Nesze neked szenpityu és bárgyú kétszínû ostoba magyarjai! Ezek a száraz tények a többi meg csak pipafüst.
Izraelbõl költözött Magyarországra, hogy az itteni zsidó közösséget építse az EMIH rabbijaként. Glitzenstein Sámuel az Újlipótvárosba tervezett Zsilip központ leendõ rabbija, aki minden alkalmat megragad, hogy kapcsolatba lépjen a helyi liberális zsidókkal. Szerinte az elsõ találkozás nehéz, de ha az emberek látják rajta, hogy nem akar rájuk erõltetni semmit, akkor gyorsan megnyílnak. Interjú.

Úgy tudom, az egyik dédapja kárpátaljai volt. A családban tanult meg magyarul?

Glitzenstein Sámuel: Nem, a dédapám Kárpátaljáról, sok más chászid zsidóhoz hasonlóan, Taskentbe vándorolt ki a sztálini idõkben, majd onnan 1970-ben Izraelbe. Ezért inkább az oroszt hallottam otthon. 9 éve érkeztem Magyarországra, akkor kezdtem tanulni a nyelvet.

Miért épp ide jött dolgozni?

G.S.: Köves Slomó hívott, diáktársak voltunk a kfár chábádi jesivában Izraelben 20 évvel ezelõtt.

Miért fogadta el a meghívást annak idején?

G.S.: A Chábád hászidok ugyan bármilyen munkát végezhetnek – volt idõ, amikor nekem is világi foglalkozásom volt –, de a legnagyobb örömöt, és a küldetésünk beteljesítését az jelenti, ha rabbiként dolgozhatunk. Tanulóként rövidebb ideig voltam kiküldetésben Thaiföldön, Laoszon, Costa Ricán, de nem könnyû ilyen munkát találni. Jelenleg a világban 4000 Chábád rabbi dolgozik. Amikor Köves rabbi 2008-ban megkeresett azzal, hogy lenne-e kedvünk a családommal együtt – akkor már 3 gyerekünk volt – Budapestre költözni, szinte azonnal igent mondtunk.
A Glitzenstein család

Milyenek a tapasztalatai?

G.S.: Magyarország nagy meglepetés volt a számomra. Rengeteg zsidó él itt, és egészen különleges ez a közösség. Sok országban – például Franciaországban – a zsidók egy része nem tõsgyökeres, hanem bevándorló. Itt viszont magyar zsidók élnek, ez egy õshonos közösség. Sokkal mélyebb a kapcsolat az ország és az itt élõ zsidók között, mint sok helyen másutt, ahol korábban megfordultam. A másik érdekesség, hogy az itteni zsidók elsõsorban magyarok, és csak másodsorban zsidók, általában mégis érdeklõdõk, és tisztelettel vannak a zsidóság tanításai és a zsidó hagyományok iránt. Gyakran találkozom olyanokkal, akik épp most fedezték fel, hogy vannak zsidó felmenõi, de szinte soha nem találkoztam olyannal, aki elutasító lett volna.

Ön elõnynek gondolja, hogy a hazai zsidóság elsõsorban magyar és nem olyan erõs a zsidó identitása?

G.S.: Inkább úgy fogalmaznék, hogy ez engem, minket komolyabb feladat elé állít. Részben nekünk is magyarrá kell válnunk ahhoz, hogy hitelesek tudjunk lenni az itteni közösség szemében. Szeretjük a nehéz feladatokat.

Mennyire nehéz kapcsolatba lépni az itthoni zsidókkal?

