A "cigányok" a 'zsidók" biológiai fegyvere, felderítõi, beszivárgói, hírvivõi, csempészei, üzérei, gyilkosai...egyszóval ezek biorobotjai. Eltakarításuk éppen annyira szükségszerû és elkerülhetetlen, mint gazdáiké. A nemzetek keblébõl még az írmagjukat is ki kell gyomlálni, bármennyibe is kerüljön! Hány cigány élt Magyarországon évszázadokkal ezelõtt? Mi igaz a zarándoktörténetbõl, és miért gondolták valamikor, hogy egy magyar falu az igazi származási helyük? Hogyan fogták rájuk, hogy kannibálok, lettek-e belõlük „újmagyarok”? Cigányok a térképen – magyarul jelent meg a világ elsõ cigány történelmi atlasza.

Amikor 1417 táján a cigányok váratlanul megjelentek Nyugat-Európában, keresztény zarándokként bukkantak fel, akik elmondásuk szerint azért vezekelnek, mert egy idõre áttértek az iszlámra, és ezért bûnbocsánatot kell keresniük. Ez volt az elsõ alkalom, hogy cigány csoportok nagyobb számban, szervezetten mozogtak a kontinens nyugati felén. Bár nem tudjuk, hogy az át- és visszatérés valóban megtörtént-e, Zsigmond királytól menlevelet kaptak, a zarándoklat pedig igazolta vándorlásukat a keresztény világ szemében.

A cigányok eredete már ekkor sokakat izgatott. Õk maguk többnyire azt mondták, „Kis-Egyiptomból” jöttek (innen, az ‘Egyptian'-bõl ered a ‘Gypsy' szó is), de egyszer még egy bizonyos „Igric” is elõkerült. Mivel ilyen nevû magyar falu létezik, Angus Fraser angol történész arra gondolt, hogy talán onnan, Borsodból jöhettek a Németországban megjelenõ cigányok.
5K8A9998
Kik vagytok?

A cigányok származásáról persze rengeteg elmélet van, és ez az igrici verzió elég gyenge lábakon áll. A most megjelent A cigányság történetének atlaszában Bereznay András ad is egy logikusnak hangzó magyarázatot erre a szálra: az „Igric” szerinte Görögország nevének torzult változata lehetett, nem pedig egy amúgy ebbõl a szempontból jelentéktelen magyar község.

Ez kézenfekvõ is lenne, hiszen a késõ középkoriakkal szemben ma már tudjuk, hogy a cigányok nem Egyiptomból jöttek: Kis-Egyiptom a szokásos azonosítás szerint valójában egy görög tájegység lehetett. Bizonytalanságból azonban így is van elég. A cigányok története legendák, téveszmék, félreértések és kétségek sorozataként is megírható: az írásbeliség korlátozott, az eleve nem túl gazdag források gyakran lényegi kritikát igényelnek, és bár már lassan másfél évszázados az intézményes kutatás, nemcsak egyes történelmi részletek bizonytalanok idõnként, de az alapok is kellõképpen véleményesek.

Hogyan lehet akkor atlaszra vinni a cigány történelmet, miközben a kartográfia mûfaji sajátosságok miatt legalább annyira adatfetisiszta, mint maga a történettudomány? A Londonban élõ Bereznay András megpróbálta: világon is ez az elsõ cigány történelmi atlasz. A térképlapokhoz kapcsolódó egyoldalnyi fejezetekbõl álló kötet esztétikai értékkel is bír, csak az ára brutális sajnos: amikor éppen kapni, majdnem 9 ezer forint, pedig a megjelenést miniszterként Balog Zoltán is támogatta.

Bereznay térképõrült, de nem térképész (korábban többek között Erdély történelmi atlaszát készítette el), a cigányok ügye mellett elkötelezett, de nem romológus, atlasza azonban úgy is, sõt annál inkább érdekes, hogy nem hallgatja el a cigány történelemmel kapcsolatos rengeteg bizonytalanságot. Ahol az adatok kétségesek, ott a rivális elméleti álláspontokat helyezi térképre, a szövegben pedig mindenhol igyekszik jelezni az esetlegességeket és az „ismert ismeretleneket”.
Rabszolgaságból Európába

Azt, hogy a cigányok India tájékáról származnak, az újabb populációgenetikai vizsgálatok is alátámasztják. Ezzel megerõsítik a régi, nyelvészeti alapú elméletet (az indiai kapcsolatot elõször egy magyar utazó, Wály István vetette fel, amikor Hollandiában szingalézeket hallott beszélni, és laikusként feltûnt neki, hogy ez hasonlít az általa itthon hallott cigány nyelvre), de ezenkívül itt is inkább csak rivális elméletek vannak egyelõre, nincs még „bevett nézet”. Hogy pontosan honnan jöttek, egy régióból, vagy inkább egy foglalkozási csoportról van eredetileg szó, egy vagy több hullámban való vándorlásról, esetleg egy különbözõ csoportokból már Indián kívül kialakuló „új” népcsoportról, amelybe egyébként is folyamatosan bekerültek nem indiai eredetûek, még kérdéses – ezekben ez az atlasz sem akar igazságot tenni.

