Egyiptomi, Etruszk, mezopotámia, "kínai", hun-szkyta...és zsidó-keresztllény...amitõl gyorsan megszabadul a világ. Ez nem vallás kérdése. Fajságé. Kínai és indiai vezetõ politikai körök úgy vélik, hogy országuk nem a nyugati értelemben vett nemzetállam, hanem civilizációállam, amelyre nem vagy másként vonatkoznak az univerzális nyugati emberi normák. E felfogásnak a nyugati világban is vannak követõi.

Bár a magyar társadalomtudományi szakirodalomban nem új fogalom a civilizációállam - például Molnár Gusztáv több írásában használja ezt a tudományos kategóriát, egyebek mellett a magyarok helyét is firtatva ebben az összefüggésben -, úgy tûnik, a napi politikában is megjelent ez a fogalom. A politikai erõk is élhetnek azzal az eszközzel, hogy egymástól részben elszigetelt civilizációra osztják a világot. Ha a 19. században feltalálták a nemzetállamokat, akkor a 21. század a civilizációállamok korszaka lehet - vezeti fel háttéranyagát Gideon Rachman, a Financial Times (FT) publicistája.
Orbán Viktor a külfödi sajtó célkeresztjében

Civilizációállamnak azok az országok nevezhetõk, amelyek azt állítják, hogy nem csupán egy társadalom történelmi területét, nyelvét és etnikumát fogják össze, hanem elkülönült civilizációt képviselnek az egyetemes emberi civilizáción belül (amely így félig üres fogalommá válik). Ezzel kapcsolatos ideológiák terjednek Indiában, Kínában, Oroszországban, Törökországban, sõt az USA-ban is. Fontos eleme ennek a felfogásnak, hogy a civilizációállam illiberális jegyeket hordoz.

Búcsú az emberi jogoktól

Magában hordozza ugyanis, hogy rossz irányban tájékozódik az, aki úgy gondolja, hogy meg lehet határozni univerzális emberi jogokat, illetve közös demokratikus standardokat, mivel minden civilizációnak olyan politikai intézményekre van szüksége, amelyek egyedi kultúrájának termékei. A civilizációállam emellett kizárólagos természetû: a kisebbségek, a bevándorlók soha nem illeszkedhetnek bele, mivel nem részei az adott civilizációnak.

Az új fogalomnak Kína felemelkedése adhat nagy hátszelet. Hszi Csin-ping kínai államfõ nem mulasztja el beszédeiben fényezni Kína egyedülálló történelmét és civilizációját. Az ideológiai hátteret olyan értelmiségiek adják, mint Csang Wej-wej, a Fudan egyetem professzora, aki errõl szóló könyvében azt állítja, hogy Kína a nyugati politikai gondolkodás megtagadásának köszönheti sikerét. Annak, hogy a nyugati minta helyett saját konfuciánus kultúráját, vizsgákon alapuló, teljesítményelvû módszertani tradícióit követi.

Csang átvette Martin Jacques nyugati szerzõ korábbi ötletét, amely szerint Kína nemzetállamként 120-150 éve létezik, miközben civilizációs története évezredekre nyúlik vissza. Szerinte ez a múlt a nyugatétól eltérõ szociális és politikai normákhoz vezet. Ezek egyike az a felfogás, amely szerint az államot örökletes alapokra kell helyzeni, illetve az egyén és a társadalom között másfajta viszonyt kell kialakítani a nyugaton megszokotthoz képest. A lényeg, hogy az utóbbi a fontosabb az elõbbinél.

India is

Indiában, amely Kínához hasonlóan bõven egymilliárd feletti lélekszámú lakosságot fog össze, a kormányzó Bharatija Dzsanata Párt kötelezte el magát amellett, hogy az ország több, mint egy nemzet. Egy civilizációról kell ehelyett beszélnünk - idézi az FT cikkírója a párt ideológusait -, amelynek megkülönböztetõ jellemzõje a hindu vallás követése. Ezzel tolják másodrendû helyzetbe az indiai muszlimokat.

Az egyik teoretikus, Jayant Sinha szerint az függetlenség visszaszerzése után az államalapítók elkövették azt a hibát, hogy felkarolták a nyugati gondolkodást, ezen belül a szociális jogok tanát, azt gondolva, hogy ezek univerzális emberi fogalmak, amelyek minden társadalomra érvényesek. A tudós úgy véli, hogy a kulturális örökségnek meg kell elõznie az államot, ami választ adhat arra a problémára, hogy emberek úgy érzik, hogy a hagyományaik ostrom alatt állnak a globalizált világban. Sinha úgy véli, hogy az indiaiak hitalapú világnézettel közelítenek az élethez a racionális-tudományos megközelítés helyett.

Oroszok, amerikaiak

A civilizációs megközelítés erõsödik a Vlagyimir Putyin államfõ vezette Oroszországban is. Egyik tanácsadója, Vladiszlav Szurkov arról írt, hogy az ország elbukta számos kísérletét, hogy a nyugati civilizáció része legyen, ehelyett egy kelet és nyugat közti, hibrid civilizációnak mondható, kontinenseken átnyúló területtel és a félvér kultúrához illõ karizmatikus, tehetséges, gyönyörû és magányos karakterrel.

Az USA sem mentes az újfajta gondolkodástól. Steve Banon radikális jobboldali médiaszemélyiség, egy ideig Donald Trump elnök vezetõ stratégája folyamatosan azt hangoztatja, hogy a tömeges bevándorlás a keresztény értékek hanyatlásához vezet, amivel aláássa a nyugati civilizációt. Maga Trump is elmondott egy ebbe a gondolkodásba illõ gondolatot, amikor 2017-ben Varsóban arról beszélt, hogy napjaink alapkérdése, hogy a Nyugat fennmarad-e vagy sem. (Aztán közölte, hogy a civilizációnk gyõzedelmeskedni fog.)

Ellentmondás

Ha az elnök felkarolja a világ egymást kizáró civilizációkra bomlásának gondolatát, akkor sajnálatos módon egyben a nyugati változat hanyatlását is elismeri - írja az FT publicistája. Elõdei ugyanis - hangot adva annak, ahogy a nyugati társadalmak vezetõ rétegei gondolkodnak magukról - univerzális értékekként határozták meg a nyugati értékeket, amelyek arra hivatottak, hogy az egész világon elfogadottá váljanak.

A nyugati hatalmak ereje tette nemzetközi szintû normává a nemzetállamokat, mint a politikai cselekvés alapvetõ szereplõit. A két ázsiai kolosszus, India és Kína megerõsödése, politikai-gazdasági felemelkedése azonban új fogalmat generálhat: be kell vezetnünk a politikai szóhasználatunkba a civilizációállam használatát.
Link