Bejelentkezés
A kezdet ...
2006.11.12
Ezen a szép, novemberi napon beindítottam elsõ (ami nem volt számomra egy utolsó dolog) politikai témájú weboldalamat. Akkor már 10 éve saját cégemet vezettem, ami nem is ment rosszul és tartozás nélkül, normalizált anyagi körülményekkel, két - lassan pubertáskorú - gyerek apjaként az utolsó 10 év magyarországi történéseinek hatására - ami ez idõben csúcsosodott ki a 2006 október 23.-i napon és a Gyurcsány féle felszólalás (A "budapesti.info" weboldal fejlécének - jobb oldalán olvasható) tette ki végére a pontot, rájöttem, hogy nem hallgathatok tovább.
Soha nem szerettem a politikát, de informálódtam és mindig megvetettem azokat akiknél úgy találtam, a politika hátaslovára felkapaszkodva éltek vissza a népnek tett ígéretükkel.
Apám 1996-ban, közvetlen a halála elött még úgy hihette, megérte a sok szenvedés, a Don kanyarból hazavánszorogni fél Európát megkerülve, majd 56 leverése után a tizennyolc hónapnyi "elõzetes" és szerencsés túlélése, az 1964-ig (hat éven keresztül) folytatódó REF (Heti kötelezõ bejelentkezés a rendörségnél) és végül a konszolidált Magyarországon néhány évtizednyi béke. Úgy halt meg, hogy még élvezhette azt a néhány évnyi álmot, amikor a magyarok milliói úgy hitték, végre megszabadultak sok száz évnyi rettegéstõl, talán meglelik a békét egy olyan országban aminek a polgárai soha nem voltak képesek hosszú távon gyülölködni. Nekem sem megy. De sajnos néhány év múlva látni kényszerültem, hogy az az ország ahol megszülettem megint azon az úton kénytelen járni aminek a vége talán népünk teljes kipusztítása.
Imrét akkor még nem ismertem, az új oldalammal csak annyit kívántam elérni, hogy az innen-onnan elolvasott cikkeket egy helyre - egy könnyen megjegyezhetõ nevü weboldalon - összegyüjtsem és olvashatóvá tegyem 's talán némi, általam felismert összefüggésre is rámutathassak. Ez volt a kezdet:
http://budapesti.info/
A weboldal menüje már csak akkor látható ha az Adobe Flasht engedélyezitek a böngészõben
Nem tudtam mi következik 2006-tól és nem éreztem úgy, hogy jogom vagy tudásom arra predesztinálna, hogy bármilyen vezetõ szerepre vállalkozzak. De ezidõben már könnyen elérhetõk voltak az világhálón megjelenõ információk és a XX-század végén ahogy a nagykereskedés átlopta magának a PC eladást, kisemmizve ezzel a kiskereskedõket (és szakembereket), már egyre többet ültem a monitor elött mint Webdesigner, Webmaster... a világ meg gyorsan összement és egyidõben kinyiltak az ablakok.
A weboldalamat 2011 közepéig üzemeltettem, miközben (idõközben és átfedéssel) már megismerkedtem Imre munkásságával és úgy véltem, hogy egy olyan oldalra lenne szükség ahol a látogatók is beírhatják a véleményüket, javaslataikat. Azt már régen megtanultam, hogy egy csárdában elég egy dudás, azt is észrevettem, hogy Imre egy karizmatikus személyiség - én meg jobban érzem magam akkor ha nem rám szegezõdik minden szem. Eldöntöttem, hogy a weboldalamat parkoltatom - nem írok oda többet, bár nem szüntetem meg mert értékesnek tartom a cikkeket amiket éveken keresztülfeltettem.
Egy napon megbeszéltük Imrével, hogy tudásomhoz képest megpróbálok neki segíteni amit szívesen elfogadott - aztán ebböl a laza kapcsolatbol - fehérverebecske jóvoltából váratlanul az lett, hogy meg kellett tanulnom php-webprogramot kezelni (E107-es volt az elsõ, majd ezt követte a mai napig is használt PHP-Fusion program). A többit már tudjátok, hiszen az elosztó oldalról mai napig elérhetõek a régebbi oldalak is és még néhány velünk kapcsolatba lépett velünk egyidõben kezdett személy weboldala (pl.: Tuloké vagy Jásdi Kiss Imre oldala.) Az emberek jöttek-mentek - ezek voltak a jöttmentek, bár sokukban megvolt - remélem - meg is van a tüz amit itt mutattak meg elõször, de a láng kialszik néha vagy nem itt és nem velünk gondolták a további utjukat ... néhányan meg meghaltak. Az oldal viszont túlélte az éveket még mindig müködik és mindig jönnek újak a régiek mellé, el is köszönnek régiek, de a kövek csak csak ittmaradnak. Görgeti ugyan a víz ezeket is, de mégiscsak találnak egy-egy mélyedést ami itt tartja õket.
