A zsidó vallás tizenhárom hitelve



…Úgy látom jónak, ha e helyen megemlítem – mert ez itt a legalkalmasabb hely erre – hogy a mi Tóránk gyökerei, azaz a legalapvetõbb hitelvei szám szerint tizenhárman vannak.



rész: Az Örökkévaló



Isten abszolút léte

Az elsõ ilyen hitelv a teremtõ létezése, áldassék Õ; azaz hogy Õ valóságos létezõ, mégpedig a létezés minden aspektusából tökéletes létezõ. Õ az oka minden más létezõ létének. Õbenne van az életük, a folyamatos létük, tõle származik, belõle árad ki az, ami létben tartja õket. Ha egyáltalában fel lehetne tételezni az õ nemlétét, úgy minden létezõ megszûnnék[1] létezni azon nyomban, és nem volna többé olyan létezõ, ami függetlenül képes fennmaradni. De ha feltesszük, hogy minden más létezõ léte megszûnnék, csak az Övé nem, az az õ létét nem befolyásolná, el se venne belõle, mert az õ létezése nem függ senki mástól, csak saját magától. Minden más rajta kívül létezõ értelmes lény – az angyalok, a szférák és minden, ami alattuk van – tõle veszi létét. Erre az elsõ alapvetõ hitelvre utal az a szentírási kijelentés: „Én vagyok az Úr, a te Istened”.[2]



Isten egysége

A második hitelv az Isten egysége[3], azaz hogy Õ, aki az oka mindennek, egyetlen Isten, de nem úgy, ahogyan [a létezõk] egy neme vagy fajtája azonos magával, és nem úgy, ahogyan az egyedi létezõk, melyek összetettek, és sok részre oszthatóak; és nem úgy, ahogyan a fizikai test, mely szám szerint egy, de végtelen sok részre szabdalható. Õ, áldassék neve, egyedüli Isten, és az õ egyedülisége olyan, hogy ahhoz fogható egyedüliség nincs más. Ez a második alapvetõ hitelv fejezõdik ki abban a szentírási versben: „Halljad Izrael, az Örökkévaló, a mi Istenünk, az Örökkévaló egy!”[4]



Isten testi létezésének kizárása

A harmadik hitelv tagadja Isten létezésének testi természetét,[5] azaz vallja, hogy az õ egysége nem testi természetû, nem fizikai erõ. A testek fizikai megnyilvánulásai, mint amilyen a mozgás és a megnyugvás, nem alkalmazhatóak rá, se általában, se alkalmanként. Ezért tagadták bölcseink, béke legyen velük, az Istennel kapcsolatban az egyesülést (összetettséget) és a szétválást (elkülönülést); mert mint mondták: „A magasságban nincs ülés vagy állás és nincs megoszlás (héberül: oref), és nincs egyesülés (héberül: ipuj)”,[6] azaz nincs elkülönülés (ezt jelenti az oref),[7] és nincs összekapcsolódás (ezt jelenti az ipuj), amint a bibliai versben: „És vállaikat a filiszteusok vállaihoz vetik (veáfu)”,[8] azaz vállaikat azok vállaihoz nyomják, hogy összekapcsolódjanak velük. És a próféta azt mondja „Kihez hasonlítanátok az Istent?”[9], és „Kihez hasonlíthatnátok engem, kivel mérhetnétek össze? – mondja a Szent.”[10] Ha (fizikai) teste volna, olyan lenne, mint más testek. Mikor a Szentírásban úgy jelenik meg, mintha fizikai jellemzõi volnának, azaz mikor jár, áll, ül, szól és más effélék – ezek mind átvitt értelemben, hasonlatként értendõek. Ezért mondják a bölcsek: „A Tóra az emberek nyelvén szól.”[11] Mások[12] már hosszasan fejtegették ezt a témát. Erre, a harmadik hitalapelvre utal a szentírási vers: „mert nem láttatok semmi alakot”,[13] azaz hogy nem úgy fogtátok fel Õt, mintha testi alakja volna, mert mint mondtuk, Õ nem testi létezõ, és nem fizikai erõ.



