egy "Sejj a mi lobogónkat... Fel, fel ti rabjai... Mi vagyunk a rock... (ja, ez a régi EDDA) .... -agymosó-masa mosodája...

Rögtön jöttek is a reaciók... nem ismétlem meg mert vissza tudjátok olvasni, itt az oldalon. Másnap azért elgondolkoztam. Az rendben van, hogy nem hiszünk el mindent elsõ hallásra, ez az oldal nem az olyanok gyülekezõhelye akik kapásból rábolintanak az "igére" és Posta Imre se egy Németh Sándor...
Ezen az oldalon olyanabbak vannak. Néhányan.
Évek óta halljuk, olvassuk, hogy ezt az oldalt a kihalás fenyegeti, agonizál, alig néhány látogató a napi átlag... stb, stb.
Igaz ami igaz, régen többen voltunk
Ma meg csak néhányan.

- Én - Gerry - a néhányak közé tartozom.

Azok közé, akik mégegyszer átgondolták ezt az öcsényi bulit. Ugye az oldal bár még nincs lélegeztetõ gépen, de azért néha hörög... talán a lelkek szállnak el ilyenkor? Nem tudom. Sokan kiöregedtek a tüz mellöl az elmúlt évtizedben... Néhányan meg jönnek. Némelyik marad, a másik elmegy, egyik mindig dühöng, másik a csodára vár és magának se meri bevallani; csodák - manapság nincsenek. Ez így van. Egy csodáról azért tudok. Az, hogy ez az oldal még mindig létezik, annak ellenére, hogy évekig kereszttüzben állt, támadták amennyire tudták, elhallgatták, levegõnek nézték és mégis itt van. Müködik, megkeresik... és bárhogy nézem, ott voltunk az élvonalban és ma se kullogunk a leghátsó sorban. Persze ma már mindenki azt ír, azt mutat meg a saját weboldalán, vagy a számtalan blogon amit akar. "Felbátorodtak" a megmondó fiúk és lányok.
De mindenki mindenkit megvet, útál, CSAK A SAJÁT IGAZSÁGA ami fontos, és kapkodhatjuk a fejünket a sok ostobaság és a néhány értelmesebb cikk láttán. Nem elég a 24 óra hogy bepótoljunk több évnyi elhazudott, elhallgatott, elferdített információt. Minden szekrénybõl százával esnek ki a csontvázak - szüleink, nagyszüleink generációjának kiszikkadt bizonyítékai... de a jelenidõ õméltoságos görényeinek, tolvajainak, gyilkosainak viselt dolgai még titkosítva vannak...
Az emberek, az emberiség egységes ereje széthullt. Nem hisznek, nem várnak, nem tesznek semmit...esetleg néhányan, tétován és keserü szájízzel.

Az öcsényi ötnapos összejövetelt - Saláta Jani kérésére - meghirdetõ cikkem nem volt vizválasztó, mi több, langymeleg érdeklõdésen kívül alig néhányan jegyezték meg a dátumot, az eseményt... Az öt nap nem rengette meg a világot, az információ satnya kis "valami, valahol, valamiért ... olyan mint a többi" értesítéssé degradálódott.
Valójában ez keltette fel a figyelmemet. A jegyet megvettem ugyan, de én is úgy reagáltam, hogy "-Na jó, elmegyek, mert megtehetem és lesz ott néhány zenekar amit élõben meg fogok hallgatni, aztán amikor vége akkor majd levonom a konzekvenciát; jó volt, nem volt jó, stb. Egyik mozgatórugóm azért az volt, hogy néhány - eddig csak Nicknéven lokalizált "Online ismerõssel" is találkozni fogok. Aztán csocsi... De csak erröl szól a dolog? Én - Gerry - csak ennyit akarok? Ennyit akartam? Néhány ismerõst? Akkor miröl is szõl a fáma? Miért vagyok itt tíz éve Imre mellett? Miért vállaltam éveken keresztül azt, hogy szinte rendszeresen letámadjanak, tök idegen emberutánzatok, elhajtsanak a "k. anyámba", fenyegessenek, pocskondiázzanak, lehurrogjanak, leköpjenek... (a sor itt nem érne véget). Mazohista vagyok és élveztem volna? Nem igazán. Imre se volt az - nem úgy ismertem meg és a véleményem a mai napig nem változott... Persze nem tökéletes a csávó, ahogy én se vagyok/voltam az soha de amikor elkezdte és amikor már együtt folytattuk - azt hiszem - más erõk és energiák dolgoztak bennünk mint mostanában. Túlélõké váltunk és ez akkor is igaz, ha néha magunk is megkérdõjelezzük. Ezrével ismertünk meg jó embereket egy változó világban és ezrével léptek tovább, mert a tüz csak addig lobog ameddig vigyáznak rá, óvják és táplálják. Ez a mostani vilaghatalom nem akar olyan tüzet látni amire nem terjed ki az ellenörzésük. De a tüzek mindig felvillannak valahol, és ugyanúgy lángbaboríthatja a világot mint az általunk meggyujtottak... Néhányan - nem feltétlenül "minket követõk" de hiszem, hogy az utánunk jövõk - ahogy mindig az emberiság történelmében - tovább viszik a lángot. Mindig lesznek hírvivõk és õrzõk akik a megnyomorító hatalom erejével szembe mernek menni. Lehet, hogy csak néhányan...

- Én - Gerry - a néhányak közé tartozom.

