akemberek szerint Wagner-féle zsoldosokat - küldött a Közép-afrikai Köztársaságba, fegyvereket szállított a nemzeti hadseregnek, miután felmentést kapott az ENSZ-embargó alól, és õrködik Faustin Archange Touadéra elnök biztonságán. Az elnöknek biztonsági ügyekben orosz tanácsadója van.
Szövetségeseket keres

Oroszország az elmúlt három évben folyamatosan erõsítette afrikai pozícióit, és úgy tûnik, hogy a tendencia az elmúlt három hónapban felerõsödött. Jól mutatják ezt

a fegyverszállítások Kamerunnak a dzsihadista Boko Haram elleni harcához,
a katonai partneri együttmûködés a Kongói Demokratikus Köztársasággal, Burkina Fasóval, Ugandával és Angolával, valamint
az együttmûködés Szudánnal az atomenergia békés célú felhasználásában, a zimbabwei bányászat fejlesztésében, vagy az alumíniumiparban Guineában.

Oroszország kiterjesztette partneri viszonyát az Algériával, Marokkóval, Egyiptommal, vagy Dél-Afrikával fennálló történelmi szálain túlmutató területekre, szövetségeseket keresve a szubszaharai Afrikában, ahol eddig gyakorlatilag nem volt jelen.

"Afrika még az orosz külpolitikai prioritások végén van, de egyre nagyobb jelentõségre tesz szert" - húzta alá Dmitrij Bondarenko történész, az orosz tudományos akadémia tagja.
Újjáélesztés és bõvítés

A Szovjetunió évtizedeken keresztül nagyon aktívan volt jelen a kontinensen, a Nyugat elleni ideológiai háború keretében támogatta az afrikai felszabadítási mozgalmakat, a dekolonizáció után pedig tanácsadók tízezreit küldte a helyszínre.

A Szovjetunió eltûnése, a gazdasági nehézségek, az oroszországi belviszályok miatt Moszkva a kilencvenes években feladta afrikai állásait. Nem volt pénz, a követségek és a konzulátusok bezártak, a segélyprogramokat leállították, a kapcsolatok minimális szintre csökkentek.

A Kreml csak az új évezred elején kezdte újjáéleszteni hálózati kapcsolatait, kezdett fokozatosan visszatérni a kontinensre, egyben új partnereket is keresett, az ideológia helyére a szerzõdések és a fegyvereladások kerültek.
Jelentõségteljes látogatások

2006-ban Vlagyimir Putyin orosz elnök ellátogat Algériába, Dél-Afrikába és Marokkóba. Három évvel késõbb utóda, Dmitrij Medvegyev 400 orosz üzletember kíséretében felkereste Egyiptomot, Angolát, Namíbiát és Nigériát, számos szerzõdést írtak alá.

A közelmúltban, márciusban, Szergej Lavrov, az orosz diplomácia vezetõje öt afrikai országot felölelõ körúton vett részt, míg a kontinens képviselõi szép számban voltak jelen a szentpétervári gazdasági fórumon, az orosz üzleti körök megkerülhetetlen rendezvényén. Oroszország esetében a gazdasági érdek dominál, az afrikai országok számára arról van szó, hogy "eggyel több legyen a partnerük, új beruházási és fejlesztési csatornára tegyenek szert, egy nemzetközileg erõs ország támogatására" - magyarázta Jevgenyij Korengyaszov orosz elemzõ, volt nagykövet.
Kihasználja a vákuumot, alternatívát kínál

Az afrikai gyarmati múlttal nem rendelkezõ Oroszország azt is reméli, hogy

alternatívát jelenthet az európai országok és Kína ellenében az afrikai országok számára, melyek felelõs vezetõi közül számosan szovjet egyetemeken tanultak.

A Közép-afrikai Köztársaság példával járhat elõl, mivel sohasem állt közel a hidegháborús évek Oroszországához, most pedig Moszkvához fordul a fegyveres csoportokkal küzdõ, nagy nehézségekkel birkózó csapatainak erõsítése érdekében.

"2014, a Krím elcsatolása óta Oroszország konfrontálódik a Nyugattal, nyíltan hirdeti azt az óhaját, hogy ismét világhatalom akar lenni. Nem hagyhatja figyelmen kívül a planéta egy részét" - mondja Bondarenko történész. Szerinte Moszkva Afrikában kevésbé érdekelt a gazdasági haszonban, annál inkább a "politikai elõnyökben".

"Korábban azok az országok, amelyekkel a nyugatiak nem akartak együttmûködni, Szudánnal vagy Zimbabwéval például, csak Kínához fordulhattak. Most Oroszország kínálkozik fel elérhetõ alternatívaként. Korábban ez nem így volt, az új helyzet érzékelhetõen módosíthatja az afrikai kontinens geopolitikai rendjét" - véli Bondarenko.

Link