Isten feltétel nélküli léte

A negyedik hitelv az Isten létezésének elsõdlegessége[14], azaz hogy az õ egyedüli léte, melyrõl már szóltunk, az abszolút elsõ létezõ. Minden más, ami létezik rajta kívül, hozzá képest csak másodlagos lehet. Sok bizonyság van erre a szent iratokban. Erre, a negyedik alapelvre utal az a szentírási vers: „Az örök Isten a te lakóhelyed.”[15] Alapvetõ hitelve a mózesi Törvénynek, hogy a világot újonnan teremtette Isten, õ formálta és teremtette meg a tökéletes nemlétbõl. Amint megfigyelhetted, többször is kifejtettem a világ létezésének elsõdlegességét, ahogyan a filozófusok tanítják, azért, hogy bemutassam, milyen végtelen az Õ létezésének a csodája, amint ezt elmagyaráztam és megvilágítottam a Tévelygõk útmutatójában[16]. És tudd meg, hogy az a felfogás, mely szerint a világ egy teljesen új létezés, nagyon fontos alapelve Mózes Tórájának. Az Örökkévaló ugyanis a teljes nem-létbõl hozta létre. Ez az oka annak is, hogy sokat foglalkozom az „eredendõ világ létének” fogalmával, melyet a filozófusok vallanak, mivel az a célom, hogy teljesen világossá váljon az Örökkévaló létének csodája, ahogy azt már alaposan tisztáztam a Tévelygõk útmutatójában[17].



A közvetítõ nélküli kapcsolat Istennel

Az ötödik hitelv, hogy Õ, áldassék, méltó az imádatra és a magasztalásra, és hogy az Õ nagysága és az iránta való engedelmesség ismertté legyen [mindenütt]. Ilyen [tisztelet] nem jár semminek, ami a létezésben nála alacsonyabb, mint az angyalok, a csillagok, a bolygók és az elemek, vagy bármi, ami belõlük áll, mert ezek mind valamilyen természettel bírnak, és az határozza meg a cselekedeteiket. Ezeknek nincs hatalmuk, nincs szabad akaratuk, hanem csakis az Örökkévaló akarata. Közvetítõként sem szabad igénybe venni õket, hogy rajtuk keresztül kerüljünk közelebb Hozzá. A gondolatainkat egyenesen Hozzá kell irányoznunk, és minden mást félre kell tennünk [az útból]. Ez, az ötödik hitelv a bálványimádás elleni intés [is],[18] s a Tóra nagyobb része ezzel az intéssel foglalkozik.[19]



rész: a prófécia



A prófécia létezése

A hatodik hitelv a prófécia elve, azaz hogy tudnunk kell: az emberi fajon belül vannak egészen kiváló tulajdonságokkal bíró, a tökéletességben messzire jutott egyedek, akiknek a lelke képessé lett arra, hogy a tudás egy formáját befogadja. Az ilyen emberi értelem olyankor összekapcsolódik az aktív értelemmel[20], és abból árad felé[21] a[z istenségtõl származó,] magasabb rendû közlés.[22] Ezek a próféták, ez a prófécia, és a prófécia értelme.[23] Ennek a hitelvnek a részletes magyarázata rendkívül hosszú lenne, és nekünk most nem célunk, hogy mind a (tizenhárom) alapelvhez bizonyságokat soroljunk, vagy hogy részletesen kifejtsük, hogyan kell érteni õket, mert bizony minden tudományt felölelnének. Én csak azért említem ezeket, hogy tudomással bírjatok róluk. A próféták próféciáiról tanúskodó szentírási helyek száma igen nagy.



