Honnan olvasnak:



Le lesztek figyuzva!!!

Bejelentkezés

Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Regisztráció

Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése

A patika nyitvatartása: heti 6 óra

BelföldMost már hivatalos. Vera lemondott a patikai "vezetõségrõl", de meg a háta közepére sem kívánja azt, ami most "gyógyszeripar" és patika-államosítás keretében mûködik. Patika van elég, patikus a kevés, az egészségügyi ellátás az orvoshiányon fog megreccsenni – ez a zanzája gyógyszertártúránknak. Cikksorozatunkban a magyarországi patikahelyzetet dolgozzuk fel, most Nógrád megyében riportoztunk.

Nem kell sok, és visszatérnek az ötvenes évek, amikor az ilyen szegény vidékeken, mint a miénk, néhány orvos rohangál majd a községek között, mindenhol rendelnek egy rövidet, aztán, aki befér, befér, aki nem, marad ellátatlanul.

A vészdiagnózist a Nógrád megyei Varsányban állítja fel Rózsa Szilveszter háziorvos. Akinek a bajuszánál csak a szíve nagyobb; egészségügyisként ezen a tájon nem is lehet megmaradni máshogyan.

Ötvenhét múlt, tizenkilencedik évét tapossa itt, heti bõ hatvan órát dolgozik, tavaly tizennyolc és félezer „betegmegjelenést” menedzselt kétfalunyi, két és félezres körzetében. A rendelési idõ nála „tájékoztató jellegû”, hétfõt írunk, amirõl azt üzeni a faliújság, hogy Rózsa doktor tíz és tizenhárom óra között fogad, de fél háromkor jut be hozzá az utolsó beteg, úgy a nyolcvanadik, s csak ezután jön a terep a „betelefonálósokkal”.
Fotó: Marjai János/24.hu
Fotó: Marjai János/24.hu

Rózsa Szilveszternek a felesége is gyógyít, fogorvos, az államtól ketten kapnak havi hárommillió forintot három rendelõ fenntartására, telefonra, vízre, gázra, kötszerre, benti orvosságra, az asszisztensek és a takarítók bérére, benzinre, önképzésre, mindenre, és a végén alig marad valami. Pláne, hogy a közösségi ráció olykor fölülírja a személyes érdeket, mondjuk azzal, hogy néhány rászorulónál zsebbõl dotálja az általa fölírt recept kiváltását a doktor úr. Meg például azzal, hogy a vérzékenységgyanús pácienseket nem küldi kórházi vizsgálatra, hanem saját tesztlapocskára csöppent vért a megbökött ujjból: a beteg spórol egy napot, útiköltséget, idegeskedést, Rózsa doktor pedig vásárolja a lapocskákat, darabját kétezer forintért.
Öninfúzió

Szóval, ha a pénz felõl nézzük, a háziorvoskodás Rózsánál lényegében társadalmi munka. Hogy mibõl él a család? Másod-, harmadállásokból. A doktor úr januárban hatot ügyel a sürgõsségin, hatszor huszonnégy órát, emellett sportorvoskodik. Kényszerpihenõ nem fér a napirendbe, a minap ügyeletben beállt a dereka, gyorsan beköttetett magának egy infúziót, tempósra tekerte, lefolyt a cucc, visszavette a köpenyt, folytatta a rendelést, „egy hasi betegnek várnia kellett, de fekve csak nem vizsgálhattam meg”.

Ez a tempó nála azóta, hogy bõ három évtizede diplomát szerzett. Nem biztos, hogy megérte.

Négy gyereket neveltünk fel, de csak az elsõvel vannak közös élményeim. Most az unokával próbálom pótolni, ami kimaradt.

S hogy szerinte mitõl térnek vissza az ötvenes évek? Azt mondja, a környék úgy tíz felnõtt háziorvosi praxisa közül három-négy gazdája hamarosan nyugdíjba vonul, és nem lesz, aki tovább húzza az igát.

A negyven és ötven közötti orvoskorosztály mára eltûnt. A roma falvak némelyikében már most a nyugdíjkorhatár fölötti kollégák rendelnek. Csak azt nem tudom, az én gyerekeimet ki fogja majd gyógyítani.

