Tényleg? Ez a szagértõ elolvasta a 4-5 évvel ezelõtti írásaim? Nagy cucc! Szó sincs spontán menekülésrõl. Nagyon is tervszerû, alaposan elõkészített akció az, amelynek keretében migránsok tömegei ostromolják most Európát. A politikusok kezében van a döntés, ha a magyar kormányhoz hasonlóan végre elszánják magukat, s határozott nemet mondanak az illegális bevándorlásra, Európa megmenekül. Ehhez persze szükség lenne Oroszország segítségére éppúgy, mint az európai titkosszolgálatok szemléletváltásra és nagyobb aktvitására, mondta a Demokratának Földi László, a hírszerzés volt mûveleti igazgatója.

– Hirtelen, majdhogynem váratlanul tört Európára a jelenlegi nagy menekültáradat. Vajon érzékelték-e ennek az elõjeleit az európai országok titkos­szolgálatai, s egyáltalán: mennyire követték ezek a szolgálatok az arab tavasz eseményeit?

– A nyugati titkosszolgálatok az úgynevezett amerikai modellt kezdték követni az 1980-as évektõl. Ami azt jelenti, hogy lemondtak az ügynökökrõl, a beépített informátorokról, azt gondolták, hogy mindent megoldanak majd a technikai eszközök. A mûholdak, a robotrepülõgépek, a lehallgatások, a komputeres adatvadászások… Ezzel szemben a szovjet, majd aztán orosz szolgálatok továbbra is az úgynevezett humánerõben bíztak. Számos harmadik világbeli fiatal szerzett diplomát valamelyik szovjet, illetve orosz egyetemen, ezeket Moszkva maga mellé állította. Még csak nem is faragott klasszikus értelemben vett ügynököt belõlük, ezek a diplomások Moszkva barátai és elkötelezettjei lettek. Amikor visszatértek saját hazájukba, ott legtöbbjük hamarosan valamilyen vezetõ gazdasági vagy politikai pozícióba került. Az arab világban tulajdonképpen Oroszország és az Egyesült Államok küzdelmét láthatjuk. Az arab tavasz éppen arról szólt, hogy Amerika ki akarta ütni a nyeregbõl a hatalmat gyakorló Moszkva-barát eliteket. Egyszerûen el akarta zavarni õket.

– Amit elmondott, abból egyenesen következik, hogy az orosz szolgálatok mindent tudtak az arab térségben zajló események hátterérõl, sajátosságairól és várható következményeikrõl. De hát akkor miért nem figyelmeztették Európát?

– A földrészen kialakult politikai helyzet, a fellángoló Moszkva-ellenesség, s legfõképpen az ukrán ellenzék feltüzelése, bõkezû anyagi támogatása, és a Majdannal kezdõdõ véres konfliktus kirobbantása miatt. Ráadásul az oroszok nagyon rászedve érzik magukat, hiszen azzal vonultak vissza saját határaik mögé, s adták fel Kelet-Európát, hogy a NATO nem terjeszkedik tovább, nem tolja elõbbre Oroszország felé a bázisait. A Nyugat mindent megígért, de semmit sem tartott be ebbõl.

– Ha a két nagyhatalom harcáról szólnak a közel-keleti konfliktusok, akkor hogy kerül a képbe az Iszlám Állam?

– Kinõtték magukat. Szövetséget kötöttek, illetve egyesültek azok a csoportok, amelyek egyik nagyhatalom uralmából sem kérnek. Sõt a térségben õk akarják megszerezni az uralmat, nem válogatva az eszközökben.

– Sokan úgy gondolják, hogy az Iszlám Államot tulajdonképpen az Egyesült Államok hozta létre. Washington önmaga érdekei ellen dolgozott volna?

– Az USA valóban támogatta az arab tavasz ellenzéki csoportjait, megalakuló fegyveres egységeit. Ezeket használta fel az oroszbarát elitek és hatalmi centrumok ellen. Csakhogy kicsúszott a kezébõl e csoportok irányítása, nem számolt az iszlám vallás fanatizáló és mozgósító erejével, heves nyugatellenességével. Ezekbõl a csoportokból alakult ki az Iszlám Állam. Nem elõször járt így Amerika. A mudzsahedineket, majd Oszama bin Ladent is támogatták, de nem tudta õket az irányítása alatt tartani, azok is önálló életre keltek.

– Ez az amerikai vezetés eredendõ korlátoltságából következik, vagy az ilyen mozzanatok és fordulatok mindig benne vannak a nagyhatalmi politika kártyapaklijában?