Mózes próféciájának felsõbbrendûsége

A hetedik hitelv Mózes, a mi tanítónk, prófétaságáról szól – azaz hogy hinnünk kell, hogy õ minden próféták atyja, azoké is, akik elõtte voltak, és azoké is, akik utána lettek. Mindegyikük felett áll õ rangban. Õ Isten választottja minden ember közül, aki többre jutott az Isten megismerésében, mint amire bárki, aki eddig élt, vagy ezután fog élni. Olyan magasra jutott az emberség szintje fölé, hogy elérhette az égi létezõk szintjét, és az angyalok szintjére került. Nem volt olyan lepel, amin át ne tudott volna látni. Fizikai akadály nem tarthatta vissza, semmi fogyatkozás, akár kicsi, akár nagy, benne nem volt. A képzelõereje[24] és a testi érzékei el voltak választva tõle az érzékeléskor, a testi kívánságok pedig le voltak csendesítve benne. Így lehetett színtiszta értelem, és csakis értelem. Így kell értenünk azt, ami róla írva van, hogy tudniillik angyalok közvetítése nélkül beszélt az Istenhez.

Szeretném ezt a csodálatos témát egy kicsit jobban körüljárni itt, hogy a szentírási helyek rejtett értelmét magyarázhassam, és hogy megvilágítsam a „szájról-szájra”[25] kifejezés (és az egész vers) jelentését az Írásokban, no és az errõl szóló egyéb versekét. De tudom, hogy ez a téma nagyon összetett, nagyobb terjedelmet igényel, kifejtésekkel és magyarázatokkal. Elsõnek ismertetnem kellene az angyalok létmódját és különféle rangjaikat a Teremtõhöz (való közelség szerint). Hasonlóképpen el kellene magyarázni a lélek létmódját és minden hatalmát[26]. A tárgyalás körét azután ki kellene majd terjeszteni, hogy szólhassunk azokról a formákról, melyeket a próféták a Teremtõnek és az angyaloknak tulajdonítanak. Egyedül erre a témára, még ha csak a legminimálisabb minimumra hagyatkoznék is, nem volna elég száz lap. Ezért hát késõbbre hagyom, a maga helyére, akár az „Értekezések könyve” lesz az, melyre ígéretet tettem, hogy megírom,[27] vagy a próféciáról szóló könyv, melybe már belekezdtem,[28] vagy az a könyv, amit az alapvetõ hitelvek magyarázatára fogok majd összeállítani.

Most visszatérek hát a hetedik alapvetõ hitelv témájához, mely kijelenti, hogy a Mózestõl, a mi tanítónktól kapott prófécia különbözik minden más próféta próféciájától, éspedig négy tekintetben:

Az elsõ különbség az, hogy minden próféta, legyen bárki, csak közvetítõ útján szólhatott az Istennel; de Mózesnek nem kellett közvetítõ, ahogyan írva van: „Vele szájról-szájra beszélek”[29]

A második különbség, hogy minden más próféta csak álomban kap látást, amint az számos helyen ki van jelentve (a Szentírásban): „éjjeli álomlátásban”,[30] „és látott álmot”,[31] „álomban”, „éjjeli látásban”[32] és sok más efféle kifejezéssel; vagy (úgy szállja meg a prófétát az ihlet, hogy) napközben mély álom száll rá, s az állapota olyan, mint akinek (átmenetileg) minden érzéke fel van függesztve, és az elméje olyan üres, mint a tiszta fehér papírlap, ahogyan álomban szokott. Ezt az állapotot nevezi [az Írás] „látomásnak” és „jelenésnek”, és errõl mondja az Írás: „Az Isten látomásaiban.”[33] De Mózeshez az Ige napközben jött, míg a két kerub között állt, ahogyan az Isten megígérte neki: „És ott fogok találkozni véled, és onnan fogom elmondani néked.”[34] És azt is mondta: „Ha lesz köztetek próféta, én, az Örökkévaló látomásban megjelenek elõtte, álomban beszélek vele. Nem ilyen az én szolgám Mózes.”