Kérdezzük a gyógyszertárakról, hiszen ez cikksorozatunk apropója.
Majd másfél ezer településen nincs gyógyszertár Magyarországon
Térképre tettük az összes magyarországi gyógyszertárat. Noha 1486 helyen nincs patika, a helyzet összességében jó a Magyar Gyógyszerészi Kamara elnöke szerint. Azaz a lefedettséggel nincs probléma.

Rózsa doktor azt mondja, patika „darabra van elég a környéken, de a heti kétszer-háromszor három óra nyitvatartás kevés, túllóg rajtuk a rendelés”.

Milyen patika az, ami hetente kétszer-háromszor három óra hosszat van nyitva?

Fiókpatika. Elmagyarázzuk, mi is az.

A járás központja Szécsény, ötezer-hétszáz lakosú kisváros. Két gyógyszertár mûködik a településen, két külön tulajdonossal, mindkettõ normál nyitva tartással, és mindkettõ fenntart fiókpatikákat.

Az egyik szécsényi gyógyszertár a Szent Jób, gazdája Rózsahegyi Katalin gyógyszerész (engedjük el azt a vérszegény poént, hogy Rózsahegyi a patikus, Rózsa a körorvos, csak a helyzet nem rózsás), neki a központi egység mellett három fiókja van: egy Varsányban, egy Rimócon, egy Nógrádmegyeren.
Fotó: Marjai János/24.hu
Fotó: Marjai János/24.hu

A varsányi lerakatban találunk Rózsahegyi Katalinra. Azért van itt, mert itt kell lennie. Azt mondja ugyanis a törvény, hogy patika kizárólag akkor adhat ki gyógyszert, ha az üzletben jelen van legalább egy fõ diplomás gyógyszerész; a szakasszisztens kevés az árusításhoz, a sima asszisztens pláne. Rózsahegyi Katalin szerint idejétmúlt az elvárás, „ha bármi kétsége támad az asszisztensnek, hívhat, azonnal elér, ha gyanús vagy számára olvashatatlan egy recept, átküldi e-mailen, egy perc alatt megoldjuk”. Logikusnak tûnik, amit mond, de ezt a harcot majd megvívja õ meg a kollégái a kamarával.

A lényeg tehát: jelenleg egyszerre annyi patika/fiókpatika lehet nyitva, ahány gyógyszerész mozgósítható.

És innentõl sima matek, mikor és hol válthatjuk ki a receptjeinket.

Az egyenlet alapeleme, hogy bár orvosi egyetemeink elvileg kellõ számú gyógyszerészt képeznek, a végzõsök zöme nem patikában helyezkedik el, hanem megy gyógyszergyárba, vagy inkább orvoslátogatónak (õk azok a szakemberek, akik az új pirulákkal, porokkal ismertetik meg a doktorokat, valamint intézik a marketingmunkát szórólapokkal, „neocitrános tollakkal, matricákkal, pendrive-okkal”), és az idejét maga osztva be keres meglehetõsen jól.
Fotó: Marjai János/24.hu
Fotó: Marjai János/24.hu

Jobban, mint azok, akik beállnak a patikapult mögé. Pedig ez utóbbi, mármint a gyógyszertárosi munka sem fizet rosszul: Rózsahegyi Katalin nettó háromszázötvenezer forint fizetést utal egyetlen diplomás kolléganõjének, asszisztenseket és szakasszisztenseket ennek feléért, harmadáért foglalkoztat.
Órabérgyógyszerészek

Vagyis adott egy nagy Szent Jób és három kicsi, ezekre jut két gyógyszerész. A szécsényi patika egyiküket szinte folyamatosan lefoglalja, a három fiókot kell megoldania a másik diplomásnak: így jön ki, hogy egy-egy fiókra és a hozzá tartozó községre heti kétszer-háromszor pár óra orvosság-hozzáférés jut.Ha a két gyógyszerész valamelyike megbetegszik vagy szabadságra megy, akkor:

nem nyitnak ki a fiókpatikák,
vagy átmenetileg helyettes gyógyszerész áll be.

