A titkos társaság egy ateista, balliberális országot akart létrehozni
Raffay Ernõ Ady Endre és a Nyugat címû most megjelent kötetében egy újabb fejezetet tárt fel az ateista szabadkõmûvesség és a kultúra megdöbbentõ kapcsolatáról. A könyvet holnap 18 órakor mutatják be a Polgárok Házában.

– Milyen apropóból írta a könyvet?
– Engem a szabadkõmûvesség önmagában nem érdekelt, sokkal inkább azok az okok foglalkoztattak, amelyek hozzájárultak a Magyar Királyság megszûnéséhez. Nem csak a román, a cseh, a szerb érdekek okozták az összeomlást, a belsõ ellenségnek is fontos szerepe volt országunk tragédiájában. A nemzeti tudat gyengítése, az ország nemzeti érdekeinek az elárulása szándékos tevékenység volt, ennek szálai pedig a szabadkõmûvességhez vezetnek.

– Ezeket a szálakat hol lehet felfejteni?
– A Magyar Országos Levéltárban. A páholyok jegyzõkönyveit bárki kutathatja. Könyveimben ezekre hivatkozom. Megdöbbentõ információkat találunk, amelyek megdöntik a magyar történelemrõl alkotott eddigi képet.

– A Népszavának adott interjúban Pók Attila történész azt állította, hogy a szabadkõmûvesség nem is titkos társaság, csak sajátosan zárt, egy nemes humanista eszmerendszert képvisel. Közismert nézet, miért kell ezen meglepõdni?
– Õt egy ismert budapesti szabadkõmûvesnek mondják, de említhetem egykori szegedi kollégámat, a késõbbi nagymester Horváth Ivánt is, akik, mondhatni, hazabeszélnek. Kétségtelen, hogy az alapdokumentumok, például az 1723-as angol nyelvû szabadkõmûves-alkotmány miatt akár így is tûnhet, mert voltak páholyok, amelyek támogatták a szegényeket, ami becsülendõ dolog, de a magyarországi szabadkõmûves páholyok többsége kifelé a humanitást, befelé a pártpolitikai keresztény- és magyarellenes tevékenységet propagálta.

– Miért politizál egy nemes eszmékét küzdõ karitatív szervezet?
– Ez egyenesen tilos volt, hiszen a mûködésüket engedélyezõ 1886. évi belügyminisztériumi határozat ezt nem tette lehetõvé. A szervezet törvénytelen mûködéssel államellenes tevékenységet hajtott végre. Ma úgy mondanánk, hogy a papíron nemes eszmékért küzdõ szabadkõmûvesség jó fedõszerv volt a tényleges hatalmi célok eléréséhez. Úgy képzeljük el õket, mint most Soros György civil szervezeteit. Alapítványok, egyesületek mögé bújnak, külföldrõl diktált érdekeket valósítanak meg a titkos támogatásokból. Ezért is tiltakoznak az ellen, hogy napfényre kerüljön, kiktõl kapják a pénzt. Semjén Zsolt másfél évvel ezelõtti megfogalmazása pontos, miszerint a migrációs válság kiinduló oka a szabadkõmûvesség: ugyanazok a csoportok, eszmetörténeti irányzatok pártolják a mai migrációt, amelyek száz évvel ezelõtt vagy a nagy francia forradalom idején kezdték el a tevékenységüket.

Úgy képzeljük el a páholyokat, mint Soros civil szervezeteit: külföldrõl diktált érdekekért küzdenek
Fotós: Kurucz Árpád

– Mit akartak elérni?
– Egy ateista balliberális országot, amit franciaországi testvéreik megteremtettek. A francia kultúrharc során, a XIX. század közepétõl már kormányhatalomra kerülnek a páholyok Franciaországban, a törvényhozói hatalomban is olyan tevékenységet végeznek, melynek a mostani helyzet a végeredménye, például meggyöngítik a római katolikus egyházat. Nyugat-Európában a keresztényellenesség azóta közel van ahhoz, hogy uralkodó irányzattá váljon. A titkos társaságok közül ehhez a francia, olasz, latin típusú szabadkõmûvességhez csatlakoznak a XIX. század végén a magyar páholyok is. Ugyanazokat az elveket vallják, és francia mintára leveszik a Symbolikus Nagypáholyban a bibliát a fõmesteri asztalról, helyére a szabadkõmûves-alkotmányt teszik.