A harmadik különbség, hogy amikor a próféta kap látást, még ha jelenés vagy angyal útján is, teste elgyengül, elerõtlenedik, erõt vesz rajta egy mindent lebíró félelem, mint ha halni készülne, ahogyan ezt az Írások Dánielrõl mondják. Amikor Gábriel szólt hozzá a jelenésben, Dániel ezt írja: „De engem is elhagyott az erõm, arcom eltorzult, és nem tudtam erõmet összeszedni.”[35] És még: „Ájultan roskadtam arcommal a földre.”[36] Továbbá: „a látomás alatt…elfogott a fájdalom.”[37] De Mózessel nem így állt a dolog. Az Ige jött hozzá, és õ nem gyengült el, ezt jelenti, mikor a Szentírásban olvassuk: „És szólott az Örökkévaló Mózeshez színrõl színre, amint ember szól az õ társához.”[38] Ezt úgy kell értenünk, hogy hasonlóan ahhoz, amint az emberben nincsen félelem, ha egy barátja szól hozzá, úgy Mózes, békesség legyen vele, nem félt az Isten igéjétõl, akkor sem, ha „színrõl színre” hallotta. Ez az [isteni] értelemhez fûzõdõ szoros kapcsolatával magyarázható, amint korábban említettük már.

A negyedik különbség az, hogy a látás a prófétákhoz nem a saját kívánságuk szerint közelít, hanem csak az Isten akaratára. Elõfordulhat, hogy a próféta éveken át hiába várja, hogy látás közelítsen hozzá. Máskor elõfordul, hogy a prófétát felkérik, szolgáljon a népnek próféciával, de napokat, sõt hónapokat kell várnia, mielõtt a prófécia hozzá jönne, vagy nem is jön egyáltalán. Láthatunk olyan prófétákat is, akik elõkészítik magukat lelkük felüdítésével, gondolataik megtisztításával, ahogyan Elisa tette, amikor azt mondta: „De most hozzatok ide egy lantost”,[39] és azután jött hozzá a látomás. De nem szükségszerû, hogy a próféta látást kapjon csak azért, mert felkészült a fogadására. Mózes viszont, a mi tanítónk, képes volt szólni [isteni szót], amikor csak kívánta: „Várjatok, míg meghallom, mit parancsol rólatok az Úr.”[40] Azt is mondja az Írás: „Mondd meg a testvérednek, Áronnak, hogy ne menjen be akármikor (a szentélybe)”,[41] amit bölcseink így értelmeznek: Áron ne jöjjön (bármikor), de Mózes jöhet (amikor csak kíván).[42]