Ma - olvasva a hozzászólásokat - kincses, atacama, Imre rövid összeröffenésekor jutott megint eszembe a weboldalam. Megnéztem, müködik,... részben még mindig aktuális és Gyurcsány még mindig nem került a pokolra. Azóta viszont jócskán összetorlódtak az ö nyomában járók, napjainkban már ott tartunk, hogy legszivesebben elhoznék egy a Halálfutam filmsorozatban használt autót, amelyiknek az oldalaira éles kardokat szereltek és reggelente rendet vágnék a Parlament felé "igyekvõ" illusztris mocskok között. - Persze ez elmélet, és nem csak õket hanem az elmúlt 20 év politikai-gazdasági-mocskát megteremtõ és éltetõ görényeket is kiirtanám ha lehetne. 95%-uk biztos, hogy megérett a pokolba vezetõ út használatához.
De a kisembereknek nincs lehetõségük igazságot szolgáltatni. Dühönghetnek, téphetik a hajukat, leihatják magukat és sírhatnak az elvesztegetett életükön. A másik részük - változatlanul - pedig eladja a lelkét 30 ezüstért.
Számunkra se marad több csak egy lehetöség: Megtartani továbbra is azt a sok információt ami az oldalainkon megjelent, rendszerezni és terjeszteni. Ahogy a régi weboldalaink, úgy rengeteg dokumentum és audiovizuális információ van a birtokunkban, nem csak a politikával de a magyar történelemmel, kultúrával és a világban ezidõben történt lokális vagy globális elemzésekkel együtt. Sok ember sok mindent észrevesz. Persze ez a PostaImre és Társai valamint a Tagok által szarka módra ideömlesztett tudás nem csak arany, nem biztos, hogy értékes, nem mindig kultúrált ... de egy biztos; nem is cenzúrált!
Nos tehát a lényeg:
PI Akadémia (na ne röhögtess - hallom a kibic-hangokat a háttérbõl), megvalósítható.
Biztos vagyok benne, hogy nem én vagyok az egyetlen aki évek óta gyüjtöget olyan információkat ami fontossággal bír a számára, amiböl sokat - ma már nem is lehet megtalálni, amit azért tett félre, hogy megmaradjon emléknek avagy az utókornak.
Évek hosszú sora alatt nekem is jónéhány (esetenként "csak" virtuális) ismerõsöm küldött olyan anyagot amiröl addig nem is hallottam és ez fordítva is müködött... Személyre szólóan elküldtem, vagy - amenyiben közérdekünek gondoltam kitettem a "postaimre" oldalunkra. Néha persze szembesültünk azzal is, hogy mások nem érezték olyan közérdekünek a megjelentetést:)
A lehetöség a következõ (nagyon alapszinten!):
Néhány ember kell aki ezt a gyüjteményt tetõ alá képes hozni. Akit érdekel az jelentkezzen Imrénél és elõször is kérdezze meg - mikor kezdhetjük el a munkát. Néhány hét alatt meglátjuk hányan leszünk. Csak azok jelentkezzenek akik biztosak önmagukban, a döntésükben.
Akár E-Mail kapcsolattal akár Belsö levelezéssel arra kérek minden jelentkezõt szedje össze (ha lehet csoportosítva, rendszerezve) mit tart fontosnak a saját meglátása szerint.
Miröl beszélek?
Ami számomra a fontos: Elöször is a budapesti info-n megjelent és persze nálam is elmentett cikkek, videók, hangfelvételek.
MIHI - kulturális weboldala (eltettem, mert értékesnek tartottam.) Az összes Postaimre oldal anyaga. Az évek alatt összegyüjtött politikai, ismeretterjesztõ, kulturális irányultságú könyv, Dokument, Okirat, Fénykép amit összehordtunk és a mai napig is megtartottunk. Amiket egyes emberek küldtek nekünk /nekem azokat is eltettem. A Youtube-ra feltett és (gondolom nem csak én mentettem el) késöbb letörölt letiltott videofelvételek és a Weben megjelent majd szintén elsüllyesztett de közben letöltött információ egy helyre összehordása, rendszerezése, megtisztítása a felesleges dolgoktól. A 90-es évektöl kezdve napjainkig terjedõ idöszak magyar politikai információinak sorbaállítása nem mellesleg a 45-töl 90-ig tartó idöszak rövid kielemzésével és annak idõvonalával egyeztetése.
