Bejelentkezés
Hogyan lett a börtönviselt terroristából kormányzati tanácsadó?
Változnak az üdõk, vagy nem változnak, vagy mégis, esetleg mégsem? Ki a terrorista és ha nem, akkor mégis, de mégsem? Radikálisból még lehet akármi, sõt bármi? Esetleg a terroristák valójában ügynökök? Eh, ha Budaházi ezt megérhette vona! 1984. április 27-én az izraeli titkosszolgálat, a Sin Bét emberei egyszerre 25 embert tartóztattak le. Egy évekig tartó nyomozás sikere volt ez, amelynek a végén lekapcsolták a Zsidó Földalatti Mozgalom nevû terrorista hálózat legtöbb tagját.
Jórészt errõl a nyomozásról szól Shai Gal izraeli rendezõ dokumentumfilmje, amelyet a hétfõn kezdõdõ BIDF fesztiválon vetítenek Budapesten. (A fesztivál versenyfilmjei között szintén induló Tisztogatók címû, a Facebook cenzorairól készült filmrõl itt írtunk korábban.)
A Jewish Underground (ez a film eredeti címe) elsõ fele a zsidó terrorszervezet felgöngyölítésérõl szól. Két merényletet hajtottak végre, 1980-ban palesztin települések polgármestereit robbantották fel, 1983-ban pedig egy hebroni muzulmán iskolára támadtak, három diákot megölve és harminchármat megsebesítve. 1984 tavaszán több, palesztinokat szállító buszra szereltek idõzített bombákat, amikor a mûvelet közben elkapták õket.
A film elsõ felében néhány elkövetõ és a nyomozást vezetõ fõtisztek beszélnek, sokszor ugyanarról az eseményrõl. A legerõsebb részeknél mondatonként egymásra vágva magyarázzák, hogy mit csináltak ugyanazon a napon. Az egyik vitte a bombákat az autóján, a másik pedig követte.
Itt a film elõzetese:
A kihallgatások felidézése egészen drámai pillanatokat hoz, különösen amikor az egyik összeesküvõ megrendülten emlékezik arra, hogy máig nem érti, hogy egy késõbb elégetett feljegyzésének szövegét hogyan rekonstruálták a rendõrök, majd mintha csak neki válaszolna a nyomozó, elégedetten elmeséli a kamerának a trükköt.
Az egykori események néha megelevenednek, a megõszült terrorista például újra végighajt a támadáshoz vezetõ úton, miközben a kormánynál ülve elmondja, hogyan volt akkor, mit érzett közben, és most mit gondol róla. Az egyik bombakészítõ megcsinálja újra a gyilkos eszközt egy sufniban, miközben magyarázza, hogy gondolkodott-e azon, hogy ártatlan emberek halálát készítette elõ.
Amikor nem krimit idézõen bontakozik ki párhuzamosan az összeesküvés és a nyomozás története, akkor az indítékról magyaráznak. A terroristák azzal érvelnek, hogy Isten szavát követték, mert benne van a Tórában, hogy ez a föld a zsidóké. A nyomozást vezetõk pedig azt magyarázzák, hogy ez ugyanaz a logika, mint amit a palesztin terroristáktól már ismertek, és Izrael demokrácia, jogállam, és nekik ezt kellett megvédeniük.
Az összeesküvõk arra is készültek, hogy felrobbantják a jeruzsálemi Sziklamecsetet, a Siratófaltól néhány száz méterre álló muzulmán templomot, hogy a helyére felépülhessen majd a harmadik templom, a világ legfontosabb zsinagógája. Már volt hozzá elég robbanószerük, mér megvoltak a terveik, mely falakat kell lerombolniuk, hogy a kupola befelé omoljon össze, és ne repüljön rá a Siratófalra. A Sin Bét egykori fõnöke szerint atomháború lett volna, ha a terv sikerül.