A Tóra isteni eredetû

A nyolcadik hitelv, hogy a Tóra a mennybõl származik, azaz hogy tudjuk, hogy az egész Tóra, amit ma a kezünkben tartunk, az a Tóra, ami Mózes által adatott, tehát mindenestül isteni eredetû. Ez azt jelenti, hogy Istentõl kapta, olyan módon, amit a hasonlattal „beszédnek” nevezünk. Hogy valójában miképpen zajlott ez a kommunikáció, azt csak Mózes tudja, nyugodjék békében, akihez jött, és aki írnokként, mint akinek valaki éppen tollba mond, mindent leírt, a körülményeket, az eseményeket és a parancsolatokat is. Ezért neveztetik õ „törvényadónak”.[43] És nincs különbség aközött: „Hám fiai: Kus, Micraim, Put és Kánaán”,[44] és aközött: „feleségének a neve Mehétabél, aki Mézáháb leányának, Matrédnak a leánya volt”[45] vagy a között: „Én vagyok az Úr”,[46] vagy aközött: „Halljad, Izrael, az Úr az Isten, egy Úr”.[47] Mert ezek mind isteni eredetûek, mind az Isten törvényéhez tartoznak, ami tökéletes, tiszta, szent és igaz. Azért történt, hogy bölcseink szemében[48] Manasszéé nagyobb eretnek és hitetlen lett mint más eretnekek,[49] mert õ azt gondolta, hogy a Tórában van tiszta búza és ocsú, és hogy a krónikák és történetek semmi értékkel nem bírnak, és ezeket Mózes a elképzelése szerint illesztette bele. Ez a pontos jelentése a „Tóra nem a mennybõl származik”[50] mondatnak, mely a mi bölcseink szerint[51] azokra utal, akik ragaszkodnak hozzá, hogy ugyan az egész Tóra az Istentõl való, de valamely konkrét verse nem közvetlenül az Isten szava volt Mózeshez. Az ilyen emberrõl van megírva: „Mert megvetetted az Úrnak beszédét.”[52] Legyen a mi Istenünk dicsõsége sokkalta feljebb annál, amit az eretnekek mondanak. Mert bizony a Tóra minden egyes betûjében bölcsesség és csodák vannak azoknak, akiknek az Isten megértést adott. A bölcsességének a mélye kimeríthetetlen: „Terjedelme hosszabb a földnél, és szélesebb a tengernél.”[53] Az embernek Dávid lábnyomain kell járnia, a Jákob Istene felkentjének nyomdokain, aki így imádkozott: „Nyisd föl szememet, hogy megláthassam, milyen csodálatos a te törvényed.”[54] Hasonlóképpen, a Tóra hagyományos[55] értelmezései is isteni eredetûek. Amit ma is teszünk – hogy ügyelünk a szukká, a luláv, a sófár, a ruhaszegélyek és imaszíjak dolgára –, abban ugyanúgy járunk el, ahogyan Isten szólt Mózeshez, és ahogy õ továbbadta nekünk. És õ ezt a küldetését hûséggel töltötte be.[56] A nyolcadik alapvetõ hitelvre utaló szentírási vers a következõ: „(Akkor ezt mondta Mózes Ebbõl tudjátok meg, hogy az Úr küldött engem (ezeknek a dolgoknak a véghezvitelére), és hogy nem magamtól cselekszem.”[57]



A Tóra örökérvényû

A kilencedik hitelv (a Tóra) elévülésérõl szól, azaz hogy arról, hogy a mózesi Törvény nem évül el, és nem lesz helyette másik Törvény az Istentõl. Senki se adjon hozzá, és ne vegyen el belõle, se az írott, se a szóbeli törvénybõl,[58] ahogyan írva van: „Semmit se tégy hozzá, se el ne végy belõle.”[59] Már elmondtuk, amit el kellett mondani errõl az alapelvrõl, ennek az értekezésnek a kezdetén.[60]



III. rész: Ember és Isten kapcsolata, a jutalom és büntetés fogalma



Isten figyelemmel kíséri az emberek tetteit

A tizedik hitelv, hogy a Magasságos Isten ismeri az emberek cselekedeteit, és nem feledkezik meg róluk. Nem úgy van, ahogy ezek mondják: „Elhagyta az Úr ezt az országot”,[61] hanem ahogy ez mondja: „Nagyszerûek a terveid, hatalmasak a tetteid; szemedet rajta tartod az emberek minden útján.”[62] És meg van írva az is: „És az Örökkévaló látta, hogy nagy az ember gonoszsága a földön.”[63] És ez is: „Mivel sok a panasz Szodoma és Gomora ellen.”[64] Ezek a versek adják tanúságát ennek az alapvetõ hitelvnek.



Jutalom és büntetés

A tizenegyedik hitelv, hogy a Magasságos Isten megjutalmazza azt, aki megtartja a Tóra parancsolatait, és megbünteti azt, aki az õ rendelkezéseit áthágja. A legnagyobb jutalom az eljövendõ világ (olám hábá), a legnagyobb büntetés az égi halálbüntetés. Eleget beszéltünk már e tárgyról. Az erre az alapelvre utaló szentírási hely: „És most, ha megbocsátod bûnüket…! Ha pedig nem, törölj ki engem a te könyvedbõl, amelyet írtál.”[65] És az Isten válaszolt: „Aki vétett ellenem, azt törlöm ki könyvembõl.”[66] Ez a bizonysága annak, hogy az Isten tudja azt is, ki szolgálja õt, s azt is, ki a törvényszegõ, s az elõbbit megjutalmazza, az utóbbit megbünteti.



