Romániában a legmagasabb – mintegy 60 – a százezer lakosra jutó titkosszolgálati tisztek száma. Ezzel szemben Lengyelországban 13, Nyugat-Európa nagy államaiban pedig átlagosan 7 személy dolgozik lakosságarányosan a titkosszolgálatok kötelékében.
Írtam egy cikkecskét, még a Székely Idõben jelent meg 2015-ben, melyben kombinatórika segítségével kiszámoltam, hogy a tartótiszteknek mekkora lehetõségeik vannak kisded játékaikra egy-egy magyar szervezetben tevékenykedõ ügynökeik számára. Lehetetlen sikeresen küzdeni ellenük.

Azt elemezzük már ki, hogyan szivárogtatták át és be a "magyar" közigazgatásba, törvénykezésbe a szekut és most ki nem lehet az, mert inkább azok, mint nem. Védekezni ellenük? Leleplezés? Orosz titkosszolgálattal együttmûködnek?

Hát igen !

Egy idõben csapatostól érkezett a "szegény székely", akik hogy hogy nem, azonnal jó állás, lakás, ház, ami szem szájnak ingere !!! Éreztem a szagot, most már jobban tudom, hogy minek a szagát. Két mondat után összekülönböztem többjükkel, a szokásos "objektivitás" nálam nem volt meg, de bezzeg õk, mindent és mindenrõl pontosan tudtak, mindenkinél jobban mindent !? Nem ismerõs ?

Imre.!
Egyszerûen csak jöttek a romániai események során. Nagyon könnyen jutottak, ügyvédi, egyesek, orvosi és tanári diplomákhoz, hiszen a secu mindent kézben tartott.
Itthon,esély sem volt megvizsgálni a papirokat ugyanis ezt " gyalázatosnak" tartotta az akkori vezetés. A mai pedig ebbõl él, nagyon jõl, hiszen hogyan is lenne annyi föld megvásárolva másként, ha nincs a " testvéri" segítség.
" Valamit- valamiért"
Igaz, közben annyit tesznek keresztbe amennyit csak lehetséges, de ez nem érdekli " bölcs vezérünket"

Hogy a SRI, régebb a Szeku, együttmûködött-e vagy sem az oroszokkal, azt nem tudjuk. De nézzük meg, hogy én milyen szép kis román kém lehetnék Budapesten és valszeg egyetemi tanár. 1983-ban részt vettem, én a "szegény székely", saját dolgozattal egy a BME által szervezett nemzetközi konferencián. A professzor felajánlott ösztöndíjat, késõbb tanársegédi állást, higy nála doktoráljak. Azt tanácsolta, hogy hivatalosan menjek ki, mert ha nem a románok nem fogják elismerni a doktori címemet. Hazatérve el is indultam Bukarestbe mivel kaptam a tanügy mjnisztérium egy államtitkáránál kihallgatási idõpontot. Ez egy szerdai nap volt. A váróteremben voltunk vagy 30-an. Javarészük tanárok. Szerdán zajlottak a futballmeccsek és a 2 bukaresti csapat játszott egymás ellen a Steaua és a Dinamo. Az államtitkár irodájából kihallatszott a hangos szurkolás, üvöltés. A meccs végén távoztak a haverek és megjelent a Capo az ajtóban. A kihallgatási idõbõl elúszott 2 óra. Túlóráznj meg nem akart, mert nem fizették. Ezért az ajtóban csoportosította a kihallgatandókat, hangosan elordította magát:
-Azok a tanárok, akik az áthelyezésüket kérték, hazamehetnek most azonnal. Kérésüket nem hagyjuk jóvá. Megvárta, míg morgolódások közepette elkotródtak a tanárok. Folytatta a csoportosítást. A váróterem kiürült. Én mérnök voltam, nem tudta mit álldogálok ott. Rám ordított: Te meg mit akarsz? Ott a váróteremben elkezdtem elõadni a kérésemet, ami úgyis papíron ott kellett legyen nála. Nem hagyom jóvá. Romániában van elég egyetem. Doktorálj itt. Igen, de évek óta a professzorok nem vehetnek fel doktorandusokat. -mondtam neki. Ez nem igaz!-ordìtotta még, és becsapta az ajtót. Logó orral haza utaztam. És otthon várt rám a meglepi, sok csavarral.
Egy népmûvelõ szakos, utolsó éves magyarországi diákot altattunk magunknál. Ez, mint késõbb kiderült a szekun a tusnádi Szent Anna tónál szervezett diák megmozdulás egyik fõszervezõje volt. A tavat a sok diák el sem érte, mert a szeku autói behúzva az erdõkbe minden arra járót begyûjtöttek és teletömték velük a börtönöket és barakkokat. Hétfõn reggel megjelent az irodámban a vállalat szekus tisztje és mondta menjek vele az irodàjába. Ott várt rám egy sötét szemüveges, alacsony, cigány alkatú tiszt. A vállalati szekus tiszt átadott neki és eltünt. Akkoriban több közismert személyt eltüntetett a szeku, mint a vállalatunkban az egyik közgazdászt, egy filozófia tanárt, és másokat. Szóval az ilyen találkozások nem voltak félelem mentesek. A cigányképû meredeken a témára tért: Románia területi integritása elleni szervezkedésben veszek részt, külföldieket bújtatok, akik a román állam esküdt ellenségei, s ezért katonai törvényszéken a rögtön ítélõ bíróság azonnal elítél 9 év börtönre.
Képzelhetitek elakadt a lélegzetem. És folytatta. A sokkból lassan helyrejöttem és elkezdtem nagyon figyelni, hogy mit mond. Lassan rájöttem, higy jó sokat improvizál, vagyis nem tud semmit. Csak annyi volt a támaszpontjuk, hogy megtalálták a címemet a fõvezér, vagy alvezér füzetében. Letagadtam, hogy nálam aludt, mert ezt is fél évi fizetésednek megfelelõ bírsággal büntették. Mirõl beszélgettünk?-faggatott. Szürrealizmusról, Bunuel filmjérõl. -válaszoltam neki és részleteket adtam meg neki a filmbõl. Az egészet kézzel le kellett írjam. Kérte valljam be, hogy nálam aludt, mert a 15000.- lejes büntetést õ közbenjár és elengedik. Megparancsolta, hogy másnap reggel 8-ra jelentkezzek a szekun. Ez így ment 2 hónapon keresztül. Lassan kiderült, hogy az államtitkár visszaküldte a jelentést a városomba és a cigányképû a kontrainformációs tiszt volt, aki engem be akart szervezni, hogy kémkedjek nekik a BME-n. Fût, fát ígért: lakást Budapesten, feleségemnek jó munkahelyet, azonkívül, hogy kapom a magyar fizetésemet kapom a román ügynöki fizetésemet, ami a mérnöki fizetésem duplája lett volna. Remélem sikerült valósághûen bemutatnom, hogy szerveztek be sok erdélyi magyart, akikre rá is tudták bizonyítani a vétségüket és a börtön helyett a beépítést vállalták.
3 évig vártam az alkalomra, míg Nyugatra tudtam szökni.