Laci, ezt a cikket tettem be az elsõ hsz-be! Mintha a két "hírt" összefésülték vona, véletlenül.

Igen Imre, véletlenül.

„Megkérdezik, hogy mi, cigányok azért nem hordunk-e fehéret, mert piszkosak vagyunk”

Tettünk egy kört a nyolcadik kerületben három fiatal cigány nõvel. Rengeteget meséltek a népükrõl, a legjobb pillanatok mégis azok voltak, amikor magukról megfeledkezve megmutatták, mit jelent ma romának lenni Magyarországon.
Neményi Márton
Neményi Márton
f Ajánlom

Na, mennyi a cigány Magyarországon? Tessék tippelni, gyerünk!

A kérdés, amire egy tucatnyi felnõtt, képzett, fõvárosi újságíró (akik ráadásul egy kifejezetten a cigányságról szóló eseményre jöttek) vakarja a fejét tanácstalanul. Jönnek a tippek a tizenöt százaléktól a negyvenig, a konszenzus valahol harminc körül alakul ki, azaz megállapodnak, hogy az országban nagyjából minden harmadik ember roma. A helyzet nem is arról árul el sokat, hogy etnikai demográfia és statisztika ügyében mennyire vannak képben a médiamunkások, inkább arról, hogy

mennyire nem tudunk semmit a cigányságról úgy általában,

a sztereotípiákat leszámítva, természetesen. Azokat mindenki ismeri.

Fotó: Neményi Márton

A helyes válasz egyébként tíz százalék, azaz minden tizedik magyar romának vallja magát. Ezt pedig három fiatal cigány nõtõl tudjuk meg a Népszínház utca végén, a II. János Pál pápa tér sarkában.

Az Uccu Alapítványt 2010-ben, a romagyilkosságok után és hatására alapították. Azóta – idézzük a hivatalos bemutatkozást – „négy városban – Budapesten, Pécsett, Ózdon és Miskolcon – mûködik, hogy különbözõ érzékenyítõ programokkal növelje az elfogadást a romák és a többségi társadalom között, lebontsa az elõítéleteket, illetve párbeszédet, interkulturális találkozásokat kezdeményezzen romák és nem romák között”. Ingyenesen oktatnak általános és középiskolákban, tippeket adnak tanároknak is, hogyan foglalkozzanak a kérdéssel az osztálytermekben. Méghozzá gyakorlati tippeket: az alapítvány munkatársai és önkéntesei maguk is romák, akiknek meg kellett küzdeniük a rosszindulatú vagy a jó szándékú, csak éppen buta elõítéletekkel.

Fotó: Neményi Márton

„Nemcsak verbális elõítéletekkel találkozunk, inkább sok kicsi eseménnyel. Ilyenkor mindig rájön az ember, hogy azért kapja ezeket, mert például más a bõre színe. – Pocsai Bettina önkéntes sztorijai egyszerre viccesek és szomorúak. – Nem ülnek le mellénk a buszon, a fiatalok az iskolákban pedig érdekes dolgokat kérdeznek – persze, hiszen nálunk nincsenek tabuk, mindent meg lehet kérdezni. Például, hogy igaz-e, hogy

a cigányok nem hordanak fehéret, mert az a tisztaság színe, és mi nem vagyunk tiszták,

vagy azt, hogy tényleg egy pohárból iszunk-e, mert annyira szeretjük egymást… Ezek nagyon komikusan hangzanak, de adott esetben teljesen komolyan gondolják õket. Ha bemegyünk egy iskolába, az elsõ mondat, hogy jé, milyen intelligensen tudtok megszólalni, de jó! Ezeket nem szándékosan tolják az ember orra alá, hanem információhiány miatt. Az Uccunál kialakult egy sajátos identitás bennünk, ennek része, hogy ilyenkor okosan érvelünk, és nem borulunk ki.”

Pocsai Bettina és Szénási Szilvia (Fotó: Neményi Márton)

Az alapítvány társadalmi vállalkozás ugyan, nyertek is egy komolyabb banki pályázaton, ám ez nem tart örökké: nagyon fontos, hogy üzletileg is életképesek maradjanak. Elkezdték tehát rendszeresen megszervezni az addig csak alkalmi, iskolásoknak, vagy külön kérésre megtartott sétáikat. Az egyébként elterjedt és jövedelmezõ városiséta-bizniszben azért különlegesek õk, mert kifejezetten cigányok lakta környékeket járnak be, és mivel személyesen érintettek a témában, az ismeretterjesztés hamar átfordul megindító, de sosem mûvi és patetikus vallomásba. „Így tudjuk észrevétlenül érzékenyíteni a közönséget és bontani az elõítéleteket” – fogalmaz Szénási Szilvia, az Uccu vezetõje. Ez volt például az elsõ szervezett sétájuk, ahol a három idegenvezetõ egyike sem jutott szóhoz a nevetéstõl, miközben rövid bemutatót tartott a már említett, KSH-adatokból mérsékelten felkészült újságíróknak.

