Na bammeg, szerintem 666%-a kötõdik valamelyik jujdejó-kamuvalláshoz, de igaz "keresztlény" ebben a zsidó-cigány mocskos világban magyarként elvétve ha akad. Mit meg nem tesznek, hogy "higgy" valamiben, ami megbukott már..., a magyarok istene meg...inkább hagyjuk! A Századvég által a magyarok vallásosságával összefüggésben elvégzett kutatás szerint egyáltalán nem igaz, hogy a magyarok jelentõs tömegei valláselhagyók lennének - mondta el a 888.hu-nak Gyorgyovich Miklós. A Századvég vezetõ elemzõje arra hívja fel a figyelmet, hogy a felmérések szerint a magyar lakosság 90 százalékát megkeresztelték vagy beavatták valamely egyházba és a magyar polgárok háromnegyede érzületi alapon is kötõdik valamelyik egyházhoz vagy valláshoz.

Vincze Viktor Attila: A 2001-es népszámláláshoz képest a 2011-es cenzus adatai szerint csökkentek a magukat valamelyik egyházhoz tartozónak vallók száma. Az egyházak szerint viszont ez a csökkenés csak az eltérõ kérdésfeltevés miatt keletkezett 2011-ben. A Századvég tavaly készített egy saját közvélemény-kutatást a magyar lakosság vallásosságával összefüggésben. Ez a kutatás kiterjedt a népszámlálás adatfelvételi anomáliáira is?

Gyorgyovich Miklós: A 2001-es népszámlálás egyedül annyit kérdezett vallás témájában: „Vallása, hitfelekezete?”. Ezzel szemben a 2011-es kérdés pedig egy látszólag kisebb, hatását tekintve persze egészen eltérõ eredményt hozó kiegészítéssel azt kérdezte meg, hogy a válaszadó „mely vallási közösséghez, felekezethez tartozónak érzi magát?”. Az egyértelmû, hogy a 2011-es kérdésfeltevésre eleve kevesebb pozitív válasz érkezhetett, hiszen érzületi síkra terelte a kérdés megválaszolását. Mi pont ezért, reflektálva mindkét cenzusra, rákérdeztünk arra is, megkeresztelték-e/beavatták-e a kérdezettet valamely vallásba, felekezetbe, és feltettük a 2011-es népszámlálás kérdését is. A mi felmérésünkben feltett érzületi kérdésre adott válaszok alapján még tovább is csökkent a 2011-es mértékhez képest a vallásos meggyõzõdésûek számaránya. Ugyanakkor viszont érdekes módon a keresztelés/beavatás meglétére vonatkozó kérdésünkre adott válaszoknál a 2001-es népszámlálási arányokhoz képest többen határozták meg magukat valamelyik keresztény felekezethez tartozónak, kiváltképp a református egyháztagok arányának a növekedését regisztráltuk.

Vincze Viktor Attila: Összességében a Századvég felmérése milyen következtetésekre jutott a magyar polgárok vallásos meggyõzõdése vonatkozásában? Igazoltnak tekinthetõ, hogy a magyar társadalom döntõ többsége vallásos és a vallásos meggyõzõdésû emberek túlnyomó többsége keresztény Magyarországon, vagy pedig egy jelentõs elfordulás tapasztalható a vallásosságtól?

Gyorgyovich Miklós: Lássuk be, a vallásosság egy rendkívül nehezen mérhetõ jelenség, ezért mi úgy döntöttünk, hogy a más kutatásokban megszokott egy-két kérdés helyett egy jóval összetettebb, a vallásosság több dimenziójára egyaránt rákérdezõ adatfelvétellel igyekszünk leírni a magyar népesség vallásosokhoz való viszonyát. A kérdéseinkre adott válaszokból az derült ki, hogy bár a magyarok túlnyomó többsége nem gyakorolja az egyházias jellegû, intézményi vallásosságot (például rendszeres templomba járás), viszont az egyáltalán nem igaz, hogy a magyarok jelentõs tömege teljes mértékben valláselhagyó volna. Az adatokból kiderül, hogy a magyar lakosság éppen 90 százalékát megkeresztelték/beavatták valamely egyházba, felekezetbe (fõleg a három történelmi keresztény felekezet valamelyikébe), háromnegyede pedig érzületi alapon is kötõdik valamelyik egyházhoz vagy valláshoz, és más dimenziók mentén is kiderült, az emberekben van transzcendentális meggyõzõdés, „transzcendencia igenlés”.

