Na, ebbõl mára egy szó nem igaz. Valójában ezt egy központi irányítás alatt szervezik, csak "nemzeti" köntösbe bugyolálják és persze a "háború" frázis terhe mellett, mint "mumus", miközben az összes fõgané ugyanazt a maceszt zabálja. Világrend-váltás, ala békésen és persze közmegegyezéssel. Közben persze lehet itt-ott kisebb "mûbalhé", de ez csak fing a gatyában. Cirkusz a bugyuta népnek. Kína és az USA viszonya az elmúlt negyven évben nem látott veszélyes szakaszába érkezett – vélik a kínai elit tagjai. A Trump-adminisztráció vámintézkedéseivel és más követeléseivel kést tart az ázsiai ország torkához, ám az nem fog engedni az erõszakoskodásnak.


Az USA rozsdaövezetei mellett Peking a világnak az a része, ahol véresen komolyan veszik Donald Trumpot, az Egyesült Államok elnökét. A kormányzati hivataloktól kezdve az egyetemeken át az állami kézben lévõ média szerkesztõségekig mindenütt azt találgatják, mi lehet Trump célja a Kína elleni gazdasági fellépéssel, és a választ elég egyértelmûnek tartják: meg akarja akadályozni, hogy az ázsiai ország világhatalommá váljon - kezdõdik a Bloomberg pekingi helyszíni riportja.
Bukás lehet a gigantikus tervekbõl - már látszanak a jelei

Kína a haderejét fitogtatja az USA szerint

A Trump-adminisztráció világossá tette, hogy Kínában készült termékek büntetõvámokkal sújtása mögött, az ország fejlõdésének akadályozása az igazi célja - véli Ho Vej-ven volt kereskedelmi minisztériumi tisztviselõ jelenleg a Center for China and Globalization intézet vezetõ kutatója. Ezt a véleményt széles körben osztják az ország vezetõ rétegeiben, bár persze nem vállalják nyilvánosan.

Hidegháború

Sokan fogalmazzák meg aggodalmukat amiatt, hogy a két ország hosszú harc elõtt áll a világtársadalom feletti dominancia megszerzéséért. Olyan hidegháborútól tartanak, amilyet négy évtizeden át vívott egymással a múlt században a Szovjetunió és Kína. Ennek a küzdelemnek gazdasági és katonai vonatkozása is lehet - teszik hozzá arra utalva, hogy a huzavona kiterjedhet Észak-Koreára, Tajvanra és a Dél-kínai-tengerre.

Az általános pesszimizmus hasonlóan általános optimizmus helyét vette át. A kínai elit pozitívan ítélte meg Trump felemelkedését, mivel egy pragmatista figurát látott benne. Kész lett volna tárgyalni a 375 milliárd dolláros amerikai kereskedelmi deficit mérséklésérõl. Ehelyett az elnök 34 milliárd dollárnyi kínai exportot sújtott büntetõvámmal csapott le az ázsiai óriásra és további 216 milliárdnyi kivitel esetén tervezi ezt.

Önkritika

A vita nem kíméli a kínai államfõt Hszi Csin-pinget sem. Azt vetik a szemére - természetesen csak a bizalmas beszélgetéseken -, hogy túlságosan hangosan beszélt Kína gazdasági ambícióiról, beleértve, hogy az ország súlyának megfelelõ világpolitikai szerepre vágyik. Ezzel figyelmen kívül hagyta a gazdasági reformok atyja, Teng Hsziao-ping intelmét, miszerint az országnak el kell rejtenie valós erejét és minden lépéséhez türelmesen ki kell várnia a megfelelõ idõt.

Nem volt okos dolog meghirdetni a Made in China 2025 programot, amely szerint Kínának a repülõgépgyártástól az energiaiparon át az infrastruktúráig minden téren domináns világgazdasági szereplõvé kell válnia. Ugyanez a helyzet az új selyemúttal, amelyben a világ számos országában dollármilliárdokkal támogatnak olyan fejlesztéseket, amelyek segíthetik a kínai áruk eljutását a szárazföldön Európába és a Közel-Keletre. Mivel Peking hitelezi ezeket a projekteket számos ország Kína kiszolgáltatott adósává válthat.

A nacionalistáktól a reformerekig abban is egyetértenek Kínában, hogy az országnak nyitottabbá kell válnia a külföldi befektetõk elõtt, jobban kell védenie a szellemi jogokat (amelyek ellopásával vádolják õket) és csökkentenie kell óriási külkereskedelmi többletét a világ más országaival szemben.

Ne higgyék!

Ez azonban nem jelenti azt, hogy Peking meghajlik az USA akarata elõtt. Donald Trump okos tárgyaló és óriási tapasztalatot halmozott fel üzleti karrierje alatt, de ez nem minden - derül ki Vang Huj-jao kormánytanácsadó a globalizációval foglalkozó kutatóközpont alapítója szavaiból. Miközben Kína nyitott a tárgyalásra, a nyomásgyakorlás ellenhatásként csak a nacionalizmust erõsíti, ezért a szándékával szemben ellentétes hatást érhet el.

A kínaiak ugyan átvették a fogyasztói társadalom nyugati ikonjait a híres autómárkák vásárlásától a gyorséttermekig, ám hagyománya van az állami ellenõrzésnek az emberek élete felett és kevéssé tolerálják a szokásostól eltérõ viselkedést.

Az elsõ perctõl világossá tették, hogy készek megharapni a saját ujjukat is, azaz olyan választ adni Trumpnak, ami árt az amerikai high-techtõl erõsen függõ kínai gazdaságnak is. Boeingtõl az amerikai autógyártókig megtalálhatják azokat a cégeket, amelyek kínai exportjának korlátozásával fájdalmas sebeket ejthetnek az amerikai gazdaságon, ami nem tenne jót az elnök népszerûségének.

Mi lesz?

A Bloombergnek nyilatkozó pekingi források szinte mindegyike arra vár, hogy mit hoznak az õszi idõközi kongresszusi választások az USA-ban. Elképzelhetõnek tartják, hogy Trump még ezek elõtt valamilyen megállapodásra akar jutni Kínával, hogy a tõzsdék ezt követõ szárnyalása hátszelet adjon pártjának a republikánusoknak. Mások annak adnak nagyobb esélyt, hogy csak a kormánypárt térvesztése (például képviselõházi többségének elvesztése) esetén engedne az elnök, miután meggyengülne.

Szinte senki sem számít gyors megoldásra a két ország új keletû konfliktusában. Trump ugyanis bármikor változtathat politikáján, ahogy Észak-Korea és az EU esetében tette, bár Kínát eddig feltûnõen kihagyta a "simogatásból" engedékeny pillanataiban is. Az USA és Kína kapcsolatuk legveszélyesebb idõszakát élik az elmúlt 40 évben - véli Lu Hsziang külügyi szakértõ. Trump a kínaiak torkának szegezte a kést, ám azok soha nem fognak engedni a keménykedésnek.

Élénken él még az értelmiség emlékezetében a megszégyenülés évszázada, amelyben a nyugati hatalmak piacai és kikötõi egyoldalú megnyitására kényszerítették Kínát. Ezt a sérelmet kiválóan ki tudta és tudja használni a kommunista párt nacionalista propagandája.
Link