Csak szív-vidítónak és azért gondolkozzatok el rajt, mikor qvazsidózunk, tetves patkány-zsidó-cigányozunk, tán nem is annyira véletlen! Mocskos egy rohadt féreg tetû banda ez, ahogy mindig is vótak. Ami a törököket illeti, erõs a gyanú, ilyen nép nincs is, nem is volt. Az oszmán birodalom valahogy a perzsa -szovjetunió "jogutódjaként" olvasztott magába minden alárendelt fajtát. Zsidók ezek, zsidók, ha mondom! (hogy – hogynem, ez valahogy a mostani Ukrajnához kapcsolódó – történelmileg persze- téma.) A történet ott kezdõdik, hogy régi szokás szerint a török szultán levelet szokott írni azoknak a gyauroknak, akik ellen készült, hogy adják meg magukat, meg ilyenek. Önként. Bevett szokás volt ez a diplomáciában, így más is szokott írni, láttuk ezt 1238-ban Vlagyimir ostroma elött is, de itt az európai hadszíntéren is ‘üzengettek egymásnak’ a nagyok…amiképpen manapság is.

A szultán levele:


,,Én, a Szultán, a Tündöklõ Porta ura, Muhammed fia, a Nap és a Hold fivére, Isten unokája és földi helytartója, a Makedón, Babilóniai, Jeruzsálemi királyságok, Nagy és Kis Egyiptom ura, a királyok felett király, uralkodó az uralkodók felett, példátlan lovag, senki által sem legyõzött harcos, az élet fájának birtokosa, Jázus Krisztus sírjának megingathatatlan õre, magának Istennek bizalmasa, a muzulmánok reménysége és vígasza, a keresztények megfélemlítõje és nagy védelmezõje, megparancsolom nektek, zaporozsjei kozákok, hogy önként adjátok meg magatokat nékem, mindenfajta ellenállás nélkül, és engem a ti támadásaitokkal sem merjetek nyugtalanítani.

Törökország Szultánja, IV. Muhammed.”



A kozákok válaszlevele:

,,A zaporozsjei kozákok a török szultánnak!

Te – török sátán, az átkozott ördög testvére és rablótársa, magának Lucifernek titkára! Az ördögbe is, hát milyen lovag vagy te, ha csupasz seggel még egy sünt sem bírsz agyoncsapni? Az ördög kiszarja, a sereged meg felzabálja. Nem vagy te jó arra, hogy keresztény fiak éljenek alattad, a seregedtõl nem félünk, földen és vizen megütközünk veled. Te babilóniai szakács, makedóniai kerékbetörõ, jeruzsálemi serfõzõ, alekszandriai kecskebaszó, a Nagy és Kis Egyiptom disznópásztora, örmény disznó, tatár tegez, kamenyecki hóhér, podolszkiji gonosztevõ, a világ és alvilág bohóca, magának a viperának unokája, és a faszunk görbülete. Te disznópofa, te kancasegg, te hentes kutyája, te kereszteletlen tökfej, hogy baszom azt anyádat. No, imgyen szóltak hozzád a zaporozsjeiek, te takony. Még a keresztények disznajait sem fogod te terelgetni. Most befejezzük, mivel a dátumot nem tudjuk, kalendáriumunk nincs, a Hold az égen (szójáték, mert hónapot is jelent a ,,meszjac”), az év az évkönyvben, a nap meg ugyanaz, mint nálatok. Ezért seggbe is csókolhatsz minket.


Aláírók: Iván Szirko ezredatamán és az egész zaporozsjei sereg.”