– Nem ismerik pontosan az adott térség sajátosságait, az adott régió történelmét, az ott élõ népek habitusát, értékrendjét. Ezért hasonlóan jártak a délszláv válságban is, egy idõ után ott sem tudták már kontrollálni a folyamatokat. Azt persze nem bánja Washington, hogy az Európát gazdaságilag és politikailag is meggyengíti a rázúduló menekültáradat. Amerika nyilván azt gondolja, így majd elõbb aláírjuk velük a szabad kereskedelmi egyezményt, és nem veszélyeztetjük többet az eurónkkal a dollár pozícióit. Mert ha megszûnik a dollár teljhatalma, megszûnik Amerika is. Abba viszont már nem gondolnak bele, hogy ha elvész Európa a maga hagyományos értékeivel és kultúrájával együtt, az beláthatatlan világpolitikai következményekhez vezet.

– Azt mondta a minap a libanoni oktatási miniszter, hogy igen sok ISIS-terrorista érkezett Európába a menekülthullámmal. Maga az ISIS pedig azzal dicsekedett, hogy eddig négyezer harcost tudott bejuttatni a kontinensre. Az interneten látni is olyan fotókat, ahol férfiak az ISIS seregének ruhájában pózolnak talpig fegyverben, a mellette levõ képen pedig már mint menekültek láthatók, hátizsákkal a kezükben. A férfirõl, akit elgáncsolt állítólag az N1 Tévécsatorna operatõre, kiderült, az ISIS-hez közel álló személy, akibõl mellesleg mára mégis fociedzõt kreáltak Spanyolországban…

– A számoknak nincs jelentõségük. Ha csak egyetlen terrorista jut minden százezer migránsra, az is hatalmas katasztrófát képes okozni. Szerintem is jó pár terrorista van már itt, de nem hajtanak végre akciókat a közeljövõben, mert ez egyöntetûen a migránsok ellen hangolná egész Európát. A terrorista most csendben van. Nem õ dobálja a magyar rendõröket. Lapul. Egy kisgyerekkel a nyakában jön át a határon, mintha békés családapa lenne. Akik dobálnak, azok katonák. Nem a mi fogalmaink szerinti katonák, de parancsokkal irányított emberek. Nekik ez a feladatuk, az áttörés megszervezése, kierõszakolása.

– Sokszor elõjön ez a kérdés, az úgynevezett katonák kérdése, mondván: a migránsok nyolcvan százaléka katonakorú, jó kondícióban levõ fiatal…

– Néhány régi, már szolgálaton kívüli kollégám, aki jól beszél arabul, egy-két régi ismerõs, aki megjárta az idegenlégiót, csak úgy kíváncsiságból körbenézett a Keletinél. Azt mesélték nekem, hogy ott nem beszélgetések, esélylatolgatások folynak, hanem mindenünnen parancs­szavakat, utasításokat hallani.

– Mi lehet a terroristák feladata?

– Nyilván olyan utasítást kaptak, hogy szerezzenek pozíciókat, ismerjék meg a terepet, mérjék föl a lehetõségeket és szervezzenek hálózatokat. Fõként az itt élõ másod- és harmadgenerációs muszlimokból. Vagyis azokból, akik itt születtek, nem tûnnek fel senkinek, s akik persze jól ismerik az európai viszonyokat, emellett viszont feltámadt, illetve megerõsödött bennük a muszlim identitásuk.

– Vagyis nem integrálódtak. De miért nem?

– Amikor a második világháborút követõ évtizedekben a törökök Németországba, az arabok pedig Franciaországba érkeztek, megvolt a kereslet irántuk, mint vendégmunkások iránt. Fõként szakképesítést nem igénylõ területeken dolgoztak, illetve kisebb boltokat mûködtettek, ilyen-olyan szolgáltatásokat végeztek. A második, de fõleg a harmadik generációjuk viszont azzal a ténnyel kénytelen szembenézni manapság, hogy csökken a nyugati gazdaságok munkaerõigénye, az adott munkahelyeken egyre magasabb szintû képesítésre van szükség a technológiai fejlõdés miatt, a kis kereskedelmi egységek pedig nem bírják a versenyt a nagy bevásárlócsarnokokkal. Megszûnt tehát a kereslet az egykori képzetlen vendégmunkások iránt, számuk viszont kétszeresére, háromszorosára nõtt azóta. Harmadik generációjuk már igen frusztrált állapotban van, s más kapaszkodó nem lévén, az iszlám felé fordult. Õk azok a Franciaországban született arab fiatalok, akik a francia és az algír válogatott meccsén végig fütyültek a Marseillaise alatt.

– Mit tenne ön a terroristák kiszûrésére?

– Szerintem minden európai országnak vissza kell állítania a határellenõrzést. Olyan szûrõ ez, amelyen könnyen fenn­akadhatnak a gyanús, esetleg akcióra készülõ emberek.

– Fájdalmas lépés lenne, az EU tagországaiban az egyik legnagyobb vívmánynak tekintik az emberek a a határok légiessé válását…

– Ennyit el el kellene viselni a nagyobb biztonság érdekében. Amúgy pedig semmi különös sem történik azzal, hogy Hegyeshalomnál megállítják egy percre az embert, belenéznek a kocsija csomagtartójába, elkérik az igazolványát.