Fotó: Neményi Márton

Ezt a sétát a nyolcadik kerületben, természetesen a körúton túl, a Népszínház utca egyre rendezettebb, de még mindig kalandos környékén tesszük. Álljon is itt pár érdekes adat, amelyet biztosan nem tudtál a nyolckerrõl, a cigányokról, illetve a nyolcker és a cigányok kapcsolatáról!

Blaha Lujzáról mindenki hallott, Hegyi Arankáról alig valaki. Pedig õ is igen jelentõs színésznõ volt, Blaha kolleginája a Népszínházban, egyben pedig a nemzet elsõ roma színésznõje, aki annyira sokoldalú volt, hogy akadt darabja, amelyben három szerepet is játszott egyszerre, és annyira népszerû, hogy külön szobra volt a Vígben. Egyébként szabadkai muzsikus családból tört be a pesti elitbe.
A Józsefváros nem egy negyed, és még csak nem is két negyedbõl áll (a sztereotípia szerint ugye van a Palotanegyed, a „jó rész”, meg a többi, ami pedig „a gettó&#8221, hanem tizenegybõl. Az sem igaz, hogy csak cigányok vagy fõleg cigányok élnek itt: arányuk „mindössze” negyven százalék. A mai napig nagyon sok például a zsidó lakos is.

Fotó: Neményi Márton

A cigányok nagy része akkor került ide, amikor a nagy 1838-as árvíz után olcsó munkaerõt hoztak a városba az újjáépítéshez.
A századfordulóra Budapest a leggyorsabban fejlõdõ európai város lett. A Népszínházat a villamos és a metró miatt kellett elbontani; ezért kezdõdik a Népszínház utca páratlan oldala a 3-as házszámmal.

Fotó: Neményi Márton

Ekkoriban érkeztek meg a zsidó kereskedõk is. A híres Népszínház utcai kalaposüzlet cégére nem marketingfogás, tényleg 1875 óta mûködik, ráadásul ugyanaz a család viszi a boltot azóta is. A második világháború elõtt egészen nagy zsidó kolónia élt itt, több zsinagógájuk is volt. Azóta is nagyon sokszínû az egész kerület.
Az sem igaz, hogy a társadalom alsóbb rétegei rendezkedtek itt be. Kis József zsidó származású költõ például nyugatos szalont rendezett be harmadik emeleti lakásán, ide jártak Kosztolányiék.

Fotó: Neményi Márton

Ráadásul ez az az épület, amelyet Vidor Ernõ tervezett, majd a császári sörgyár kapta meg, és amelynek falán csodás, aranyozott freskóban örökítették meg a sörkészítõk diadalittas (bocsánat) életét. Aztán a Dreher sörgyár mûködött itt. Miután eladták, lakóházzá alakították.
Íme a cigány zászló. A szimbolika egyszerû: a kék az ég, a zöld a föld, a kerék a vándorlást jelzi, a piros szín pedig az élet szeretetét.

Fotó: Neményi Márton

A cigányság, ahogy a többi kisebbség is, nagyon sokat szenvedett. A beásokat például rabszolgaként tartották Kelet-Európában még a 19. században is – meséli Ignácz Judit aktivista, aki maga is beás. „Akkor kezdték felszabadítani õket, amikor ideért az a hullám Amerikából, hogy annyira nem jó dolog rabszolgákat tartani.”
A második világháborúban aztán lefele nézõ barna háromszöget kaptak a ruhájukra, azzal kellett járniuk az utcán. A munkatáborokba közösen vitték el a családokat, és a zsidókkal ellentétben ott sem választottak szét õket. A bal karjukra egy Z betût és sorszámot tetováltak Auschwitzban. Mengele fõleg cigány gyerekeken és nõkön kísérletezett, leginkább ikerpárokon. A nõket sterilizálta, az ikrek szemét pedig kékre akarta változtatni. Az áldozatokra több kis botlatókõ emlékszik Józsefvárosban.