Vincze Viktor Attila: A magyarok eltérõ mértékû vallásosságát is mérõ kutatás milyen számarányokat talált a mélyen vallásos és a hitbeli dolgokkal csak felületesen foglalkozó, de valamilyen vallásos meggyõzõdéssel rendelkezõ magyarok csoportjai között?

Gyorgyovich Miklós: A kérdõívünkben felmerült vallásosságindikátorok közül 10 változót felhasználva úgynevezett klaszterelemzést hajtottunk végre összesen 6 olyan csoportra osztva a kérdezetteket, akik e 10 változó mentén relatíve hasonlítanak egymásra.

Az egyik csoport a vallási kultúrát és attitûdöt teljesen elutasítók tábora. A klaszterbe tartozók többsége minden vallási tényezõ esetén negatív pozíciót vett föl. Lényegében a vallásosság minden -kérdezett – dimenzióját teljes egészében elutasítják, nincs jelen a mindennapjaikban. Õk a teljes népesség 26 százalékát teszik ki.

A következõ, a teljes népesség 19 százalékát képezõ klaszter az egyháziasságot elutasító, de magukban imádkozók, meditálók csoportja. Az ide tartozó társadalmi réteg többsége nem azonosul egy vallással sem, azokat nem támogatják, nem tanulnak róluk, de a mindennapjaiknak már részét képezik a fohászok, imák, esetleg a meditáció valamilyen módon.

A vallási, egyházi kultúrát támogatók csoportjába tartozók körében gyér, de már létezõ vallásgyakorlat figyelhetõ meg. Többségük valamely keresztény felekezettel azonosul, bíznak is az egyházakban és a csoportban átlagon fölüli a rendszeres anyagi támogatók aránya is. Ebbe a csoportba a népesség 9 százaléka tartozik.

A keresztény egyházakhoz imával is kötõdõk csoportjának a tagjai a teljes népesség 14 százalékát teszik ki. Õk szinte kizárólag a keresztény vallással azonosulnak, emellett rendszeresen (azaz legalább hetente vagy sûrûbben) imádkoznak is, de más aktivitás nem különösebben jellemzõ rájuk kimagaslóan.

A teljes népesség 19 százalékát kitevõ egyszerû vallásgyakorlók többsége valamely keresztény felekezettel azonosul, hiszi annak (és csak annak) a tételeit, aktívan gyakorolják is vallásukat, azaz legalább havonta vagy sûrûbben templomba is járnak a rendszeres imádság mellett, bíznak az egyházban, és azt anyagilag is támogatják.

A vallási, egyházi kultúrához erõsen kötõdõk csoportjában pedig minden tényezõ mentén átlagon fölüli a pozitív pozíciót fölvett tagok aránya. Az egyszerû vallásgyakorlók csoportján túl õk tanulnak is a vallásról (autodidakta módon, elõadásokra járva, vagy akár még formálisabban), olvassák egyházuk szent mûveit is. Számarányuk 14 százalék a teljes népességen belül.

Vincze Viktor Attila: A magyarok eltérõ mértékû vallásosságának az okai között minden bizonnyal elõkelõ helyet foglalhat el az államszocializmus idején, illetve a már a demokráciában felnõtt generációk szabad vallásgyakorlásában meglevõ különbség. Lehet ilyen okokra következtetni a kutatás eredményeibõl?

Gyorgyovich Miklós: A vallási ismeretek felhalmozásának vizsgálatához megkérdeztük a válaszadókat arról is, hogy jártak-e vagy járnak-e hittanra vagy ehhez hasonlítható képzésre, szokták-e saját egyházuk vagy más egyház szent vagy más módon kiemelt könyveit, mûveit olvasni, szoktak-e bármilyen más forrásból vallási, teológiai vagy ezoterikus témákban tájékozódni, tanulni. A hittanra járás szempontjából tipikusan a középkorú, 40-59 év közötti rétegek válaszoltak legkisebb arányban „pozitívan”. Azaz míg a teljes népesség közel háromnegyede jár vagy járt valaha (tipikusan óvodai, iskolai) hittanra, vallástanra, vagy bármi olyan képzésre, ahol vallási témákkal ismerkedett meg, addig a kérdezett korszakban felnõtt, most 40-49, illetve 50-59 éveseknek mindössze 62, illetve 67 százalékára igaz ez.
Link