Utóbbi szervezésére léteznek nõvér-, orvos- és gyógyszerész-közvetítéssel foglalkozó cégek, tõlük három-négyezer forintos óradíjért „kölcsönözhetõ” szakember. Pech, hogy a fregoliként bevethetõ gyógyszerészek javarészt budapestiek, Nógrádig nem autóznak el, vagy ha mégis, az út alatt is ketyeg az órabér és a benzinköltség. A legutóbbi vészhelyzetet úgy oldotta meg Rózsahegyi Katalin, hogy egy közeli településen élõ, épp szabadságon lévõ orvoslátogatót szerzõdtetett pár hétre.

A Szent Jób forgalmának négyötödét és a profit zömét a szécsényi üzlet adja. Mondjuk a fiókok sem veszteségesek, de sokkal több velük a pluszmunka, mint a haszon. Az ok, hogy mégis csinálja a gyógyszerész: van felelõsség is a világon, ha ember a munka tárgya.

A nógrádmegyeri fiókot pár hónapja viszi Rózsahegyi Katalin. Nem az õ ötlete volt terjeszkedni, hanem a falu polgármestere kereste meg õt, segítsen. Abban maradtak, az önkormányzat adja a berendezett helyiséget, egy évre elengedi a bérleti díjat és az iparûzési adót. Rózsahegyi Katalinra az engedélyek, a pénztárgép és a számítógépek beszerzése maradt, ez bõ egymillió forint, plusz feltöltötte áruval az üzletet.

Benézünk Megyerre, nyitásra, délután egyre érkezünk, nem fér be a nép, az ajtón kívül a sor vége.

Délelõtt ugyanezekkel álltam órákat, csak a rendelõben

– így összegzi a helyzetet antibiotikumra várva egy megyeri.

A varsányi fiók csöndesebb. Itt is az önkormányzat biztosítja az épületet s benne a bútort; a bérleti díj havi harmincezer forint, amiben a rezsi is benne foglaltatik, baráti.

A gyógyszerárak Nógrádban, mondja Rózsahegyi Katalin, nem magasabbak, mint Budapesten. A tébés orvosság kötött áras, ott nincs mozgástér, néhány alapgyógyszeren csupán nyolcvan forint az árrés, a szabadárasok eladásának pedig az szab határt, hogy kevés a pénz. „Itt teljesen normális, hogy azzal kezdõdik egy vásárlás, hogy mi, mennyibe kerül, és számoljuk csak ki, mely gyógyszerek kiváltása fér bele a keretbe. Vitaminfélét már leginkább akkor visznek, amikor látják a reklámban az országos akciót.”

Na, de miért dolgozik kistelepülésen egy gyógyszerész, ha másutt, jobban fizetõ városban is elhelyezkedhetne?

Jobbára személyes ok miatt. Rózsahegyi Katalin nógrádi lány, Balassagyarmaton nõtt fel, az egyetem elején szerzõdést kötött a Gyógyszertári Központtal, ösztöndíjért cserébe vállalta, hogy diplomásként öt évet megyéjében, az állam által kijelölt településen dolgozik majd. Ez a település lett Szécsény, 1983-ban állt munkába, s 1992-ben, amikor a törvény már engedte a magánpraxist, megnyitotta a saját gyógyszertárát.

Lassan hatvanéves, öt év még a nyugdíj, úgy tervezi, amint eléri a korhatárt, átadja, pontosabban eladja praxisát a mostani helyettesének, aki tíz éve dolgozik mellette. Hogy mennyit kérhet, fogalma sincs, reméli, sikerül majd megalkudniuk. Ha nem, bizonyára ráhúz akár éveket az aktív korszakra; hallottunk egy somogyi kolléganõjérõl, aki hetvennyolc évesen sem talál utódot.
Sok kis Jób

Nézzük, mi van ott, ahová még fiókpatika sem jut.

A Varsánytól pár kilométerre esõ hétszáz lelkes zsákfalu, Nógrádsipek ilyen hely. Sipekinek, ha gyógyszer kell, valamelyik Szent Jóbig buszozik, autózik be.

Made with Flourish

Baj ez? A polgármester, Vizi Zoltán szerint nem:

Megoldják az emberek, aki nem, annak segítünk.