Szeretném ha Tulok is beállna a sorba és úgy érezné, hogy újra itt az ideje egy kis közös munkának. A weboldala nem tünhet el csak úg - és õ se fiatal már.
Rengeteg munkát jelent ha(!) belekezdünk.
Kell ez nekünk?
Nekem nem. de mégis. Valójában nem az, hogy nyomot hagyjak e-világban. Nem érdekel mit mond majd az utókor (Beszéljenek inkább doktor Bubóról! ;)). De itt állok a következõ élet-szakaszom elejénél; Talán nincs betervezve a következõ néhány évem, a kaszás még pont velem akar foglalkozni, de valamikor - ha nem is ismerem a dátumot, eljön értem. Ez a lényeg a számomra. Apelláta nincs így csak annyi a dolgom, ha azt szeretnétek, hogy a postaimre blog életképes maradjon, akkor kell néhány ember aki azt nélkülem is képes életben tartani.
Egy webszerver és egy weboldal nem probléma ameddig van áram és internet és nem dobnak hurkot mindenki nyakába mert friss levegõre vágyik. Az adatok rendszeresítése és megjelenítése az interneten megoldható ameddig a háttérhatalom nem lesz egységes és marad ellenséges. Az adatok bebiztosítása, hogy a fontosabb dolgok ne tünhessenek el - már azt jelenti, hogy néhány ember mint õrzõ, másolatot készít és eldugja azt, nehogy megtalálják és megsemmisítsék. Senki se jósolhatja meg pontosan mi fog történni. Ha elpusztul a világ akkor már úgyis mindegy lesz de ha nem akkor érdemes harcolni olyankor is amikor ez illegalítással jár. Magyar történelmünk legalább egy rövid szakasza maradjon meg az utókornak úgy ahogy az megtörtént.
De - még idõben - át akarom adni olyanoknak a stafétabotot akik teljes joggal képesek átvenni a szerver felügyeletét, kezelését és a tartalmi valamint a technikai dolgok figyelését. Nem egy emberröl hanem egy kicsi de megbízható csoportról lenne szó. Nem lépek vissza ameddig segíthetek és szellemileg egészséges vagyok, vagy ameddig nem mondjátok azt, hogy mindent meg tudtok oldani, szervezni nélkülem is. Hogy ki és mit vállal, és azt miként szervezitek meg (Imre régi oldalainak a tartalmát is csoportosítani kell - esetleg dokumentálni, és könyvben is elérhetövé tenni - persze néhány óra lektorálás se ártana - értem hibák, értelmetlen mondatok, értelmezhetetlen vagy napjainkra érdektelenné vált téma kigyomlálása... ) a ti dolgotok eldönteni.
A cikkekben, hozzászólásokban anyázás, káromkodás veszekedés - szerintem - maradhat, talán attól lesz elég "füszeres" hiteles az utókor számára is
Ami a technikai dolgokat illeti - nagyjából tudom mire van szükség, de ha Imre neki akar látni akkor addig vágjon bele ameddig annak értelme van...
Ezt felteszem külön hírnek - aztán meglátjuk mi lesz belöle. Csak közös munkáról lehet szó - még egyszer nem érdekel olyan kívánságmüsornak induló kezdeményezés amiböl több heti munka elvégzése után rövid idõ alatt egy rozzant, elhagyott romos épület lett.: http://piuvb.magyarnemzetikormany.com/
Mára ennyi. - remélem Imre is ki fogja egészíteni a gondolataimat közben, akit érdekel az elgondolkozhat a megoldás mikéntjén (Ne ötleteljetek hanem gondoljátok át és röviden összefoglalva küldjétek el Imrének technikai vagy egyébb kérdéseket ha muszály akkor nekem!) A hozzászólások viszont nem tartoznak a kivülállókra ezért ezt a cikket csak a regisztrált Tagok látják, "vendég"-nek nem jelenik meg!