De bizonytalan némileg a cigányok magyarországi megjelenésének ideje is, ami Dél-Erdély kivételével csak elég késõn, a XV. század végétõl dokumentálható. Addig, mint Bereznay írja, Magyarország egyfajta ûrt jelentett a cigányok európai jelenléte szempontjából, ebbõl pedig azt a következtetést vonja le, hogy a cigány csoportok tudatosan igyekeztek a vonzóbb Német-római Birodalom felé, a Kárpát-medence nem volt számukra migrációs cél.
5K8A9994
Fotó: A cigányság történetének atlasza

Bevallottan spekuláció, de annak érdekes a cigány rabszolgaságról kifejtett hipotézise. Mint ismert, a román fejedelemségekben egészen az 1850-es évekig rabszolga státuszban élt a cigányság, ami egyedi volt Európában. (Ugyanez a Magyar Királyságban nem volt meg, bár azok a román vajdák – írja Bereznay –, akik hûbéresként kaptak földeket a magyar királytól, Dél-Erdélyben is tarthattak cigány rabszolgákat.) Ennek eredetére Bereznaynak az az elmélete, hogy a cigányokat már eleve a románok hozták be Moldvába és Havaselvébe a XII–XIII. századi fokozatos betelepülésükkor, méghozzá a Balkán délebbi részeirõl, rabszolgaként.
Emberevõ cigányok és újmagyarok

A zarándokokkal szembeni kezdeti türelem után az 1500-as évektõl egyre rosszabbra fordult szerte Nyugat-Európában a cigányok sora. Spanyolországból gályarabnak, mérgezõ higanybányákba vagy az észak-afrikai telepekre küldték õket, másokat a gyarmatokra deportáltak vagy kikényszerítették, hogy önként menjenek, a Német-római Birodalomból pedig, azzal vádolva õket, hogy az oszmánoknak kémkednek, kitiltották a cigányokat a birodalom teljes területérõl.

A felvilágosodás hullámain elõször a Habsburgok próbálkoztak az asszimilációval. A mostani antipíszís idõkben külön érdekes, hogy Mária Terézia uralkodói jogkörében tiltotta be a cigányok gúnyneveit. Igaz, a „cigány” helyett bevezetni kívánt új szavak (újmagyar, újparaszt, újpolgár, neo-colonus, stb.) nem terjedtek el, bár van Csokonai-vers is, amiben fennmaradt: „Csapj fel a faluba, jobb lesz a magyarnak, / Mert a farkasok most sok új magyart szarnak” (Csokonai megjegyzése: két cigányt ekkoriban megettek a farkasok).

Ez az az idõ, amikor újabb cigány bevándorlás volt Magyarországra. Fõleg az oláh cigányok nyugatra telepedése váltott ki feszültségeket. A morális pánik klasszikus esete, amikor 1782-ben a hírhedt Hont megyei perben kannibalizmus vádjával körülbelül ötven cigányt végeztek ki törvénytelen kínzással kicsikart vallomások alapján – hogy nem még ennél is többet, csak II. József közbeavatkozásának köszönhetõ.
5K8A9988
Fotó: A cigányság történetének atlasza

A XIX. század második felében Románia után Magyarországon volt a legnagyobb cigány népesség. Az 1893-as országos felmérés szerint 280 ezer cigány élt az akkori magyar határok között. Borsod, Heves, Nógrád, Abaúj-Torna 2-6 százaléka már akkor is cigány volt például, de a legtöbb cigány egyértelmûen Erdélyben élt.
Nincs mûszer, mellyel mindez jól megmutatható

Bereznay könyve az indiai eredettõl egészen a legutóbbi évekig próbálja térképre tenni a cigányok szempontjából meghatározó adatokat. Méghozzá a szokásos nemzeti keretekbõl kilépve, európai szinten, de részletgazdagon, amitõl a helyzetkép általánosabb és érvényesebb lesz - ahogy a cigányság sem szorítható be teljesen a modern államokba, a sorsuk sem érthetõ meg teljesen a különálló nemzeti perspektívákból. Ez talán legjobban az atlasz utolsó lapjain látható, amin „viszontagságok” címszó alatt a 2000-es évek cigányellenes atrocitásait és etnikai konfliktusait látjuk Gyöngyöspatától a cigánygyilkosságok falvaiig és Érpatakig, miközben a határ oldalán megjelennek a szlovákiai éhséglázadás helyszínei, az Ústi nad Labem-i gettóépítés és a bulgáriai cigányellenes tömegtüntetések.
5K8A9986
Fotó: A cigányság történetének atlasza

Bereznay András igazán nem vádolható liberális elfogultsággal, az olvasónak attól biztosan nem kell tartania, hogy ideológiai tápot kap tények helyett. Annak persze, aki még mindig sms-ben várja Szlovákia történelmét, valószínûleg a cigány történelem fogalma sem könnyen értelmezhetõ, de azért csak próbálja meg nyugodtan õ is. „Történelem nélküli népek” nincsenek és nem is voltak, a cigány história néhány éve már a magyar tananyagnak is része, és ennek a hiánypótló atlasznak nagyon is lenne helye az iskolai könyvtárakban.

(Borítókép: Vándorcigányok Cegléd környékén az 1900-as évek elején - fotó: Magyar Földrajzi Múzeum / Erdélyi Mór Cége / FORTEPAN)
Link