...és ha igaz amit itt és most magamról állítok, akkor nem lehetek kishitü és milyen jogon állíthatnám azt, hogy bárki, bármilyen csoport nem akarja öszintén és tiszta szívvel jobbá tenni ezt a bemocskolt világot, mint ahogy azt mi szerettük volna - és talán még mindig erre vágyunk.
Mindenki tudja, hogy nem minden arany ami fénylik, de nincs ahhoz jogunk, hogy bárkit lehurrogjunk, aki cselekedni akar. Az új nemzedék szart sem ér, mi tudtuk, mi ... igen, húúú ... ezek csak paprikajancsik! "Itt az idõ! ÉBREDJ MAGYAR! - BAROMSÁG!

Biztos ez? Miért követték Imrét annyian, miért nézték meg a müsorait, keresik ma is a videóit ahol olyan dolgokról beszélt aminek se füle se farka nem volt és különben is õrült... Ahogy nézem, azóta nem egy videó témája fület és farkat növesztett és Imre kezdeti diliflepnivel reklámozott mondanivalóját ma már százak és százak hangoztatják... Ugye, hogy mennyi hülye szaladgál mostanság ezen a világon?

Vissza Öcsényre. Most úgy látom, hogy mintha a stafétabotot valakik kikapták volna Imre kezébõl... persze õ úgyis el akarta dobni, vagy már le is tette az út szélén... De nem vitte el a szemeteskocsi. Persze - évek alatt - többen és többször kapkodtak a stafétabotért, de valahogy egyre s másra kiesett az újjaik közül, vagy kiverték a kezükböl, ha visszatekintünk jól látni, hogy mozgalmak, pártok, hõzögõk tolakodnak a mindenkori megrakott asztal körül.
Eddig mindig csalódtunk - talán önmagunkban is.
De - és erre csak kérhetlek titeket - ne hitessük el magunkkal, hogy ez az öcsényi rendezvény is már a kezdeteknél hamvába hullt ötlet lesz. Adjuk meg az esélyt, némi bizalommal (bár számunkra a tapasztalataink alapján ez elég nehéz) az utánunk jövõknek - még azt is el tudom képzelni, hogy többre lesznek képesek mint Imre és amit ez a csóró kaleidoszkópnak kinézõ PI-banda elért az elmúlt években.

Még valami: Nem vagyunk elfelejtve, elföldelve... nézzétek meg az alábbi képeket (ma készült a server statisztikai oldaláról).

E-heti látogatók - napi statisztika
Besucher = Látogatók száma,
Seiten= A "blogon" felkeresett oldalak/írások és hozzászólások/ száma


Keresõszavak a Google-n kereszül csökkenö sorrendben (csak az eleje)


Honnan nézik, (százalékos felsorolás) legtöbben az oldalunkat.


Maradjunk annyiban: Még mindig számítunk valamit. Elértünk valamit? Nem tudom, de az utánunk következõk közül lesznek olyanok - akik talán többre viszik és esetleg ránk is fognak emlékezni. Na nem mintha fontos lenne ... de néhányunkról a jövõben még utcákat is elnevezhetnek!
Pl.: Tulok utca (velünk volt, van és lesz mindig!) Mormota-Tér, Imre sugárút, Gerry-köz :) ... csak azt a sok zsidónevet kell lecsavarozni ... persze nem a jókat, azok tõlem ottmaradhatnak /Demjén Rózsika sétány ;)/...
A magam részérõl bízom a jelen-jövõ generációban - illetva akik közülük olyan dühösek és konokfejüek mint amilyennek mi hittük/hisszük magunkat. Lehetnek jobbak is nálunk, az út ott van elõttük... azt meg már tudják, hogy elég rögös lesz!

II. rész - Többen hiányolták a részletes programot

Tegnap beszéltem S.Janival és kicsit noszogattam is (persze csak szolídan, ahogy szoktam volt)
Me elküldött mindent amihez hozzájutott. Persze - ezek az öcsényi organizátorok nem profik, elõször csinálnak ilyen voumenü rendezvönyt és ahogy evés közben jön meg az étvágy, ez esetben a szervezés, elökészítés elöre nem látott buktatói vagy nehézségei alakíthatják profi szervezõkké a ma még botladozókat. Bizom bennük! Bízom abban, hogy nem fog megtörni a mostani, kezdeti lelkesedésük, akkor sem, ha - mint mi is az elmúlt években - pofonokkal lesz kikövezve az útjuk... Nektek is azt javaslom, elõlegezzétek meg nekik a bizalmatokat. Vona is megkapta, Gyurcsány, Orbán stb... ezek a fiúk (lányok) - Hemafroditák, Nemtelen nemüek, magukra felhívó, szerencsétlen akárkik nem tartoznak ide! - nem érnek kevesebbet mint az eddigiek. Joguk van hozzá, hogy pozitívan bíráljuk el õket. Persze ha késöbb elbasszák (pardon) akkor majd némi nosztalgikus búskomorsággal felsóhajtunk: "Te is fiam, Öcsény?"

Addig is, a Program elõzetes (Szerencsém volt, nem nekem kellett sorrenbe tenni a dolgokat mert S. Jani jóvoltából - aki Staff engedéllyel "elmentette", kézhez kaptam egy mai Facebook hirdetést, amit egy Beata Boldog nevü hölgy tett fel -és meg kell mondanom, nagyon Boldoggá tett Beata ezzel a cselekedetével :