Gerry
Ezen a szép, novemberi napon beindítottam elsõ (ami nem volt számomra egy utolsó dolog) politikai témájú weboldalamat. Akkor már 10 éve saját cégemet vezettem, ami nem is ment rosszul és tartozás nélkül, normalizált anyagi körülményekkel, két - lassan pubertáskorú - gyerek apjaként az utolsó 10 év magyarországi történéseinek hatására - ami ez idõben csúcsosodott ki a 2006 október 23.-i napon és a Gyurcsány féle felszólalás (A "budapesti.info" weboldal fejlécének - jobb oldalán olvasható) tette ki végére a pontot, rájöttem, hogy nem hallgathatok tovább.
Soha nem szerettem a politikát, de informálódtam és mindig megvetettem azokat akiknél úgy találtam, a politika hátaslovára felkapaszkodva éltek vissza a népnek tett ígéretükkel.
Apám 1996-ban, közvetlen a halála elött még úgy hihette, megérte a sok szenvedés, a Don kanyarból hazavánszorogni fél Európát megkerülve, majd 56 leverése után a tizennyolc hónapnyi "elõzetes" és szerencsés túlélése, az 1964-ig (hat éven keresztül) folytatódó REF (Heti kötelezõ bejelentkezés a rendörségnél) és végül a konszolidált Magyarországon néhány évtizednyi béke. Úgy halt meg, hogy még élvezhette azt a néhány évnyi álmot, amikor a magyarok milliói úgy hitték, végre megszabadultak sok száz évnyi rettegéstõl, talán meglelik a békét egy olyan országban aminek a polgárai soha nem voltak képesek hosszú távon gyülölködni. Nekem sem megy. De sajnos néhány év múlva látni kényszerültem, hogy az az ország ahol megszülettem megint azon az úton kénytelen járni aminek a vége talán népünk teljes kipusztítása.
Imrét akkor még nem ismertem, az új oldalammal csak annyit kívántam elérni, hogy az innen-onnan elolvasott cikkeket egy helyre - egy könnyen megjegyezhetõ nevü weboldalon - összegyüjtsem és olvashatóvá tegyem 's talán némi, általam felismert összefüggésre is rámutathassak. Ez volt a kezdet:
http://budapesti.info/
A weboldal menüje már csak akkor látható ha az Adobe Flasht engedélyezitek a böngészõben
Nem tudtam mi következik 2006-tól és nem éreztem úgy, hogy jogom vagy tudásom arra predesztinálna, hogy bármilyen vezetõ szerepre vállalkozzak. De ezidõben már könnyen elérhetõk voltak az világhálón megjelenõ információk és a XX-század végén ahogy a nagykereskedés átlopta magának a PC eladást, kisemmizve ezzel a kiskereskedõket (és szakembereket), már egyre többet ültem a monitor elött mint Webdesigner, Webmaster... a világ meg gyorsan összement és egyidõben kinyiltak az ablakok.
A weboldalamat 2011 közepéig üzemeltettem, miközben (idõközben és átfedéssel) már megismerkedtem Imre munkásságával és úgy véltem, hogy egy olyan oldalra lenne szükség ahol a látogatók is beírhatják a véleményüket, javaslataikat. Azt már régen megtanultam, hogy egy csárdában elég egy dudás, azt is észrevettem, hogy Imre egy karizmatikus személyiség - én meg jobban érzem magam akkor ha nem rám szegezõdik minden szem. Eldöntöttem, hogy a weboldalamat parkoltatom - nem írok oda többet, bár nem szüntetem meg mert értékesnek tartom a cikkeket amiket éveken keresztülfeltettem.
Egy napon megbeszéltük Imrével, hogy tudásomhoz képest megpróbálok neki segíteni amit szívesen elfogadott - aztán ebböl a laza kapcsolatbol - fehérverebecske jóvoltából váratlanul az lett, hogy meg kellett tanulnom php-webprogramot kezelni (E107-es volt az elsõ, majd ezt követte a mai napig is használt PHP-Fusion program). A többit már tudjátok, hiszen az elosztó oldalról mai napig elérhetõek a régebbi oldalak is és még néhány velünk kapcsolatba lépett velünk egyidõben kezdett személy weboldala (pl.: Tuloké vagy Jásdi Kiss Imre oldala.) Az emberek jöttek-mentek - ezek voltak a jöttmentek, bár sokukban megvolt - remélem - meg is van a tüz amit itt mutattak meg elõször, de a láng kialszik néha vagy nem itt és nem velünk gondolták a további utjukat ... néhányan meg meghaltak. Az oldal viszont túlélte az éveket még mindig müködik és mindig jönnek újak a régiek mellé, el is köszönnek régiek, de a kövek csak csak ittmaradnak. Görgeti ugyan a víz ezeket is, de mégiscsak találnak egy-egy mélyedést ami itt tartja õket.
