“1914. májusában az egyik krakkói zsidó nyomdában jiddis (lengyel-zsidó zsargon) nyelven egy füzet jelent meg. A füzet szerzõje a gójok elõtt ismeretlen jiddis nyelv védelme alatt olyan vakmerõen õszinte kijelentéseket enged meg magának, amelyek írását izgalmasan érdekfeszítõvé teszik.

Szenzációs õszinteségû röpiratából látjuk azt, hogy Franciaországot mennyire megmérgezte, leigázta, tönkretette és kisajátította Európa söpredéke. Az azonban, hogy a falánk zsidó polip ennyire hatalmába keríthette ezt a szerencsétlen országot, nemcsak a zsidók ördögi ravaszságú ügyes taktikájának, de a francia nép hihetetlenül könnyelmû felületességének és pipogyaságának köszönhetõ.

A zsidók a szabadkõmûves páholyok segítségével, körülbelül 30—40 esztendõ alatt végeztek a gloár nemzetével. Eleinte csak csendben, feltûnést kerülve, de utóbb már vakmerõ nyíltsággal, sõt határozott faji szemtelenséggel teperték le ezt a jobb sorsra érdemes népet.

Elszörnyedve döbben meg azolvasó, ha Blümchen Izsák e füzetét olvassa, amelyben állításait nevekkel, tényekkel, számokkal, adatokkal igazolja.

A zsidók nálunk is megpróbáltak azokkal az eszközökkel gyõzni, amelyekkel Franciaországban oly tökéletes gyõzelmet arattak, t. i. az egyházi vagyon elrablásával és a felekezettelen oktatással. Hiszen az utolsó évtizedekben a magyarországi páholyokban és azokon kívül is a zsidók és dúsan pénzelt lakájaik a szabadkõmívesek, tisztán francia receptre, folyton a szekularizáció és a felekezettelen oktatás követelését üvöltözték világgá. Nos hát a Blümchen füzetét olvasva, nyilvánvaló, hogy közönséges gonosztevõ és nemzetének halálosan esküdt ellensége az, aki még ezután is ezekkel a jelszavakkal mer izgatni.

Ha a bolsevizmus erõszakosan õszinte borzalmai fel nem nyitották volna álmos és apatikus szemeinket, talán tíz év múlva már nálunk is a jiddis lett volna a hivatalos nyelv, így azonban még beszélhetjük a magyar-zsargont is!

*

Az alábbiakban magyar fordításban közöljük a jiddisbõl franciára fordított füzetet, amely a »Felsõbbrendû faj joga« címen 1914-ben hagyta el a krakkói ghettó egy faji nyomdáját, melybõl azonban egy példány igaz francia kezébe kerülvén, az lefordította francia nyelvre. E francia nyelvû füzet hamar eltûnt a könyvpiacról. A zsidók gyorsan eltüntették e nekik kellemetlen nyomtatványt. Egy példánya valahogy mégis Magyarországra kerülvén, alkalmunk volt azt magyarra lefordítani.

Íme tehát a jeles mû:”
Link