Tisztára a mai és a mindenkori viszonyok. Egészen biztosak lehettek benne, hogy a legfelkapottabb és legmegmondóbb "nemzeti operettezõk" mindegyike zsidó-ügynök. Hiszitek, vagy nem, lényegtelen. A "nép" is pont olyan idióta, mint akkor, csak mára zsidó-cigány csürhe is ráadásnak. Telt ház fogadta az elsõ magyar operát Budán, kalapok és szalagok repültek a magasba a magyar szó hallatán. A szövegíró viszont az ellenzékrõl jelentett a császári titkosrendõrségnek.


Az opera népszerûsége óriási volt a 18. század végén, a legtöbb nyugat-európai országnak ekkor már jellegzetes, saját operakultúrája, ünnepelt szerzõi voltak. Magyarországra megannyi más vívmányhoz hasonlóan ez is késve érkezett meg, az elsõ magyar nyelvû operát csak 1793-ban mutatták be Budán.

A Pikko hertzeg és Jutka Perzsi címmel színpadra állított darab egyébként nem tekinthetõ teljesen a magyar kultúra önálló termékének, alapjául ugyanis egy magyar földön is jól ismert német nyelvû énekes játék szolgált. Az 1790-ben Kelemen László alapította Nemzeti Játszó Társaság elõadásához azonban verses fordítás-átirat és saját, Chudy József szerezte – a fennmaradt bírálatok szerint egyébként a Varázsfuvola hatását erõsen tükrözõ – zene is íródott, így a cselekményen kívül sok minden nem emlékeztetett az eredeti darabra.
Végre magyarul

A bemutatót 1793. május 6-án tartották, és noha egyes osztrák lapok azt jósolták, hogy a nézõtér kongani fog az ürességtõl, dugig telt ház fogadta a színpadra lépõket. Az elõadás persze politikai esemény is volt: az elsõ magyarul megszólaló dalnál tapsvihar, ujjongás tört ki, a függöny legördülte után pedig

a férfiak kucsmáikat, a nõk színes szalagjaikat dobálták a levegõbe, miközben a tomboló hangzavart kereplõk, csengettyûk is fokozták.

Az operát egy év alatt egy tucatszor adta elõ a társulat, hatalmas sikerrel, az „áriákat” országszerte ismerték és énekelték.
Kicsit bugyuta

A plakátokon „ujj szomorú víg opera” meghatározással szereplõ mû cselekménye valóban igyekezett egyszerre megnevettetni és megríkatni a nézõket. A két szerelmes fõhõs, Pikkó herceg és Jutka Perzsi nem lehetnek egymáséi, mert a lányt apja, Gömböc, a tatár kán nem engedi a kalmük herceghez feleségül menni.

Gömböc és Pikkó a csatamezõn igyekeznek elrendezni a vitát, elõbbi meghal, mire lánya öngyilkos lesz, Pikkó pedig bánatában cukrozott mandulával eszi magát halálra. Végül aztán különösebben nem részletezett módon mindenki feltámad és boldogan élnek, míg újra meg nem halnak.

Az opera kottája sajnos elveszett, pedig Verseghy Ferenc kritikája szerint „Chudy úrnak muzsikája oly jó, hogy akármelyik orchesterbe beillene”. A szövegkönyv viszont ránk maradt, így kitörölhetetlenül a magyar kultúra részévé váltak például Gömböc és Pikkó szóváltásának sorai:

-Hallgass, szépen kérlek! S most már elég legyen mert megüstökölek, s néked lésszen szégyen.”

– Engem? Oh te gazság! Te vérszopó kuvasz!

Besúgó

A szöveg írója, Szalkay Antal nemesi származású katonatiszt, aki íróként és mûfordítóként is tevékenykedett, egy idõben pedig bizalmi állásban, magántitkárként szolgálta Sándor Lipót nádort.

Noha sorai akkor és ma is derültséget keltenek, szerzõjük inkább tragikus és a magyar történelemre sajnálatos módon jellemzõ figura. Szalkay ugyanis az iratok szerint – miközben a pesti ellenzéki körök egyik hangadója, forradalmi röpiratok terjesztõje volt – „másodállásban” az osztrák titkosrendõrség szorgalmas besúgójaként is tevékenykedett.

Jelentéseket írt a politikai ellenzékkel bõséges átfedésben lévõ mûvészvilág tagjairól, de fõnökei még a nádorról, II. Lipót király öccsérõl is kértek tõle információkat.

Mivel a fennmaradt iratok igen hiányosak, nem tudjuk, hogy pontosan kirõl és mit jelentett Szalkay, de egyesek szerint õ lehetett, aki Sehy Ferenc komédiást és császári ügynököt „beépítette” az ellenzéki körökbe. Sehy volt az egyike azoknak, akik a rendõrséget Martinovics Ignác és társai nyomára vezette. Az operáról oly szép szavakat író Verseghy Ferencet is a „Martinovics-össze­esküvésben” való részvétel vádjával ítélték elõbb fejvesztésre, majd büntetésének enyhítése után várfogságra.
Link