2014 januárjában jelent meg az írás. Ahogy látom - Magyarországon még azóta is áll az idõ, vagy inkább visszafelé araszolna?

Az elmúlt húsz év során a hazai értelmiség minden kapcsolatát elveszítette az emberekkel, szabályosan kirekesztette magát a társadalomból, a közösségben elfoglalt pozícióit pedig átengedte a bulvár helytartóinak. Visszavonult sakkozni egyelefántcsonttoronyba, ahol két parti közt háromszáz példányban megjelent folyóiratokat olvasgat. Kizárólag önmaga pszeudo-létezésére reflektál, a valósággal nem foglalkozik, a történések tereirõl végleg kivonult. Ez is kádári örökség, úgy mondhatnánk, hogy ez az értelmiség velünk élõ kádárizmusa.

- Úgy látod, ma is ilyen nagy szerepe lenne Kádárnak?

- Felbecsülhetetlenül és jóvátehetetlenül nagy. Ez egy mélységesen korrupt ország, le egészen a csontvelõig. A kiegyezés, a kádári alku, Aczél György tette ezt velünk. Mi, magyarok vagyunk azok, akik mindig engedtünk a ’48-ból meg az ’56-ból. Hajlott gerinccel élünk, már nem tudunk öntudattal, frontálisan nézni, csak lesütött szemmel. A keleti blokkból kétségkívül mi jártunk a legrosszabbul, éppen mert azelõtt mi voltunk a legvidámabb barakk. Velünk sikerült legjobban megszerettetni a szocializmust, olyan sokáig vettünk részt a saját elnyomásunkban, hogy már nem tudunk – és nem is akarunk – leszokni róla. Minket csakis Kádár vezethet. Orbán Viktor 1998-ban azt hitte, hogy legyõzte Kádár János országát, Horn Gyula országát, és ezt sokan mások is elhitték neki. 2002-ben azonban kiderült, hogy az ötven százalékos közalkalmazotti béremelés, a tizenharmadik havi nyugdíj Magyarországát nem lehet legyõzni. Ekkor Orbán Viktor kénytelen volt belátni azt, hogy ha ebben az országban nem lehet Kádárt legyõzni, akkor nincs más, mint integrálni. 2006-ban még lötyögött rajta a kádári gúnya, 2010-re azonban már úgy passzolt, mintha csak ráöntötték volna. Nyilvánvaló, hogy a második Orbán-kormány lényegét tekintve különbözik az elsõtõl. A Nemzeti Együttmûködésnek már nem a Szent Jobb vagy a Szent Korona képezi az alapját, hanem a nyugdíjemelés meg a rezsicsökkentés. A fiatal generációk ezalatt tömegesen hagyják el az országot, a második legnagyobb magyar város ma már London. Ezt az újkádárizmust pedig a konzervatív írástudók összehangolt ujjongása kíséri. Ahogy a baloldali értelmiség elárult mindent Gyurcsány alatt, úgy árul el lassan a jobboldali értelmiség is mindent Orbán alatt. Kádár János pedig szakadatlanul uralja az elvénülõ és elnéptelenedõ magyar ugart....

Akit érdekel a teljes riport az itt elolvashatja: "Puzsér Róbert: Jótállok minden szavamért"