Az isteni és a világi logika összeegyeztethetetlen, nem lehet vitatkozni se, mert másik univerzumban vannak a szereplõk. A nyomozók az élet szentségét és a jogot védik, a terroristák pedig Isten parancsát hajtják végre. Nyugodtan, teljes meggyõzõdéssel érvelõ emberek beszélnek mindkét oldalról. A nyomozás vezetõje sötét jóslattal oldja fel ezt a feszültséget: szerinte a túloldal lesz a gyõztes, mert akiben messianisztikus elhivatottság van, az sosem köt kompromisszumot, míg aki racionálisan gondolkodik, az mérlegel, és engedményeket tesz.
Látjuk a perrõl készített korabeli felvételeket, a fõszereplõket egyszerre mutatják mostani és akkori képeken. A 35 évvel ezelõtti brutális események lassan átcsúsznak a jelen dilemmáivá.
A nyomozók elkezdenek arról beszélni, hogy egy szint után leállították õket, és a merényletekben felbujtóként azonosított rabbikat már békén kellett hagyniuk. Az elkövetõk pedig arról kezdenek beszélni, hogy még a börtönõrök is hõsként kezelték õket, rengeteg támogatást kaptak, és 1990-re mindannyian jelentõs kedvezménnyel kiszabadultak.
Elõbújtak a föld alól
A film 2017-ben felvett jelenetei pedig már arról szólnak, hogy a Netanjahu-kormány politikai szövetséget kötött a földalatti szervezet több egykori vezetõjével. Az egyikük tanácsadóként ott ül egy parlamenti bizottságban, amely a legfelsõbb bíróság tagjainak kinevezésérõl dönt. Többek között annak a bírónõnek a mandátumáról, aki 1984-ben ügyészként vádat emelt ellene. Egy másikukkal Netanjahu miniszterelnök fog kezet egy ünnepségen, amit a telepesek tiszteletére tartanak.
Az izraeli elhárítás egykori vezetõi mind azt mondják, hogy a nyomozás sikerült, de az ügyet elvesztették. Az egykori elkövetõk diktálják már Izrael politikáját, és az egykor radikálisnak számító tanaik mára a fõsodorrá váltak.
Ami pedig igazán megrendítõ, hogy a film végén mindkét oldal fõszereplõi azt mondják, hogy valószínûleg vérfürdõ vár Izraelre. Az egykori nyomozók polgárháborútól tartanak, az egykori terroristák pedig ragaszkodnak a Sziklamecset elpusztításához.
Link
Jórészt errõl a nyomozásról szól Shai Gal izraeli rendezõ dokumentumfilmje, amelyet a hétfõn kezdõdõ BIDF fesztiválon vetítenek Budapesten. (A fesztivál versenyfilmjei között szintén induló Tisztogatók címû, a Facebook cenzorairól készült filmrõl itt írtunk korábban.)
A Jewish Underground (ez a film eredeti címe) elsõ fele a zsidó terrorszervezet felgöngyölítésérõl szól. Két merényletet hajtottak végre, 1980-ban palesztin települések polgármestereit robbantották fel, 1983-ban pedig egy hebroni muzulmán iskolára támadtak, három diákot megölve és harminchármat megsebesítve. 1984 tavaszán több, palesztinokat szállító buszra szereltek idõzített bombákat, amikor a mûvelet közben elkapták õket.
A film elsõ felében néhány elkövetõ és a nyomozást vezetõ fõtisztek beszélnek, sokszor ugyanarról az eseményrõl. A legerõsebb részeknél mondatonként egymásra vágva magyarázzák, hogy mit csináltak ugyanazon a napon. Az egyik vitte a bombákat az autóján, a másik pedig követte.
Itt a film elõzetese:
A kihallgatások felidézése egészen drámai pillanatokat hoz, különösen amikor az egyik összeesküvõ megrendülten emlékezik arra, hogy máig nem érti, hogy egy késõbb elégetett feljegyzésének szövegét hogyan rekonstruálták a rendõrök, majd mintha csak neki válaszolna a nyomozó, elégedetten elmeséli a kamerának a trükköt.