...........................................................................................................................
Közeledik az õcsényi Egymásra találás ünnep! Ébredj magyar! Eljött az idõ!
Csatlakozzál az eseményhez a facebookon, vásárolj jegyet, vagy jelentkezz önkéntesnek!
Jöjj és mutasd be a portékáidat, valódi magyar termékeket, jöjj meghallgatni a kedvenc elõadódat, a kedvenc zenakarodat, vagy válaszd ki azt a témasátrat, ahol a legtöbbet adhatsz hozzá a tudásodhoz, ami szükséges a társadalmi változások elindításához!
Hozd el a gyerekeket is, nagyszerû programok várnak rájuk!
Tudnod kell, hogy ez a rendezvény egy nyitány és a munkát utána is folytatni kell! Ezzel a gondolattal jöjj el, hogy lesz folytatás, és a magyar nép tudni fogja ezután, hogy mi a dolga!
Itt mindent megtudhatsz a rendezvényrõl: Link
Itt meghívhatod a facebookos ismerõseidet, hogy legyünk minél többen! Link
Itt vásárolhatsz jegyet! Link
Itt rendelhetsz szálláshelyet!Link
Itt kereshetsz útitársat! Hívd meg ide azokat az ismerõseidet, akikrõl gondolod, hogy eljönnének Õcsénybe! Link
Itt várjuk a kézmûveseket, vásározókat! Link
Itt jelentkezhetsz önkéntesnek! Link
Itt találod a tematikus sátrak (szakcsoportok) programját!
Társadalmi Önazonosság
- Társadalomszervezés
- Társadalmi Érdekérvényesítés
- Kereskedelem és Gazdaságszervezés
- Újítások, fejlesztések
- Média és kommunikáció
A témasátrak facebookos eseményoldalain többet megtudhatsz az elõadókról, javaslatokat tehetsz, hogy mirõl beszélgessünk velük, leírhatod az elképzelésedet az Õcsény utáni folytatásról!

Társadalmi önazonosság témasátor: Link
Társadalomszervezés témasátor: Link
Társadalmi érdekérvényesítés témasátor: Link
Gazdaságszervezés és kereskedelem témasátor: Link
Újítások témasátor: Link
Média és kommunikáció témasátor: Link

Szeretettel várunk! Legyen ott, akinek ott kell lennie!
OSZD MEG TE IS A RENDEZVÉNYT, TENNÜNK KELL A JÖVÕNKÉRT EGY GONDOLATTAL, EGY AKARATTAL, EGY SZÍVVEL, EGY LÉLEKKEL!
...........................................................................................................................


+"A témasátrak facebookos eseményoldalain" - De jó lett volna ha elkészült volna egy weboldali összefoglaló kihagyva a "FACEBOOK-ot az életünkbõl! Ha az a volna ott nem lett volna. (offline!- hogy pusztulna el minden közösseggi oldal. "Ma menyit hánytál ebéd után, ott az ágytál, ne állj bután ... de jó tudatni, hogy ki, mekkora NagyonCukipofa fotóval és kinyújtogatott nyelvvel.)


III. rész - Akiknek lehetõségük lesz eljönni és ha már ott lesznek néhányan - egy délután vagy néhány nap alatt, meg is szeretnék egymást ismerni...

Egyik Tagunk - Torusz951 - az elsõ cikk hozzászólásai között megemlítette, hogy egy közös, nyílt tüzön és bográcsban elkészített,házi pörköltevõ próbára meghívja azokat akik idõben - 20.-ig jelzik, hogy ott lesznek. /ÉN - Gerry - már jeleztem!/ :) ... na ná!

Ide másolom a múltkori második, de ma is érvényes felhívását:

+++++++++++++++++++++++++
#104 torusz951
- 2018. július 09. 11:02:01

Pörkölt est-ebéd, Õcsény

Kedves π klub-társak!
Az õcsényi pörkölt-vacsora meghívásom továbbra is érvényes.
Akit érdekel, július 20-ig jelezze részvételi szándékát (+ vendégek száma)-és a számára alkalmas napot. A helyszín – a dolgok pillanatnyi állása szerint- a sátorozásra kijelölt területen lesz.
Úgy tervezem, hogy az aktuális napon kb. délután 4 körül lesz készen a kaja és utána történik aminek történnie kell. Sikerült egy kb. 3x3m-es pavilon- sátrat szereznem, úgyhogy az esõ nem probléma, viszont asztal és pad nincs, marad a szent anyaföld. Számítok aktív közremûködésetekre !
Üdv mindenkinek.
+++++++++++++++++++++++++

- A napokban beszéltem vele is - mint ötlet, felvetettem, hogy valószínüleg a hétvégén többen le fognak tudni jönni és a szombat délután 4-órai kezdet esetleg több embernek felelne meg mint egy másik napra tervezett. Persze ha mindenki ott lesz elsején akkor nekem az is megfelel. Viszont tényleg jó lenne, ha az elõkészítés sikeres lenne és mindenkinek, kivételek a "vegetárulók" - de olyan magyarral még nem találkoztam pörkölt-viszonylatban.
Azt megbeszéltük, hogy akár ketten leszünk akár sokan és még többen, ha idöben fel tudunk készülni akkor mindenkinek jut - és remélhetõleg a végén nem sok marad.
Torusz- újabb információjára hagyatkozva, úgy tudom még asztal és pad is lesz... Legfeljebb kaja elõtt körberohanjuk az aztalt/padot, és amikor vége a szervezõ azt mondja, hogy stopp, akkor padfoglalás - egy leesik... (a többi ehet! - vagy ihat.) Tányér, kés villa kanál elõkészítve remélhetöleg elég is lesz)
A sátor szine kék 3 x 3 méteres.

Ha valakinek van szétnyitható kisszéke - pl. Vizipacinak (ha jön) biztos van olyan pecás-kisszéke, az hozza ... bár az anyaföld is elég, ha nem lesz zuhé... Estélyi ruha és Frakk nem kötelezõ.

Remélem néhányunknak megadatik a lehetõség, hogy találkozzunk.