Fotó: Neményi Márton

A cigányokat folyamatosan próbálták asszimilálni. Mária Terézia alatt még a nevükön sem nevezhették õket, kötelezõ volt az „újmagyar” szó használata. A kommunizmus alatt úgy próbálták integrálni õket, hogy a gyerekeket kiemelték a családjukból, és „betették” õket nem cigány családokba, hogy tanuljanak nyelvet, szakmát. Elvileg egy idõ után visszatérhettek a vér szerinti szüleikhez, de nagyon sok gyerek ott ragadt. Így aztán nagyon sok cigány származású ember él az országban, aki nem is tudja, hogy az.

„Nagyon sokszor mi sem ismerjük fel õket, ahogy õk sem magukat – mondják a túra vezetõi. – Az ember azt hinné, hogy ha ránéz egy cigányra, tudja, hogy cigányt lát: barna a bõre, barna a haja. Pedig vannak nagyon sokan, akiknek nem sötétebb a bõrük, szóval nem is lehet megállapítani, hogy cigányok. Maradjunk abban, hogy vannak köztünk szõkék is.

Jó, a mi bõrünk pont sötétebb, nem, lányok?

Ekkor önfeledt bõrszín-összehasonlítás kezdõdik, hamar megállapítják, hogy ha valakirõl, akkor róluk aztán meg lehet állapítani.

Fotó: Neményi Márton

A „roma vagy cigány?” kérdéskörrel pedig úgy vannak, hogy az elõbbi illedelmesebb, „a cigány kicsit talán pejoratív”, õk mégis használják, „egyszerûen így érezzük helyesnek”. Úgyhogy abban maradunk, hogy bátran lehet mondani, hogy cigány.

Kapunk némi történelmet és etimológiát is (a cigányságnak három nagy és számtalan kisebb csoportja van, „ha találkozik egy beás meg egy romanit beszélõ, nem is értik egymást&#8221, de ezt nem lõjük le, tessék elmenni egy Uccu-sétára, érdemes! Most elég annyi, hogy – Szilvia szavaival – „nagyon sokszínû kultúra, hiába mondják, hogy a cigányok ilyenek vagy olyanok: a cigányok sokfélék, az pedig, hogy ki milyen értékeket választ, a családon múlik, nem a népcsoporton”.

Fotó: Neményi Márton

Szilvia egyébként öt éve jelentkezett önkéntesnek, és három éve vezeti az Uccu Alapítványt. „Azért jöttem ide, mert nagyon fontos volt, hogy gondolkodjak, mi vagyok, hogy az én életemben mit jelent a cigányságom – mesélte a séta után. – Mindenki muzsikus volt a családomban, ezen kívül nem nem tudtam mást a cigányokról. Nem beszéltünk a többi csoportról.

Csak tudtam, hogy cigányok vagyunk, azt’ jól van.

Közben azonban született egy félig cigány gyerekem, és bekerült egy olyan oktatási rendszerbe, ahol bántották ezért. Tehát nem önmaga miatt, hanem miattam. Amikor pedig nem engem bántanak, hanem a gyerekemet, az egy nagyon erõs indíttatás. A munkahelyemen az egyik kolléganõm megmutatta az Uccu egyik videóját azzal, hogy figyelj, Szilvi, szerintem ez neked való. Nagyon fontos, hogy kiálljak magamért, a gyerekemért, hogy meg tudjak szólalni úgy, hogy jól érzem magam, hogy büszke vagyok arra, hogy cigány vagyok. Nem csak muzsikus cigány, hanem cigány.”
https://www.nlcafe.hu/magyarorszagkul...aros-seta/

Én elhittem azonnal. Velem nem is olyan régen esett meg az az est, hogy egy új, tiszta Flirt vonaton utaztam Dunaharaszti magasságában Budapest felé. Észrevezzem, hogy egy fiatal cigány nõ ( 16 év körülõ anya) a cipõs lábát a vele szemben lévõ ülésen pihenteti. Megkértem, hogy vegye le a cipõs lábát az ülésrõl, mert összekenheti vele mások ruháját, hivatkozva arra is hogy a vonat éppen hogy üzembe állt.. Nem vettem észre, hogy a nõvel együtt utazott népes családja is Az ifjú férj két degenerált vagy belõtt testvérével és a mama, akinél trágárabb nõszemélyt még nem hordott hátán a föld. Felszólította a gyermekeit, hogy ott a helyszínen azonnal erõszakoljanak meg. Meg is tették volna, ha nem éppen egy zsúfolt vonaton vagyunk. Foltos hiénaként, falkában támadtak szerencsére csak okmány szavakkal rám. Körülnéztem segélykérõen, de senki egy szót nem tett volna az érdekemben
Belemélyedtek a mobilozásba, vagy az olvasásba. Észre is vette a falka egyik tagja az utasok passzív magatartását. Utalt arra, hogy a " magyarok nem tartanak össze", nem úgy , mint õk, ezért nem félnek semmitõl. A bennük lévõ, nem cigányok elleni féktelen dühöt azóta sem értem Az sem,hogy hogyan tudnak fiatal emberek a szánalom legkisebb jele nélkül agyonverni 80 éves védtelen embereket , sokszor csak néhán forintért.
Ezeket a valóban megtörtént eseteket is alig hozza a média, ha mégis, az elkövetõ keresztnevét sem írják le . Nehogy felismerjük a különleges név alapján a bûnös származását. Amikor annyi jelenik meg az újságban, hogy ennyi
ivagy annyi éves " fiatal" az elkövetõ, már elõre borítékolni lehet az elkövetõ származását.
Szörnyû dolog a szegénység, de attól még senki sem lenne szegényebb, ha összesöpörné néha az udvart, vagy a folyosót, és agyoncsapna egyet a gyerekei körül rohangáló rágcsálók közül. Cigarettára "szerencsére" mindegyiknek telik.

