Bevezetõ: hogyan is írjam, hogy jó legyen! http: Link
(Remélném ez is értékadó, és jó kimenetelû írás lesz)
Végsõ konklúzió (?)
Ha egyáltalán annak lehetne nevezni, mivel a színek kavalkádjában még mindig nem tudok teljesen kiigazodni. Egyrészt köszönhetõen annak, hogy nem vagyok "beavatott", másrészt ha lennék is, sem tudnék mit kezdeni vele, igazándiból belezavarodok, a tobozmirigyem másképpen mûködõ voltának miatt(?) Így csak elrontanék többnyire mindent, akár hol és mit kéne csinálnom...
Többek közt ezért is kell ezt föloldani, leleplezni, felfedni, hogy a következõkben leszületõ lelkek (és már az itt lévõk), ezen béklyók nélkül tudják élni szabad akaratukból a nekik rászabott életet a földi létben azon a magasabb energia szinten, amin teljes értékû életet tudnának élni... A meglévõ emberiséget Mindenkistül fel kell "szabadítani", feloldozni, hogy aztán a valódi bûnösöket le lehessen csukni, tartóztatni. (Amerikai politikusok kaptak állítólag ilyenféle levelet...) Ez Mindenkiért szólna és senki ellen sem irányulna, aki... Ez lenne az a "apokalipszis", mellyel az embereknek a spiritualitás irányába tudunk utat mutatni, ami megadatik Mindenkinek(?)

Írtam egyszer azt: "Gondoltam elsõ körben arra, miszerint így, ilyen módon tudják az embert egzisztenciálisan, akár egészség, stb. vonatkozásában manipulálni, "fogva tartani", zsarolhatóvá és tönkre tenni. Ez a "játék", amivel egy pszichológiai hadviselésnek vannak alá véve a "nem beavatottak", egyébként pedig mindenki, a sorsunkat befolyásolják."
Legfõképpen a színekkel is lehet machinál, azt szokták figyelembe venni, hogy éppen ki milyen színû (esetleg árnyalatában) hordja az adott megfelelõ öltözékeket.
A két fõ szín, illetve árnyalat a fekete és fehér és ennek egy harmadik aspektusa a szürke, akik így vagy úgy, ilyen-olyan módon lettek egyszer befeketítve egy adott szituációt követve, de szeretnének tiszták maradni, így örülnének ennek, ha errõl az egészrõl "lerántódna a lepel", mert maguk is sikeresen lépnének ki ebbõl az ördögi körbõl. Hogy ez lenne a "zsidó játék", amit minden ember ismerne(?) Ezt még nem tudtam igazán kideríteni. Vagy minden ember ismeri ezt a játékot a virtuális terünkben, csak magam lennék "egyedül"(?) Egy biztos ehhez lehetséges kellhet egyfajta parafenomén állapot(?), amit egyszer-párszor sikerült is megtapasztalnom... Valahol ez a szabadkõmûvesség egyik "válfaja"(?)
Nagyon komoly játékról beszélünk, mert sajnos emberi életek, egészségek, mindenféle egzisztenciális és nem utolsó sorban baráti, akár szerelmi kapcsolatok is múlhatnak ezen, amiknek okuk sincs, hogy felmorzsolódjanak, viszont eme "színjátékkal" - az oszd meg és uralkodj elv alapján - célt tudnak érni minden egyes ember életében, akik ezt nem ismerik.
A színekrõl csak annyit tudnék megemlíteni, hogy többféle módon viselik azt. A fõ szempont a felsõ-öltözék legelsõd-leges színe, ami legalul van(?). Talán. Egyszerûség kedvéért fehér poló rajta fekete vagy szürke ing. Ez azt jelenti, hogy az illetõ a fehérek közt tartózkodik, ugyanakkor az adott körülményeknek megfelelõen muszáj egy "álcát" hordania, hogy megtarthassa az adott munkáját, esetleg magasabb posztját is... Mivel a színekkel nem tudok igazán még mit kezdeni, de vélek bizonyos értelmezést benne, azért megemlíteném, hogy nem mindegy mit, hol és hogyan viselnek - kicsit hasonlít a kõ-papír-olló játékhoz is. Nem mindegy, hogy az adott szín a test melyik felét borítja és van-e rajta plusz öltözék. A lábon, a fejen, derékon, stb. A kék általában információt hordoz, a piros tilosat jelentené, de nem mindegy hol melyik testrészen, így aztán akik úgy gondolták "beavatott" lehetnék, nem érthetik miért hibázok, csalnék össze-vissza (volt egyszer-egyszer direkt), mert nem tudom mit mikor lehetne vagy kellene egyáltalán tenni, mondani, vagy nem mondani...