Sipek idõsgondozója, Szandai Tiborné se nagyon vitatkozik ezzel, legföljebb kicsit: „Azért rendelési idõben itt is elférne a patika. Vagy legalább az lenne, mint régen, hogy a háziorvosnál is kaphatóak az alapgyógyszerek, mondjuk az meg azért nem megy, mert rettentõen túlterheltek a doktorok.” Aztán maga teszi hozzá, hogy „a lakosok kétharmada öreg, beteg ember, de senki nem hagyja az utolsó pillanatra az orvosságbeszerzést, meg hát mi is szépen összeírjuk a gondozottakét és havonta egyszer bemegyünk érte Szécsénybe”.
Fotó: Marjai János/24.hu
Fotó: Marjai János/24.hu

Egy havi huszonötezer forintos halmot Veres Ferencné sezlonján fotózhatunk le. Marika néninél szomorúbb asszonyt rég láttunk, de mivel palóc nem panaszkodik, a legfájdalmasabb mondata így szól: „Olyan hosszúak a napok.”

Kilencszáznegyvenben született, bába segítette világra, három nõvére és egy húga volt, egy se él. Tizennégy éves koráig nem lépett ki a faluból, egyszer sem, aztán, hogy megvolt a nyolc általános, munkába állt. Szécsénybe buszozott naponta, faiskolába, a „csemetekertbe”, fenyõ- és akácmagokat ültetett, aztán, hogy „nyõttek, nyõttek, kiszedtük, vitték telepíteni”, kikerült pár erdõ a keze alól. Húszévesen ment férjhez, két lányt szült (egyikük épp a falu idõsgondozója, Szandainé), onnantól a sipeki téeszbe járt.

Mígnem az a szerencse érte, hogy felvették a szécsényi kézmûipariba, és otthon dolgozhatott: gépi palócszõttestekercset darabolt, fésült, nyírt, elhorgolt, „tizenhat centi a legkisebb, húsz a következõ, de volt olyan, hogy száznegyven centiset kértek, az már futó, méghozzá nyolccentis rojttal”.

Öt-hat forintot kapott darabjáért, gyakorlott kézzel munkadarabonként bõ egy óra, ha a gyerekeit is maga mellé ültette, hamarább összejött a norma.
Fotó: Marjai János/24.hu
Fotó: Marjai János/24.hu

Betegeskedett, ötvenkét évesen, huszonhét éve nyugdíjba ment. Ápolta az urát, amíg élt a férfi, de másfél évtizede maga maradt. Megtermelte, ami kell, „kapartam a kertet”, vasárnaponta templomba járt, de négy éve megmûtötték, ereket cseréltek a nyakában, azóta béna a fél keze, az ágyat nyomja.

Olvasni nincs már szeme, a tévétõl a feje fáj. Ül, fekszik, vár.

A pirula a biztos pont, három adagban napi tizennyolc bogyó az élethez: reggel tizenegy darab, délben kettõ, este öt.



Az összes magyarországi gyógyszertárat térképre tettük, a patikaellátottságot az egy fõre jutó gyógyszertárak számáról, a várható életkorról, a várható élettartamról szóló adatokkal egészítettük ki. Aki kíváncsi a részletekre, az alábbi cikkben böngészheti az adatokat, az adatbázis mérete miatt a térképek betöltése idõt vesz igénybe, s mobileszközök nem minden esetben húzzák be az adatbázist.
Link

Hozzászólások

139 #1 jozsef toth
- 2019-01-25 18:49
Ezt is fogjak az iskolakba tanittani ?
Edes hazank buszkesegeink.
Mert nalunk az egeszseg es az emberek megbecsulese a leg fontossabb!
267 #2 Perle
- 2019-01-25 19:05
A patika lehet, hogy csak heti 6 órát tart nyitva sok településen, de nyitva lesznek napi 12 órán át a " nemzeti" dohányboltok .Elvégre nem a gyógyulás, hanem a megbetegedés lett fontosabb.:o