=======================================================
- na, ekkorára sikeredett és holnap még le is kell ellenöriznem,
de mára elegem van a billentyü koptatásból


üdv
Gerry



Hozzaszolasok

4 #21 Posta Imre
- 2018. July 17. 05:01:56
Lívia, minden klán csak addig ér, amilyen képességekkel a feje meg van áldva. Lényegében egyszemélyes történet az is. Egy mindenkiért elv csak az olyan agybaxott mezõben létezik, mint itt a jujdejókolóniában, miközben boldogan vállalja az az egy a dicsõ elmúlást, s közben a többiek nyíltan, vagy burkoltan, de simán kihasználják, leszarják.
154 #22 kakas
- 2018. July 17. 05:13:45
99 #23 MORMOTA1968
- 2018. July 17. 05:19:10
Azt is meg kellene értetni az emberekkel, hogy ahogyan a zsidó is önön fajtája legnagyobb ellensége, ugyan úgy a magyar is, sajnos! Ki tudja mikor romlottunk el ennyire? A baj sohasem a pszichopatákkal, parazitákkal van, hanem azokkal, akik kiszolgálják õket, ilyen vagy olyan okból. Ukrajnában ma sem tudni, hogy 6, 7 vagy 8 millió embert éheztettek e halálra, ahogyan arról se lehetnek pontos adatok, hogy a két világháború és a közbülsõ spanyolnátha járvány idején valójában hányan is haltak meg, fõleg rasszra, emberfajra lebontva. Azok, akik végrehajtották a parancsokat, azok az "ÉN" szememben mindig is nagyobb bûnösök lesznek, mind akik kiadták a parancsokat. Hogyan voltak képesek megtenni olyan dolgokat lelkiismeret furdalás nélkül sokszor saját fatájuk, népük ellen? Még annak idején itt a PI klub oldalán is szót ejtettünk arról, hogy Izrahellben mennyi zsidó katona lesz öngyilkos egy-egy katonai akció végeredményével szembesülve. Szóval, hiába tanítják nekik is, hogy õk felsõbbrendûek és bármit joguk van megtenni, bármelyik gój barommal, a lelkiismeretét nem mindegyikük tudja sikeresen elnyomni! Miko Peled izraeli tábornok apja se tudta túl sokáig és a fiát is arra nevelte késõbb, hogy ne vegyen részt ebben a mocskos népirtásban. Most mi magyarok vagyunk soron, de ez persze nem most kezdõdött a zsidókkal, hanem már sok évezrede tartó folyamat, ami most éri el a csúcspontját vagy csak annak az elejét. De elkövettük létezésünk legnagyobb hibáját, no nem csak azt, hogy megbíztunk egy közismerten megbízhatatlan népségben és ész nélkül adtunk mindegyiküknek állampolgárságot és az azzal járó jogokat. Nem, nem ez volt a legnagyobb, számunkra valószínûleg legvégzetesebb hibánk, hanem, hogy nem tiltakoztunk egy rohadt szóval sem a hadseregünk felszámolása ellen? Se Trianon elõtt, se 1989 után. Igazából lemondtunk már mindenrõl, amirõl sohasem szabadott volna lemondanunk. Annyi arannyal, amit most hordanak ki tõlünk Mátraderecske mellõl, a legerõsebb aranyfedezetû nemzeti pénzünk lehetne. De a legjobb megoldás még is az volna, amit Drábik János is megemlített, a kettõs pénzrendszer. Egy belsõ használatú pénz és egy nemzetközi kereskedelemben használt pénz. De ennek a belsõ használatú pénznek élesen el kellene válnia a világkereskedelmi valutától. Egyszóval, nem lehetne átváltani kereskedelmi valutára. A kereskedelemre szánt áruk és szolgáltatások árát, külön árban kellene meghatározni, külkereskedelem esetén. Persze ez is csak akkor mûködne jól, ha mindent, amit csak képesek vagyunk idehaza is elõállítani, azt nem külföldrõl hoznánk be. Újra fel kellene építeni saját gyárainkat, üzemeinket, kis, közép és nagy vállalatainkat, cégeinket. Hogy mindenki helyben tudjon megélni, ne keljen sok tíz, száz km-re utaznia egy munkalehetõség kedvéért. Mindez nagyon jól is hangzik, de a megvalósításához, ha puszta kézzel is, de harcba kellene szállni a bankár maffiózókkal és transznacionális vállalataikkal. És itt már el is akadt az egész! Nincs hadsereg, nincs harcra kiképzett fiatalság, nincs összetartás, ami van, az a pártoskodó, önös érdekeket nézõ széthúzás, legnagyobb tisztelettel azok felé, akik nem ebbe a kategóriába tartoznak. De a többség sajnos ilyen! Hogyan magyarázhatnánk el a cigányoknak, akik többségükben szívesebben irtanának ki mindannyiunkat, hogy velünk jobban járnának, mint a zsidók kiszolgálásával? Mert hogy õk most már egy jelentõs erõt képviselnek az ország területén, könnyedén ellenünk hergelhetõk és akkor még ott vannak azok, akik elõbb szolgálnák ki az országunkon uralkodó zsidó maffiát, mint az elnyomott, egyre csak fogyó magyarságot. Lásd: Izraelt, zsidókat éltetõ kereszténynek beállított vallási, szekta hívek. Õket mi téríthetné észhez? És azok száma sem elhanyagolható, akik már beszivároghattak az elmúlt évtizedekben az ország területére és jönnek azóta is folyamatosan Izrahellbõl, az USA-ból, Kanadából, meg ki tudja hány felõl még! Még is pontosan vagy csak hozzávetõlegesen mennyien lehetünk még azok, akik érzik az egyre közelgõ halálos veszélyt, tudnak róla, tudják kiktõl, mitõl kell tartanunk és hogy a legfontosabb, hogy minél többen tudjanak róla? Az ország jelenlegi lakosságának hány százalékát tesszük ki mi, felébredtek, vagy ébredezõk? Mennyire lehetünk még optimisták, derû látók, borúlátás és pesszimizmus helyett? Augusztus elején Õcsényben hány elõadó fogja megemlíteni vajon, hogy mi a baj a magyarsággal, felmenõ népeit nézve visszamenõleg egészen a korai ókorig, mikor sorra veszítettük el a Kárpát-medencébõl kivándorolt õsnépeink által alapított ókori országokat, birodalmi területeket? Lásd: Egyiptom, Kánaán, Pártus Birodalom területei, Mezopotámia, Babilon, stb...Majd késõbb azokat a területeket is, ahol most Oroszország és más országok terülnek el. Most pedig az egész vándorlásunk kiinduló pontját veszítjük el fokozatosan, az egyetlen õshazát, a Kárpát-medencét! Miért nem lehet megértetni a minket körül vevõ népekkel, csehekkel, szlovákokkal, szerbekkel, horvátokkal, szlovénekkel, ukránokkal, románokkal, osztrákokkal, stb...stb...hogy a magyarság felszámolása, kiirtása után õk következnek? Beszélni fog bárki is az évezredek óta folyó magyar-szemita harcról, hogy melyik rassz maradjon fenn végül a vízen és melyik süllyed végleg a feledés hullámai közé? Egy általam sûrûn emlegetett másik írással is illene foglalkozni "A szemiták bejövetele és népi kiléte-Küzdelem a nomád életformájú szemitákkal". Mert tele van olyan információkkal, amik rendesen megvilágítják, miért álltunk, állunk folyton vesztésre, nyerés helyet! FENE A BECSÜLETES, JÓ SZÍVÜNKBE, VENDÉGSZERETETÜNKBE!
238 #24 bivaly
- 2018. July 17. 06:37:13
Gerry, Keepfargo, Mormota !