Ma - olvasva a hozzászólásokat - kincses, atacama, Imre rövid összeröffenésekor jutott megint eszembe a weboldalam. Megnéztem, müködik,... részben még mindig aktuális és Gyurcsány még mindig nem került a pokolra. Azóta viszont jócskán összetorlódtak az ö nyomában járók, napjainkban már ott tartunk, hogy legszivesebben elhoznék egy a Halálfutam filmsorozatban használt autót, amelyiknek az oldalaira éles kardokat szereltek és reggelente rendet vágnék a Parlament felé "igyekvõ" illusztris mocskok között. - Persze ez elmélet, és nem csak õket hanem az elmúlt 20 év politikai-gazdasági-mocskát megteremtõ és éltetõ görényeket is kiirtanám ha lehetne. 95%-uk biztos, hogy megérett a pokolba vezetõ út használatához.
De a kisembereknek nincs lehetõségük igazságot szolgáltatni. Dühönghetnek, téphetik a hajukat, leihatják magukat és sírhatnak az elvesztegetett életükön. A másik részük - változatlanul - pedig eladja a lelkét 30 ezüstért.
Számunkra se marad több csak egy lehetöség: Megtartani továbbra is azt a sok információt ami az oldalainkon megjelent, rendszerezni és terjeszteni. Ahogy a régi weboldalaink, úgy rengeteg dokumentum és audiovizuális információ van a birtokunkban, nem csak a politikával de a magyar történelemmel, kultúrával és a világban ezidõben történt lokális vagy globális elemzésekkel együtt. Sok ember sok mindent észrevesz. Persze ez a PostaImre és Társai valamint a Tagok által szarka módra ideömlesztett tudás nem csak arany, nem biztos, hogy értékes, nem mindig kultúrált ... de egy biztos; nem is cenzúrált!
Nos tehát a lényeg:
PI Akadémia (na ne röhögtess - hallom a kibic-hangokat a háttérbõl), megvalósítható.
Biztos vagyok benne, hogy nem én vagyok az egyetlen aki évek óta gyüjtöget olyan információkat ami fontossággal bír a számára, amiböl sokat - ma már nem is lehet megtalálni, amit azért tett félre, hogy megmaradjon emléknek avagy az utókornak.
Évek hosszú sora alatt nekem is jónéhány (esetenként "csak" virtuális) ismerõsöm küldött olyan anyagot amiröl addig nem is hallottam és ez fordítva is müködött... Személyre szólóan elküldtem, vagy - amenyiben közérdekünek gondoltam kitettem a "postaimre" oldalunkra. Néha persze szembesültünk azzal is, hogy mások nem érezték olyan közérdekünek a megjelentetést:)
A lehetöség a következõ (nagyon alapszinten!):
Néhány ember kell aki ezt a gyüjteményt tetõ alá képes hozni. Akit érdekel az jelentkezzen Imrénél és elõször is kérdezze meg - mikor kezdhetjük el a munkát. Néhány hét alatt meglátjuk hányan leszünk. Csak azok jelentkezzenek akik biztosak önmagukban, a döntésükben.
Akár E-Mail kapcsolattal akár Belsö levelezéssel arra kérek minden jelentkezõt szedje össze (ha lehet csoportosítva, rendszerezve) mit tart fontosnak a saját meglátása szerint.
Miröl beszélek?
Ami számomra a fontos: Elöször is a budapesti info-n megjelent és persze nálam is elmentett cikkek, videók, hangfelvételek.
MIHI - kulturális weboldala (eltettem, mert értékesnek tartottam.) Az összes Postaimre oldal anyaga. Az évek alatt összegyüjtött politikai, ismeretterjesztõ, kulturális irányultságú könyv, Dokument, Okirat, Fénykép amit összehordtunk és a mai napig is megtartottunk. Amiket egyes emberek küldtek nekünk /nekem azokat is eltettem. A Youtube-ra feltett és (gondolom nem csak én mentettem el) késöbb letörölt letiltott videofelvételek és a Weben megjelent majd szintén elsüllyesztett de közben letöltött információ egy helyre összehordása, rendszerezése, megtisztítása a felesleges dolgoktól. A 90-es évektöl kezdve napjainkig terjedõ idöszak magyar politikai információinak sorbaállítása nem mellesleg a 45-töl 90-ig tartó idöszak rövid kielemzésével és annak idõvonalával egyeztetése.
