teltelennek a "vezetõk" ajvékolását, miközben a háttérben egymás valagában vannak a páholytagok? Kim-szindráma. Irán elnöke, az elõdjéhez képest mérsékelt Hasszán Rohani figyelmeztette Donald Trumpot: ha túlfeszíti az ellenségeskedést Iránnal, a háborúk háborújával, illetve ahogy szó szerint fogalmazott, minden háborúk anyjával kell szembenéznie. Atombombával fenyegetni nem tudja, mint Kim Dzsongun, de vannak azért kellemetlen eszközei, és egy-két atomhatalom barátja is akad.

Amióta az amerikai elnök egyoldalúan kilépett az Iránnal 2015-ben kötött hathatalmi egyezményrõl, amely Irán atomprogramjának korlátozásáról szól (atomalku), Trump egyre nagyobb nyomást próbál gyakorolni Iránra, leginkább olajexportjának ellehetetlenítése révén. Miután azonban Nagy-Britannia, Franciaország, Németország, Oroszország és Kína még fenntartja a szerzõdést, ez nem is olyan egyszerû: Iránnak a fentiek által, lássuk be, nem lebecsülendõ partnerei vannak.

Magabiztos
Ilyen körülmények között érthetõ, ha a perzsa állam nem enged a nyomásnak, sõt magabiztosságot mutat, amit egyébként Rohani keményvonalasabb belsõ ellenzéke is elvár. Iráni diplomaták egy csoportja elõtt a Reuters szerint a következõket mondta: Mr. Trump, ne játsszon az oroszlán farkával, mert azt megbánhatja. Amerikának tudnia kell, hogy az Iránnal fennálló béke minden békék békéje, míg egy háború vele minden háborúk háborúja.

Fúrnák a rendszert
Az olajexporton kívül Trump a Reutersnek nyilatkozó washingtoni források szerint az iráni rendszer destabilizálásával is kísérletezik: online csatornákon próbál a rendszerrel szemben nyugtalanságot kelteni, ahogy annak idején nálunk a Szabad Európa rádió volt ennek fõ eszköze. A jelenlegi iráni rendszer, melyet Iszlám Köztársaságnak neveznek, az 1979-es forradalom során került hatalomra, megdöntve a sah nyugatbarát, de meglehetõsen autoriter és népszerûtlen rendszerét.

Hajó-sereglet
Vélhetõen Trump nem rémült meg túlságosan az elrettentéstõl, mindazonáltal valóban kellemetlen lehet neki is, ha túlzottan elfajul az Iránnal fennálló konfliktus. Mind Rohani, mind a legfõbb vallási vezetõ, Ali Hamenei felvetette már, hogy ha megpróbálják ellehetetleníteni az iráni olajexportot, akkor Irán a Hormuzi-szoros lezárásával meggátolhatja az Arab-, (Perzsa-) öböl menti országok olajexportját.

Ha ezt erõvel kellene megakadályozni, akkor Amerikának el kéne süllyeszteni az iráni hadihajókat és lõni a parti erõket, ez pedig valóban maga a háború. Ezt már vélhetõen nem nézné tétlenül Kína és Oroszország, akár saját hadihajóikkal is megjelenhetnének demonstratívan, és akkor Trump kompromisszumra kényszerülhet. Így valószínûleg maga is átgondolja, hogy nem célszerû eljutni eddig a szintig, sõt jó esély van rá, hogy maga az orosz elnök is eltanácsolja ettõl (nem tudni, hogy a négyszemközti csúcstalálkozón szó esett-e a kérdésrõl kettejük között).

1962-es minta
A háborúk háborúja kifejezés így nem szó szerinti értelemben, a két ország között lehet helytálló, hanem annyiban, hogy a nagyhatalmak akár egymásnak is feszülhetnek Irán miatt, és az már egy, a kubai rakétaválsághoz hasonló konfliktushelyzet, ami valóban a háborúk háborúját hozhatná. Éppen ettõl van elriasztó hatása, és talán erre akart utalni az iráni elnök, vagy még inkább arra, hogy tisztában van a saját geopolitikai lehetõségeivel, és azokra maximálisan támaszkodni is kíván.

Forrás: Link