G.S.: Nem mindig egyszerû, de hozzáteszem, hogy a kapcsolatépítés, a nyitottság más élethelyzetekben is gyakran gondot okoz. A zsidó népre jellemzõ érdekesség, hogy mi mindig keressük a válaszokat az alapvetõ kérdésekre: miért vagyunk itt a világon és honnan jöttünk. Mi pedig igyekszünk erre megadni a választ, de nem gondoljuk, hogy az az ember ne lenne a zsidó nép integráns része, aki máshol tart ebben a keresésben. Nagyon komolyan gondoljuk azt, amiben hiszünk, de mindenki felé nyitottak vagyunk. Vannak helyek, ahol „gyanús”, ha új ember látogat el egy zsinagógába. Ezzel szemben az EMIH zsinagógáiban mindenki otthon érezheti magát.
Zsilip az Újpesti rakparton

A kapcsolódásnak nem az a legfõbb akadálya, hogy a nem vallásos zsidók nem tudnak mit kezdeni a rengeteg zsidó szokással?

G.S.: Mi nem várunk el senkitõl semmit. Az elsõ lépés az, hogy tisztában legyünk azzal, mit jelent zsidónak lenni.

És Ön szerint mit jelent?

G.S.: Az ember két részbõl, testbõl és lélekbõl áll. A lélek be van zárva a testbe, és csak a testtel együtt tud létezni, mint a gyertya és a lángja. A hétköznapi életben fõként a testtel vagyunk elfoglalva, de az Örökkévaló nem azért küldte az embert a világba, hogy csak a testi javakra figyeljen. Az ember célja, hogy a lelkünket is jó helyre vigyük.

Mit jelent a jó hely?

G.S.: Minél több jócselekedetet véghez vinni, jó embernek lenni. Ám a zsidóknak nehezebb feladatot adott az Örökkévaló, mint a többi népnek. Nekünk nem elég jó embernek lenni, tisztességesen élni, hanem be kell tartani 613 parancsolatot.

Ön szerint mi a célja a parancsolatok betartásának?

G.S.: Minden embernek azon kell dolgoznia, hogy a világ tisztább hely legyen. Ezt a „tiszta” „utópisztikus” korszakot szimbolizálja a paradicsomi állapot, a Messiás eljövetele. Ennek az elhozatala, a világ jobbá tétele kizárólag a mi feladatunk. A Kabbala megfogalmazásában: Valaha az Édenkert itt létezett a Földön, csak akkoriban sokkal erõsebb volt itt az isteni jelenlét. Fel kell emelnünk a világot egy szellemibb, tisztább szintre, hogy újra visszatérjen az édeni állapot, és akkor az Örökkévaló elküldi majd a Messiást. Ez az a magasabb, szellemi cél, amelyrõl nem szabad elfeledkezni. És ennek a feladatnak az eléréshez kell példát mutatnia a zsidó népnek, errõl szól a 613 parancsolat, amelyet feladatként adott a zsidóknak az Örökkévaló.

Úgy gondolom, hogy a szellemi dolgok keresése nem csak a vallásos emberekre jellemzõ. De mit tapasztal, a magyar zsidók nyitottak a zsidóság mélyebb megismerésére?

G.S.: Én most az Újlipótvárosban lakom, ahol rengeteg liberális zsidó él. Az elsõ találkozás a legnehezebb, mert vannak, akik elõítéletesek a vallásos emberekkel szemben. De amikor végül beszélgetni kezdünk, akkor néhány perc múlva fordul a kocka, feloldódnak és megjelenik a szemükben a kíváncsiság. Több tucat olyan emberrel állok kapcsolatban, akik elõször teljesen elutasítók voltak, de most már járnak hozzánk szombaton kiddusra vagy együtt megyünk imádkozni. Nem a test, hanem a lélek várja a találkozást. Ha látják, hogy nem akarok rájuk erõltetni semmit, akkor megnyílnak.
Rendezvény a Zsilipben

Milyen programokat kínálnak a helyi zsidók számára?

G.S.: Szerdánként az aktuális hetiszakaszról beszélgetünk, szombat délben pedig családokat látunk vendégül kiddusra. Ezen kívül ünnepi programokat szervezünk.

Hogyan lép új emberekkel kapcsolatba?

G.S.: Beszédbe elegyedek velük az utcán vagy a Szent István parkban.