– Errõl szólnak a páholyiratok?
– Pontosan! Hat könyvet írtam eddig a témáról, olyan dokumentumokat tettem közzé, amelyek nem hagyhatók figyelmen kívül. Nehéz lenne cáfolni az állításaimat, nyilván emiatt nagy a hallgatás szakmai körökben.

– Hogyan került a hálójukba Ady Endre, és miért kellett nekik?
– Ady a furkósbotjuk volt. Azért kellett a szabadkõmûveseknek, mert népszerû íróként és keresztényként mondta ki azt, amit nekik nem lehetett, amit õk nem mertek kimondani. A költõt már Nagyváradon kiszemelte magának az ottani szabadkõmûves páholy. 1904-ben, Párizsban barátkozott meg egy Vészi József nevû újságíróval, így került a darabontkormány sajtókabinetjébe, ahol busás fizetést kapott. Akkoriban találkozott azokkal az emberekkel, akik Jászi Oszkár vezetésével 1906-ban beléptek a Demokratiá­ba, majd megalapították a Martinovics-páholyt. Jászi célja a baloldal két irányzatához – liberalizmus, szocializmus – tartozó értelmiségiek összekapcsolása volt a leendõ Martinovics-páholyban. Terve sikerült; ez az eszmetörténeti elõképe az 1994-es Horn-kormánynak, amikor liberálisok és szocialisták léptek koalícióra. 1912-ben Ady magánéleti és anyagi mélyponton volt, a szabadkõmûvesek pedig közösséget, támogatást ajánlottak neki, így került be szellemi keresztapáinak páholyába. De nem volt aktív, talán csak háromszor ment el munkára, inkább publicisztikájában és verseiben védte a szabadkõmûves érdekeket.

– Pedig a konzervatív oldallal is kacérkodott – a híres-hírhedt A duk-duk affér címû cikke idején. Ebben lényegében kalóztársasághoz, piti érdekszövetséghez hasonlította a szabadkõmûveseket.
– A darabontkormány bukása után munka nélkül maradt, nem volt hol publikálnia. A Budapesti Naplót Vészi eladta, a Nyugat még el sem indult. Ady szorult helyzetbe került. Révész Béla barátja bevitte ugyan a Népszavához, ahol munkásverseket publikált, de onnan hamar kiutálták. Ekkor kezdte el írni az istenes verseit, és szerintem e verseivel a világ legnagyobb költõi közé tartozik, a levelezése is azt bizonyítja, hogy el akarja hagyni szellemi keresztapáit. A konzervatívok megpróbálták kivonni ebbõl a bûvkörbõl. Titokban elkezdett tárgyalni Herczeg Ferenc lapjával, az Új Idõkkel, pedig Her­czeget azelõtt szó szerint gyalázta. Még Tisza István gróf lapjában, Az Újságban is publikált, az Illés szekerén címû verseskötetét pedig a Singer és Wolfnernél, a konzervatív magyar irodalmat kiadó legnagyobb zsidó kiadónál publikálta. Ezt a keresztapái árulásnak tekintették. 1908 végén robbant ki A duk-duk affér körüli botrány; ebben a cikkében lényegé­ben lesenkizte a nagyváradi holnaposokat és a nyugatosokat is. Ám a közeledési kísérlet megbukott. Ady nagyon anyagias ember volt, vissza tudták édesgetni magukhoz.

– Mivel?
– Például a fõváros által alapított Ferencz József Irodalmi Díjjal. A páholynévjegyzékek tanúsága szerint akkoriban öt szabadkõmûves páholy tagjai irányították Budapestet. Ady pályázatát is szinte õk adták be helyette, mert õ éppen Párizsban volt. Amikor Ady jelentkezett a 2000 koronás pályadíjra – ahogyan Tormay Cécile is –, átszervezték a bizottságot, hogy a költõ nyerjen. Ez a díj óriási összegû volt, egy református segédlelkész évi fizetése körülbelül 880, egy néptanítóé pedig 1200 korona volt.

– Hogy jön képbe a Nyugat folyóirat, ami megújította a magyar irodalmat? A lap nem is politizált.
– A legnagyobb átverés, hogy a Nyugat modernizálta a magyar irodalmat. Részletesen cáfolom ezt az állítást. Ignotus fõszerkesztõnek, a Demokratia páholy helyettes fõmesterének komoly politikai publicisztikai-sorozatai is megjelentek. Sõt, egy idõben az Alkotmánypárt elnökével, ifj. Andrássy Gyulával tartott szoros kapcsolatot: kereste a „vörös grófot”, aki melléjük áll. Ez lett késõbb Károlyi Mihály.
Link