A cigányság etnikai csoportjai, a Wikipédiáról.

Gitanók vagy Kalók-"spanyol cigányok"-Spanyolország, Portugália, Dél-Franciaország, Észak-Afrika.

Szintók-"mánusok, német cigányok"-Nyugat-Európa, Olaszország, Közép-Európa, Észak-Európa.

Jenisek-"a "vándorlók népe" svájci cigányok"-Svájc és Nyugat-Európa.

Gábor-cigányok "kalapos gáborok"-Erdély és Kelet-Európa.

Romnicselek-"brit-cigányok"-Egyesült Királyság-Észak-Amerika.

Vlax cigányok "oláhcigányok, kelderások, lovárik, csurárik, macsvaják, stb...-Délkelet-Európa, Kelet-Európa, Közép-Európa, Amerikai Egyesült Államok.

Magyar cigányok-Kárpát-medence.

Beások-"rudárik"-Közép-Európa, Brazília.

Arliják-"horahánók, török cigányok"-Délkelet-Európa, Törökország.

Bosák-"örmény cigányok"-Törökország.

Domok-"arab cigányok"-Észak-Afrika, Közel-kelet.

Lúrok és gorbatok-"iráni cigányok"-Irán.

Luli cigányok-Közép-Ázsia.

Ezen kívül, számos nyelvében és kultúrájában már erõsen asszimilálódott csoportjuk található egyes országokban, például magyar cigányok, román cigányok-"lautárik, urszárik"-albán cigányok, orosz cigányok.

Ami jó megoldás lehetne velük kapcsolatban, az talán a "Vajda rendszer" újbóli bevezetése, ahol a vajda saját belsõ rendõrséget állítana fel, akik vigyáznák a belsõ rendet, ezért megbecsülést és jó fizetést kapna, viszont a saját és családja állampolgársági jogainak elvesztésével és azonnali kiutasítással járna az ország területérõl, egyéb kemény retorziókkal egyetemben, ha nem tudnának rendet tartani a saját rasszukon belül. Ez vonatkozna a vajda irányítása alá tartozó belsõ cigány rendõrség tagjaira is. Egy olyan rendszerre gondolok, ami a zsidó gettókban is fennállott. Vagyis kötelezném õket arra, hogy keményen tartsák fent a rendet saját rasszukon belül. Ezért bizonyos kiváltságokat kapnának. De mindent elveszíthetnének, ha nem lennének képesek a rend fenntartására. A másik megoldás az lenne, hogy minden erõszakos bûncselekményt elkövetõt felakasztani. Nem adni nekik több esélyt. Többet az életben nem gyilkolhatnának, nem követhetnének el újabb súlyos bûncselekményeket. A liberalizmus átka, hogy ma egy bûnözõnek, egy erõszakos bûncselekményt elkövetõ személynek is vannak emberi jogai. Ne legyenek! Mikor gyilkolt, vagy bármiféle erõszakos bûncselekményt elkövetett, ezzel el is veszítette minden emberi jogát, hisz elvett egy másik életet, vagy esetleg örökre tönkre tette. Én a vajdákra bíznám az ítélkezést is saját rasszukon belül, de az akkor legyen "TÉNYLEGES ÉS IGAZSÁGOS BÜNTETÉS!" Halálért halál járjon! Harmadik megoldásként egy saját ország, minden népbõl kiemelve azokat, akik semmiféleképpen sem hajlandóak beilleszkedni az õket befogadó társadalomba. Ott aztán azt csinálnának egymással, amit csak akarnak. Úgy maradnának fent, ahogy tudnának. Vannak olyan területek biztosan, ahová deportálni lehetne a be nem illeszkedõ egyéneket. Pl: Valamelyik Szibériai szigetre. Liberálisan gondolkozva, demokratikus kereteken belül nem megoldható a dolog, nem tartható fenn a rend, csakis kemény szigorral! Én ebben látom a megoldás kulcsát.