Hallottam valami olyan hírt is, hogy egységes nyilvántartási rendszert alakítanak ki a világon a hamis gyógyszerek kiszûrése miatt .Ez a feladat is a patikusokra hárul majd.
4 #3 Posta Imre
- 2019-01-25 19:14
Perle, borzadály! Adminisztáció hegyek, idõhúzás, informatikai háttér egy ganédomb, nem mûkszik és ha igen, csak bajnak van...a vége pedig, hogy ami most intézhetõ 5 perc alatt, az 20 perc lesz kb. Egyre több "gyógyszerrõl" derül ki, hogy "mérgezõ", "szennyezett" és egyszerûen eltûnik. Tele vagyunk "hiánnyal" és aztán megjelenik újra. Új csomagolások, de nagyobbak a QR kód miatt, azt mondják. Sokkal több hely kell, sokkal több hulladék lesz. És persze az orvosok egy részének se fingja nincs a törvényekrõl, amik alapjána patika a kiadott gyogyó után visszakapja a TB-tõl a pénztet, de meg a szoftferjeiek is is olyanok, amilyenek. A kamara csak dísznek van és a politikai zsió-seggnyalást intézi. Okádék. El lehet mondani, hogy épeszû ember messze elkerüli a patikát úgy dolgozóként, mint betegként. Akkor még nem is beszéltünk nagyon sok egyéb dologról, kliensek elmeállapotáról, tulajdonosok hozzáállásáról.
1313 #4 zoli
- 2019-01-27 10:02
Nálunk kicsiny falumban,napi 3 órát van nyitva a patika.A másik két faluban szintén,tehát 9 órát dolgoznak,mert a három települést egy gyógyszerész,és két aszisztens látja el.
Az orvos kérdés még fajinabb,mert hogy állandó orvos nincs!
Két orvos látja el a három falut,felváltva,mert hogy "saját" praxisuk is van.
4 #5 Posta Imre
- 2019-01-27 11:52
Zoli, a helyzet igen egyértelmû. Van egy félrenevelt egocentrikus nagypofájú és kivénhedt orvostársadalom. Zömében már kiégve és persze mérhetetlen "önérzetre" idomítva...elkapatva. Nem irigylem õket persze, de nagyjából ez a réteg igazából már semmire nem való. Gyógyítani pláne nem. Persze vannak kivételek, én is ismerek, de az nagyon ritka. Okokat nem irtatnám, igen hosszú és összetett, de a népirtós elképzelésbe belefér bõven. Nos, korábban is volt baj elég, most meg az EESZT óta csak az van. A rendszer szar, csak bajnak van és nem segíti a munkát, cserébe gátolja még ha feltételezem, hogy átmeneti állapotról van szó és késõbb "megjavul". Az orvosok zöme nem ismeri a törvényeket és nem is akarja ismerni, ami alapján a gyógyszertárak kiadhatnak egy receptre gyógyszert, segédeszközt... de õket nem szankcionálják, nem kényszerítik a helyes recept írásra, az EESZT használatára...és nem konfrontálódnak. Majd a gyógyszertár benyeli, mert úgy is kiadja, aztán meg szalad a pénzéért mikor az OEP nem fizet az alaki hibás, vagy éppen téves adagolással, hiányosan felírt vényre kiadott nem olcsó szerekért. Asszonynak már elege van ebbõl a hülyeségbõl. Javaslom a füves embert, füvesasszonyt. Annál egészségesebbek lesztek, minél kevesebb orvost láttok, ha meg baj van, az egy másik kérdés, de eztetet meg már tudod.
1313 #6 zoli
- 2019-01-27 12:06
Már hallottam többször,hogy a gyógyszerész egy vény láttán telefonál a dokinak,akit "útba igazít"majd visszaküldi a pácienst a dokihoz,új vényért.
Elõbb-utóbb a beteg is megúnja,és fordul a kuruzslókhoz.Az eredmény egy minusz!
4 #7 Posta Imre
- 2019-01-28 20:24
„Azért tanultam öt évig, hogy azt éreztessék velem, én vagyok a hülye?”

Nem az elvándorlás, sokkal inkább a gyógyszercégek jelentenek veszélyt a patikákra, ahol lasszóval fogják a gyógyszerészeket. A friss diplomások többsége ötévnyi kemény képzés után a változatos és szakmai elõmenetellel kecsegtetõ gyógyszeripart választja az egysíkú, de felelõsséggel terhes tárázásnál és gyógyszerkiadásnál. Három végzõs gyógyszerészhallgató mesél a választott szakmájukra jellemzõ elõítéletekrõl, és arról, hogy bár gyógyszerészhiány van, nincs veszélyben a magyar patikarendszer. A magyarországi „patikaüggyel” foglalkozó cikksorozatunkban korábban bemutattuk az ország gyógyszertár-ellátottságát, s jártunk olyan faluban, ahol patika sincs.

