Bejelentkezés

Felhasználónév

Jelszó



Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése

AZONNAL OLDÓDÓ HÍREK

GondolatokIndul a nap. Semmire nincs idõ a napi futva reggelizõs rutinon kívül.
Elérkezett ismét a titkok korszaka, amikor a napilapot, amit a kihordó csak röptében kézbesít, éppen az árnyékszéken merengesz.
Felnézel, a budi ajtaját bámulod, és talán eszedbe jut, és talán meg is érted, mennyire a látszólagosság foglya vagy. Futva eszel, menet közben öltözöl, mûvészien egyensúlyozol a kávéspohárral a liftben, vagy a lépcsõn lefelé. Sosem felfelé!

Két ilyen mûvelet közé esetleg belefér egy háromperces korszakelemzés valamelyik kanális kínálatából. Megállsz egy pillanatra, engeded a hajszálerekben tovaáramlani a hírt. Ez az adag hullámzik, dobol, pezseg, már-már forr benned! Alig várod a következõ csak itt, csak most, csak neked szánt, elõfõzött, konyhakész hírcsomagot. Azt reméled, ettõl okosabb vagy, ettõl tapasztaltabb vagy, ettõl jobban érted a világot. Pedig csak felfúvódsz és görcsölsz tõle.

Aztán elmúlik a lüktetõ káprázat. Egyre feszültebben végzed a napi rutint, és közben a piros gomb és a zöld gomb megnyomása közötti szemhunyásnyi szünetben lepereg elõtted az életfimed.

Hírficlivé aláztak egy egész bolygónyi nemzedéket!

Mivel a figyelmed arra irányítják, amerre akarják, fogalmad se lehessen a valódi szándékaikról, ezért az intravénásan adagolt infocsepegtetõn keresztül gondoskodnak a folyamatos kábulatodról és a zsebedbõl annak elõfizetésérõl. Olcsóbb fenntartani a megfelelõ méységû és minõségû kábulatot, mint börtönöket építeni, háborút vívni.

Lapozod a napilapot, hetilapot, folyóiratot. Teljesen betölti a képzeleted a tengernyi betû, a sok színes fotó. Hallgatod a rádiók kínálatát. Nézed a televizenyõ (Molnár V. József) kanálisainak megengedett képrázatát. Tapasztaltabb vagy? Növekedett az értelmi hányadosod? Az igazságot láthatod a világról?

Nem! Hírficli vagy!!

A tested, a lelked, a szellemed mind egy zsinór-felfüggesztési pont, amin keresztül olyan válaszokat váltanak ki belõled, olyan szinten, olyan intenzitással, olyan minõségben, amire nekik szükségük van.
Legalább is õk azt remélik.
Közben te, meg én tudjuk, hogy hadd rángassák a bábzsinórt, miközben mi súgjuk nekik, hogyan rángassák. A bábok bábozása. Ennyi!

Tessék észrevenni, nem vagyunk sem bábok, sem instant hazugságok fogyasztói.

Csak szeretnék.

2018. 10. 03.

Lengyel Károly

Hozzászólások

267 #1 Perle
- 2018-10-03 20:50
Csak tudnám, mit ártott a cikk szerzõjének Józsi bá? Miért nevesítette õt a kamu híraradat kellõs közepén?
99 #2 MORMOTA1968
- 2018-10-03 21:46
"Színház az egész világ és színész benne minden ember!" A szerepek ki vannak osztva, te ez leszel, te az, más szerepét lenyúlni pedig nem szabad! Pont, mint az állatvilágban! Ma még ragadozó vagy és üldözõ, de holnap, mikor már megöregszel, meggyöngülsz, te is lehetsz préda és üldözött, bár futni a végzeted elõl már nem tudsz! Legtöbbünk átszáguld az életén, körül se nézve milyen szép is a világ, mikor épp nem csúnya és csak keveseknek adatik meg, hogy nyugodtan ballagjon át éveken és évtizedeken! Ebbõl a szempontból nem is választottam olyan rosszul, mikor megkérdezték tõlem anno még a suliban 6-ik általánosban, mi szeretnék lenni, ha kijárom az iskolát? Hirtelenjében nem is tudtam mit válaszoljak, hát rávágtam: juhász! Szabad az élete, nyugis is, igaz veri esõ, fúja szél, égeti a nap, dolga is akad idõrõl-idõre bõven, de mégis csak szép, a nagy pusztaság, rét, a nagy szabadság, csend és nyugalom, mely körbeveszi. Végül még sem lettem juhász, nem sikerült a 8 fokot se végig másznom, viszont rohangálhattam minden reggel munkába, gyomorgörccsel a hasamba, mivel notórius késõ voltam világéletemben. Szóval, szinte napi szinten meg volt a leba@ás! Sokszor utáltam ezt az állandó rohanást, kapkodást és utálom mind a mai napig. Egyszerûen kikészül az ember az állandó futkosásban, fõleg most, mikor már sokan jóval több, mint 8 órát kénytelenek lehúzni és már szabad szombat sincsen. Irigylésre méltó a kemény körülmények és éhezés ellenére is azon természeti népek élete, akik még ma is úgy élnek, hogy alig néhány órát kell csak élelem beszerzéssel foglalkozniuk, a többi idejüket a közösségi életnek, családjuknak, maguknak szentelhetik. Áldott civilizáció, mi? Hajtás napi szinten a "számok" után, néhány számozott papír, fémdarabka megszerzése érdekében, amiket aztán rövid úton vissza is vesznek különféle szolgáltatásokért cserébe. A hab a tortán, ha valakinek még uzsorásokat is etetnie kell "MUNKÁJA GYÜMÖLCSÉVEL" és ezúttal nem a valós értékekre gondolok, hanem a csereeszközökre, amikért hajtunk egy életen át, vagy legalábbis lerobbanásig! Közben etetnek minket szintén egy életen át olyan hírekkel, amikrõl csak töredék információkat kaphatunk és amelyek legtöbbjén elrágódhatunk egy ideig, esetleg felhúzhassuk magunkat idegileg, teljesen feleslegesen! Egy szerzetes élete is többet érhet annál, ahogyan mi, legtöbben átvágtázunk, mint valami mezõn, életünk jó részén. Aztán visszanézünk és látjuk mit hagytunk magunk mögött és mi mindent nem tettünk meg, amit akkor még megtehettünk volna. De már késõ bánkódni bármi miatt is! Esõ után köpönyeg! De akkor már minek? s_f-ang

Hozzászólás küldése

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Generálási idő: 0.36 másodperc
3,542,475 egyedi látogató