Nem vagyok borulátó, sem pesszimista, sem elkeseredett, sem megkeseredett, sem depressziós, csak annak írom le a jelent és a benne lévõket, ami és aki ! Nem leszek hülye önmagamat hülyíteni, hogy de lesz ez még másként is ! Vagyok ( én ), annyira lényeglátó, hogy tudjam, hogy mit lehetne, lehetett volna tenni, és azt nem most, hanem 30 évvel ezelõtt elkezdeni. Antall és tettestársai, az MDF, SZDSZ, FIDESZ, MSZP, egyaránt eladták saját és rokoni zsebekbe az országot, kisemmizték a benne lakókat, mára csak a térképen és egyesek tudatlanságában, másoknak ( mint én is ), lelkében létezik az, hogy magyar és Magyarország. Ezt nem észre venni, nem szóvá tenni egyszerûen kifejezve a hülyeség teteje, a nem létezõ megmentésére szövetkezni, plusz önhülyítés. Nem vagyok hajlandó senkivel, de az égvilágon senkivel leülni egyetlen pillanatra sem, hogy arról értekezzem, hogy ebbõl a konzumidióta csõcselékbõl valami isteni tudás és ráhatás birtokában, ( ami nincs !!!), embert és magyart faragjak, hogy " megváltozzon a jövõ". Kicsi a bili, hogy nem ér bele a kezetek ? Értsétek meg, hogy amit nyíltan hírdetnek, pláne facebookon, ami a legprimitívebb internetes oldal, ahol embernek mondott, szellemileg visszamaradott lények ömlengései, eszmecseréi zajlanak, onnan szeretnének "magyarokat megnyerni a jövõ érdekében", hát ezekkel a "pozitív gondolkodású, tettre kész emberekkel", sehová nem lehet eljutni, mert csak éppen agyuk nincs. A jóindulat meg szart sem ér. Ti már megint összehívtok, vagy hirdettek egy "konzíliumot", a " Hogyan élesszünk fel, oszlásnak indult, három hetes vizihullákat ?" címen.
Ezredszer írom le, gyûljetek össze, egyetek jóket, igyatok jókat, de a " Ébredj Magyar ! Itt az idõ !", régen lejárt, elmúlt ! Nem vagyok hajlandó legalább önmagamnak hazudni. A magyarokat kiírtották, az országot benépesítették több száz éve a franc tudja kikkel, és az elmúlt 30 évben kínaiak, törökök és zsidók százezrei jöttek ide, hazudva, hogy pár ezren, esetleg pár tízezren jöttek. Ez nem elhanyagolható tény, gazdaságilag tönkre tették a nép jó részét, mindegy mit hazudik a kormány, és szisztematikusan kitermelték az újmagyarokat, akik csak egzisztenciálisan magyarok, lelkileg senkik, önmagukhoz, meg a pénzhez kötõdnek, a magyarságuk kimerül a hivatalos ünnepek zászló lengetéseiben, meg a minden utcasarkon elékenelt Himnusz kiüresítésében, leamortizálásában. Lenne még, nem sorolom.
Gerry, a valóság az az, hogy van az országban 3 millió "állampolgár", akik valóban keresnek 250-350 ezret nettóban, de a zöm, nem !!! Nem önmagamból indulok ki !!! Tele vannak a plázák, az éttermek, de kikkel ???

Lívia !

Egy életed van a jó hétszentségit, ne önkéntes rabszolga legyél, de hát Neked is mint Mormotának, önmagadat kell legyõznöd. Tedd meg !