Amikor egy szakmai konferenciáról jövet a taxis számára kiderült, hogy gyógyszerészhallgatók az utasai, rávágta, hogy akkor eladók vagyunk. Cinizmussal vegyes komolysággal válaszoltuk, hogy persze, és a Tescóból van a szakmai gyakorlatunk. A sofõr szemrebbenés nélkül elhitte nekünk.

A rövid taxiúton elhangzott, a gyógyszerészszakma legnagyobb sztereotípiáját rejtõ mondat mély nyomot hagyott Kossela Liliben, aki a Semmelweis Egyetem ötödéves gyógyszerészhallgatójaként 16 szigorlattal a háta mögött tervezgeti jövõjét, amiben még érintõlegesen sem szerepel a áruházi eladói karrier. A Magyar Gyógyszerészhallgatók Egyesületének elnöke azt mondja, a közvélemény általános felfogása szerint gyógyszerész az, aki a patikában áll a pult mögött, és kiadogatja a gyógyszereket (szaknyelven: tárázik és expediál).

A szintén végzõs Góbi Luca hozzáteszi, hogy nemcsak a hétköznapi emberekben él ez a kép, az orvostársadalom nagy része sincs tisztában azzal, milyen sokrétû és fontos tudást szereznek meg a gyógyszerész. Mint mondja:

Csodálkoztak már rá orvostanhallgatók, hogy mi is kapunk doktori címet.

Az orvosok is a gyógyszerész szakmát ajánlják

Magyarországon négy egyetemen képeznek gyógyszerészeket, évente körülbelül háromszázan diplomáznak le. A nagy szám csalóka, mert óriási a hiány gyógyszerészekbõl, akiknek csak egy részébõl lesz patikai dolgozó. A gyógyszertárak elõl leginkább a gyógyszercégek szívják el a fiatalokat, de egyre vonzóbb a klinikai gyógyszerészet is.

Amikor pályaválasztás elõtt felmértem a lehetõségeket, és megkérdeztem orvosokat, illetve gyógyszerészeket, mit válasszak, még az orvosok is azt tanácsolták, hogy jelentkezzek a gyógyszerész karra

– magyarázza Tóth Andrea. A 23 éves, diploma elõtt álló, utolsó éves egyetemistának is azzal érveltek a gyógyszerészet mellett, hogy rendkívül sokrétû szakma, és korántsem csak a patikai munkát jelenti.

Diploma után mindhárom lány a gyógyszeripart tervezi karrierje trambulinjának, de kiemelik, hogy a gyógyszerészet átjárható szakma. Ha valaki meggondolja magát, átválthat patikai vagy klinikai munkára, mindenhol tárt karokkal várják.
Fotó: Farkas Norbert / 24.hu
Kossela Lili Fotó: Farkas Norbert / 24.hu

Annak ellenére, hogy sok hallgató a gyógyszeriparban képzeli el a jövõjét, senki nem szerezhet úgy diplomát, hogy nem tapasztalta meg, milyen patikában dolgozni. A képzés ideje alatt több évfolyamon is, az ötödévben pedig különösen hangsúlyosan van jelen a gyógyszertári gyakorlat, így Liliéknek van rálátásuk a hazai patikák mûködésére. A Gyógyszerészhallgatók Egyesületének elnöke vidéki és fõvárosi tapasztalatokkal is gazdagodott már, és látja, milyen nagy különbség van a két gyakorlat között. Például az, ahogy szólnak a betérõ beteghez:

„Tatabányán már távolról tudták a patikában, hogy mik lesznek a receptek, amiket a beteg hoz. Sokkal jobban tud érvényesülni a gyógyszerészi gondozás fogalma, mert több idõ van a betegekre, szorosabb a kapcsolat velük.” Fontos is lenne a minimális bizalmi kapcsolat kiépülése a beteg és a gyógyszerész között, mert elõbbi nem mindig mondja el, valójában mi a baja, pedig az információk sorsfordítók lehetnek a gyógyszeres terápiában. Erre vidéken több idõ jut, Budapesten hiába van rengeteg gyógyszertár, általános, hogy minden pultnál hosszú sor áll, és türelmetlenek az emberek.
Majd másfél ezer településen nincs gyógyszertár Magyarországon
Térképre tettük az összes magyarországi gyógyszertárat. Noha 1486 helyen nincs patika, a helyzet összességében jó a Magyar Gyógyszerészi Kamara elnöke szerint. Azaz a lefedettséggel nincs probléma.