És honnan tudja, kik a zsidók?

G.S.: Ha az utcán valaki rám mosolyog, akkor nagyon valószínû, hogy az illetõ zsidó. Aztán a beszélgetés során egyértelmûen ki is derül. Ezen kívül van egy listánk azokról, kik azok a zsidók az Újlipótvárosban, akik valamikor kapcsolatban voltak a zsidó közösséggel. Felhívom õket ismeretlenül telefonon, és meghívom õket kiddusra.

Olvastam, hogy ünnepek alkalmával szoktak kisebb ajándékokat küldeni a zsidó családoknak.

G.S.: Igen, utoljára purimkor készítettünk az itt lakók számára valami apróságot. Amikor az ajándékot elvittem az egyik Jászai Mari téri házba egy idõs bácsinak, nagyon jót beszélgettünk. Végül összehozott a házban több más zsidó családdal is.

Hány éve laknak az Újlipótvárosban?

G.S.: Egy éve költöztünk ide a Zsilip megnyitása miatt a családommal. A lakásunk épp a leendõ központ fölött van, úgyhogy már csináltattam is egy titkos ajtót, amelyen a lakásból közvetlenül le tudok menni a zsinagógába.
Rendezvény a Zsilipben

A Zsilip megnyitásáig rabbiként továbbra is a Nagyfuvaros utcai zsinagógában dolgozik?

G.S.: Igen, én vagyok ott a fõrabbi. Szombatonként 15 kilométert szoktam gyalogolni. Nekem ez a sportnapon.

Az utcán, séta közben szokták atrocitások érni?

G.S.: Nincsenek rossz tapasztalataim azon kívül, hogy néha valaki tesz rám egy-egy kellemetlen megjegyzést, de legalább ilyen gyakran kapok pozitív megszólításokat is. Úgy érzem, jelenleg Magyarország az egyik legbiztonságosabb hely a világon a zsidók számára. Itt nincsenenk iszlamisták. Vallásos zsidóként sajnos ma már nem lehet nyugodtan végigmenni az utcán Londonban, Brüsszelben vagy Párizsban. Ezt elsõ kézbõl tudom, mert egy testvérem Belgiumban, egy másik pedig Londonban él.

Ön szerint a muszlimok jelentik ma a legnagyobb veszélyt a zsidókra?

G.S.: Igen. A magyar antiszemiták nem támadnak meg az utcán, ezt tapasztalatból tudom. Jó a közbiztonság is. Tíz éve élek itt, és rendszeresen használom a tömegközlekedést. Londonban, Párizsban, Antwerpenben, Alaszkában is vannak testvéreim, és nekik sokkal rosszabbak a tapasztalataik. A nyolcéves kislányom egyedül jár vásárolni, és nem félünk, hogy baja esik.

A felesége tanítónõ. Most várja a hetedik gyermekét. Hogy van ideje a gyerekek mellett dolgozni?

G.S.: A feleségem minden nap 7-tõl éjfélig dolgozik. Neki sokkal nehezebb, mint nekem. Tanít, vallási tantervet készít, nõi klubot vezet és mellette ott van a család.

És ki vigyáz a gyerekekre, amíg õ dolgozik?

G.S.: Egy jó férj ebbõl is ki kell, hogy vegye a részét. A gyerekek már bölcsõdés koruktól közösségben vannak délután négyig. Este 6-ig együtt vagyunk velük, aztán én elmegyek a zsinagógába, a feleségem pedig lefekteti a gyerekeket.

Beszéljünk egy kicsit a Zsiliprõl. Elõször 2016-ban jelent meg hír az intézményrõl, akkor úgy volt, hogy 2017-ben fog megnyílni. Mi várható?