Az egykori események néha megelevenednek, a megõszült terrorista például újra végighajt a támadáshoz vezetõ úton, miközben a kormánynál ülve elmondja, hogyan volt akkor, mit érzett közben, és most mit gondol róla. Az egyik bombakészítõ megcsinálja újra a gyilkos eszközt egy sufniban, miközben magyarázza, hogy gondolkodott-e azon, hogy ártatlan emberek halálát készítette elõ.
Amikor nem krimit idézõen bontakozik ki párhuzamosan az összeesküvés és a nyomozás története, akkor az indítékról magyaráznak. A terroristák azzal érvelnek, hogy Isten szavát követték, mert benne van a Tórában, hogy ez a föld a zsidóké. A nyomozást vezetõk pedig azt magyarázzák, hogy ez ugyanaz a logika, mint amit a palesztin terroristáktól már ismertek, és Izrael demokrácia, jogállam, és nekik ezt kellett megvédeniük.
Az összeesküvõk arra is készültek, hogy felrobbantják a jeruzsálemi Sziklamecsetet, a Siratófaltól néhány száz méterre álló muzulmán templomot, hogy a helyére felépülhessen majd a harmadik templom, a világ legfontosabb zsinagógája. Már volt hozzá elég robbanószerük, mér megvoltak a terveik, mely falakat kell lerombolniuk, hogy a kupola befelé omoljon össze, és ne repüljön rá a Siratófalra. A Sin Bét egykori fõnöke szerint atomháború lett volna, ha a terv sikerül.
Az isteni és a világi logika összeegyeztethetetlen, nem lehet vitatkozni se, mert másik univerzumban vannak a szereplõk. A nyomozók az élet szentségét és a jogot védik, a terroristák pedig Isten parancsát hajtják végre. Nyugodtan, teljes meggyõzõdéssel érvelõ emberek beszélnek mindkét oldalról. A nyomozás vezetõje sötét jóslattal oldja fel ezt a feszültséget: szerinte a túloldal lesz a gyõztes, mert akiben messianisztikus elhivatottság van, az sosem köt kompromisszumot, míg aki racionálisan gondolkodik, az mérlegel, és engedményeket tesz.
Látjuk a perrõl készített korabeli felvételeket, a fõszereplõket egyszerre mutatják mostani és akkori képeken. A 35 évvel ezelõtti brutális események lassan átcsúsznak a jelen dilemmáivá.
A nyomozók elkezdenek arról beszélni, hogy egy szint után leállították õket, és a merényletekben felbujtóként azonosított rabbikat már békén kellett hagyniuk. Az elkövetõk pedig arról kezdenek beszélni, hogy még a börtönõrök is hõsként kezelték õket, rengeteg támogatást kaptak, és 1990-re mindannyian jelentõs kedvezménnyel kiszabadultak.
Elõbújtak a föld alól
A film 2017-ben felvett jelenetei pedig már arról szólnak, hogy a Netanjahu-kormány politikai szövetséget kötött a földalatti szervezet több egykori vezetõjével. Az egyikük tanácsadóként ott ül egy parlamenti bizottságban, amely a legfelsõbb bíróság tagjainak kinevezésérõl dönt. Többek között annak a bírónõnek a mandátumáról, aki 1984-ben ügyészként vádat emelt ellene. Egy másikukkal Netanjahu miniszterelnök fog kezet egy ünnepségen, amit a telepesek tiszteletére tartanak.
Az izraeli elhárítás egykori vezetõi mind azt mondják, hogy a nyomozás sikerült, de az ügyet elvesztették. Az egykori elkövetõk diktálják már Izrael politikáját, és az egykor radikálisnak számító tanaik mára a fõsodorrá váltak.
Ami pedig igazán megrendítõ, hogy a film végén mindkét oldal fõszereplõi azt mondják, hogy valószínûleg vérfürdõ vár Izraelre. Az egykori nyomozók polgárháborútól tartanak, az egykori terroristák pedig ragaszkodnak a Sziklamecset elpusztításához.
Link
Hozzaszolasok
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.
- 2019. January 28. 15:41:53
- 2019. January 29. 16:18:58
- 2019. January 29. 17:08:43
- 2019. January 29. 19:28:07