Luca egy balatoni patikában szerzett értékes tapasztalatokat a nyári csúcsszezonban („Esküszöm, az emberek vagy a strandon, vagy a patikában vannak”), és azt mondja, hiába van tömeg, mindenki türelmesen várt, és hagyta, hogy a gyógyszerész kikérdezhesse az embereket a bajukról. Budapesten is vannak jó tapasztalatai, mert elõfordult már vele, hogy érdeklõdõként betérve negyed órát is kérdezgették, persze elképzelhetõnek tartja, hogy azért, mert megérezték, õ is szakmabeli.

A gyógyszerészhallgatók azt mondják, ha valaki kérdéssel tér be a patikába, akkor biztos, hogy nem küldik szó nélkül haza, és szánnak rá pár percet, bármekkora is a sor. A gyógyszertárba betévedõk többsége nem is tudja, hogy kérdezhet, és ez frusztrálja a legjobban a patikai gyógyszerészt, akinek gyakran csak arra van lehetõsége, hogy megérdeklõdje a betegtõl, érintõs-e a bankkártyája.

Sokan úgy lépnek be a patikába, hogy már diagnosztizálták magukat a Google-ról. A reklámok és az internet miatt ez elég nagy probléma, ezért is van fontos szerepe a gyógyszerésznek, aki öt év kemény egyetemi képzés után valós segítséget tud nyújtani a betegnek a patikában

– mondja Andrea.

Luca hiába szeret kommunikálni az emberekkel, le tudja törni az, ha nem érdekli a beteget, mint mond, mert már kiguglizta, mi a jó neki.

Azért tanultam öt évig, hogy azt éreztessék velem, én vagyok a hülye?

– csattan fel a végzõs gyógyszerészhallgató, aki alapvetõen élvezi, ha segíthet másokon, éppen ezért nem tartja elképzelhetetlennek, hogy késõbb vállal majd munkát patikában is.
Fotó: Farkas Norbert / 24.hu
Tóth Andrea Fotó: Farkas Norbert / 24.hu
Kevesebb a kezdõ fizetés, de dinamikusan emelkedik

A patika az utolsó kapu, ami elválasztja a beteget a gyógyszertõl, ezért van nagy felelõssége a gyógyszertárban dolgozó gyógyszerésznek, akinek távolról sem merül ki a feladatköre abban, hogy ráírja a dobozra, 2X1. Az expediálás (vagyis a gyógyszerek kiadása) is csak látszólag eladói munka. A recepten szerepelhetnek olyan gyógyszerek, amik egymással nem kiadhatóak, és le kell fülelni azokat a betegeket is, akik két külön orvostól hoznak együtt ki nem adható gyógyszerrõl receptet. Fokozottan kell figyelniük a gyógyszerhasználat hangsúlyozására is, mert nem biztos, hogy mindenkinek egyértelmû, ami a dobozra van írva. A gyógyszerészhallgatók körében jól ismert annak a huszonéves fiatalnak a tanulságos története, akinek kétnaponta kellett volna 1 tablettát bevennie, ehelyett napi kettõt vett be, így a nyolchónapos kezelése két hónap alatt lejárt.

A gyógyszertári készítmények – krémek, oldaltok, szemcseppek – elõállítása is a gyógyszerész feladata, akárcsak a durvább hatóanyagú, pszichotróp szerek expediálása. Nélküle nincs patika: törvény írja elõ ugyanis a gyógyszerész kötelezõ jelenlétét a gyógyszertárban.

Kossela Lili szerint nem minden gyógyszerésznek való a nagy türelmet és empátiát kívánó patikai munka:

Sokan közvetlenül súlyos betegség diagnosztizálása után jönnek be a patikába. Ez fokozott lelkiállapotot jelent, sokszor elveszítik a fejüket, és a patikus nem mindig tud türelmes lenni. Ez sem neki, sem a betegnek nem jó.