Ezt az egészet többnyire rébuszokban zajló kommunikáció kísér, ami, a másik aki ellen irányul(hat) egy teljes hétköznapi eszmecserében éli meg, holott ez egy nagyon ravasz húzás a másikkal szemben, hogy éppen miért kellene õt otthagyni: tönkretenni(?), olyan hazugság is elhangozhat elõtte, amit a késõbbiekben az adott ravaszkodó nem akar viszont-hallani(?), ezért "lelécelne". Furcsa ez a megközelítése és érdekes is egyben mondanám, ha nem emberi sorsok, életek függnének tõle. Nyilván ha abból indulunk ki, hogy senki sem ártana a másiknak, de mégis hibát ejt, azért azt a gyengeséget nem kellene ily módon a késõbbieken lekezelnie, csak azért mert státusza függ tõle - és itt jön képbe
a becsületesség, erkölcsiség stb. Meg lehet ezt értelmesen is oldani. Szembenézniük akár vétkeikkel, hibáikkal, hogy a másik részérõl megbocsájtást nyerhessen, ha még az egyáltalán abszolút nem is lenne jogos a megbocsájtás, de mégis. És az elõzõ írásomban megemlített evés, ivás stb, is ami valami viszont reakciót is kiválthat, akár csak gondolati úton keresztül, melyet nehezen tudtam/tudok kontrollálni.

Már hivatkoztam erre nem egyszer:
"És még mielõtt tovább lépnénk, mindehhez azonnal komolyan szeretném leszögezni s hozzáfûzni, ha bármiféle valós dolgokról lenne szó az elkövetkezendõkben, amik most leíratta-tik és bárkit ezzel bajba sodrok/sodorhatnék, akkor vállalom a felelõsséget mindezekért, úgy hogy ezért - vulgárisan szólva - az autó engem csapjon el. Nem érdekes, talán így egyszerûbb és tisztább. Ez nem hõsködés, sem mártíromság, csak mert másoknak nem ártanék ezzel, szeretném elkerülni, hogy baj érjen bárkit, aki személyemhez köthetõ így vagy úgy a rég- és közelmúltban. (Elejét venném, ha úgy volt, ahogy volt, de nem tudok különbséget tenni, s egyébként mit kezdeni vele, értelmezni sem igazán. Nem hibáztatok senkit és nem haragszom senkire, és nem véletlen írom, "nem bántásból" mondom.)"

SÕT:
Sajnálatos mód vissza kell vonnom(?), azokat a kijelentéseket, amelyek a többiekkel kapcsolatosan
fogalmaztam/fogalmazódtak meg, hogy és így tovább és így tovább... Nem ítélkezhetek senki felett, nem minõsíthetek viszont bizonyos szempontból csak azokat szerettem volna védeni és továbbra is, akik így vagy úgy az ismeretségi köreimbe tartoznak, hogy ne essen semmilyen bántódásuk, mert az maga után vonhat bármilyen további negatív "eseményt". Mégpedig azért is, mert nem tudtam mivel áll(hat)ok szembe akkor még, és most sem tudom igazán értelmezni, de kapiskálom, viszont egy idõ után belezavarodok. Mintha mindent fordítva csinálnék, illetve egészségügyi szempontból... Mindenféleképpen szeretném ezt pozitívan zárni, akárhogy is. Most mondanám szerencsére nem tettem ígéretet és nem adtam szavamat (egyébként valahol igen, de nincs ezzel sem baj), viszont nekem is csak bizonyos hatásköröm van/lehet. Így hát, újra itt teszem meg a bocsánatkérést és oldalamról a megbocsájtást is...

Az új "jobb korszak" egyik alapfeltétele szerintem ez a parafenomén állapot, de természetesen nem pejoratív értelemben, hanem a mentális kommunikációt illetõen. Annak a jónak vagy rossznak a vonatkoztatásában, amit nem feltétlen említenénk meg verbális úton a másik számára, de érzékeltetni tudjuk a másik felé bánatunkat, örömünket stb. ahogy a kardszárnyú delfinek is teszik például. Ehhez ellengethetetlen a a DNS-ünk "pozitív mutációja", hogy a két aktív szálon kívül az összes többi is idõvel aktivizálódni tudjon, és szép fokozatosan fel tudjuk venni a lépést a korszakváltás idején...

Tudom hogy ez most egy szedett-vedett írás az elõzõhöz képest, de hirtelen ezen gondolatok, és a "nagyon-nagyon" közeli múltban tapasztalt, általam megélt félig-meddig tudatosnak mondható élmények alapján sikerült ezt így összerántani - mert azelõtt így nem volt tudatos, illetve teljesen mást éltem meg...