A Messiás eljövetele

A tizenkettedik hitelv a Messiás napjaira vonatkozik, azaz arra, hogy hisszük és elfogadjuk igazságként a tényt, hogy õ eljön, és ne mondjuk, hogy késik: „Ha késik is, várd türelemmel.”[67] Az eljövetelének nincs elõre közölt pontos ideje[68], nem is lehet úgy értelmezni a Szentírás igéit, hogy azokból az õ eljövetelének ideje kiolvasható legyen. A bölcsek mondják:[69] „Áldott[70] legyen azok lelke,[71] akik a végidõket számlálgatják.”[72] Hinnünk kell benne, tisztelnünk és szeretnünk kell õt, és imádkozni az eljöveteléért, aszerint, amilyen fontosságot tulajdonítanak az õ személyének a próféták Mózestõl Máláchiig. Aki kétségeket táplál magában felõle, vagy kicsinyli az õ szerepét, a Tórát magát tagadja meg, mert az világosan megígéri az õ eljövetelét a Bálámról szóló szakaszban,[73] és abban a szakaszban, ami így kezdõdik: „Itt álltok a mai napon ti mindnyájan az Örökkévaló, a ti Istenetek színe elõtt.”[74]

Ebbe az alapelvbe értendõ (az a következtetés is), hogy nem lesz más királya Izraelnek, csak a Dávidtól és a Salamon magvából származók.[75] Aki vitatja ennek a dinasztiának a trónigényét és jogosultságát, az az Istent tagadja meg, és az õ prófétáinak szavát.



A halottak feltámadása

A tizenharmadik hitelv a holtak feltámadása, melyrõl már szóltunk volt.



Lényeges, de nem könnyû a hitelvek észben tartása

Ha tehát ezeket az hitelveket elfogadja valaki, és igaz szívvel hiszi õket, az belép az Izrael közösségébe, nekünk pedig szeretnünk kell õt, könyörülettel kell lennünk iránta, és megtennünk mindent, amit az Isten parancsolt, hogy megtegyünk egymásért; a szeretet és a felebarátiság cselekedeteit. Akkor is így van, ha minden lehetséges bûnt elkövet, ha enged teste kívánságainak, és ha úrrá lesz rajta alacsonyrendû természete. Elnyeri büntetését a bûne súlya szerint, de az eljövendõ világban része van akkor is, ha az Izrael vétkesei közé tartozik.

De ha valaki kételkedik valamelyik alapvetõ hitelvben, az kizárta magát a(z Izrael) közösségébõl, és megtagadja a (judaizmus) feltétlen igazságát. Az ilyennek a neve „eretnek” és „apikorosz”, és a „sarjak megrontója”,[76] és nekünk kötelességünk eltörölni az ilyet, és véget vetni ennek.[77] Errõl mondja az Írás: „Ne gyûlöljem-e gyûlölõidet, Uram?”[78]

Nagyon hosszúra nyúltak a megjegyzéseim, és eltértem könyvem tárgyától. De azért tettem, mert nagyon hasznosnak láttam, áldásosnak a hit megalapozására nézve. Mert összegyûjtöttem nektek sok hasznos tudnivalót, ami elszórva található, sok nagy könyvben. Kívánom, lássátok hasznát. Gondoljátok végig újra és újra ezeket, sokszor, és forgassátok magatokban. És ha az elmétekben az a tévképzet támadna, hogy ti már ezt értitek egyetlen olvasás után, vagy akár tíz olvasás után, az Isten tudja, mennyire csúnyán be vagytok csapva. Ne olvassátok sietve, mert nem úgy írtam, ami éppen eszembe jutott, hanem gondos elemzés, megfontolás után, és miután megvizsgáltam a helyes és helytelen nézeteket, és miután tisztáztam, melyiknek kell hinnünk, és érvekkel, bizonyságokkal alátámasztottam minden egyes pontot. Kérem az Istent, hogy vezessen engem az igazság ösvényén.