Magam fõleg azért nem megyek, mert, csak, és nem akarok emberekkel veszekedni, hogy "te hülye vagy" ! Nekem elég megküzdenem a valósággal, nem, hogy légvárakat segítsek építeni, két pohár bor után erõsödõ hevülettel, ami másnap reggelre elszáll mint a sötétség. Tetszenek érteni ugye ? Nem baj az sem, ha nem.

Legyetek jók, és szobatiszták !
299 #25 i_gazember
- 2018. July 17. 06:51:31
Gerry! Ha már megtiszteltél azzal, hogy "kötözködõõõ" vagyok, akkor most adok egy kis ízelítõt belõle, legfeljebb nem bírálód felül magadat, esetleg csak az elõzõ hozzászólásom minõsítését. Írod, hogy:


Tudod kiket nem ismerek, kikkel nem futok össze mostanában? - Döhös, harcias, erõs emberekkel nem találkozom. Nem dühöngõvel, nem vagdalkozó és nem erõszakos embererkõl beszélek, hanem olyanokról akik megpróbálják - a mai viszonyok között is - kialakítani azt a csapatott amelyik felkészül és másokat is felkészíthet a harcra.


Gerry! Nézzél tükörbe! Te "dühös, harcias, erõs ember" vagy? Mert akkor máris teljesült az óhajod. Vagy nem is vagy ilyen, de mástól meg elvárod? Mutogatni nem akarok senkire, de a#10-ben írod, hogy annak meg a stílusát kifogásolod. Na és akkor a kiemelés utolsó gondolata, a harc. Cseszd meg a harcodat! Az élet egy nagy küzdelem. A harc az ösztönlények eszköze. Gyõzni akarsz? Nem fogsz, csak apró csatákat nyerni. A vége minden esetben vereség, ha csak nem válsz halhatatlanná. A harcban elért gyõzelem illúzió, csak arra jó, hogy öntelté, követelõdzõvé tegyen, közben meg elvár másoktól olyat, aminek önmaga sem tud megfelelni. Itt és most magamra parancsolok, és nem folytatom. Helyette olyat teszek, amit nem biztos, hogy betartok: elköszönök. Jó volt, szép volt! Köszönöm, hogy itt lehettem, hogy megoszthattam pár versszerûségemet, és néhány gondolatomat, még ha az a megtûrt kategóriába esett is.

A találkozóhoz kívánok sok szerencsét, hitet, és legfõképpen szeretetet. Kevés álszentséget, a késõbbiek során pedig elõbb megelégedettséget, mint méltatlankodást.

Valahol azt olvastam, hogy az út a fontos, nem a célba érés. Csalódottság van bennem, és az nem kevés. Olyan érzetem van, mint aki célba ért, de célját el nem érte. Ezért a pillanatnyi euforikus állapotból gyorsan kijózanodva, megyek inkább tovább.

Soha nem voltam kötözködõ, csak kötözõ. Most megyek is, mert az egyik helyen leszakadt a szõlõ kordon, amit fel kell kötöznöm. Utána meg, majd jól megsuhintóm a kaszámat, hogy haladjon az a kb. 500 m2 (négyzetméter) kézzel vetett gabonám aratása is, amit tavaly õsszel vetettem. Õrült nagy marhaság ez részemrõl a ma világában, amikor gépek, ráadásul olyanok állnak az ember rendelkezésére, ami soha ezelõtt még nem volt, de most mégis van. Csak azért, hogy általa értéktelenné, nevetségessé váljon az ember, értéktelenné váljon mind az, ami nem a ma világát hivatott szolgálni. Kütyük, gépek, technológiák, amik megkímélnek minket a fáradozástól, de valahogy mintha egyre kevesebb idõnk jutna a másikra, vagy az életben fontos dolgokra, amik rendre bagatellizálásra kerülnek. Na, megyek is, csak még ide teszem az egyik versikémet, hátha mond valamit (ha mást nem, akkor a nesze semmi, fogd meg jól-t):

Az Égig Érõ Fa

Az Égig Érõ Fa,
Nem azért nõ nagyra,
Hogy az alatta lévõt elnyomja,
Vagy versenyre bírja.

Magjába van az kódolva,
S ha volna tudata,
Talán megtorpanna,
Vagy mást is biztatna.

Vajon, Te az a fa vagy,
Ki bokorrá hajt?
Kereszténységébõl,
A tudást, bûnnel társító,
Magát korlátok közé szorító?

Vagy az a fa vagy,
Kit csak az ösztöne hajt?
Mielõtt elérné a magasságot,
Szélvihar ûz vele csúfot,

Az én Égig Érõ Fám,
Hajlong a szélben,
Ágai táncolnak a fényben.
Nem hoztam, de majd magammal viszem,
Talán egy letört ágat itt hagyok, azt hiszem.

(A versnek itt lesz a vége,
Elõzõ soraimért, magam intése.
Rég nem hajlongok, megtörtem,
Fény sincs, csak tánc a sötétben.
A letört ág is elkorhad,
A semmi is több, mi utánam marad!

Nameste miundenkinek!
393 #26 Arany
- 2018. July 17. 07:00:57
Nem ma kezdõdött...

Aki még ezt nem ismeri, annak érdemes egy kicsit távolabbra is nézni, mert a történelembõl is lehetne tanulni, aki hajlandó erre. Csak a történelem sem érdekel senkit, legyintve, hogy az már elmúlt...
Persze lehet azon is vitatkozni, hogy mennyi a valóság mindebbõl...

A módszerek évezredesek, és úgy látszik, hogy egyre kisebb része a magyarságnak ismeri fel a helyzeteket, a csapdákat, kényelembõl, vagy kényszerbõl, mindegy...