A nagy felelõsséggel terhelt, jó kommunikációs készséget igénylõ patikai karrierrel könnyen felveszik a versenyt a gyógyszeripar kínálta lehetõségek. Az általunk megkérdezett három gyógyszerészhallgató kiemelte, hogy a gyógyszeripart választó fiatal egy dinamikusan fejlõdõ, biztos elõrelépéssel kecsegtetõ világba lép be, ahol a jog, a marketing és a kutatás területén is kipróbálhatja magát. Ezzel szemben a fiatal patikai gyógyszerésznek felkínált szolgálati lakás, és az akár 350 ezer forintos kezdõ fizetés sem feltétlenül csábító ajánlat, fõképp ha egy vidéki kisváros gyógyszertáráról van szó. A cégek általában 250 ezres fizetéssel indítanak egy friss diplomásnál, de az összeg dinamikusan növekszik, és a változatos munkakör, valamint az elõrelépési lehetõségek is adottak.

A patikák már a gyakorlatra érkezõ, bõven a diploma elõtt álló hallgatók elõtt elhúzzák a mézesmadzagot: megmutatják nekik a szolgálati lakást, és biztosítják, hogy visszavárják õket. Kossela Lili kiemeli, hogy sok idõs patikavezetõ panaszkodik az utánpótlás hiányáról, „ami nem meglepõ, mert egy olyan kistelepülésre, ahova naponta két busz jár, ki akarna menni dolgozni?” A hazai patikarendszer azonban nincs az összeomlás szélén szerinte, mert a most végzõ évfolyamnak is több mint a fele tervez gyógyszertárban dolgozni.
Fotó: Farkas Norbert / 24.hu
Góbi Luca Fotó: Farkas Norbert / 24.hu
Nem kényszer a külföld

Ráadásul a gyógyszerészszakmát nem fenyegeti az egészségügy kínzó problémáját jelentõ elvándorlás, mert itthon is jó feltételekkel és könnyen tud álláshoz jutni az öt év megfeszített tanulás után megszerzett, nemzetközi viszonylatban is erõsnek számító gyógyszerészi diplomával rendelkezõ fiatal. Lili ugyan gondolkodik svájci vagy franciaországi lehetõségeken, de nem megélhetési okok miatt, sokkal inkább tapasztalatszerzés céljából. Andrea sem tervez hosszú távon nemzetközi karriert, inkább csak kipróbálná magát Magyarországon kívül, de alapvetõen itthon képzeli el a karrierjét.

Luca viszont Amerikával kacérkodik, de õ sem a hazai gyógyszerészet helyzete miatt, hanem mert tetszik neki a tengerentúli élet. Mindhárman azt mondják, ha már ennyit tanultak, és jó karrierlehetõségeik vannak, akkor megpróbálják maguknak itthon megteremteni a vágyott életszínvonalat.

Prózai oka is van annak, hogy a gyógyszerészhallgatók körében nem annyira éles kérdés az elvándorlás, mint a leendõ orvosoknál. Kevesen tudnak ugyanis a nyelvtanulásra kellõ mennyiségû idõt fordítani, annyira bedarálja õket a szerves kémia, a biofizika, a gyógyszerhatástan és a számos laborgyakorlat, valamint az a nagyjából ötven vizsga, aminek kilencven százaléka szóbeli. Az egyetem után nem ér véget a tudásgyarapítás, mert a sok bemagolt információhalmaz a gyakorlat közben válik tudássá, ráadásul újabbnál újabb gyógyszerek jönnek a piacra. A diploma után kezdõdik csak az igazi tanulás – foglalták össze egy mondatban a leendõ gyógyszerészek a rájuk váró következõ éveket.

Az összes magyarországi gyógyszertárat térképre tettük, a patikaellátottságot az egy fõre jutó gyógyszertárak számáról, a várható életkorról, a várható élettartamról szóló adatokkal egészítettük ki. Aki kíváncsi a részletekre, az alábbi cikkben böngészheti az adatokat, az adatbázis mérete miatt a térképek betöltése idõt vesz igénybe, s mobileszközök nem minden esetben húzzák be az adatbázist.https://24.hu/bel...k-a-hulye/

Hozzászólás küldése

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Generálási idő: 1.01 másodperc
2,945,303 egyedi látogató