Micsoda lehetõség, hogy ez eddig eszembe se jutott! Te, számolta már valaki, hogy mennyi magyart öltek meg a cigányok és mennyi cigányt magyarok? Az eltartásukról már nem is beszélve. A tolvajlásaikról se essék szó...! Szerintem fasza ez a cigány-zsidó komédia a sok degenerált jujdejó-idióta magyarjának. A pápua is mindjárt ott lesz. Forr picsa, meleg málé, rahedli cigány és rakás zsidó...szóval minden, ami a magyarnak dukál. A nemzetközi roma nap az együttélésben rejlõ lehetõségekre figyelmeztet


A nemzetközi roma nap alkalmából a Magyar Nemzet két ember emlékeit idézi fel, akik szereplõi voltak az 1990. március 20-i marosvásárhelyi eseményeknek: a Marosszentgyörgyön élõ roma származású Lõrinc Józsefét és Zsigmond Barna Pál fideszes ország­gyûlési képviselõét, aki akkor a Bolyai Líceum végzõs diákja volt. Idén tavasszal egy budapesti konferencián beszélgettünk a 29 évvel ezelõtti történetrõl, amely drámaian szimbolizálja a magyar–cigány együttélés bajban megmutatkozó erejét.

A március 20-i marosvásárhelyi tüntetés oka, hogy az elõzõ napon megtámadták és feldúlták az RMDSZ székházát, Sütõ Andrást és néhány társát félholtra verték. A békésen demonstráló magyarokat román falvakból érkezõ felfegyverkezett parasztok támadták meg. A szorult helyzetbe került tüntetõk segítségére romák érkeztek a Hidegvölgybõl. Közben a marosszentgyörgyi cigányok a Görgény völgyébõl átvonuló román parasztok buszait és a nekik segítõ páncélozott katonai jármûveket tartóztatták fel. Ha sikerült volna bejutniuk Marosvásárhelyre, akkor sokkal nagyobb lett volna a pusztítás, jóval több áldozat esett volna.

Marosvásárhely fekete napja. Románok verik a magyarokat
Fotó: Timpolis.ro

Zsigmond Barna Pál is a március 19-i magyarellenes pogrom miatt ment másnap tiltakozni a városháza elé. A egymással farkasszemet nézõ, sokezres magyar és román tömeg között mindössze ötven rendõr állt sorfalat, amikor megindult a román támadás. A térrõl menekülni kezdtek a baltákkal, vasvillákkal és botokkal felfegyverkezett parasztok elõl. Attól félt mindenki, hogy a felheccelt románok vérengzést rendeznek a téren, majd kisebb csapatokban megtámadják a város magyar lakosait. Ebben a helyzetben hangzott el a híres rigmus: „Ne féljetek, magyarok, megjöttek a cigányok!” Nekik köszönhetõen sikerült megerõsíteni a magyar oldal helyzetét, megakadályozni a románok elõrenyomulását.

A korábban feltartóztatott, de kerülõutakon a városba bejutó székely parasztok megérkezése döntötte el a „csatát”. A cigányokkal együtt megrohamozták a páncélozott jármûvek fedezékébõl támadó román felet, szétkergették és lefegyverezték õket. Zsigmond Barna Pál szerint a cigányok hõsies fellépése rengeteg magyar életét mentette meg.

Lõrinc József több társával érkezett március 20-án a marosvásárhelyi magyarok tüntetésére. A maros­szentgyörgyi romák magyar identitása híresen erõs, számukra természetes dolog volt a demonstráción való részvétel. Amikor megtudták, hogy folyamatosan érkeznek vidékrõl a román parasztok, azonnal hazasiettek, hogy lezárják a városba vezetõ utat.

Lõrincék részérõl különleges bátorság volt a katonasággal való szembeszállás. Az események után elfogták, megkínozták és börtönbe csukták õket. Két évet ült, a verésektõl maradandó sérüléseket szenvedett. A 20-i események miatt indított hatósági vizsgálatok csak magyar és cigány felelõsöket neveztek meg, a román szervek és szereplõk hibáit vagy tevõleges részvételét soha nem tárták fel hivatalosan, és eljárás sem indult ellenük.
Link01/