Kedves Perle! Amit az Ószövetségben olvashatsz borzalmakat, óhéberek által elkövetett népirtásokról, mit gondolsz kiket takarnak? "Szemiták bejövetele és népi kiléte-Küzdelem a nomád életformájú szemiták ellen". Vagy: Mítoszok, hipotézisek és tények, a népek eredetével kapcsolatban-A Romák valódi eredete". A Wikipédia szerint a cigányság Indiai eredetû nép. Hát egy nagy ló....! NEM A VÉLETLEN MÛVE, HOGY A NEM KÖZÉJÜK TARTOZOTT MEGVETIK, GYÛLÖLIK, A NEM SAJÁT RASSZUKHOZ TARTOZÓ ÉLETE NEKIK NEM SZÁMÍT, EZ EGY GENETIKAI ÖRÖKSÉG NÁLUK! Talán vannak kivételek, talán! A zsidóknak is pontosan ezt tanítja a Talmud! Ugyanezt az olthatatlan gyûlölettett, vérszomjat! Sok ezer éves néprõl beszélünk és teljesen mindegy, hogy hányféle néppel keveredtek hosszas vándorlásaik során, hogy ennyiféle változatuk alakult ki, az õsük mindnek ugyan az lehet. Õk egy Közel-Keletrõl elszármazott nép! Hogy Mezopotámiába, a történetük kiindulópontjára hogyan kerültek, még mindig talány, de nem zárható ki egyáltalán az "ARAB" eredet, vagyis hogy az Arab-félszigetrõl kerülhettek Mezopotámiába, majd a palesztin területekre és onnét Indiába és úgy tovább Európába. A vadság mélyen legbelül mindegyikükben ott van, csak mi belõlünk, magyarokból veszett ki teljesen, vagy talán soha nem is volt. Ilyesfajta sok ezer éves gyûlölet biztos nem! Egyben viszont nagyon is "IGAZA" volt annak a cigánynak a vonaton. A magyar nagyon el lett intézve sok évtized, egy-két évszázad alatt. Nincs már köztünk összetartás, simán végignézzük, ahogy meg vagy épp agyonvernek egy másik magyart. Vagy bárkit! Ezt az egyet, de csak ezt, tanuljuk már el a cigányoktól valahogy!!! Az összetartást a bajban!

Azért Perle, hogy nem történt bajod, és az egyik csak a helyzetet kommentálta, szerintem volt egy kis tiszteletet indíttató a jelenlétedben, vagy csak az illetõ jogosnak tartotta a méltatlankodásodat. Valójában tényleg össze kellene tartanunk, és kiállnunk magunkért, egymásért. Ha, nem tesszük, egyre sérülékenyebbek leszünk, és valójában vagyunk is, amit ezek a patkány népek jóérzéssel, kezüket dörzsölve zsebre vágják.

Perle, még jó, hogy ennyivel "megúsztad". Tessék vigyázni! Cigány soha nem jár egyedül! Már majdnem azt írtam, hogy ha ott lettem volna, másképp alakul, de aztán belém hasított az érzés, hogy lehet, én is passzív megfigyeltem vona és csak akkor avatkozok már be, ha tényleg elkerülhetetlen! Ezeket nem egyesével, egyszerre kell likvidálni, kecmec nélkül és demokratikusan! Az a baj, hogy bennem már rég gyilkos indulatok dúlnak. Szerintem nem álltam volna meg pár pofonnál! Ezért, ha lehet inkább elkerülök minden konfrontációt, mert egyszer ha átszakad a gát-lás, akkor nincs visszaút. Egyébként meg jól tetted, de megérte?

butaság leállni pofozkodni cigányokkal---már kiskorukban bicskát kapnak játszani igy könyedén tudnak ölni..lásd veszprémi kézilabdás kozna esetét--tehát ne pofozkodj hanem probálj derüsen,enyhén tréfásan haverkodo stilusban hüteni feszültséget--ha nem megy akkor ölj figyelmeztetés nélkül villámgyorsan s törekedj arra hogy ne hangtalanul ölj hanem ugy hogy orditson a fájdalomtol hogy annak ellenére hogy többségbe vannak--félelem költözzön szivükbe s ledermedjenek--te viszont ne vigyél érzelmet harcba mert akkor meghalsz a düh ugyanolyan rossz mint a félelem