ahh,látom vannak akiknek csak megszületni volt nehéz..
ill.olvasom,nagyok a terhek hiába..én csak asztrális sikon utazom,és a harmadik szememmel pergetem a filmeket,és össze koppintom csizmám sarkát háromszor
és kimondom:hipp-hopp ott legyek ahol akarok...
mindegy no...

atacama mindenkit körül vesz egy merkaba energia mezö igy valoban csak annyi hogy hipp-hopp s máris ott lehetsz ahhol csak akarsz--drunvalo melzhidekek irásait keresd

Monguz a Csillagkapura gondoltál ??

Jól megbeszélitek a semmit! Erre lehet komoly csapatmunkát építeni. Ha nincs igény a találkozóra, sem baj, ha van, de mégsem lesz, sem baj. Akkor mi a kérdés?

Imre elég lehangoló hogy jó páran csak azért írnak a felületen hogy sajnos ezért-meg azért nem ,vagy majd máskor,de most nem...tényleg nem ez volt a kérdés..
TALPI,segíts már be... mit hova hol,hogyan..
nem akar beindulni a csapat? egy végre tényleg alúlról építkezõ? Nem Subás,nem kék susogós táltosos,

mondjuk Talpi legutólsó oldal látogatása 2016.április 27.
azért lehet nála érdeklõdni?

atacama!

Ne kombináld túl . Tedd magad szabaddá arra hétvégére és gyere el.

én meg talpi életét irigylem akkármennyire is nehéz-tényleg sajnálom hogy nem vagyok itthon-mindig szivesen hallgatom--de szerintem igaza van hogy itt nem szaporitja a szot

Kedves Gerry! Láttál már fejszét úszni? Mert én még nem! De süllyedni már igen. Még nem biztos, hogy nem leszek én is ott Kulcson. De nem szeretek semmit sem elõre beígérni. Huhh! Akkor ennyit a hálálkodásról! Jó kis órabér! Mocskosul le vagyunk maradva a Svájci életszínvonaltól! De azért még fogunk találkozni valahol valamikor! Még az Õcsényi találkozó elõtt meghívott vendégként beszélt a CMM televízióban "Vezér-Szörényi László" és igen érdekes dolgokat mondott a Svájci Vír-rõl és még érdekesebbeket az úgynevezett kripto-titkos-valutáról. Hogy mennyi kell csupán ahhoz, hogy pénz legyen egy egyszerû papírosból is, vagyis kripto "titkos" valuta, amihez nem férhetnek hozzá se bankárok, se a NAV kopók, se senki, nem inflálódik el és nem adható kölcsön kamatra sem. Kár, hogy az õ Õcsényi elõadását nem láthattam, nagyon érdekelt volna. Ha lesz a Kulcs-i találkozóból valami, vagyis elegen jelentkeznek, hogy érdemes legyen összehozni, még nem kizárt, hogy elmegyek. Azt még nem tudom hogyan, de két hét alatt még sok minden változhat. Eddig nick nevekkel vagy nevek nélkül lehet tudni, hogy hányan jelezték, hogy ott lesznek?

Kedves Bivaly! Egyszerûen imádom ahogy megfogalmazod a gondolataidat! Utoljára Dunaföldvárról, az ottani diszkóból indultam el hazafelé gyalog, "anno" kissé lökötten és a falunk elõtt kb egy km-re végre megállt mellettem egy ismerõsöm autóval. Az is szép túra volt, de azért Kulcs község kicsit messzebb van. Még semmi nem dõlt el! Én ilyen vagyok! Nehezen döntök, nehezen mozdulok! Nem vagyok az a csavargós fajta, sajnos. Az öcsém pont az ellentétem. Õ a világ végére is elmegy egy jó buli és társaság kedvéért, én meg helyben érzem jobban magam. Mostanában amúgy is elég furcsán érzem magam. Nehéz lenne megmagyarázni mi ez az érzés, de olyan, mintha már nem egészen ehhez a világhoz tartoznák. Talán mert látom magam körül lassan összeomlani a világot és tudom, látom, hogy körülöttem mások ezt észre sem veszik. Zavar és egyre jobban zavar ez az iszonyatos sötétség, amiben a többség él! Egyszerûen nem érzem már jól magam ebben a világban, ahol látom, hogyan készítenek elõ újabb és újabb háborúkat, hogyan teszik tönkre az idõjáráson keresztül a földi életet, látom a közönyt magam körül, látom, hogy akik szeretnének tenni ez ellen, azok is szinte egy helyben topognak, mert nincs már összetartás, kevesekre lehet csak támaszkodni, hagyatkozni és végtelenül elkeserít és dühít, hogy nem pofozhatok életre mindenkit, aki csak vakon bámul bele a világba és fogalma sincs, hogy éppen most omlik össze a világ körülötte! Vagy egyszerûen nem is érdekli! Mintha idegen lélek lennék a saját testembe zárva! Szeretnék tenni valamit, de nincsenek meg hozzá a megfelelõ eszközeim, mert mindezekkel már az ellenségeink rendelkeznek! A saját húgaimon látom, "öcsém lányai" hogy mennyire rossz felé haladnak, látom, ahogy sikeresen átprogramozott biorobotként már most az ellenségeink érdekeit szolgálják. És nem beszélhetek errõl velük, mert a szüleikkel együtt lehülyéznének! Egyszerûen képtelen vagyok felfogni a sötétségnek ilyen mérvû mélységét és elfogadni, hogy még szûkebb családomon belül sem tehetek semmit sem. Ha most elolvasnák amit ide írtam, a legkevesebb, ha azt mondanák nekem: Te nem vagy normális, sürgõsen pszichiátriai kezelésre szorulsz! Pedig éppenséggel pont a többség szorulna rá egy alapos, mindent átfogó átprogramozásra, amit rövid idõn belül finomkodó módszerekkel nem lehetne megcsinálni, csak brutális sokkolással! Az idõnk pedig vészesen fogy! Bárcsak én is olyan érzéketlen tudnák lenni a körülöttem folyó eseményekre nézvést, mint a hatalmas többség, biztos nem emészteném magam olyasmi miatt, ami ellen vajmi keveset tehetnék csak!