[1] Lásd Maimonidész, Misné Torá, Jeszodéj HáTorá 1:3.

[2] 2Mózes 20:2

[3] Lásd Maimonidész, Misné Torá, Jeszodéj HáTorá 1:7.

[4] 5Mózes 6:4.

[5] Lásd Misné Torá, Jeszodéj HáTorá 1:8. Lásd még: Tévelygõk útmutatója 1:26 és 2:25.

[6] Chágigá 15a.

[7] Az oref arab jelentése „megosztani”. A héberben ugyanebben a jelentésben szerepel a „szegd nyakát” mondatban (2Mózes 13:13), azaz hogy válaszd el a fejet a nyaktól. Hasonlóképpen: „Isten lerombolja oltáraikat” (Hoséá 10:2), azaz darabjaira szedi szét õket, kõ kövön nem marad.

[8] Jesájá 11:14.

[9] Jesájá 40:18.

[10] Jesájá 40:25.

[11] Bráchot 32b., Szánhedrin 90b.

[12] A „mások” közé Száádja gáon is beleértendõ, aki szól errõl a Tórához írott kommentárja elején, és a Hittételek és elvek címû könyvében (2. szakasz).

[13] 5Mózes 4:15.

[14] Örökkévalósága; szó szerint: elsõként létezése.

[15] 5Mózes 33:27.

[16] 2:15–17., 2:25.

[17] II. Rész 15-17., 25. fej.

[18] A bálványimádás tilalma elkülönül a parancsolat pozitív részétõl, mely az Õ nagyságának áldozat és ima általi hirdetésére vonatkozik; lásd errõl Maimonidész, Misné Torá, Töfilin, 1:1.

[19] Lásd: 2Mózes 20:3.

[20] Maimonidész itt az angyalra utal, aki arra rendeltetett, hogy felügyelje az emberi értelmet, és segítsen annak potenciális értelembõl aktuális, azaz aktív értelemmé válnia. Ez az angyal Isim néven is említtetik; lásd Maimonidész, Tévelygõk útmutatója, 2:2 és 2:36; és Misné Torá, Jöszodé HáTorá 4:6 és 7:1.

[21] Azaz a próféta felé.

[22] Maimonidész alaposabban foglalkozik e témával a Tévelygõk útmutatójában, 2:12. Minden, ami a világban történik, a Teremtõ Isten kiáradásai által van befolyásolva. Ez töltetik ki a prófétákra is, ezért képesek prófétálni. „Azt mondják, hogy az univerzum a Teremtõ kiáradásai révén újul meg, és hogy Õ az oka minden olyan dolog kiáradásának, amely magában hordja megújulását. Hasonlóképpen, azt is mondják, hogy Õ árasztja ki a bölcsességét a prófétákba.” Maimonidész ennek az elképzelésnek tanúságául a próféták könyveibõl idézi a Jeremiás 17:13-at.

[23] A Tévelygõk útmutatójában (2:22–48) Maimonidész három elõfeltételt állapít meg a prófétasághoz: a legmagasabb értelmi szintet, erkölcsi feddhetetlenséget és egy veleszületett képzelõerõt; lásd errõl bevezetõjét a Misna-kommentárjához.

[24] Lásd Maimonidész, Nyolc fejezet – az emberi képzelõerõ kimerítõ tárgyalását.

[25] 4Mózes 12:8.

[26] A lélek hatalma részletesen tárgyalva van a Maimonidész-féle Nyolc fejezetben.

[27] Ez a beígért mû nem készült el. Maimonidész fia, Ábrahám erre utal a szavaival: „és féltek Mózes közelébe lépni” (a 2Mózes 34:30 kicsit módosított szövege).

[28] Joszef Kápách szerint ez a könyv a Tévelygõk útmutatója része lett.

[29] 4Mózes 12:8.

[30] 1Mózes 20:3; 1Királyok 3:5.

[31] 1Mózes 28:12.

[32] Jób 33:15.