– Beépültek a nyugati titkosszolgálatok az ottani „no go” negyedek közösségeibe vagy akár a most érkezõ migráns tömegekbe?

– Egyelõre nincsenek jelen. Az ellenfél remekül megtanulta az operatív munkát, kiépített védelmi rendszerei, fejlett technikai eszközei vannak, nagyszerûen konspirál. Ha egy szolgálat ma odaküld valakit, az hamarosan meghal. Ugyanez történt Amerikában is, amikor rendõrök próbáltak beépülni a maffiába. Most azonban a migrációs folyamatok következtében szükségszerûen lazul az eddig áttörhetetlen védelmi háló. Napjainkban kell megtalálni például azt a tízéves gyereket, aki abba a közösségbe született, ott cseperedett fel, s akit alig láthatóan támogatni, iskoláztatni kezd egy szolgálat, s aki tíz év múlva fontos információs forrása lesz majd. Egyszerûen ellazsálták az elmúlt húsz évet az európai titkosszolgálatok, míg a másik oldal napról napra felkészültebb lett. Amit ma látunk migráció címén, az alaposan megszervezett akció, abban nincs semmiféle spontaneitás. Úgy látta a másik oldal, hogy a hagyományos terrorcselekményekkel, robbantásokkal, merényletekkel nem éri el a kellõ hatást, ezért most Európa elárasztása mellett döntött. Tízmilliós tömegeket is képes mozgatni.

– De hát nagyon kérdéses egyelõre, hogy mi lesz végül az útra kelt emberek sorsa…

– Nem törõdnek vele, feláldozható, arctalan tömegnek tekintik õket. Sok a szerencsétlen, valóban elesett ember közöttük, sok a jobb sorsra érdemes, tanulni, dolgozni akaró fiatal, de számos kalandort is találni. Milliárdoscsemetéket, akik eljöttek egy kis balhéra. Ha megunják, majd Mallorcán kipihenik magukat.

– Fölvetõdött egy nagy közös, uniós titkosszolgálat megszervezésének ötlete. Jó lenne ez?

– Nem újabb szervezeteket kell létrehozni, hanem egy egységesített, átjárható információs rendszerre van szükség. Ez az igazán nagy feladat. Jelenleg ugyanis az a helyzet, hogy a különféle szolgálatok még azonos országon belül sem akarnak információkat adni egymásnak, féltékenyek a másikra, õk akarják learatni a babérokat. A kilencvenes évek elején nagy európai titkosszolgálati együttmûködés készült a beszivárgó orosz szervezett bûnözés ellen. Ott voltam. Azon bukott meg a kezdeményezés, hogy minden ország magának követelte a központi információs bázist. Ma is teljes az idiotizmus ezen a területen.

– A magyar szolgálatok is kapnának információkat? Hiszen nem vagyunk a Nyugat kedvenc gyermekei…

– Ennél már sokkal magasabb szinten zajlanak az események. El kell eldöntenie Európa politikusainak, hogy meg akarják-e védeni a földrészt, vagy sem. Ha igen, akkor nem arról kell majd szólni az európai politikának, hogy melyik uniós vezetõ szereti Orbán Viktort, hanem meg kell védeni a Moszkvától Londonig és a Stockholmtól Belgrádig, Athénig terjedõ Európát.

– És ha jó uniós szokás szerint nem születik egyértelmû döntés?

– Akkor vége. Ráadásul vészesen telik az idõ. Körülbelül húsz év múlva 150-200 millió embernek nem lesz vize Afrikában. Õket is egyszerû dolog lesz rávenni arra, hogy meginduljanak Európa felé. Igaz, a Szahara alatt óriási vízkészlet található. Csak nem éri meg kitermelni az érintett befektetõk számára. Meg lehetne teremteni ott is a rendes életfeltételeket, csak az nem gazdaságos, nem termel profitot, pláne nem két év alatt. A politikusok nem lépnek, nem is léphetnek. Akinél a pénz van, az irányítja a politikát, meg sem mozdulhat a politikus a tõke engedélye nélkül.

– A magyar kormány felvette a kesztyût, ezt láthattuk Horgosnál is. De vajon mikor ébred fel a többi európai vezetés?

– Ezt nem tudom, pedig csak egyetlen megoldás létezik: légmentesen le kell zárni Európát. És megszüntetni az orosz embargót, kérni Moszkva közremûködését a probléma megoldásában. Oroszországot ne keverjük össze a Szovjetunióval. Persze mindez ne Amerika ellen és ne a NATO-val szemben történjen. Egyébként elgondolkozott már valaki azon, mi lenne ha az orosz nyersanyagbázis szövetségre lépne a fejlett nyugat-európai technológiával? Európa most épp ellenkezõ irányba, a teljes nihil felé tart.Link