G.S.: Eredetileg egy kisebb, 2-300 m2-es helyszínt szerettünk volna kialakítani. A tervezõk viszont azt mondták, érdemes lenne az egész épületrészt, azaz 2500 m2-t megcsináltatni. A tervezési szakasz nemrég zárult le. Elképzeléseink szerint a zsinagóga mellett lesz itt színház, játszóház, húsos és tejes étterem. Remélem, hogy legkésõbb 2019 elején elkezdõdnek a felújítások.
Rendezvény a Zsilipben

Mire számítanak, mikorra lesz kész a Zsilip?

G.S.: Remélem, hogy 2019 szeptemberében megnyílhat a komplexum.

Mik a terveik a színház- és kiállítótérrel?

G.S.: A holokauszt még mindig központi jelentõséggel bír a magyarországi zsinagógai életben. A szomorúság, a gyász beitta magát a falakba, a bútorokba. A fiatalok viszont nem akarnak olyan helyekre járni, ahol csak a fájdalom van jelen. Ezért gondoltunk arra, hogy olyan közösségeket, helyeket alakítunk ki, ahol jelen van az öröm és a jövõ, ahol a családok együtt lehetnek. Mi nem kérünk mások sajnálatából, mi együtt akarunk örülni az életnek. Innen jön a gondolat, hogy ne csak zsinagóga, hanem más kulturális események is helyet kapjanak a Zsilipben.

A színházban milyen típusú elõadások lesznek?

G.S.: Tervezünk zsidó színházat, de bérbe adjuk a helyet más társulatoknak is. Ez is része a kulturális érintkezésnek. Biztos lesznek olyanok, akik számára ez lesz az elsõ lépés, hogy ellátogassanak hozzánk. Itt megihatnak egy kávét vagy megnézhetnek egy színházi elõadást akkor is, ha úgy érzik, nem szeretnének imádkozni.

A végsõ cél az lenne, hogy minél több embert hozzanak közel a valláshoz?

G.S.: Inkább azt mondanám, hogy az a célunk, hogy az idelátogatók minél többet tudjanak meg a zsidóságról.

Ön szerint hány embert vonz majd a központ?

G.S.: Ezt nem lehet elõre megmondani, de mi teljesen másképp állunk ehhez hozzá, mint az átlag magyar zsinagógai közösségek. A legtöbb helyen megelégednek azzal, ha van 30 stabil tagja egy közösségnek. Ha a Zsilipbe százan jönnek majd imádkozni, akkor mi arra törekszünk, hogy legyenek kétszázan, ha kétszázan jönnek, akkor arra, hogy legyünk háromszázan. Tehát nem azért akarunk megnyitni egy új intézményt, hogy legyen hely, ahol mi imádkozhatunk, mert ezzel az erõvel maradhattunk volna Izraelben is. A lehetõ legtöbb zsidót szeretnénk aktív részesévé tenni a közösségnek.

Úgy érzi, hogy a magyarországi zsinagógákban nem ez a jellemzõ?

G.S.: Nem lenne helyes, ha én más helyeket kritizálnék. Minden helynek meg van a maga kihívása, és biztos, hogy mindenki megteszi a maximumot. De láttam már olyat, ahol a kényelem számít, vagyis az, hogy minél kevesebb munkával, erõfeszítéssel mindent meg lehessen oldani. Ha megvan a 10 férfi vagy ha van 20-30 aktív tagja a közösségnek, akkor a többi ember már csak púp a közösségi vezetõk hátán. Én viszont akkor lennék boldog, ha minél többen jönnének el hozzánk.

A programokról lehet-e még tudni valamit?

G.S.: A konkrétumokról korai lenne beszélni, hiszen még csak most kezdõdnek a felújítások. A lakásunkban folyó szemináriumon kívül a feleségem heti egyszer tart nõi klubot. Õsszel pedig szeretnék majd szervezni havonta kétszer egy olyan alkalmat, ahol 25-40 év közötti férfiak és nõk tudnak ismerkedni egymással. Úgy látom, nagy igény lenne ilyesmire, mert sokan nem tudják, hol találhatnak zsidó társat maguknak.
Link