[33] Jechezkél 8:3.

[34] 2Mózes 25:22.

[35] Dániel 10:8.

[36] Uo. 9.

[37] Uo. 10:16.

[38] 2Mózes 33:11. A „színrõl színre” kitétel hosszabb tárgyalása megtalálható a Tévelygõ útmutatójában (1:37), Maimonidész ott így magyarázza: „az isteni hang hallása angyali közvetítõ közremûködése nélkül”. Lásd még Misné Torá, Jöszodé HáTorá 7:6.

[39] 2Királyok 3:15.

[40] 4Mózes 9:8.

[41] 3Mózes 16:2.

[42] Szifri a 3Mózes 16:2-höz.

[43] 4Mózes 21:18 és 5Mózes 33:21.

[44] 1Mózes 10:6.

[45] Uo. 36:39.

[46] 2Mózes 20:2 és 5Mózes 5:6.

[47] 5Mózes 6:4.

[48] Szánhedrin 99b.

[49] Manasszé, Izrael bûnös királya kivakartatta az Isten nevét a Tórában, és bálványok nevét íratta be a helyébe.

[50] Lásd a Misnában, e fejezet elején.

[51] Szánhedrin 99a.

[52] 4Mózes 15:31.

[53] Jób 11:9.

[54] Zsoltárok 119:18.

[55] Azaz a nemzedékek során át öröklõdõ szóbeli hagyomány.

[56] „Õrá az egész házam van bízva”, 4Mózes 12:7.

[57] 4Mózes 16:28.

[58] Lásd Maimonidész, Misné Torá, Meláchim 11:6.

[59] 5Mózes 13:1.

[60] Azaz a Misna-kommentár elején, lásd egyébként a Tévelygõ útmutatója (2:39).

[61] Jechezkél 8:12.

[62] Jeremiás 32:19.

[63] 1Mózes 6:5.

[64] Uo. 18:20.

[65] 2Mózes 32:32.

[66] Uo. 32:33.

[67] Chávákuk 2:3.

[68] A középkor folyamán számos zsidó kalkuláció készült a Messiás eljövetelének idejérõl. Az egyik ilyen számítást egy lelkes jemeni zsidó hívõ készítette (1172), ez késztette Maimonidészt híres Levél Jemenbe mûve megírására, melyben azt mondja: „Hiba a messiási korszak idejét számolgatni, ahogyan a lelkes jemenink teszi, aki úgy véli, sikerrel is járt benne; mert nem lehet pontosan meghatározni, okkal rejtették el, mint mély titkot, a próféták.”

[69] Szánhedrin 97b.

[70] A bölcsek szóhasználatában az „átkozott” kifejezést felcserélik képletesen az „áldott”-ra.

[71] A Talmudban itt szó szerint „csontok” szerepel.

[72] Azaz messiási korszak idejét.

[73] 4Mózes 23-24. A Levél Jemenbe címû munkájában Maimonidész a Messiás eljövetelének pontos dátumát a 4Mózes 23:23-ból vezeti le. Ez igen különös következetlenség tõle ahhoz képest, hogy itt és a levelében (lásd a 111. jegyzetben) is eltanácsol mindenkit a Messiás eljövetele közelebbi dátumának számolgatásától.

[74] 5Mózes 29:9–30:20.

[75] Lásd Maimonidész, Misné Torá, Meláchim, 11:1.

[76] A mondat a híres midrásból való, mely így kezdõdik: „Négyen mentek be a Kertbe [azaz a paradicsomba], név szerint Ben Azáj, Ben Zoma, Aher és rabbi Akivá…” Áchár szó szerinti jelentése: „a másik”, ez a megjelölés használatos Elisa ben Avujára, miután hitehagyó lett; lásd errõl Chágigá 14b.

[77] Lásd Maimonidész, Misné Torá, Mámrim 3:1; ott különbséget tesz aközött, aki hitehagyóvá lett, és aközött, akit hitehagyásban neveltek fel.

[78] Zsoltárok 139:21.