Szeretném ha Tulok is beállna a sorba és úgy érezné, hogy újra itt az ideje egy kis közös munkának. A weboldala nem tünhet el csak úg - és õ se fiatal már.
Rengeteg munkát jelent ha(!) belekezdünk.
Kell ez nekünk?
Nekem nem. de mégis. Valójában nem az, hogy nyomot hagyjak e-világban. Nem érdekel mit mond majd az utókor (Beszéljenek inkább doktor Bubóról! ;)). De itt állok a következõ élet-szakaszom elejénél; Talán nincs betervezve a következõ néhány évem, a kaszás még pont velem akar foglalkozni, de valamikor - ha nem is ismerem a dátumot, eljön értem. Ez a lényeg a számomra. Apelláta nincs így csak annyi a dolgom, ha azt szeretnétek, hogy a postaimre blog életképes maradjon, akkor kell néhány ember aki azt nélkülem is képes életben tartani.
Egy webszerver és egy weboldal nem probléma ameddig van áram és internet és nem dobnak hurkot mindenki nyakába mert friss levegõre vágyik. Az adatok rendszeresítése és megjelenítése az interneten megoldható ameddig a háttérhatalom nem lesz egységes és marad ellenséges. Az adatok bebiztosítása, hogy a fontosabb dolgok ne tünhessenek el - már azt jelenti, hogy néhány ember mint õrzõ, másolatot készít és eldugja azt, nehogy megtalálják és megsemmisítsék. Senki se jósolhatja meg pontosan mi fog történni. Ha elpusztul a világ akkor már úgyis mindegy lesz de ha nem akkor érdemes harcolni olyankor is amikor ez illegalítással jár. Magyar történelmünk legalább egy rövid szakasza maradjon meg az utókornak úgy ahogy az megtörtént.
De - még idõben - át akarom adni olyanoknak a stafétabotot akik teljes joggal képesek átvenni a szerver felügyeletét, kezelését és a tartalmi valamint a technikai dolgok figyelését. Nem egy emberröl hanem egy kicsi de megbízható csoportról lenne szó. Nem lépek vissza ameddig segíthetek és szellemileg egészséges vagyok, vagy ameddig nem mondjátok azt, hogy mindent meg tudtok oldani, szervezni nélkülem is. Hogy ki és mit vállal, és azt miként szervezitek meg (Imre régi oldalainak a tartalmát is csoportosítani kell - esetleg dokumentálni, és könyvben is elérhetövé tenni - persze néhány óra lektorálás se ártana - értem hibák, értelmetlen mondatok, értelmezhetetlen vagy napjainkra érdektelenné vált téma kigyomlálása... ) a ti dolgotok eldönteni.
A cikkekben, hozzászólásokban anyázás, káromkodás veszekedés - szerintem - maradhat, talán attól lesz elég "füszeres" hiteles az utókor számára is
Ami a technikai dolgokat illeti - nagyjából tudom mire van szükség, de ha Imre neki akar látni akkor addig vágjon bele ameddig annak értelme van...
Ezt felteszem külön hírnek - aztán meglátjuk mi lesz belöle. Csak közös munkáról lehet szó - még egyszer nem érdekel olyan kívánságmüsornak induló kezdeményezés amiböl több heti munka elvégzése után rövid idõ alatt egy rozzant, elhagyott romos épület lett.: http://piuvb.magyarnemzetikormany.com/
Mára ennyi. - remélem Imre is ki fogja egészíteni a gondolataimat közben, akit érdekel az elgondolkozhat a megoldás mikéntjén (Ne ötleteljetek hanem gondoljátok át és röviden összefoglalva küldjétek el Imrének technikai vagy egyébb kérdéseket ha muszály akkor nekem!) A hozzászólások viszont nem tartoznak a kivülállókra ezért ezt a cikket csak a regisztrált Tagok látják, "vendég"-nek nem jelenik meg!
Gerry
Hozzaszolasok
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.
- 2019. January 23. 07:25:42
- 2019. January 23. 10:40:29
- 2019. January 24. 17:21:43
- 2019. January 24. 18:05:39
- 2019. January 25. 17:34:25
- 2019. January 25. 17:42:11