Azt azért jó lenne tudni mindenkinek, hogy nem mindenki magyar, aki magyarul beszél, és aki lélekben az, annak fel kellene ismerni a másságot.

Ókori regény, de a helyzet ma is pontosan az, és a múltunk nagy sorsfordító helyzete volt...

https://www.youtube.com/watch?v=ycAn0...p;index=14

https://www.youtube.com/watch?v=6hBuG...p;index=15

Dúcz László: Istennek háttal c. könyvét is ajánlanám, aki még nem olvasta...
99 #27 MORMOTA1968
- 2018. July 17. 07:31:40
Kedves Bivaly! Errõl van szó! Mint mindig, most is sikerült megfogalmaznod az "IGAZSÁGOT!" Lehet vergõdni, de már késõ! Szépen, békésen, birka türelemmel végig néztük, hogyan rabolják szét az országot és teszik tönkre az újabb és újabb generációkat, zsidó identitásra, kultúrára nevelve! Sokan jó tanítványnak bizonyultak. Ez az ország mára a Kárpát-medence USA-ja lett, egy multikulti szeméthalom! Vagy inkább a benne élõ népség színe-java, akik ki tudja hányféle rasszal keveredtek már össze az elmúlt évszázadok során. Én sem vagyok már tiszta vérû magyar. Mint mondottam, illetve írtam, a magyarság nagy része ott maradt a csatatereken, a többit meg kiirtotta a tatár, török, osztrák, meg ami még ránk települt jó pár évtizedre. Határon kívül élõ magyaroknál lehet még olyan nevekkel találkozni, jellezve, hogy az illetõ jobbágyok leszármazottja, mint: Répa Mária és egyéb egyszerû jó magyar paraszt nevek. Mi már csak álmodozhatunk arról, hogy ami valaha volt, újra visszatérhet, feléledhet. Sohasem szabadna rasszoknak, népeknek és fõleg emberfajoknak keverednie egymással, ez minden nép végzetének a kezdete. Ez a sors vár egész Európára, minden fehér rasszra, de az egész bolygó még fehér rasszú lakosságára is. Régi terve ez már a szemitáknak, zsidóknak és most kerül megvalósításra. Cinkosaik pedig mindenhol akadnak. Nosztalgiázni gyûlhetünk még össze, másért már nem! Ez a hajó elúszott, nem 30 éve, annál már sokkal régebben és mi lemaradtunk róla!
99 #28 MORMOTA1968
- 2018. July 17. 07:45:38
Kedves Arany! Errõl dumálok már én is mióta, hogy nem most kezdõdött mindez és ami a legszomorúbb az egészben, hogy a sok évezrede bevált mocskos taktikáikat mind a mai napig ugyan úgy be tudják vetni bármelyik nemzet ellen, legjobban talán a magyarok, mint a leghiszékenyebb, leginkább befolyásolható egykori árja rassz ellen. A könyvet pedig én is ismerem. Még nem olvastam végig, de beleolvasva is rosszul voltam attól, hogy miket írtak le ott, miket tettek az akkori magyarokkal vagy inkább rokon népeikkel. És miket tettek késõbb a magyarokkal, románok, szerbek, szlovákok, csehek, oroszok, már az új korban. Sajnos a magyar gyorsan felejt és megbocsájtó, már aki! Elfeledte, hogy mit tettek vele 1918-19-ben, 1956-ban és 1989 után is, mind a mai napig. De az oroszokat se értem! Még mindig rajongással tekint sok orosz a szabadkõmûves-illuminátus jelképre, a vörös csillagra, elfeledve, hány tízmillió fajtársát pusztították el ennek a jelképnek az égisze alatt. Nem is emlékeznek meg róluk, vagy csak kevesen. És a zsidók most is ott trónolnak a látható kormányuk nyakán, a háttérben megbújva. Az emberiség képtelen tanulni a történelmi hibáiból, a magyarság maradéka meg pláne!
99 #29 MORMOTA1968
- 2018. July 17. 08:05:07
I-gazember! Ha minden igaz, az élet egy körforgás és mi járjuk is a köreinket szorgalmasan. Ha van értelme, ha nincs. A cél azért elérhetetlen illúzió, mert mikor az ember eléri, nem elégszik meg vele, hanem újabb célok felé indul és így sohasem ér célba, mert folyton úton van! Az ember már csak ilyen! Egy természeti lény, egy állat, növény egyetlen célja minél tovább életben maradni és az nem könnyû, egy röghöz kötött növénynek, fának, bokornak meg pláne nem az. Az ember viszont sohasem elégedett, sohasem tud kielégülni egy cél elérésével, neki mindig több és több kell. Hiába, az értelem átka! Akadnak még is olyan emberek, eldugodtan élõ közösségek, akik kevéssel is beérik vagy épp csak létezve is boldogok, pedig sokszor tetõ sincs a fejük felett. A mi bajunk, hogy túlzottan elkényelmesedtünk és most magam ellen is beszélek. És sosem érjük be kevéssel. Hajszolunk egy elérhetetlen célt, a boldogságot. Talán az is csak egy illúzió, vagy csak kérész életû, nem tudom, de nem folyamatos, csak idõleges, ez az egy biztos. Én sajnálom, hogy úgy döntöttél itt hagyod a csapatot. Minden szétesik idõvel, amit nem ragaszt egybe egy szuper erõs pillanatragasztó. Sajnos ahány ember, annyiféle karakter, habitus, annyiféle vélemény. Minek ellenség egy olyan népnek amely folyton egymást eszi, emészti? Voltam én is úgy nem egyszer, hogy feladom és egyedül folytatom az utam, de átgondolva a dolgokat még is csak maradtam. És nem bántam meg. Nem vagyok az a folyamatosan kapcsolatot tartó ember, aki folyton összejár a haverokkal, vagy legalábbis hétvégente, de még is fontos számomra, hogy én is tartozzam valahová a családomon kívül is. És a PI klub az én második családom. Annak ellenére is, hogy idõnként egymás agyára megyünk. :|
118 #30 keepfargo
- 2018. July 17. 08:27:36
Hát igen, ahogy szaporodunk, úgy bonyolódik a dolog, az érthetötöl a feldolgozhatatlan felé. Miközben az eredeti kód; az ösnyelv , aminek megértése még ma is gondot okoz, itt van az orrunk elött, elrejtve az ösi üzenetet; a Szer funkciójától kezdve az Ös Ten lényegén át a kettös számrendszerig, és a gondolat kontra fénysebesség viszonyáig.
Hogy mennyire nincs fingunk sem a minket körülvevö világ müködési rendjéröl, arra legyen elég ez a kis info:

https://i-uv.com/new research-shocks-scientists-human-emotion-physically-shapes-reality

ami végsö fokon azt (is) igazolja, hogy a realitások (mint tölünk, és felfogásunktól független jelenségek) ab ovo nem léteznek és a létezés nem egy tölünk független valami amibe belecsöppentünk. Nem így van, és olyannyira nem így van, hogy mint azt a Bölcs Herceg már jóideje észrevette; a kölrülöttünk lévö valóság nem egyéb, mint gondolataink, elképzeléseink söt álmaink "megvalósulása".
Igy eléggé nyilvánvalóvá válik, hogy miért mondhatta például Einstein, hogy a legértékesebb emberi tulajdonság a nagy képzelöerö...

Mi itt most nem csinálunk mást, mint valakiknek az elképzelt álmában, söt megvalósuló terveiben kínlódunk, anélkül hogy magunk mernénk álmodni bármit is. Pedig lassan (hát ez az: milyen lassan és ki mindenki számára?) észrevehetövé válik: "egyesek" álmai megvalósulhatnak, másokéi nem.

Mi itt Imrével, gerryvel, és a többiekkel szintén egy álomvilágban irogatunk, vélekedünk, vitázunk és sértödünk meg egymás nehéz felfogása miatt, és ez egy ugyanolyan álomvilág, mint bárki másé, de számunkra mégiscsak ad valami valóságalapot. Nevezhetjük fogózkodónak, egyfajta mankónak, amivel ha bicegve is, de néhány lépést tehetünk, vagy egy zártkörü klubnak, ahol féligazságokkal vigasztaljuk egymást, vagy nevezhetjük mentöcsónaknak, amelyben ülve várjuk hogy a láthatáron feljöjjön végre valamiféle nap.

Az a sokat emlegetett magyar egység, ami persze már nem faji alapú (hiszen olyan, hogy "tiszta" magyar már egyre nehezebben definiálható), hanem ideológiai, vagy írhatnám inkább szellemi/nyelvi/gondolkodásbeli azonosság vagy hasonlóság eredménye lehetne - nos ez csak úgy jöhet létre, ha a nyelvünkhöz való viszony (és akinek az van; iszony) kellö megvilágításba kerül.
Nem véltlenül pofáztam én régóta, hogy vigyázni kellene jobban a nyelvünkre, és nem behódolni a zsizsik média által diktált divatnak, nem felvenni a már-már értelemzavaró új szavakat, nem átvenni a vulgaritást, az ovodás-gyerek-nyelvet, az angolszász bénaságokat, a kokeró szóhasználtot, hanem legalább itt, ebben az álomvilágban megtiszitani a közlendöinket az "up-to-date" vagyis naprakész szeméttöl.

Egyebekben pedig mindenkinek igaza van - a maga szempontjából - és bevallom; nagyon nehéz lenne akár Mormotának, akár bivalynak ellentmondanom, mert egy szavuk sem hazugság, mégcsak nem is félrértés; úgy igaz, ahogy spontán jön belölük.
A problémám (Nagarjuna óta megoldva) pedig csak annyi, mint mindíg; hogy relatív igazságaink milyen módon olvadhatnának össze egyetlen abszolút (vagy legalábbis a nagy többség által érthetö, elfogadható) Igazságba, illetve hogy van-e ilyen egyáltalán. Mert ha nincs, akkor az csak eggyel több ok a szervezkedésre, a magyarság jogainak visszaszerzésére és az igazság (hogy NINCS kiválasztott nép, csak annak illúziója, aminek megalkotói meg akarnak felelni - s velük az illúziót beszopottak is, szinte mind) kimondása, megkérdöjelezése és feloldása a tabuk alól.

Persze erre azt mondhatja Imre hogy ö megpróbálta kimondani az öáltala felfedezett igazságot (hogy ugyanis a moszat beépül a magyar rendörségbe, és egyéb disznóságok is történnek ezzel kapcsolatban) , aztán hogy járt szegény; elvesztette az állását. Igen, ez tény és való, de azt nem tagadhatja egyikötök sem, hogy Imre anyagi gondjait enyhíthettük volna, ha komolyabban vesszük a tényt, miszerint egy alkalmi közösségböl is lehet minöségit csinálni. Nem így történt, és ezért ki is a hibás? Hát mindannyian, feleim, magam sem vagyok, hogy is lehetnék, kivétel...s ha az lennék, csak a szabályt erösíteném s nem a szablyát élesíteném...

Hozzaszolas küldése

Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.

Értékelés

Csak regisztralt tagok Értékelhetnek.

Kérjük jelentkezz be vagy regisztr?lj.

Még nem értékelték
Generalasi idö: 0.08 masodperc
332,978 egyedi latogato